Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-19 / 16. szám
Budapest, 1916. április 19. dén égőtestre elegendő áram jusson. Állandóan rezervában) kell tartania annyi személyzetet, hogy minden égőtestet el lehessen látni világítással. Miután azonban a gazdag ember csak néha szánja rá magát a nagy kivilágitá- sokra, egészen kézenfekvő, hogy egyenesen luxus a nagyszámú égő, de az is, hogy a főváros részére legkevésbbé sem jövedelmező az ilyen fogyasztó kiszolgálása- Ezért lenne ' igazságos és demokratikus az égőtestek meg- ‘ adóztatása és igy ennek érdekében magam is síkra fogok szállani. ■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a■■■■■§ Drágasági pótlék — műtakarmány. Följegyzések a multheti közgyűlésről. Dusán felszerelt műsor fogadta a bizottsági tagokat a közgyűlés előtermében. Éppen csak hogy választások nem voltak, egyébként minden: halottak elparentálása, uj városatyák behívása közgyűlési szolgálatra, üzemek alapítása, tisztviselők, tanítók keservei, husdrágaság és zsir- hiány, színházbérlet és közegészség, Havas Rezső és Székely Ferenc, interpelláció és indítvány. Szegény, jó Kállay Gyula bácsi már csak az elnöki előterjesztések között szerepelt. A polgár- mester elmondta érdemeit és közölte, hogy a he- : Iyébe Dési Géza jön. Az újdonsült városatya egyelőre posztócsalókat véd, ellenben Aczél Samu utóda, Morbilzer építész, be sem várta a behívóját, eljött és nagy gyönyörűséggel tartotta meg szűz-ülését a Józsefváros gyér padsoraiban. Harrer tanácsnok feketében jött; nagy napja van, a lex-Harrert ma kell törvénybe iktatni. De feláll Waigand József és zsufoltsági kifogást emel a napirend ellen, aztán a telekreformnak a jogászok bizottságához való utalását kéri, Bódy alpolgármester fölöslegesnek véli a jogászok kontárkodását, de a telekreform mégis lekerül a napirendről, élénk, fájdalmára szülőjének, Harrer tanácsnoknak és nem csekély megkönnyebbülésére a sajtókarzatnak, amelynek tagjai már előre fogadtak arra, hogy húsz, vagy negyven szónokot fogyaszt-e majd el a vita. Telekreform helyett idöreform jött: Dán Leó feszegette a városházi időjárás problémáját, de Feleki Béla megirigyelte a szónoki babért és a közgyűlés mellőzte az indítványt, Herz Lajos az élősertések maximálásának ügyét pártolta, Perlesz Dezső pedig a zsir árát találta nagyon alacsonynak. A palackozó üzem ügyénél mozgolódni kezdett a Lipótváros, Oláh Dezső — egyébként tiszteletreméltó tagja a közgyűlésnek —- luxuscikknek mondja az ásványvizet és nem tartja helyesnek, hogy a város versenyt csináljon a magánvállalkozóknak. Buda Nem fontos, hogy itt elmondjam a magam különvéleményét ___ azt akartam elmondani, a mit Eö tvös mondott, a hogy Eötvös mondta, mert ez volt, ilyen volt Eötvös Károly! A szociálidemokrácia tanításai teljesen idegenek voltak számára, pedig demokrata volt és így szögről-végről valamelyes atyafíságot tarthatott volna a proletáriátussal. Valaki magyarázta is egyszer a vajda kávéházi tanyáján, hogy nagyon kicsi a különbség a szociáldemokraták meg a demokraták között: __ Die Demokraten sind verschämte Socíalde mokraten und die Socialdemokraten sind unverschämte Demokraten. Eötvös Károly nem vállalta a német mondás igazát. A ,,nimet“-től még az igazságot se . . . Hármas ,,B“ az ősi magyar ábránd monogrammja. Bort, Búzát, Békességet sóvárgott az ősök álma és Eötvös még a monogrammhoz is hűséges maradt, Bálóné, Blaháné, meg a Balaton voltak a szerelmei. A pacsirta-asszony, a konyha mesterasszonya és a magyar tenger —• Iegígazabb rajongójukat siratták el vasárnap. Úgy szeretném hinni, hogy Blaháné könnyezve dúdolt vasárnap az alkonyórán; hogy Bálóné elsózta a vasárnapi halpaprikást; hogy Tihany körül fekete hullámok ágaskodnak és gyászfodrokkal pompázik, mert árva lett —■ a Balaton. Szentmíklósí József. speciális érdekeit Petri Ottó védte, Dalmácia képviseletében pedig Havass Rezső serénykedett. Reiner Ede fürdőpolitikai húrokat pendített meg, Boros Ernő vizet prédikált. Még Márkus tanácsnok beszélt .aztán szavaztak és az eredmény 100:1 volt a palacküzem javára. Villámsebesen száguldott keresztül a termen az aütotaxi, a konflisgebék is zökkenés nélkül értek a túlsó partra, de már a mütakarmánygyár dolgánál meg nem állotta a Belváros bölcse, Székely-Deák Ferenc, hogy véleményét, amely lesújtó volt, el ne mondja. Seifensteiner Salamontól örökölt humorral hígította a mütakar- mányt; azt mondta például, hogy: „erre nézve régen a Lipótvárosban azt mondották, hogy reggel öt órakor a bálban.“ Nyomban bizottság alakult annak a fogas kérdésnek a megfejtésére, mi az értelme ennek a bölcs modásnak. (Lapunk zártakor még nem jutott a rejtély nyomára a bizottság, pedig a detektívek, testületileg csatlakoztak hozzá. A szerk.). Denikve a mütakarmány is házi cikk lett és talán az élelmiszerüzletekben fogja árusítani Folkusházy tanácsnok. Egyébre ,mint miitakarmányra, amúgy sem jut majd a tisztviseBerlin, április 15, (Saját tudósítónktól.) Wermuth titkos tanácsos ur ő kegyelmessége, Berlin, város főpolgármestere, nagy elfoglaltsága dacára szives volt a Fővárosi Hírlap munkatársát fogadni ma reggel és nagyon érdekes 'nyilatkozatban fejtette ki előtte, hogy milyen szempontok vezették Berlin városát az idei költségvetés megállapításánál. Berlin rendes költségvetése megközelitőleg 400 millióra rúg, de a háború természetesen mindenféleképpen befolyásolta ezt a budgetet, amelynek - az'a sajátsága, hogy nem szokott deficittel dolgozni, A rendes kiadásoknál mindenekelőtt az volt az irányadó elv, hogy takarékoskodni mindenütt, ahol csak lehet. Ezzel szemben Berlin városára a háború következtében sok olyan kiadás hárult, hogy a rendes költségvetés kereteibe nem lehetett beleilleszteni mindent, nem lehetett a rendes bevételekből fedezni mindazt a kiadást, amit a háború rótt Berlinre. A háborús esztendő különben is a legnehezebb feladatok elé állította a német birodalom fővárosát és ezek között a rendkívüli feladatok között nem utolsó helyen állott az idei költségvetés elkészítése. Berlinnek itt is az volt a szerencséje, hogy olyan ember áll az ügyek élén, aki hatalmas tudásával és geniáli- tásával rátermett ezeknek a súlyos feladatoknak a megoldására, aki múltjánál, gyakorlati képzettségénél fogva képes volt megállani azon a poszton, amely ha valaha nem volt díszes sinecura, úgy most jelentett igazán súlyos és nehéz munkát a főpolgármesterség szép méltósága mellett. Ex- cellenz Wermuth számára sem a hatalom, amely most a kezében van, sem a munka, a mely most az ő vállaira hárult, nem uj dolog. Sok éven át volt a birodalom kincstári államtitkárja és virtuóz művésze a német birodalom milliárdos költségvetéseinek, És amint pénzügyekben a mai Németország egyik legelső szakértője, úgy az élelmezési kérdésekben is a legelső autoritások közé tartozik; csodálatos fő, amely megsokszorozta a Berlin főpolgármesterének amúgy is kijáró díszt és tekintélyt. Most, a háború óta kora reggeltől késő estig dolgozik Wermuth, aki a Fővárosi Hírlap berlini munkatársát is reggeli kilenc órára kérette magához, mert tíztől egészen a késő esti órákig hivatalos ügyekkel van elfoglalva. Kérésünkre a kegyelmes ur a következőkben volt szives elmondani előttünk a főváros idei háborús költségvetésének a főbb vonásait: — Természetesen csak nagyjából világíthatom meg ön előtt az idei etat-t, mert hiszen, amint láthatja, az egész költségvetés egy hatalmas vaskos kötet, amelynek a hatszáz oldalát nem lehetne csak még hat- száz oldalon megmagyarázni. Látja, és a kegyelmes ur rámutatott a könyvespolc költségvetési köteteire — igy mutatják ezek A löknek és tanítóknak abból a fizetési elő égből, amelynek Márher tanácsnok-főjegyző a gondozója . Vázsonyi Vilmos is a tisztviselő-nyomort ecseteli és a munkapárt készségét, amellyel ezt a kérdést kisajátítani akarták. A. sorrend most megfordul. Eddig a tanács kérdezett és a közgyűlés felelt igennel, vagy nemmel. Most aztán Benedek Dezső kérdezte a tanácsot, hajlandó-e az iskolákat a katonai céloktól mentesíteni. És a tanács — nem felelt sem Benedeknek, sem Perl Somának, aki elpanaszolta, hogy spiónok garázdálkodnak Budapesten, eltitkolt lisztkészletek után kutatnak, negyedrésznyi jutalomra spekulálnak s emiatt a vendéglősöket zaklatja a rendőrség. Csupor tanácsnok eloszlatta Bittner Jánosnak lószakértői aggodalmait. Buzay Károly tanácsnoknak ez kevésbbé sikerült Steinhardt Antallal szemben, aki a csecsemőkórház ellen hadakozott, de a közgyűlés nem azonosította magát Steinhardttal, hanem Buzay- nak adott igazat. Némi zálogházi eszmecsere után Halász teremőr átadott egy rekeszt és Bódy elnök szólott: — A közgyűlést berekeszteni. a minden esztendőben vastagodó, hizó kötetek Berlin fejlődését. A mi rendes költség- vetésünk körülbelül négyszáz millióval dolgozik. A legutolsó háború előtti esztendő budget je háromszáznyolcvan millióra rúgott, A háború persze sokat változtatott a mi költségvetésünkön is. Takarékoskodni ez volt az elv, amit követnünk kellett. Ilyenformán a rendes kiadásokat illetőleg meg is takarítottunk vagy százharminc milliót. de ezt a pénzt ki kellett adnunk másutt, a villamosmüvek megváltásánál, A legfőbb ideje volt annak, hogy a villamcsmüveket városi kezelésbe vegyük át, ezt nem lehetett tovább halasztani és igy azt a 130 milliót, amit a költségvetésnél megtakarítottunk, erre a célra használtuk föl, A költségvetésünk most ilyenformán mindennel, együtt 381 milliót tesz ki. Ebbe az összegbe természetesen nincsenek beleszámítva azok a rendkívüli háborús kiadások, melyek a háború következtében háramlottak Berlinre. A költségvetés a múlt esztendei bud- gettel szemben 218.000 márka emelkedést mutat, tehát azt lehet mondám, hogy teljesen ugyanazok között a keretek között mozog, mint a tavalyi költségvetésünk. — Ami először ír. a rendes költségvetést illeti, itt éles különbséget tettünk azok között a kiadások között, amelyeknél lehetett takarékoskodni a város vagy a rábízott feladat jelentékeny kára nélkül és az olyan kiadások között, amelyek nem tűrték meg a kiadásredukciót. így például a kulturális kiadásoknál nem lehetett és nem is volt szabad takarékoskodni, itt a takarékoskodás elve nem érvényesült a költségvetésben, leszámitva természetesen néhány olyan tételt, amelyeknek a törlés-e magától értetődő volt- Ezek a tételek: a londoni és párisi német iskolák és egyesületek segélyezésére vonatkozó kiadások, amelyeknek a föntartásáról szó sem lehetett. Ezen a réven két millióval lett kevesebb a kulturális kiadásokra vonatkozó költségvetésünk, mely minden egyéb részében ugyanolyan összegekkel dolgozik, mint a háború előtti budget, Ellenben jelentékeny megtakarításokat eszközöltünk a városi építkezések redukálásánál. Berlin a háború alatt nem épit semmit, csak a már folyamatban lévő építkezéseket folytatja tovább. Két dolog van itt is, amit meg kellett csinálnunk a takarékossági elv rovására: az egyik az észak-déli földalatti vasút építkezése, amely a Friednchstrassen «BB■ ■■■■BBBIBIB■■■■ BBIBBBII»■■■■ ■■■■■■■■!■■« ak Wermuth főpolgármester Berlin háborús bndgetjéről. A berlini főpolgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt.
