Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-05 / 14. szám
4 mekkora az a veszteség, amely őket érte. Eltekintve a rendőri birságpénzektől, a fűszeresek számítása szerint február végétől április elejéig a budapesti detail forgalomban 1000 vaggo.n cukor fogyott el és mivel minden kilogrammnál a városi plakát miatt átlag másfél fillért vesztettek a kereskedők, az 1000 vaggonnál a veszteség 150.000 koronának felel meg. Ekkora összegre períik tehát a fűszeresek a várost és hogy milyen nagy hajlandóság van a per megindítására, azt legjobban igazolja az, hogy a fűszeresek nagyban állítják már össze a cukorszámlákat. A per kimenetele elé jogászkörökben is nagy érdeklődéssel néznek és sokan azt hiszik, hogy Folkusházyék . „tévedése“ ezúttal ismét nem jelentéktelen pénzébe kerül a városnak. Az enyveskezii naccságák Séta a vásárcsarnokokban Érdekes jelentést terjesztett a minap két rendőr a főkapitányság elé a vásárcsarnoki mizériákról. A rendőrök jelentése szerint a vásárcsarnoki árusok ezerféle módon iparkodnak kijátszani a hatósági intézkedéseket. Némely kereskedő a szabad kereskedelem adta jogával akként él vissza, hogy egyes é’elmiszerekből csak a maximális áron felül fizető bizalmas vevőjét szolgálja ki, A fogyasztók közül senki sem mer följelentést tenni ellenük, mert a csarnoki kofák oly kitünően vannak szervezve, hogy egyikük sem szo’gálná ki többé a följelentőt. Hivatalos információk. Fölkerestük Ziegler Nándort, a vásárcsarnokok központi igazgatóját, aki a rendőrök vádjáról a következőket mondotta: Újabban a közrendőröket akarják megtenni közélelmezési szakértőknek, ami kissé különösriek látszik. Ezúttal arról van főkép szó a rendőrök jelentésében, hogy egyes árusok megtagadják cikkeik eladását, még akkor is, amikor sok van belőle nekik. Van miniszteri rendelet, az 1913-ban kelt 4207, számú, amely a lakosságnak élelmicikkekkel való ellátásáról és árdrágítók tizeiméiről intézkedik, E rendelet ötödik paragrafusának hatodik bekezdés-e kimondja, hegy t,az árus köteles az illető cikket a kifüggesztett árért az ügyletre nem tartozó minden kikötés nélkül a közvetlen fogyasztás céljait szolgáló fkiskereske- ’elmi) forgalomban szokásos mennyiségben ■észpénzfizetésért kiszolgáltatni.“ Ez a meg- íatározás kissé tág s ezért van, hogy az árusok egyes cikkekből félretehetnek rendes, megszokott vevőik számára az éppen jelentkező vásárolni szándékozó elől. Minden árus a rendes vevőjét szekálja ki, elsősorban azt, aki minden nap nála vásárol. Ha mindent odaadna mindenkinek, akkor a rendes vevőjének semmi sem maradna. Kényszeríteni az eladásra az árusokat pedig nem volna tanácsos, mert akkor még több ■ lenne a panasz. Megbüntetni akkor lehet csak valamely kereskedőt, ha rábizonyul,, hogy spekuláció miatt tartja vissza az árukat. Megtörténik akárhányszor, hogy egy vásárcsarnoki kisárusnak négy darab libája van. Jön egy ismeretlen vevője és kér egy egész libát. Természetes, hogy a kereskedő csak fél libát lesz hajlandó átengedni, mert a többi kell rendes vevőinek, kik állandóan nála vásárolnak. Magam szemtanúja voltam az esetnek, mikor a Rákócziién csarnokban egy, a IV-ik kerületben lakó hölgy tejet akart vásárolni. Az egyetlen kofa azonban, akinek még volt tejkészlete, nem akart adni. — Nem adhatok, — mordotta, — mert ami tejem van még, az rendes vevőimnek van fen- tartva. Ez eben intézkedni pedig nem lehet, de nern ír. tanácsos. Különösen sok baj var« a marhahusárusokkal, mert a közönség sosincs megelégedve azzal, amit kap. Az úgynevezett marhalapockánal vannak rövid es hosszú karajok. A vevők legnagyebbrésze hosszú karajt szeretne, de igy a rövid karajok mind ott maradnának a mészárosok nyakán. — Adjon egy kiló hosszú karajt, kér a vevő. — Nem adhatok, csak fél kiló hosszú és fél kiló rövid karajt. — Erre zúgolódás következik. Senki sincs megelégedve s a csarnoki rendőr természetesen följelenti a mészárost, mert visszatartja áruját. Szemle a csarnokokban. Betekintettünk a vásárcsarnokokba, hogy megnézzük, mi van most ott a tavasz elején. Mit adnak el, miből van sok, mit lehetne venni? A Közraktár-utcai központi vásárcsarnokban a legnagyobb az élénkség. A szalonnás és zsíros bódék előtt a rendőr kettős sorokba állítja a vásárolni szándékozó asszonyokat, akik igy járulnak sorban a drága, fehér zsirhegyek elé. A marhahús és baromfibódék előtt alig látni egy-két asszonyt, mert a csirkét ma már csak a nagyon gazdag emberek tudják megfizetni. Zöldség, burgonya van bőven, de legtöbb a spenót. Soha annyi spenótot nem halmoztak föl a központi vásárcsarnokban, mint az idén. Sajnos, a legtöbb spenót mégsem a fogyasztók asztalára, hanem a szemétdombra kerül, mert ennek a zöldségnek olyan a természete, hogy egy-két nap alatt elromlik s akkor ki lehet dobni, A Rákóczi-téri vásárcsarnokban Megyery Géza közélelmezési tiszttel beszélgettünk. Panaszkodott, — Alig hoznak be valamit mostanában, szinte az egész csarnok üres. Burgonyánk olyankor akad csak pár zsákkal, ha a kofák keritenek valahonnan. Spenót, az itt is rengeteg van, de kinek sem kell. Marhahús van elég. Zsir, szalonna és baromfi pedig majdnem semmi. A Károly-köruti vásárcsarnokban Tóth Ákos közélelmezési tiszt beszélte el: . Aránylag elég jók a viszonyok itt a csarnokban. Mindenből van hiány, de még mindig sokkal nagyobb készletek fölött rendelkezünk, mint a többi csarnokok .A kofák ellen sok a panasz, megvizsgálunk mindent, a legtöbb panaszosnak azonban nincs igaza. A Hold-utcai vásárcsarnokban Horváth Lajos közélelmezési tiszt mondotta el a vásárcsarnok mostani állapotáról: — Baromfi nagyon kevés akad a csarnokban, sertéshús meg egyáltalán nincs. Marhahúsunk annyi van, amennyi kell, csak legyen hozzá elég sok vevő. Burgonyát hoznak a kofák eleget s a többi zöldségekben sincs hiány. Tej, az sose volt elég. A háború előtti időkhöz természetesen hasonlítani sem lehet a mostanit, mert akkor annyi é’elmiszer gyűlt itt össze, hogy nem fért el. Most huzszor annyi férne el, mint amennyi van. Beszélgettünk a Hold-utcai vásárcsarnok kofáival is, akiknek szintén nagy panaszuk van,-— Nem bírunk eléggé vigyázni, — mondják, — mert egy idő óta előkelő asszonyok is, akikről sose hittük volna, lopnak. Sokszor megtörténik, hogy míg két urinő alkuszik csirkére, azalatt egy harmadik urinő válogat s közben eltűnik az egyik csirke. Bizony megtörtént már, hogy akkor vettük csak észre, midőn a kapuban volt már az uríasszony a csirkével. Kérdeztük a csarnoki rendőrt, igaz-e, amit a kofák mesélnek. Sajnos, a rendőr igazat adott nekik. Ezek azonban nagyon szórványos esetek s eddig még mindannyiszor kleptomániában szenvedő uriasszonyok követték el a lopásokat. Drágít a kéményseprő. Huszonöt százalék áremelést kérnek Abban a nemes vetélkedésben, amelyet a főváros kitűnő iparosai, kereskedői, élelmiszeruzsorásai a pesti ember bőrére űznek, nem akarnak lemaradni a derék kéményseprőmesterek sem. A budapesti kéményseprőipartestíilet beadvánnyal fordult a fővároshoz és annak a meg- állapitása mellett, hogy az ipartestület tagjai nagyon rosszul keresnek, a kéményseprési dijaknak huszonöt százalékkal való felemelését kérik. Tagadhatatlan, hogy a kéményseprő-kerületek beosztása még a régi képviselőválasztás! kerületek beosztásinál is igazságtalanabb, rosszabb. Budapest, 1916. április 5. Kéményseprői szempontból Budapest ötvennégy alkerületre oszlik: mindegyik al- kerület egy-egy kéményseprő kizárólagos birodalma és a kerületeket úgy osztogatják, akár csak a gyógyszertárakat, vagy a közjegyzősége- ket. Az idők folyamán azonban egyes alkerüle- tek területe rendkívül megnövekedett, amennyiben a telkek az illető alkerületben beépültek és a házak, tehát a kémények száma hihetetlenül megnövekedett. így állott elő az a nagy aránytalanság az egyes kéményseprők jövedelmei között, hogy ma már hivatalosan is három csoportba osztják a kéményseprő-alkerületeket. Az első csoportba tartoznak a nagykerületek; ezek 30.000 koronát hoznak. Első helyen áll közöttük az egyik budai alkerület, amely a nemrégiben elhunyt Zsák Hugó miniszteri tanácsos örököseié. Nagy kerület még pl. a Devecis-csa- jád kerülete. A második csoportot a középkerületek alkotják, amelyek 15.000 koronát jövedelmeznek. Ilyen kerületnek az ura pl. N e s s i Gyula bizottsági tag, csakhogy ő néki két kerületet adott a végzete: az egyik a személyének szól, a másik a családjától származott reája. Vannak végül k i s k e r ü 1 e t e k, ezeket rendszerint kiérdemesült, öreg kéményseprőlegények kapják és bizony alig hoznak többet 4—5000 koronánál. Látható e .bői, hogy a jelenlegi beosztás a leg- nagyobb igazságtalanságokra vezet.A főváros illetékes tényezői el is határozták, hogy a kéményseprő-kerületeket újból é« arányosan fogják beosztani és a kerületek számát jelentékenyen felemelik. Ami pedig a kéményseprő-ipartestület beadványát illeti, erre vonatkozólag az a vélemény, hogy bár ennél a mesterségnél legföljebb a segédek bére drágult, mégis tekintettel az aizaiauos drágaságra, a kéményseprődijaknak Hz százalékos emelését fogja javasolni a tanács a közgyűlésnek. Előtérben az uj városháza építése Egy Eépésas i ismét közeledünk a megvalósításhoz A városházán e héten kommünikét adtak ki, az állandó városház tervpályázatáról, amelyet a hivatalos híradás értelmében a nyár folyamán akarnak kiírni. Értesülésünk szerint azonban a do'og nem ilyen közelfekvő. Az építőművészek közül igen sokan a harctéren vannak és igy méltánytalan, de egyben teljes sikerrel nem is kecsegtető lenne az a tervpályázat, amelyet a háború befejezése előtt írnának ki. Ellenben igen fontos az, hogy az építkezési ügyosztá'y ma, az építkezések szünetelése idején, hozzáfoghasson a programúi megalkotásához és megkezdte működését a tanács által meghatározott bizottság, amely tagjainak szintén több idejük van ma, mint később lesz, ha a gazdasági élet ismét vissza helyezkedik régi keretei közé. Egyelőre a tanács el fogja küldeni a meghívókat a megjelölt egyesületeknek, amelyek mintegy két hét leforgása alatt bejelentik deszígnáltjaikat. Ettől a bizottságól, amely vagy egy hónap alatt fog megalakulni, függnek majd a további teendők. Előrelátható azonban már ma is, hogy a pályázatot nem fogják kiírni a háború befejezése előtt. Ennek épen az említett oknál fogva nem is lenne értelme. Tisztázni kell az apró tévedést is, amely igen széles körben terjedt el. Van ugyanis egy közgyűlési határozat, amelyet általában úgy ismernek, mintha az lenne benne, hogy a mai városházára uj emeletet akarnának építeni és ezzel meg lenne alkotva az uj városháza. Súlyos tévedés ez, amelyet tisztázni kell. A szóbanforgó közgyűlési határozat mindössze egy összekötő emelet építésére vonatkozik, amely a Károly-körut felé eső rész egy három helyett két emeletet számoló darabján volna szükséges. Ez csak egy folyosóval ellátott tiz szobás építmény lenne és semmiképen sem tévesztendő össze az állandó városházával, amely hatalmas, monumentális építkezésnek készül.
