Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-03 / 18. szám

Budapest, 1916. május 3.

ván nem a mi, hanem a minisztérium számára készült. Mi majd csak a minisztérium felszólítására foglalkozhatunk a kérdéssel és akkor minden a legnagyobb nyilvánosság előtt fog történni.- Mi, ismétlem, nem akarjuk házikezelésbe venni a helyihajóközlekedést, ami nyilván igen sok pénzt emésztene föl, rengeteg befektetés válna szükségessé, amit mi aligha tudnánk — a jelen viszonyok között —■ mozgósítani. A kormány ebben a kérdésben azt teszi, amit akar. Nekünk egyetlen fegyverünk lenne a kezünkben, hogy a dunai partok a mieink. Ez igaz is, de rögtön kiderül ennek a jognak illuzórius volta, mihelyt arra gondolunk, hogy az államnak törvényes joga van a mi partjainkat lefoglalni, kisajátítani és pusztán csak kártérítési összeget tartozik nekünk fizetni.

Júniusi aratás

Az utolsó közgyűlés programmja.

Hagyományos szokás a városházán, hogy a legfontosabb ügyek elintézése mindig júniusra marad. Ebben szinte a természet törvényét követik: kilenc hónapon által vajúdnak a nagy előterjesztések, tárgyalnak az ügyosztályok, a tizedik munkahónapban végre a közgyűlés resort- jába kerül mindaz, amit a városházi esztendő alatt produkáltak az ügyosztályok. Nagyon veszedelmes ez a rendszeres rendszertelenség, mert a városatyák az utolsó .közgyűlésen már csak erősen megfogyatkozott számmal vesznek részt s mert éppen a legtöbb tanulmányozást igénylő ügyek azok, amelyeknek megérlelését a júniusi napsütéstől várják.

Ebben az esztendőben a korábbi éveknél is több és súlyosabb ügy marad júniusra, az utolsó közgyűlésre. Júniusban kerül a közgyűlés elé a Közúti megváltására irányuló tranzakció, amelylyel kapcsolatos a Városi villamos kisebbségi részvényeinek megváltása. Júniusban fogják tárgyalni a városatyák az Általános Villamossági megváltását, ugyanakkor készül el a polgármester jubiláns reformja a közjótékonyságról, illetőleg a hatósági és társadalmi népjóléti igazgatás egységes megszervezéséről. Júniusig tart a gázüzem, villamosüzem, omnibusz- üzem és a többi üzem tavalyi zárszámadásainak bizottsági és tanácsi tárgyalása és talán júniusra mégis csak sor kerül az élelmiszeriizem számadásaira is. A főváros 1915. évi háztartásának zárszámadása régi szokás szerint az utolsó közgyűlés napirendjén szerepel. Júniusra ölt testet az ideiglenes tisztviselők fizetésrendezé- séröl készülő előterjesztés és ha a jelek nem csalnak, Harrer tanácsnok telekreformja is júniusra marad már. A reform alkalmazására is júniusban kerülhet már csak sor: a sojk telekvételt akkor intézhetik el. A nyári pihenő előtt akar a közlekedési ügyosztály rendet teremteni a svábhegyi fogaskerekű körül, a múlt és jelen deficit fedezéséről is mielőbb gondoskodni kell, ami azt jelenti, hogy talán még a nyár előtt lesz szerencséje a közgyűlésnek egy újabb kölcsönre vonatkozó előterjesztéshez. Sőt némi optimizmussal azt is remélhetjük, hogy a vigalmi adók sem maradnak a következő szezonra.

Hihetetlen, számokban ki sem fejezhető nagyságú tárgyak halmozódtak tehát fel és az egyetlen megoldás csak az lehet, hogy a városatyákat májusban és júniusban legalább heten- kint hívják össze közgyűlésre.

Pécs offenzivája Budapest ellen.

— Harc a Dunáért. —

Weisskirchner főpolgármester nyilatkozik a „Fővárosi Hírlap“ munkatársának.

Becs, április 28.

(Saját tudósítónktól.) A „Fővárosi Hírlap“ adott hirt elsőnek arról a rendkívüli horderejű eseményről, hogy a budapesti városházán mozgalom indult meg a regensbergi polgármester kezdeményezésére abban az irányban, hogy a Duna gazdasági kihasználására a Duna mellett fekvő államok szövetségbe tömörüljenek. Ennek a dunai szövetségnek természetes központjia egyedül Budapest lehet. Olyan kézenfekvő dolog ez, hogy szinte nem is lehetett számítani különvéleményre. A különvélemény azonban mégis megérkezett: W e i s s k i r c Ilii e r Richárd bécsi főpolgármester elkeseredett igyekezettel látott neki az ellenagitációnak és fölszólította a dunamenti városokat, hogy üljenek össze Bécsbe konferenciára és határozzák el, hogy Bécs a Duna közepe. Olyan fából vaskarika ez, amiről aligha lehet józanon vitatkozni. Érdekesnek tartottuk mégis, hogy megismerjük Weisskirchner főpolgármester rabulisztikus érveit.

Erről a látogatásról a „Fővárosi Hírlap“ kiküldött tudósítója — akit Weisskirchner főpolgármester a Rathausban, hivatalos helyiségében fogadott — a következőket jelenti:- A háború bebizonyította, — mondotta őexcellenciája, — hogy a vasúthálózat sosem lehet elegendő a forgalom lebonyolítására. A legolcsóbb szállítás különben is csak vizi- uton eszközölhető. A központi hatalmak országainak tehát elsőrendű gazdasági érdekük kapcsolódik hozzá, hogy a Nyugat és Kelet között alkalmas vizi összeköttetést létesítsenek. Ezt a kérdést csakis a Dunán lehet megoldani. A Duna ilyen nagymértékű kihasználásának tervét a németek vetették föl. 1 crmészetes, hogy az eszme megvalósítása esetén

egy hajózási központra lesz szükség, ami, véleményem szerint, csakis Bécs lehet.

— Iudom, hogy a magyar közvélemény ebben Budapest elnyomását látja, azonban, higyje el, a magyar főváros közönségének nincsen igaza. Az egyetlen érv, amit velünk szemben Budapest mellett felhozhatnak, hogy a magyar főváros a Dunának körülbelül a közepén fekszik. Ezt az érvet azonban megdönti az a tény, hogy Bécs földrajzi fekvése is centrális és a dunai városok között mégis a legnagyobb.-- Nem gondolja-e Excellenciád, - kérdeztem — hogy a két érdeket valahogyan össze lehetne egyeztetni, olyanformán, hogy Budapest ne szorittassék háttérbe Bécscsel szemben és hogy a magyar főváros is kellően érvényre juthasson?- Bécsnek sohasem volt szándékában Budapestet elnyomni, vagy valamiképen is háttérbe szorítani és ezt a rendkívül fontos kérdést is úgy szeretnők megoldani, hogy a magyar fővárosnak semmiképen se ártsunk vele. Azokon a tanácskozásokon, amelyekre Bécsbe hívtuk a monarchia és Németország vezető politikusait és szakíéríiait, Magyarór- szág részéről és igy Budapest képviseletében is többen fognak megjelenni. A magyar főváros érdekei tehát kellőkép érvényesülhetnek, és nem kell majd attól félni, amitől — mint ön mondja —; Magyarországon any- nyira tartanak, hogy Budapest érdekei esetleg háttérbe szorulnak Bécs városának ugvancsak súlyos érdekeivel szemben. Arról azonban, szerintem, vitatkozni sem lehet, hogy a két város közül melyik legyen a dunai forgalom központja.

— Excellenciád véleménye szerint tehát Budapest nem alkalmas arra, hogy centruma legyen a Duna tervbe vett hatalmas viziforgalmának?- Ez tévedés. Sohasem állítottam, hogy Budapest nem volna alkalmas a Kelet felé irányuló viziút gócpontjául szolgálni. Azt mondtam csupán és mondom most is, hogy Bécs sokkal többet használhat célunknak. A háború befejezése után nagy gazdasági átalakuláson megy majd keresztül a császárváros és előrelátható, hogy a keleti exportnak és importnak hamarosan legfőbb pontjává fejlődik.

.... őexcellenciája felállt, barátságosan kezet nyújtott és én eltávoztam. Mikor kiértem a Rathaus kapuja elé, szétnéztem, kerestem a Dunát, azt a hatalmas nagy folyamot, amely méltóságteljesen hömpölyög a magyar főváros szivében. Nem láttam egyebet, csak rideg, sok emeletes kőpalotákat. . . .

Juhász Árpád.

Víz, gáz, villany

Áremelés, vagy megadóztatás.

Valamiképpen mégis csak be kell tömni azt a hatalmas rést, amelyet a tavalyi és idei deficit a főváros háztartásában ütött. Mintegy húsz millió koronának a fedezéséről kell gondoskodni, s egyúttal fel kell használni az alkalmat arra, hogy szilárd alapokra fektessék a' főváros háztartását. A nagy cél körül érdekes küzdelem fejlődik ki a pénzügyi és világítási ügyosztályok között. A pénzügyi osztály vezetője, Bérezel tanácsnok, hatalmas tervezetet dolgoz ki a viz-, gáz- és elektromos áram fogyasztásának megadóztatásáról. A tervezet alapja az, hogy most mintegy 90 millió köbméter gáz, 450 millió hektowatt villamosáram és 75 millió köbméter viz fogy el; ha tehát köbméterenkint, illetőleg hektowattonkint két fillérrel megadóztatják ezt a fogyasztást, úgy az uj adó hozadéka 12 millió korona lesz. Ezzel szemben Buzáth János tanácsnok, a világítási ügyosztály vezetője, a leghatározottabban ellenzi a viz, gáz és villám megadóztatását. Véleménye szerint ez az uj adó a legnagyobb mértékben igazságtalan, s amellett attól kell tartani, hogy a főváros az államnak készít elő uj bevételeket. Magyarország gáz- és elektromos áramfogyasztásának nyolcvan százaléka esik Budapestre; ezt a jövedelmet tehát nem szabad könnyelműen átengedni a fővárosnak, nem szabad megadni a lehetőségét annak, hogy az uj adóval az állam megelőzi a fővárost. Éppen ezért Buzáth tanácsnok véleménye az, hogy ha — nem az üzemeknek, de a főváros háztartásának — mindenképen szüksége van a bevételi többletre, akkor

emeljék fel a vizdijat, a gáz- és villamos- áramfogyasztás diját.

Az üzemek nagyobb nyeresége amúgy, is a főváros pénztárába fog folyni.

Nagyon fontos és jól meggondolandó dolgok ezek. A közönség szempontjából, — amely mégis a legelső — talán mindegy, hogy a két filléreket milyen címen, milyen formában kell fizetni, de arról feltétlenül gondoskodni kell, hogy azt az alternatívát válasszák, amelynél inkább lehet a progresszivitás elvét megvalósítani. A legszegényebb rétegek kímélése: — ez az első feltétele minden teheremelésnek.

Készül az élvezeti adó

A szórakozó közönség fizeti.

A Fővárosi Hírlap megirta már. hogy az élvezeti adó tervezetén intenziven dolgoznak a városházán. Most. úgy látszik, egészen közel jutottunk a megvalósuláshoz. Épen ezért felkerestük dr. B e r- czel Jenő tanácsnokot, a pénzügyi ügyosztály vezetőjét, aki a következőket volt szives elmondani munkatársunknak:

— A luxus-adó kérdésében bevégeztem tanulmányaimat és hogy úgy mondjam, maga a nyers javaslat már teljesen el is készült. Sietni fogunk azt mielőbb a bizottság elé terjeszteni.

— Ami az adójavaslat alapelveit illeti, egészen röviden azoknak az elemeknek megnyugtatására is, akik abban nem akarnak megnyugodni, csak annyit mondhatok, hogy mi nem a vállalatokat és vállalkozókat akarjuk az uj adóval terhelni, hanem pusztán magát az élvezeteket kereső közönség fog méltányosan és alig érezhető módon adózni. A vállalatok akkor adóztak volna, ha teszem azt, a színházak ülőhelyeit adóztatnánk meg, nem pedig mint javaslatunkból ki fog derülni, a színházi és mozijegyeket. Épen úgy mint a külföldön mindenhol, nálunk is megfogja fizetni tudni, aki tiz koronás jegyet vált a tizenegyedik koronát és akinek 20 fillérje van mozira,- az a huszonkettediket is rászánja. Igazán nem tudom megérteni, miért kellene épen nekünk ettől visszariadnunk, amikor a külföldön mindenhol meg van és Franciaországban már a középkorban is megtaláljuk a nyomát az élvezeti adónak.

Megkérdeztük a tanácsnokot, hogy mikén fogják megadóztatni a pezsgőt, amit mindenki leginkább tekint luxus-cikknek?

Alapelvünk tulajdonképen német mintára épül föl. Eszerint adóalany minden ami gyönyörködtetésre és élvezetre szolgál. A német városokban annyira egyöntetű az élvezeti adó, hogy az egyes városok egyenesen blankettákat kapnak, amelyekbe csak az adó nemét és föltételeit kell beleírni. Természetesen mindenütt ott található a pezsgő adója is. A színházak is csak