Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-19 / 16. szám

2

építőipar lesz. Az építő tevékenység fogja a polgári munkába visszatért katonákat kenyérrel ellátni és táplálni a forgalomba jutott friss pénz utján az egyéb iparágakat is. Az első feladat tehát gondoskodni arról, hogy az építőtevékenység elegendő feladathoz és ennek megoldásához bőséges anyagi eszközökhöz jusson.

.— Lesz-e munkája az építőiparnak, lesz-e munkaalkalom, ahol a fölszabadult munkáskezeket foglalkoztatni lehet?

— Teendőkben semmiesetre sem lesz hiány. A főváros lakosságának nagy többsége ma sem lakik olyan viszonyok között, amint az szociális, vagy higiénikus tekintetben kívánatos volna- Ma is hihetetlen sok az egyszobás lakások és az ágyrajárók száma. A statisztikái kimutatások olyan szobákról emlékeznek meg, amelyekben 20—30 ember is lakik. A 10-nél több lakóju szobák száma pedig légió. Hogy ez mit jelent a fiatal generáció fejlődésére, azt a halálozási és a bűnözési statisztika igen szomorúan bizonyítja.

— Speciálisan Budapesten várható-e építőtevékenység ?

alig lehetséges, a drága kamatlábnak valószínű következménye az épitőkedv teljes megakadása lenne.

— Ebből a szomorúnak tetsző megrekedésből is lesz valami kivezető ut. Mi. a tanácsos ur véleménye a valószínűleg nehéz megoldásiról?

A feladat megoldása a pénzintézetekre vár- A hadíkölcsön időtartama alatt annál olcsóbb hitelről nem lehet szó. De annál drágább törlesztéses hitelt az építőipar nem bir meg. Nem marad más hátra, mint egy egészen uj kölcsöntípust szervezni, amelynek főjellege az legyen, hogy csak az első 4—5 évben, ameddig ugyanis a hadíkölcsön letörlesztetik, egyes magas kamatozású, azután pedig a pénzügyi helyzethez simulva csökkenjen a kamatláb. így azután az építtetők az első évek kamat többletét az építkezés befektetési tőkéjével egyesítve számolnák el és a béreket a későbbi normális kamatlábbal arányosan állapíthatnák meg.

—• A kérdésnek bizonyára nem csekély pénzügyi nehézségei vannak, de a megoldás lehető, a főváros ipara érdekében pedig elkerülhetetlen.

— Iger^. a főváros fejlődése is bő alkalmat nyújt építő tevékenységre. Egész városrészek kiépülése maradt abba a háború folytán. Nagy értékű telkek állanak üresen és nagy tőkék hevernek bennük jövedelmezetlenül, A tulajdonosok apyagi érdeke nem kisebb mozgató ereje lesz az ipari föllendülésnek, mint a munkát kereső építőipar kinálkozása.

— A legfontosabb pontja azonban az egész kérdésnek a pénz lesz— Lekötelez tanácsos ur, ha erről az oldalról is megvilágítja! a kérdést a Fővárosi Hírlap olvasói előtt,

— A háború előtt az építési hitelek kamatlába törlesztéssel együtt 3, 3 és fél, 4 százalék között mozgott. Most a hadíkölcsön kamatlába, minden nyereséget beleszámítva, 6-3 százalék körül áll. Alig remélhető, hogy fél százaléknál kevesebb legyen az a többlet, amit a tőkések a kisebb biztonságú magán- kölcsönért követelnének, mint az állami hitelért. Majdnem 7 százalék lesz tehát az építő kölcsönök törlesztéses kamatlába. Azaz több mint egynegyedével nagyobb lesz minden épület évi törlesztése ugyanazon tőke után most, mint azelőtt. Ezen az alapon viszont a lakásbéreknek kellene ugyanezen arányban emelkedniük. Mivel pedig ez már

Pesti kabala.

Elsején megbomlanak a pesti órák is és meg- bomlanak az abádszalókiak is — előbbre ugranak hatvan perccel. Magasabb érdekek kívánják igy és visszakergetnek bennünket a paraszti sorba: tessék dolgozni látástul-vakulásig és tessék aztán mécsesgyujtás helyett aludni menni, Kezdetben teremté a Magasabb Érdek a záróórát, de úgy látszik ez nem volt elég és most folytatódik a teremtés nagy munkája a tizenkét órát hazudó tizeneggyel. Istenkém, ugy-e egészen természetes, hogy lojálisán engedelmeskedünk?! De bátortalanul mégis kíváncsiskodni próbálunk: mi lesz a Göncöl-szekérrel, mi lesz a napórával és mi lesz magával a jóságos, az egyetlen becsületes sütővel, a Nappali?! A barázdás világ magyarja, aki a csillagok járása után igazodik: hogyan fogja tudni ezentúl, hogy hányat ütött az óra és mi lesz az öreg Nappal, a kinek elő van írva a lőcsei kalendáriumban, de az összes többiekben is, hogy 1916 május 1-én reggel 3 óra 23 perckor föl kell kelnie?! Ki adja tudtára a Napnak, hogy már 2 óra 23 perckor ki kell ugrania az ágyból és viszont már 6 óra 16 perckor tessék neki tentélni menni, mert vége annak a ledér életnek, mikor 7 óra 16 percig játszhatta a Lébema|nnt a fírmamentumon. A világegyetem hatalmas szerkezetében baj van valahol. Ezért rendszabályoz agyon bennünket a Magasabb Érdek, Most az órába keresik a hibát és keresni fogják még a Napba, a Holdba, a Vénusba is , . . Csak az nem

■■■■■■■BuBBuBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBi

Olajozzák az adóprést.

Kísérletek a deficit kiküszöbölésére.

Vázsonyi Vilmos a törvényhatósági (bizottság legutóbbi ülésén szóvá tette az élevezeti és luxusadó megvalósításának kérdését. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebben a kérdésben Bérezel Jenő dr. tanácsnokhoz, a pénzügyi ügyosztály vezetőjéhez fordult, aki a következő felvilágosítást adta:

— Az élvezeti adó tervezete még nincsen készen, de nem is lehet, mert alapos munkát akarunk végezni és ehhez okvetlenül szükséges az idevonatkozó külföldi irodalomnak tökéletes ismerete- Most végezzük tanulmányainkat, amiben azonban lényegesen hátráltatnak a háborús viszonyok, a melyek között az anyag beszerzés is nehezebben megy, mint egyébkor. Bizonyos nélkülözhetetlen adatok sincsenek még kezünkben, de igy is remélem, hogy néhány hét alatt készén leszünk a tervezettel. amelyről ma még, miután az adatok beszerzése közben szinte napról-napra meg- változhatík, fölösleges volna bármit is elmondani a nyilvánosság számára—Az egész kérdésben leginkább érdekli a közönséget, de különösen az ipari és kereskedelfog eszükbe jutni soha a Magasabb Érdek bölcseinek, hogy a Marsra, igen-igen, hogy Marsra gondoljanak!!

A legmagyarabb, a legtehetségesebb Conferencier vált meg a napokban az Élet fanyar és újabban abszolút nivótlan kabarájától: Eötvös Károly megtért örök nyugvóra, fiskus-kora kedvelt Veszprémjébe. A pesti embererdő öreg diófája nem mesél többé; nem ülhetnek le drága árnyékába se a hü megértők, se a tolakodó aprók, a kik csak azért keresték a dús és illatos lombokat, mert az árnyék egy szamaritánus lélek: érdemtelent és érdemest egyaránt megnöveszt.

Zengjen más az eszlári boszorkánytáncról, — nem nékem való ének, superlativusokba tévedne a hódolatom; méltassa más az ügyvédi nagyságát — én szegény, örökkön alperes annyira elfogulatlan mégse lehetek, hogy ügyvédet énekeljek; Eötvösnek, az írónak, Eötvösnek az ötlet- tárnának, Eötvösnek a nagyszerű szóvaltartó- nak emlékét fogja megőrizni hűséggel, régen fogant szeretetem.

Emberi értékek, vagy gyarlóságok igazi tükre sohase a kritika, amely mindig elfogult — akkor is, ha dícsér, akkor is — ha gáncsot vet. Mond el szárazon: miket cselekedett az embered; add vissza hűséggel kis dolgokról, nagy dolgokról való megnyilatkozásait és hívebb lesz a riport, mint a leglelkiismeretesebb stúdium. — Öreg noteszből ásom ki a vajdáról szóló régi jegyzeteimetBudapest, 1916. április 19.

mi köröket, a gáz és villany megadóztatása. Nincsenek tisztában vele, hogy csak a villany adóját tervezik-e, vagy a gázét is?

Világítási adót tervezünk, amiben egészen természetszerűen benne lesz a gáz is.

— Aggodalmaskodnak amiatt is, hogy a villany adója igazságos lesz-e? Erősen tartja magát az a fölfogás, hogy egyedül a világitó testek megadóztatása a helyes.

— Ebben a kérdésben még nem döntöttünk. Amit eddig terveztünk megváltozhatik. Tény az. hogy Németországban a világítótestek varjnak megadóztatva. Épen ezért, épen most várjuk azokat a forrásmunkákat, amelyek megvilágítják, mi volt a németek kiindulási pontja, mikor a világítótestek megadóztatását választották a világítási adó alapjául.

4

A világítási adó kérdésében olyan helyre fordultunk, ahol leginkább ismerik ezt a kérdést. Annak a férfiúinak különben, aki az alább következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt, igen jelentős szava lesz akkor is, majd ha a megoldásra kerül a sor. Az értékes nyilatkozat itt következik:

— Ha a pénzügyi ügyosztály a gázvilági- tást is meg akarja adóztatni, súlyos hibát követ el. mert a gázvilágitást mindinkább kiszorítja a villany és hegy úgy mondjam ez az adó egyenesen a kegyelemdöfést adja meg a gázvilágitásnak.

—- A villanynál egyedül a világítótestek megadóztatása az igazságos. Az adóztatásnak ez a módja az, amely megvédi a kisembert és leginkább megközelíti a célt. hegy a luxust kell adóval sújtani. Hovatovább úgyis a székesfőváros kezébe megy át az egész városnak villannyal való ellátása- Akkor pedig, a minthogy ma is, a kisember lesz a főváros legjobb villanyvásárlója, ezeket kell megkímélni, A kisember hűséges és biztos fogyasztó. Neki mindennap meg van a napi villany- szükséglete, pontosan gyújtja meg a maga nehány lángját és pontosan oltja is el. Az ilyen fogyasztót az Elektromos müvek köny- i^yen szolgálják ki, ha keveset fogyaszt is, mégis ezen nyer a főváros legtöbbet. Épen igy van ez a kereskedőknél is, akik szintén pontosan gyújtják meg lámpáikat. A gazdag ember lakása azonban tele van lámpákkal, amelyek k.özül azonban ha kedve tartja, csak párat gyújt meg, de ha úgy akarja, az összes lángok, éghetnek és az Elektromos müvek gondoskodni tartoznak, hogy mindig és minAz Erzsébetváros jelölte Eötvös Károlyt pár- tonkivüli programmal. Mondták, hiresztelték, hogy igazából munkapárti a jelölt, de a pártállás senkit se érdekelt komolyan: Eötvöst akarták, a kik akarták; Eötvöst, a kinek a múltja a prog- rammja és nem a hovatartozandósága.

Eötvös a Gambrinusban mondotta el program-adomáit. Megjelent a népgyülésen egy szo- ciálista csoport is, hogy számon kérjék a jelölttől: mi az álláspontja az általános, titkos, köz- ségenkénti választói jog ügyében? Jókedvvel szónokolt a közkedvelt papoló, mikor egyszerre türelmetlen közbekiáltás robogott végig a termen:

— Beszéljen a választói jogról!

Egy pillanatra úgy tetszett, hogy baj lesz a számonkérésből, de a spektákulum elmaradt. A vajda odafordult a közbeszóló felé:

—. Jól tette uramöcsém, hogy eszembe juttatta a választói jogot és felelek is egyenesen, őszintén. Az a szándékom, hogy ha újra bemegyek a képviselőházba, először is azért fogok küzdeni hogy olcsóbb legyen a kenyér, meg a hús, mert ennek a milliós városnak az élelemuzsora a legsúlyosabb nyavalyája. És higyje, el öcsém uram, hogy ez fontosabb dolog még a választójognál is, mert enni mindennap kell, de a voksra csak öt esztendőben egyszer van szükség; akkor se magának kedves uramöcsém, hanem a jelöltnek.

Öcsémuram nem érdeklődött tovább; lelkes tapsvihar hódolt percekig Eötvös előtt a körúti nagykorcsmában és tapsolt öcsémuram is.

/