Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-12 / 15. szám
mrtfji Közúti vezetésének, igazgatóságának százezrekre rugó tantiémjeit. Hozzávetőleges számítás szerint másfél mill ó koronát tehet ki évente az így elérhető eredmény, de csak úgy, ha a Közúti a főváros kezében legalább annyit forgalmaz, jövedelmez, mint ma. Még csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a Közúti igazgatóságában jelenleg négy bizottsági tag foglal helyet: Lánczy Leó, Sándor Pál, Krausz Simon és Schreyer Jakab. A vállalat külső jogtanácsosa Glücksthal Samu bizottsági tag, Eraknáció, telekspekuláció és várospolitika. Berlin nagy problémái. Berlin, április 8. (Saját tudósitónktól.) Városi dolgokkal foglalkozó ember nagyon jól tudja, mi az evakuácíó? Minden nagyvárosban a gazdasági élet törvényszerűségével jelentkezik az a sajátosság, hogy a város központjában mindig kevesebb ember lakik és minél erősebben fejlődik egy város, annál kevesebb lakosa lesz évről-évre a centrumnak. A londoni Cityben ma nem lakik több, mint húszezer ember, Berlinben a Leipzigerstrassen és a Friedrichstrassen a penziókat kivéve, nincsenek magánlakások és Budapesten is csak nagyon sok pénzű urak engedhetik meg azt a luxust maguknak, hogy a Váci-utcában béreljenek lakást maguknak. A centrumból kiszorulnak az emberek, kiszorítják őket onnan az üzletek és az irodák, amelyeknek semmi pénz nem sok egy centrális fekvésű helyiségért. Nem uj dolog az evakuácó, de minél erőteljesebb a fejlődés valamely városban, annál nagyobb lendületet vesz a központ elnéptelenedése. Az emberek lassankint mindjobban kifelé húzódnak és a City kibővülés minden gazdasági föllendüléskor megteremtette az uj lakásnegyedeket. Nem kell hozzá valami rendkívüli prófétai talentum, hogy az ember előre lássa Berlinnek vagy Budapestnek a háború utáni fokozott evakuációs mozgalmát. Csak elő kell venni egy satisztikát és minden nagyobb fejtörés nélkül konstatálhatja az ember, hogy a háborúkat követő idők természetszerű jelensége a nagyvárosok fellendülése, a városok felé való özönlés és ezzel kapcsolatban a lakások árainak rohamos emelkedése nemcsak a Cytiben, ahol ez természetes, hanem a tulajdon- képeni lakásnegyedekben is. Dolgozik a telekspekuláció. Az evakuácíónak ez a törvényszerű folyamata Berlin városának egyik legérdekesebb és legizgatóbb problémája. Az evakuáció törvényszerűségét nemcsak a statisztikusok ismerik, hanem a telekspekulánsok is, akik máris megérezték, hogy elkövekezett az ő idejük. Ha az ember figyelemmel kisérí a lápok ingatlanok forgalmi rovatát, meglepetve konstatálja, hogy hosszú idő óta ekkora hausse még nem volt Berlinben az ín- g Alánokban. Rengeteg ingatlantömbök cserélnek gazdát, egyikmásik egymásután többször is és tízmilliós telekeladásokat közvetítenek az egyes irodák. A Friedrichstadtban csak a legutóbb cserélt gazdát két hatalmas telektömb., mindegyik több tízmillióért, a nyugati városzrészeken, ahol ma a lakásoknak óriási százaléka áll üresen, teljesen természetellenesen megy fölfelé a telkek ára, körülbelül olyan rohamos gyorsasággal, mint nálunk a lakásoké. Még érdekesebb, hogy miképen dolgoznak azok az egyesületek és szövetségek, amelyek a telektulajdonosok érdekeit szolgálják. Haberland kereskedelmi tanácsos, a berlini telekspekuláció egyik vezetője, a minap a következőket mondotta a Tempelhofer A. G. közgyűlésén: ,,A háború győzelmes befejezése után általános föllendülés várható és a népesség erős beözönlésc Berlin felé. Valószínűleg a lakbérek emelkedése is be fog következni.” Egy másik ilyen telekrészvénytársaság elnöke a következőket mondja ugyanakkor: ,,Már most ajánlhatom mindenkinek, hogy Berlinben vagy Berlin közelében telket szerezzen magának, mert a háború után ezeknek a telkeknek az ára rohamosan fog emelkedni.” A telekspekuláció tehát máris fölütőtte a fejét Berlinben, még pedig akkora élelmességgel és akkora mértékben, hogy a háború utáni lakbéremelkedés egészen bizonyosra vehető, ha valamiféle módon meg nem akadályozzák ennek a spekuláción k a továbbterjedését. Miért kiséri Berlin városa figyelemmel ezeket az eseményeket ma, amikor még erősen benne vagyunk a háborúban? Ezért; 1872-ben, röviddel a francia hábon .befejezése után — ezt nem igen tudják nálunk —■1 á telek- és 1: kásspekuláció akkora mértéket öltött, hogy szabad ég alatt ütöttek tanyát s mikor a rendőrség el akarta kergetni őket és a barakkj ikat le akarták rombolni, egyszerűen forradalom tört ki, egészen komoly forradalom, barrikádokkrd, vérrel és halottakkal. Ezekre a dolgokra nagyon jól emlékeznek a berlini városházán és már most gondolkoznak azon, hogy miképen lehetne a spekulációdühnek gátat vetni? A lakáskérdés problémája. A kérdés nem könnyű .A városn.k tulajdonképen nincs módjában meg kadályozni a lakásspekulációt, közvetlenül nem avatkozhatik bele abba, hogy ki hogyan és milyen föltételek mellett vegyen birtokot? Van egy társ..dalmi mozgalom, amely törvényhozási utón akarja biztosítani minden háborúból visszatért harcosnak azt a jogát, hogy olcsó pénzen laKasm otthonhoz jusson , az ugyneveza Kriegerheimstatte- mozgalom, amelynek a vezére, Damaschke tanár néhány hónappal ezelőtt Budapesten is tartott előadást. De Berlin városán k nem ail módjában elébe vágni a törvényhozásnak és a Kriegerheimstatte-t a maga erejéből és a maga hatáskörében nem valósíthatja meg. Már pedig a lakásveszedelem mellett nem mehet el tétlenül, valamit tennie kell, még pedig már most, amikor a veszedelem még nem imminens és amikor még lehet preventív rendszabályokkal dolgozni. Csendben, minden agitálás és feltűnés nélkül foglal- kozn.k a Königttrasseban a városházán a lakáskérdéssel és olyan módon próbálják megoldani ezt a nehéz kérdést, hogy Berlin lakossága a háború után védekezni tudjon a lakásdrágitókkal szemben, — akikre sajnos — még nem hozt k épp oly külön törvényt, mint az élelmiszerdrágító milliomosokra. Berlin városának, — amint ezt a Fővárosi Hírlap tudósítójával közölték — lakásakciója kétféle irányú. Az egyik irányban közvetve dolgozn k a közeledő lakásdrágaság ellen, a másik irányban pedig maga Berlin városa csinál konkurrenciát a háziuraknak vagy a leendő háziúr, knak. A közvetett akció abból áll, hogy rohamos gyorsasággal dolgoznak a — közlekedésügy tökéletesítésén. Ne méltóztassék az összefüggésen csodálkozni. Berlinben, ebben a rengeteg kiterjedésű városban, már rájöttek arra az ig zságra, hogy a közlekedésügy a legszorgosabb összefüggésben van a lakásárakkal. Tessék megpróbálni a L kásdrágitást például a Hansa-negyedben, — egy esztendő múlva mindenki el fog költözni Wilmersdorfba és ha valamelyik telek- spekuláns itt is összevásárolná az összes telkeket és felhajtaná'a lakások árát, akkor mennek az emberek egy házzal tovább, Friedenauba vagy Lichterfeldébe vagy Stiglitzbe, vagy még tovább. Mennek, ha olyan közlekedésük van, amely ezt a kiköltözést lehetővé teszi a számukra. A földalati villamoson, vagy a Stadbtahnon, nincs távolság és egészen mindegy, hogy öt vagy tiz állomást utazik-e az ember. A berlini magisztrátus nagyon jól tudja, hogy minden uj közlekedési vonal uj csapást jelent a telekspekulációra és ezért építi most, a háború alatt olyan lázas gyorsasággal az uj vonalait, Ezek az uj vonalak egyenesen a telekspekuláció ellen csínálódnak. Egyrészt mennek az északi külvárosok felé, a Norden irányában, ahol a szegény emberek laknak. A Nordenben nehéz lesz lakásdrági- tónak lenni, mihelyt rz uj villamos vonalak megnyílnak, mert a munkás, könnyen segíthet magán: villamoson húsz perc alatt bent lesz a gyárban. A másik irány a jómódú osztályok, a tehetősebb köz';posztály vidékét, a nyugati városrészeket demokratizálja,- — mind kijebb, mind nyug dabbra tolja ki a lakásnegyedet, a melynek, mihelyt közlekedési eszköze lesz, a.z a rendeltetése, hogy azokat, akik már nem bírják a lakásárakat az elegáns Westenben, néhány földalatti állomással tovább telepítse, valahová, ahová Lakásuzsorás ur keze ezért nem ér el, mert mihelyt itt lesznek az uj lakáscentrumok, nyomban olcsóbb lesz a lakás beljebb, ahonnan tömegesen költöznek el az emberek. A városi kislakások fejlesztése. De ez csak közvetett megoldása a lakásdrágaság elleni preventív küzdelemnek. Még érdekeseb a másik mód, a közvetlen, amellyel Berlin városa útját akarja állani a növekvő telek- és lakásspekulációnak. A városnak rengeteg telkei vanBudapest, 1916. április 12. nak a környéken. Ezeken á telkeken jelenleg vagy olyan intézményeket helyeztek el, amelyek városi kezelésben vannak, mint például Buciiban, ahol kórházak, elmegyógyintézetek és menházak vannak, vagy pedig üresen állanak és á háború' tartamára főzeléket termesztenek rajtuk. (Ez viszont az élelmiszerdrágitók kedvéért történik, egy kis konkurrencía...) Az a terv a városházán, hogy ezeken a telkeken a háború után azonnal megj kezdik az építkezéseket, kislakásokat fognak építeni és adják ki munkáscsaládoknak. Temészetes, hogy egy négymilliós városban néhány munkáslakás nem enyhíti a lakásszükséget. De egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy Berlinnek nem egykét négyzetméter föld áll rendelkezésére, hanem hatalmas földterületek, amelyeken egész kis, sőt nemis olyan nagyon kis kolóniák fognak keletkezni, másrészt pedig a lényege a kérdésnek az, hogy a város meglátta a veszedelmet és igyekszik segíteni rajta úgy, ahogy módjában áll. Egyrészt lehetővé teszi a berlinieknek, hogy védekezzenek a 'lakásdrágasággal és a spekulációval szemben, másrészt pedig maga csinál konkurrenciát a háziuraknak azzal, hogy fölcsap vállalkozónak. Bizonyos, hogy nemcsak Berlinnek vannak meg a maga telekspekulánsai és hogy minden világvárosnak éppúgy meg lesznek a maga lakás- mizériái a háború után mint Berlinnek. De tanulságos, a gyönyörű és követésre méltó dolog épen az, hogy Berlin az egyetlen város, ahol gondolnak erre, ahol meglátják azt a szociális veszedelmet, amely csak a háború után fog bekövetkezni és ahol már most próbálnak tenni is valamit a fenyegető lakásdrágaság ellen, annak dacára, hogy Berlinben az utolsó években csak lakáskrachról tudtak, még pedig nem a lakók, hanem a háziurak lakáskrachjáról. Berlin magisztrátusa mindig sociális érzéket árult el és ehhez a politikájához hü maradt most is, amikor elsőnek vette észre mindazoknak a nagy veszedelmét, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy mint háziurak vagy telekspekulánsok ők drágíthassák a lakások árát. Déri Imre, Újabb eszme a sertésárak felhajtása érdekében. Kissé hosszas fontolgatás és tárgyalás után végre felfüggesztették a sertéshús maximális árát a fővárosban, hogy igy a sertésvágóhídra csalogassák fel a vidéki sertéshizlalók és sertéstulajdonosok röfögő és hozzánk hütelen lett falkáit. Némi örvendetes hatása már is mutatkozott az árfelfüggesztésnek, amennyiben Becsben csökkent a felhajtás, amiből viszont arra lehet következtetni, hogy rövidesen Budapestre fogják felhajtani a visszatartott sertéseket. A sertésvásári üzlet forgalma még mindig nagyon sivár. Állandó vásárlók a főváros és néhány nap óta a konzervgyárak, nekik ugyanis semmilyen ár sem magas. A sertés- közvágóhiden is kevés a sertés és a nagy hűtőkben alig látni feldolgozott árut. Mig normális viszonyok között egész szalonnahegyeket szoktak itt felhalmozni a producensek. addig most nem gőzölög seholsem a szabadban a még meleg szalonna és a közvágóhíd megszokott verebei igy nem tudnak csipegetni a húsból, szalonnából. Szegények, ők is hústalan napokat tartanak. £ A sertésközvágóhidon azért nagy a lótás-futás, az emberek jönnek-mennek zsirért, Egyik több, a másik kevesebb eredménnyel. A sertésvágók körében különben meglehetős izgalmat keltett az utóbbi időben, hogy az Általános fogyasztási szövetkezet is letelepedett a sertésvágóhidon. A szövetkezet részben direkt importál szerb sertéseket, részben a tétényi sertéshizlalótól kapja a behozott sertéseket, amelyeket egy rekvirált telepen dolgoz fel. A szövetkezet ugyanis a katonaság részére vág, de jut azért néhány lapocka a szövetkezeti kolbászgyárnak is... Az uj szomszédnak persze nem nagyon örülnek a vágóhídon, ahol mindegyik vágó, mint egy modern Csák Máté, korlátlan ur a maga birodalmában és óvatossággal kezeli az uj jövevényeket. De van még más nagyobb izgalmuk is a producenseknek és ezt Folkusházy tanácsnok okjozta nekik, egy a kormányhoz már el is küldött felterjesztéssel, amely
