Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-03 / 18. szám

1'ninanioiiioniaiiiBniniiiniiininninaiiiainpniDiiiaiiioinBiiiauiBinainaiiiaiiiauiainainaiiiaiiiBiiiDiiic

£CÖFiZ£ TÉS1 TÍJtJSK: Egész évvé ••••••••••• 20

Vél é lO H

Egyes számolt kaphatóit a kiadó hivatal ban.

Várospolitikai és közgazdasági hetilap

Fetetös srerftesí/:; I) olcsó Emil. MpsszckScsííS dr. Szilágyi Hugó

Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Sziv-utca ...... IS. szám

Telefon ................ 137-13

Weisskirchner

szól ma a Fővárosi Hirlap hasábjain. Nem tudjuk megfér-e a vendégjoggal az a feleselés, amelyet munkatársunk előtt tett. nyilatkozatával szemben el nem mulaszthatunk, mert nemcsak Budapest élet-halál kérdése forog kockán, amikor a polgármester a Duna nevét játékosan labdázza, hanem az egész magyarságnak húsába vágna az, ha valaki, akárki, el akarná alkudni a Dun'a magyarságát.

Amabilis embernek mondják Lueger utódját, sőt okosnak is, de talán nem nehéz azt sem eltalálni, hogy a luegeri tradícióktól természettől fogva ő sem maradhatott szűzen. Neki otthon. Bécsben, ez talán nem is sértés, de a mi szemünkben az, mert a luegeri politikája a magyargyülölés testamentumában gyökerezett. Szóval megsértjük a vendégjogot, amikor a nekünk adott interjút kárhoztatjuk, de megtette ezt ő már előbb, akkor, amikor a szemébenéző magyar újságírónak szatócs-okoskodással akarta bizonyítgatni Bécs vállveregető jóindulatát Budapesttel szemben.

Gyámkodni pedig igazán nem hagyunk magunk felett, különösképpen nem akkoi, amikor éppen a büszkeségek Duna-kérdésröl van szó. Vájjon mit kellene előbb megtanítani a bécsi polgármesternek, hogy megértessük vele a dunai hegemóniához való megdönthetetlen jogunkat? Az egész magyar lelket kellene ismernie, szívvel, daccal, vére hullásával kellene neki is magyarnak lennie, ha a mi Dunánk iránt való szerelmünket próbálná kisilabizálni.

Nem sorakoztatjuk föl az érdek hadseregét, nem mutatunk rá a térképre sem, amelyen még Bécsben is meg kellene látni, hogy ez a drága ezüstpántlika csak a miénk; hanem szárazon és a keztyüdobás hetyke hangulatával közöljük a bécsi polgármesterrel: tanulja meg, hogy a Dunán való magyar hegemónia nem gazdasági kérdés, nem versengés tárgya, nem egy elintézendő ügy, nem árverés, amelyen a többetigérő győz, hanem igenis a Duna körül élet-halál harcot kezd a magyar — ellenséggel és baráttal szemben egyaránt.

A budapesti városházán hatalmas gondolat bontogatta szárnyait, gazdasági szövetségbe vonni a dunai államokat magyar hegemónia alatt Budapest székhelylyel. Megszimatolta ezt a fürge orrú Weisskirchner és valami olyan kérdést csinált belőle, aminek némikép politikai illata van- Tulajdonképen gyámoltalan papagáj módra lemásolta ^ az ideát és most üres frázisokkal voksokat gyűjt a bécsi központ mellett.

Amiket a Fővárosi Hirlap munkatársának elmondott, semmi más, mint a váza egy ilyen kortesbeszédnek. Nem fáradozott sokat a kitűnő Weisskirchner az érvek meg- válogatásával, nem gondoskodott különösen az adatgyűjtésről sem, de ennyi munkát is kár volt elfecsérelnie. Nemcsak a magyarság fog vérig menő harccal ellenszegülni^ a bécsi üzleti spekulációnak, de oldalunkon áll a bátorság józan, becsületes és okos belátása, a román érdek és tárgyismeret, a bolgár testvériség és minden fegyver, amelyre az igazság tűzte babérkoszorúját. Mellettünk lesz mindenki, aki a Dunát ismeri, csak Bécs nem. amelynek legkevesebb köze ,van a Dunához.

Idegenforgalmi

konferenciát tartottak Becsben és hinni szeretnök, hogy Lipcse és Bécs után most Budapest fogja üdvözölhetni a konferencia tagjait. Bizonyos, hogy az idegenforgalomnak nagy jelentősége lesz a háború után Budapest szempontjából és biztosak vagyunk abban is, hogy a főváros méltóképpen volt képviselve mindkét korábbi konferencián. Mi azonban mégis azt a reményt tápláljuk, hogy a háború után Budapest idegenforgalma nem egyedül a központi hatalmak idegenéiből fog regrutálódni. Hogy világosabban szidjunk: Magyarországnak több oka és joga van remélni, mint akár Németországnak, akár Ausztriának. A világháború legörvendetesebb ténye, hogy megismertek és megszerettek bennünket még az entente országaiban is és bízvást hihetjük, hogy a dúló vihar után Budapest idegenforgalma kinő abból a Prokrusztesz- áigyból, amelybe a lipcsei és bécsi konferenciát szorították.

Buchwald

urék megirigyelték a hadseregszállitók, az élelmiszerüzérek, a különféle árdrágítók erkölcsi és anyagi babérjait. Az ember próbál — gondolták és a gondolatot menten kérvény formájába öntötték. A ligeti székek iilési jogéiért szednek Buchwaídék hat és tiz filléreket és minthogy a tudományos akadémia matematikai osztályának legkiválóbb tagjai sem tudták kikalkulálni, hogy megdrágult az anyag, többe kerül nékik a közönség pihenése: azt kérték, hogy ha

már nem emelhetik a helyárakat, legalább azt engedje meg a főváros, hogy ünnepnapok délelőttjén is szedhessenek helypénzt. A pénzügyi bizottság egészen helytelenül tette, hogy a kérelmet pártolta és a közgyűlésnek ellenkező álláspontot kell elfoglalnia. Nem az ügy nagysága miatt, hanem elvi jelentőségénél fogva.

A tizes

bizottság, úgy látszik, befejezettnek tekinti áldásos működését és hirt sem hallat magáról. Szerencse — vagy kár, — hogy a főváros élelmiszerszállítása nem aszerint igazodik, hogy a tízesek üléseznek-e és dón- tenek-e, mert különben azt lehetne hinni, hogy nem lévén szükség a tízesek tanácsára, minden a legnagyobb rendben folyik, bőségben és jólétben aszik a főváros. Holott a szomorú valóság szerint a népélelmezö- bizottság a főváros közélelmezésének tiz Vozáryjából áll; primitiv készülékeikkel kergetik a közélelmezés felhőit és ha történetesen süt a nap, (vagyis: síit a pék), akkor azt hiszik, hogy nekik köszönheti Budapest a derűs égboltot. Primitiv készülékekkel dolgoznak a tízesek; amikor ezt megállapítjuk, egyúttal elismerjük a nehézségeket is, a feladat lehetetlenségét. De éppen ebben különböznek a tízesek a derék Vozárytól. Aki szentül megvan győződve gépe komolyságáról, ellentétben a tízesekkel, akik jól tudják, hogy lehetetlen feladatra, meddő munkára fogták őket.

Végtelen tanácskozások

a csavaros és a kerekes helyihajózás körül.

A Fővárosi Hírlap megírta már, hogy a dunai helyihajózás kérdésében a székesfőváros fölszólította a M. k. Folyam- és Tengerhajózási rt.-ot, a Dunagözhajózási társaságot és a Csavargözös-válla- laloí, hogy tegyék meg ajánlataikat. Az is ismeretes, hogy a közlekedési bizo.tság utasította a közlekedési ügyosztályt, dolgozzon ki egy tervezetet, amely feltünteti : érdemes-e a dunai helyihajózást házi kezelésbe venni ? Most úgy értesülünk, hogy ebben a kérdésben állandó és beható eszmecsere folyik egyrészt a főváros és a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség, másrészt a főváros és a pénzügyminisztérium között.

A vasúti és hajózási főfelügyelőség a maga véleményét egy emlékiratban fejtette ki, amely Jo rdán Dezsőnek, a főfelügyelőség hajózási osztálya kiváló vezetőjének munkája. Jordán Dezső munkájában tíz úgynevezett kerekes gőzösök mellett foglalt állást, s ezzel szemben a főváros szakértőjének ro- konszenve a csavaros gőzösök mellett nyilatkozik meg. E tekintetben, — miként hajózási szakemberektől értesülünk, — a főfelügyelőség képviseli a modernebb álláspontot, mert a kerekes gőzösök kényelmesebb, gyorsabb jármüvek, mig a csavaros gőzösökön olcsóbban lehet a forgalmat lebonyolítani. -A-nagy viFa-tehát most-a kerekes és csavaros között folyik, bár nem lehetetlen az sem, hogy ennek a vitának egyszerűen akadémikus jellege van, mert a főváros nem igen hajlandó házi kezelésbe venni a helyi hajó közlekedést.

Erre vajl az is, hogy a pénzügyminisztérium bizalmas, szóbeli kérdésére, mennyit hajlandó a főváros a helyihajózás kérdésének megoldására áldozni, a városházi megbízott egyszerűen azt válaszolta:

— Semmit.

Mire íövid és kategorikus válasz hangzót, el a pénzügyminisztérium részéröl:

— Rendben van, de akkor a f ö váró s, n a k semmi köze sem lesz a budapesti helyihajózáshoz.

Így á'llván a dolgok, kérdést intéztünk Rényi Dezső dr. tanácsnokhoz, milyen stádiumban van ma a helyihajózás fogas problémájának megoldása. A közlekedési ügyosztály vezetője ezeket mondta a Fővárosi Hirlap munkatársának:

Hangsúlyoznom kell mindenekelőtt, hogy a székesfőváros még mindig nem ejtette el az ügyosztály ama felfogását, hogy a helyi- hajóközlekedést nem fogják fővárosi intéz- ménynyé tenni. Puszta látszat az csak, hogy a közlekedési bizottság szembehelyezkedett volna ezzel a felfogással, [éppenséggel nem erről van szó, hanem csak arról, hogy a bizottság, igen helyesen, tisztán akar látni a kérdésben. Ezért kért az ügyosztálytól részletes előterjesztést, amelyből megismerheti a házikezelés előnyeit és veszedelmeit, de egyben a más megoldások természetét is.

— Tárgyalásaink természetesen folynak. Műszaki tanácsosunk többször folytatott megbeszéléseket a vasúti és hajózási főfelügyelőség megbízottjával, de egyben állandó érintkezésben vagyunk a pénzügyminisztériummal is, de mindezeknek a megbeszéléseknek ma még semmiféle hivatalos jelentősége nincs. Hogy úgy mondjam, a kérdés megoldásában ina még csak a kezdet kezdetén vagyunk.

— A vasúti és hajózási főfelügyelőségnek az az emlékirata, amelyet ön említ, nyíl-