Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-05 / 14. szám
5 Budapest, 1916. április 5. Senki, aki az öreg Károly-kaszárnyát ismeri, nem vonhatja kétségbe, hogy egyáltalában nem felel meg akár a modern kor követelményeinek, akár Budapest székesfőváros reprezentálásának. Emellett azonban igen komoly gazdasági okokat is emlegetnek a városháza illetékes köreiben, amely okok a nagyszabású, igen sok pénzt megemésztő építkezés melleit szólanak. Ez okok legfontosabbika az, hogy az óriási telektömb, amelyen ma áll a városháza és ame’yen az uj fog épülni, tulajdonképen egyáltalán nincsen kihasználva. Valóságos pénzpocsékolás az, hogy a mai telekértékek meTett a hatalmas telek igen mérsékelten van igénybevéve. Természetes törekvés, hogy ezt a rendkívüli értéket jobban kihasználják Ez pedig kitünően fcg sikerülni a gazdaságos építkezés mellett. Az uj városháza telkén ugyanis nem egy épület, hanem egész városrész fog épülni. Erre vonatkozólag a tények egy szakavatott ismerője a következőket mondta a Fővárosi Hrlap munkatársának: — Az. uj városházának eleven szervnek keT lennie a város é’etében. Eszünkbe kell jutnia, hogy milyen élettelen, szomorú, kihalt rész az a lipótvárosi terület, ahol minisztériumok, crszágház. törvényszék és más hivatalok épültek, de üzletek egyáltalán nincsenek. Az una’om öli meg az ember t, ha végigmegy ezen a részen. Ezt el kell kerülni, ha az uj városházát felépítjük. Ezt a célt fogja szolgáéi az, hegy az uj városházát passzázsok, utcák fogják átszelni, a földszinten és a félemeleten pedig üz1 eteket fogunk elhelyezni.- Annál is fontosabb, hogy ez igy legyen, mert az uj városházának az a hivatása lesz, hogy összekötőkapocs legyen a belváros, és a hetedik kerület között. Ez az összekötőkapocs pedig rém lehet élettelen, szomorú épülettömb, ennek eleven életet ke'l tükröznie, bele kell kapcsolódnia a főváros szerves életébe. Valószinü, hogy az uj városházának tanácstermei és, reprezentáló hivatalai az utcai helyiségekben fognak e’helyezést nyerni, míg a nyugalmat, csendet igényelő hivatalokat az udvari részeken helyezzük el. •geaKBBiaaaifeiHntiatBatflBooBaafnaiMtDaMeiaaMaftuiiiimuRvnMMiiSit Felfedeztek egy gépritkaságot a pssti vízmüveknél. A Vízmüvek igazgatósága néhány hét előtt két vízvezetéki gépet, amelyek helyett modern gépeket szereztek be, el akart adni. Közben azután még egyszer megnézték a gépeket és akkor Kaj- linger Mihály, a vízmüvek volt igazgatója megállapította, hogy e két gép közül az egyiknek rendkívül muzeális értéke van. Ilyenformán ezt a gépet nem is fogják eladói, hanem megfelelő helyet biztosítanak neki, ahol a technikus ifjúság megszemlélheti és tanulmányozhatja a raritás- számba menő gépet. A másik gép körül tülekednek a vevők. Fantasztikus árakat ígérnek, de vételre még eddig nem került a sor, mert a vevők között különös versengés fejlődött ki. Nem érdektelen feljegyzni, hogy akadt ember, aki az ócska gépért nem kevesebb, mint 30.000 koronát ígért. Igaz, hogy másnapra meggondolta magát és 5000 koronára szállt le ajánlatával. A két gép a Markó-utca és Személynök-utca sarkán levő szivattyú-telep alkatrészei voltak és ott egy hirdető oszlop szerű épületben találtak helyet. Mióta azonban elkészült az Országháztól északra fekvő Dumapart közepén az uj földalatti szivattyú-telep, azóta a két gép fölöslegessé vált. Az a gép, amelynek a szakértők muzeális értéket tulajdonítanak, rendkívül érdekes himbás- gép, amelynek konstruktora a hires Müller . H. Ottó sénior volt, aki rendkívül formaérzékkel építette fel gépét. Az első volt ő-, aki a szép külsőre is adott a gépek konstruálásánál. Ez az értelme annak, hogy a vízmüvek kimustrált gépét most tudományos célokra fogják felhasználni. — Tudomást szerzett az érdekes gépről a József Mü- egyetem is, amely elkérte a fővárostól a gépet és azt a gépészeti osztályban külön erre a célra építendő különálló helyiségben fogja elhelyezni a Műegyetem udvarán. GsewdimsK, Közgyűlés, Hosszas halasztás után e hó 12-én ismét közgyűlést tart a törvényhatósági bizottság. Miután a telekértékesités reformjára vonatkozó előterjesztést még részleteiben nem tárgyalta le a pénzügyi bizottság, a közgyűlés napirendjének legfőbb pontjai lesznek: a tisztviselők háborús segélye, a bérkocsik tarifaemelése, a fogaskerekű kérelmének elutasítása és a közélelmezés aktuális kérdései. Tízezer orosz fogoly. Amióta a főváros közgazdasági ügyosztálya magára vállalta azt a munkát, hogy a hadvezetőségtől foglyokat szerez a budapesti ipari és kereskedelmi vállalatoknak, egymást érik a foglyok iránti kérelmek. Jelenleg majdnem tízezer fogoly orosz dolgozik Budapesten. Általában jól viselkednek a foglyok s csak két esetben érkezett be panasz ellenük; múlt héten a főváros Damjaních-utcai háztartási tanfolyamában viselkedtek illetlenül a tanfolyamot hallgató nőkkel szemben, Kőbányán pedig az egyik sorházban elégedellenkedtek s kérték, hogy vigyék őket a vidékre, mert inkább akarnak mezei munkával foglalkozni. Természetes, hogy a foglyok egészségügyi és közrendészeti viszonyaira szigorúan felügyelnek a hatóságok. , A főváros szállítói. A tanács az 1916. évre elfogadta az Egyesült Izzólámpa és Villamossági r.-t. ajánlatát a főváros ez évi izzólámpa szükségletének szállítására, Egyszersmind figyelmébe ajánlotta a tanács az összes fővárosi hivataloknak és üzemeknek a Chr. Berghöfer és társa cég ajánlatát gummítöm- lők pótlására alkalmas, hajlítható fémtömlők szállítására. A paríbeosztás reformja. Állandó volt a panasz a közgyűlésen és az illetékes bizottságokban amiatt, mert a fővárosnak nem voltak egységes elvei a dunai part bérbeadására vonatkozólag. Úgy értesülünk, hogy a tanács legközelebb előterjesztéssel fordul a közgyűléshez s az előterjesztés a partbeosztás uj rendjét fogja szabályozni. A rokkantak áthelyezése. A belügyminiszter leiratot intézett a fővároshoz és felhívta a tanács figyelmét arra, hogy a rokkant katonákat állások betöltésénél és munkaalkalmak szerzésénél előnyben kell részesíteni. A polgármester erről körrendeletben értesítette az egyes hivatalok vezetőit. Ló-szakértők kinevezése. A polgármester a folyó évi lóosztályozást végző bizottságokban való közreműködésre kinevezte becsüsökül: Heinrich Kálmán, Schön Ignác bizottsági tagokat és Gátiéin Hugó dr. fuvartelepi igazgatót. Helyettes lószakértők lettek: Okányi Imre bizottsági tag, Gál Béla lóvásártelepi igazgató és Ráthonyi Zoltán főállatorvos. Útépítés és csatornázás, A székesfőváros tanácsa versenytárgyalást hirdet 1. A VII.. Amerikai-ut egy részének, még pedig a Thö- ^.öly-ut és az Erzsébet királyné-ut között levő szakaszának m:kadámszerü rendezési munkáira. 2. A III., /Dara-utcának és az óbudai székesfővárosi csatorna szivattyútelep előtti térnek makadámszerii rendezési munkáira. 3. A IX., Üllői-ut egy részének, még pedig a Li. juom-uca és a Ferenc-körut között levő szakaszon csatornázási munkáira. Az ajánlatokat április 17-én d. e. 11 óráig kell a tanácsi (II. ut- és csatornaépítési) ügyosztályban, Központi városháza II. em. 279. benyújtani. A versenytárgyalás április 17-én d. e. 11 órakor a Központi városháza, II. em. 266. ajtószám alatt fog megtartatni. Henry néparéna. A városligeti mutatványtér újra benépesült: víg élet sarjadzott, mint hajdan a béke szép napjaiban. Semmi változás, bárha a sok egyenruha színesebbe tette a mozgalmas képet. A legnagyobb tolongás mégis a Henry-aréna (előbb; Barokaldi) körül tap szialhaió. A nagyszerű látványosságnak hamar hire kelt a vá- rosb n és most mindenki személyesen is élvezni akarja a kitűnő előadásokat. Várakozásában pedig senki sem csalódik: kevés pénzért jobban és kellemesebben szórakozni sehol sem lehet. A TÖKE Tengerhajózási monopólium Rövid, kishangu kommünikék jelentették nemrégiben, hogy az osztrák és magyar tengerhajózási társaságok kiilön-külön szövetséget alakítottak abból a célból, hogy a háború utáni időre úgy a fuvardijak, mint a hajók kihasználása és a hajóépités tekintetében egységes eljárást állapítsanak meg. A nagy csendben megindított akciót félhivatalosan azzal indokolták, hogy a háború után a tengerhajózási vállalatokra páratlan konjunktúra, de egyúttal páratlanul nehéz feladatok is várnak, melyeknek helyes megoldását csak a társaságok válvetett együttműködésével lehet megoldani. Úgy látszik azonban, hogy az uj organizáció mögött más célok is rejlenek. Bizonyos körökben ugyanis azt rebesgetik, hogy a tengerhajózási társaságok tömörülése felsőbb intervencióra történt, minthogy a magyar és az osztrák kormánynak az a terve, hogy a háborút követő néhány évre tengerhajózási monopóliumot, jobban mondva tengerhajózási központot létesítsen. Ez a központ a szintén a békekorszak első éveire tervezett nyersanyagbeszerzési központtal szoros kapcsolatba hozatnék, ami azért is plauzibilis, minthogy a hiányzó nyersanyagok túlnyomó részét a tengeren túlról kell majd importálni. Természetes, hogy a monopólium tartamára a kormány rekvirálná a társaságok hajóparkját, amely fölött a szubvenciós szerződések értelmében amúgy is bizonyos rendelkezési joga van. A társaságok és magánhajós cégek pénzbeli kártalanítása külön megállapodás tárgyát képezné. Kérdést intéztünk ebben a tárgyban egyik tengerhajózási társaságunk vezetőjéhez, aki nekünk a következőket mondotta: — A hír olyan formában, mely szerint állami tengerhajózási monopólium terveztetnék, legalább is korai. Igaz, hogy bizonyos körökben ezt az eszmét erősen lanszirozzák, de konkrét javaslatokról még nem hallottunk. Egyelőre tény az, hogy a kormánykörök a magyar tengerhajózásnak centralizálását óhajtják, mert azt vélik, hogy igy a hazai szükséglet fedezését majd normális fuvardijak mellett lehet biztosítani. Csakhogy mindez hiú remény. Mert az kétségtelen, hogy közvetlenül a háború után a fuvardíjak, a nagy tonnatartalom-szükséglet következtében még sohasem látott óriási magasságra fognak emelkedni. Természetesen ez a körülmény az importált árukat jelentékenyen meg fogja drágítani. A hajóstársaságok sokat fognak kérni, de erre nagy szükségük is van, minthogy a háború alatt amúgy is sokat veszítettek. — Más vállalatok a háborúban gazdagodtak meg, mi pedig a békében akarunk ismét naggyá nőni. Nem hiszem, hogy a kormány a hajókat rekví- rálni akarná. Valószínűnek tartom azonban, hogy a kormány az ö közegeivel ellenőrizteti majd a tengerhajózási üzletet, illetve a megalakulandó hajózási központot abból a célból, hogy az ország általános gazdasági érdekei kellően megvédessenek. A kormánynak a szubvenciók révén amúgy is van bizonyos ellenőrzési joga, melyet ezután majd kétségtelenül erősebb formában fog gyakorolni. Végül annak a meggyőződésemnek kell kifejezést adnom, hogy a monopólium a fuvardíjakat inkább drágítaná, semmint olcsóbbá tenné. Mert az állami üzem sohasem oly gazdaságos és nem funkcionál oly jól, mint a magánüzem. Bizonyítják ez az államilag kezelt vasutak, melyek drágán szállítanak és mégis keveset jövedelmeznek. A tengerhajózáshoz nagy gyakorlat és fejlett üzleti szellem szükségeltetik, ezek a kellékek pedig az állami bürokratizmusban teljesen hiányzanak. Nítrogéngyár Magyarországon. A háború előtt Ausztria-Magyarország egy millió métermázsa chilei salétromot importált. Ebből 400.000 métermázsa robbanó anyagok gyártására fordittatott. Most az angol blokád következtében chilei salétromot nem kaphatunk és a háború alatt lényegesen megszaporodott nitro-
