Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-03 / 18. szám
Budapest, 1916. május 3. 3 Berlinben nincsenek megadóztatva, de természetesen nem mintha attól félnének, hogy a kultúrának ártanának az adóval, hanem mert elegendő más jövedelmük van. A kultúra nem szenvedhet a színliázjegy-adó miatt, mert ha ezáltal szenvedne, akkor még inkább nem volna szabad a színházakban pénzt kérni a jegyekért, hanem mindenkinek ingyen szabadna végignézni az előadást.- Visszatérve a pezsgőre, igenis mi is megfogjuk azt adóztatni. A mód azonban, ahogyan az adózást végre fogják hajtani, még nincsen teljesen megállapítva. Mindenesetre óvatosaknak kell lennünk, nehogy ki lehessen játszani az intézkedéseket. Epen ezért idő előtt nem is árulhatok el e tekintetben semmit a terveinkről. Annyit azonban máris megmondhatok, hogy a francia pezsgőnek az adója természetesen nagyobb lesz, mint a magyaré, ami remélem azt is eredményezni fogja, hogy ezáltal is hasznára lehetünk a magyar iparnak. Még meg kell jegyeznem, hogy sokan abban a tévedésben vannak, mintha a gáz és villany megadóztatása is az élvezeti adó keretében történnék meg. Erről azonban szó sincsen. Az egészen más lapra tartozik és pedig világítási adó néven fog szerepelni. Amig az élvezeti adó javaslatával már elkészültünk, addig a világítási adó előkészítésének még csak az elején vagyunk. Mihelyt azonban az élvezeti adóval teljesen készen vagyunk, azonnal rákerül a sor a másikra is. Szófia a háború alatt Közélelmezés. — Üldözik az árdrágítókat. — Olcsó piaci árak.— A szegényügy rendezése. — Hadisegély. — Köztisztaság. Radeff polgármester nyilatkozata. Szófia, április végén. (Kiküldött munkatársunktól.) A szófiai városháza polgármesteri szobájában hosz- szasabban beszélgettem Radi Rade fiel, a bolgár főváros érdemes és kitűnő polgármesterével, aki bizonyos csodálkozással halllgatta a háborús Budapestről szóló adataimat, amelyek természetesen főként a városi dolgokra vonatkoztak. Csodálkozással azért, mert nem tudta elhinni azokat az árakat, amibe nálunk az élelmiszerek kerülnek. Rázogatta is a fejét és mosolygott, mint aki azt mondja: nem uram, én ezt nem tudom elhinni. Miután valóban nem tudtam szolgálni kézzelfogható dokumentumokkal, nem tehettem mást, minthogy megkértem a polgármester urat, hogy látogasson el egyszer Budapestre, és akkor kénytelen lesz mindazt elhinni, amire most tagadólag rázza a fejét. A polgármester közel az ötvenhez, szikár termetű, kemény nézésű férfiú, a haja már őszbevegyült, de valami különös keménység és megfontoltság cseng hangjában, amint a párolgó feketekávé mellett elbeszéli nekem, hogyan él a háborús Szófia.- A spekulánsok ellen — mondotta — szigorú rendszabályokat léptettünk életbe, mondhatnám a legszigorubbakat, mert hiszen el sem képzelhető egy háborús állapotban levő ország spekuláló és nyereségre éhes polgárok nélkül. Természetesen első dolgom volt a meglevő készletek megállapitása. Az első napokban az összes élelmiszerek árai hirtelen felszökkentek. De ez nem tartott sokáig. Volt kereskedő, ez tagadhatatlan, aki eldugta az áruját. De ezeket a legsúlyosabb büntetéssel sújtottuk. Különösen cukrot dugtak el egyes kereskedők nagyobb mennyiségben, ezeket azután azzal a radikális módszerrel büntettük meg, hogy készleteiket elkoboztuk és nekik semmiféle kártérítést nem adtunk. Néhány kereskedőt ezer-kétezer leva . pénzbüntetéssel sújtottunk. Miután elegendő búzakészletünk van, a kenyér ára maradt a régi, bár előrelátásból a városi tanács költségére nagyobb mennyiségű rozskészletet szereztünk be. A fekete kenyér ára ma harmincöt fillér, a fehéré negyven fillér. Természetes, a piac árait is regulálni kellett és ezért községi raktárakat létesítettünk, ezekben a mi saját városi tisztviselőink teljesítettek szolgálatot. E raktárakban a legszükségesebb cikkeket, sót, cukrot, babot és hagymát árusítottunk. Felhívásokat bocsájtottunk ki, hogy egyik ember ellenőrizze a másikat. Kineveztünk egyes polgárokat ellenőrzőkké, ezek a polgárok végigjárták a szófiai családok háztartásait és aktaszerü jelentést tettek. A jelentés átment a rendőrséghez és ott azt a családot, amely nagyobb készleteket felhalmozott és elrejtett, rögtön megbüntették.- Magáról a városról csak azt mondhatom, hogy a háború következtében nem igen sokat változott. Hiszen az természetes, rengeteg katona vonult át napról-uapra és miután ezek a csapatok rendszerint Szófián keresztül vonultak a frontra, az első napokban bizonyos hiányok mutatkoztak, ezeket azonban csakhamar orvosoltuk. Szófiában magában sok ezer család- fentartó nélkül maradt. Ehhez hozzá kell vennünk azt, hogy körülbelül, huszonkilenc-har- mincezer szegényünk van és ezeket is élelmezni kellett. Ezek a szegények nagy része Macedóniából menekült ide, mert mint ön is tudja, annakidején a szerbek sokat sanyargatták őket. Ilyen menekültünk körülbelül tízezer van. Nagy kérdés volt a szegényügy megoldása. Minden hadbavonult után havonkint harminc frank állami hadisegélyt adunk. Ezenkívül a tanács elhatározta, hogy a hadbavonultak családjainak negyvenöt frank hadisegélyt ad havonkint. Hogy a város ezeket a költségeket fedezhesse, másfélmilliós kölcsönt vett fel az állami banknál. Ebből egymilliót a katonacsaládoknak, egy félmilliót pedig a szegényeknek juttatunk. Szófiában most a hadbavonultak családjai közül egyik sem fizet házbért. A szén- és fakészleteket a községtanács megbízásából egy társaság monopolizálta, ők árusítják megfelelő ellenőrzés mellett. A szegények egész télen át ingyen kaptak szenet. A szegény gyermekeket a községtanács élelmezi. Felállítottunk több nagy konyhát, ahol kenyérrel együtt huszonhét fillérbe kerül egy jó ebéd. — Az utóbbi időben különféle cikkekből kivitel volt az országból, de azért hála Istennek az árak még aránylagosan igen olcsók. A disznóhus például 1 korona 40 — l korona 50 fillér között váltakozik, a marhahús egy frank — egy frank tiz. A ramstek hús pedig egy korona 50. A szárnyas sem drága, egy szép liba 3 frankért kapható. A tyuk 1 korona 60 fillér — egy korona 80, a disznózsír ára pedig 1.50 és 2 korona között váltakozik. A tiszta vaj kilója 3 frank. Láthatja tehát, hogy az áraink egyáltalában nem magasak, a vendéglői árak pedig egyenesen olcsóknak monhatók. A Grand Hotel de Bulgarieben például négy frankért a legkitűnőbb menüt kapja. A jótékonysági akciót egyébként úgy szerveztük meg, hogy Szófiát hat kerületbe osztottuk be és mindegyik kerület élén egy tanácsos áll.'Miután a városi alkalmazottak közül sokan bevonultak, (1300-ból 600 maradt csak a város szolgálatában) leginkább a város tisztasága szenvedett az első hetekben. Most azonban a vezérkar beleegyezésével szerb foglyokat kaptunk és ezekkel intézzük el a város tisztántartását. Jelenleg kétszáz fogoly dolgozik a város tisztántartásán. Törvényeink szerint jelenleg városi tisztviselőink fizetésüknek csak felét kapják, mert a másik felét a harctéren levők élvezik. A közeli jövőben több nőszemélyt is fogunk alkalmazni a városi administráció terén. (B. E.) jjöv/uzmiiíí/jmp A telekreform Harrer tanácsnok küzdelme. Harrer tanácsnok hatalmas munkája, a lex- Harrer, váratlanul erős ellenzésre talált bizonyos körökben. Az első akadály a múlt közgyűlésen merült fel; az előterjesztés a közgyűlés napirendjén szerepelt, de Waigand József indítványára lekerült onnan. Harrer tanácsnoknak akkor deferálni kellett ama kívánság előtt, hogy a javaslatokkal a közgazdasági és a jogügyi bizottságok is foglalkozzanak, holott a tanácsnok eredeti véleménye szerint erre nem lett volna szükség. A közgazdasági bizottság tudvalevőleg visszautasította az előterjesztést; a jogügyi bizottságban nagy jóakarattal foglalkoztak vele, el is fogadták elvben, de az elfogadott módosítások mutatják, hogy a jogászok sem fogadják egyértelmű helyesléssel a munkát. Nagyon sajnálatos dolog, hogy egy becsületes, kiváló reform egyoldalú megítélésben részesül. A gyáripart féltik tőle, pedig a Gyáriparosok Országos Szövetsége, amely a legtekintélyesebb fóruma a gyáripari érdekeltségeknek, semmi kifogást nem emelt a lex-Harrer ellen. Az összes számottevő tényezők felfogása megegyezik abban, hogy a javaslat bátor kezdeményezés azon az utón, amely a főváros reális telekpolitikájához vezet. Elfogultsággal nem szabad kezelni egy reformot, amely a főváros pénzügyi és városépítési érdekeit védi. Harrer tanácsnok kemény legény; nem féltjük semmiféle ellenakciótól a munkáját, s jól tudjuk, hogy szívós energiája végül mégis győzni fog. A helyzet ma az, hogy a telekreform alkalmasint csak a júniusi közgyűlésen kerül napirendre; addig azonban lehetőleg jobb belátásra fognak térni azok, akik nem szeretik a bátorságot, újszerűséget a közigazgatásban. Serbán János és a főváros husüzlete. Nagy feltűnést keltő támadás érte szombaton a fővárost az Omge egyik szakosztályi ülésén. A vásárpénztár által alakítandó Húskereskedelmi r.-t. születését rossz szemmel nézik agrár körökben és a gáncs, amelylyel az alapítást az Omge meghiúsítani törekszik, tulajdonképpen a legfényesebb bizonyítéka a Húskereskedelmi r.-t. szükséges voltának; elvégre a fővárosi és az agrárérdekek mindig ellentétesek voltak, Budapest központja a kereskedelemnek és az iparnak és tőle legkevésbbé nem várható, hogy ő is az agrárok szekerét tolja. Szilassy Zoltán indította meg a fővárosellenes vitát. Folkusházy tanácsnok vette védelmébe a várost, de szereplése szánalmas volt, mert deferált az Omge nagyurainak kívánsága előtt. A városházán Serbán János miniszteri tanácsos felszólalása okozta a legnagyobb megdöbbenést. Serbán hevesen támadta az uj vállalkozást, céltalannak mondotta a Húskereskedelmi r.-t. alapítását és súlyos sérelemnek, hogy az Omgét befejezett tények elé állították ezzel. Holott a Húskereskedelmi r.-t. alapítását bő részletességgel tárgyalták a tizes bizottságban, amelynek Serbán János is tagja, mint a földművelésügyi kormány képviselője. Serbán eljárását annál furcsábbnak és érthetetlenebbnek tartják, mert a miniszteri tanácsos ur — még csak nem is olyan régen — üzleti ösz- szeköttetésben állott a Vásárpénztárral, tehát közvetve a fővárossal. Amikor ugyanis a tizes bizottság — a miniszteri tanácsos ur tudtával és hozzájárulásával — ezer darab marhának bizományba való vásárlásával bízta meg a Vásárpénztárt, Serbán János hazafias készséggel ajánlotta fel saját marháit a fővárosnak bizományba. A főváros az ajánlatot — természetesen — elfogadta, a Vásárpénztár átvette a marhákat és a szerződés értelmében hizlaltatta azokat. Közben azonban rohamosan emelkedett a marha ára. úgy, hogy annál az árnál, amelyen a miniszteri tanácsos a marháit átadni tartozott volna a fővárosnak, jóval többet kaphatott volna Serbán. Öméltósága nem is habozott levonni ennek a ténynek a konzekvenciáit: arra kérte a Vásárpénztárt, hogy mivel rosszul spekulált, engedjék ki őt az obligóból, álljanak el a szerződéstől, ne követeljék a bizományba adott marhákat. A Vásárpénztár eleintén makacsko- dott, de amikor Serbán János igy szólt: „Csak nem kívánják az urak, hogy én ráfizessek az üzletre“ — meghajolt a méltóságos érv előtt és elállt a szerződéstől. Serbán tanácsosnak tehát csakis addig volt jó a főváros húsüzlete, amig abból neki is volt némi haszna. Ezt végtére is nem lehet csodálni, de ilyen előzmények után nem volt finom dolog tőle, hogy nyilvánosan elitélte a főváros akcióját. Évi két millió kamatmegtakarítás a 158 milliós márkakölcsön törlesztésiénél A székesfőváros 1914-ben vette föl a 158 milliós 41/,2 százalékos márka-kölcsönét. Ennek a kölcsönnek kamatai az idén azon a réven, hogy márkában kell fizetni és hogy a főváros uj 13 milliós kölcsöne szintén márkakölcsön, igen lényegesen enyhülnek. Az- 1916-ik évi költségvetés még ezeket mondja: „A kamatok 3.471.857 koronás emelkedéséből: 1,083.800 korona az 1910. évi 2 millió fon: sterlinges 4 százalékos és az 1914. évi 158 millió koronás 4xh százalékos aranykulcson árfolyam-különbözet,ének többlete.“ A költségvetésnek még természetszerűleg igy kellett megcsinálnia számvetését, mert akkor még nem volt meg a fővárosnak a Magyar Bank utján fölvett 13 millió márkás kölcsöne, amelyből most a 158 milliós kölcsön kamatait is fedezni fogják.
