Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-05 / 14. szám
Ötödik évfolyam 14 szám Budapest, 1916. április hó 5-én. fniiianiaiiiaiiiniiiamamaiiiamainaiiiniiioiiinnininpmoinainamainpmainamaiiiauiamaiitiainpmc ELŐFIZETÉSI KUK!* Egész évt*e • •••••••» •• 20 K Fél évre .................... IO K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Várospolitikai és közgazdasági hetilap FeletCs sz.erkesz.tiZ Dacsó Emil. Törsszerkesztő dr*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szereiéin. Szerkesztőség és kiadóhivataS: Pi. her., Sziv-utca ...... 18. szám Telefon ................. 737-15 Madárfüttyről volt már per. Levegőről is, amely szippantta- tott fürdőhelyen gyógydíjat megtagadó látogató orrával. Volt per, amint ez régi latin könyvben meg van irva: a kecskének egyetlen szál szőréről. Multi rixantur de lana saepe Caprina, Volt tehát pör sokfajta, de mindig olyanról, a mi van, mert van madárfütty, van levegő és kecskeszőr is van. De támadhat-e pör olyanról, ami nincs. Támadhat-e egy kazalra való felterjesztés,, leter- jesztés, felirat,, leirat, izenet, válasz, vissza- izenet, viszonválasz, duplicatum, triplication, kis ankét, nagy tanácskozás, haragos jegyzékváltás,, villámlás, dörgés olyas valamiről, ami nincs s még akkor sincs, amikor nincs maximálva. A sertés kereskedelmi egyesület gyűlésén derült ki, hogy a nincsért a harc sokkal elkeseredettebb lehet, mint a ,,van'-ért vivott küzdelem. Ezen az értekezleten derii't ki, hogy a sertéshushiány és a zsirinség oka alulról fölfelé dörgéssel: a kormány; fölülről lefelé dörgéssel: a székesfőváros tanácsa. A kormány a város fülét cibálta; a város a kormányt állitotta delikvensnek s a mikor egymást már agyon tépázták, egy álsertés bevi- gyorgott a tanácsterem ablakán s andalitó rö- fögést hallatva, pajkoskodott: Kukk, hol vagyok? Kormány s tanács dörgő szóval rámutatva az üres kőbányai meg más sertésaklakra, rámutatva a becsukott hentesboltokra s remélve, hogy felhőpofozó Vozáry bácsi egyszer zsi- rcsra villanyozza a felhők vizcsöppjeit, jobbra pártot, balra pártot szerveznek s vitájukat elénk terjesztve, kérik a döntést, hogy sertéshúsról., zsirról inditctt nagy perükben melyiknek van igaza. A kormány követe Folkushá- zyt köti karóhoz, Ecce! Ez az ember a zsir- necsét a főváros kczélelmezésének kabátján. Folkusházy pedig azt vitatja, hogy a kormánytól hozzá küldött négy vagon papirszál- litmányban benne volt ugyani a sertés és a zsir meglehetős szaporán, de csak úgy, mint a cigánnyal küldött nyúl is benne volt az azt kísérő levélben. o°o Mondotta Selim, a vízhordó az ő szomszédjának, Solimannak: — Soliman, elpusztult a szamaram, add kölcsön) a tiedet, — Nincs,. — hangzott a válasz. Valahonnan, nagy messzeségből, iázásl hangzott. — Soliman, neked van szamarad, hallom a hangját. — Hallod? Annul jobb. Legalább reményem van, hogy rátalálsz s osztozkodunk azon, a miről én, Soliman, a próféta szakállára mondom, hogy nincs. Mi, t. c. sertéshúst és zsirt kutató közönség a perlekedőktől még ma is mély alázatossággal vesszük tudomásul, hogy valahol, messze tájon röfög, ami nincs: a sertés s csöpög, ami nincs: a zsír. Huszonegy koronát tett ki a grófné villanyszámlája s mert nem fizetett és sohasem találták odahaza, a zordon villamosigazgatóság csekély sikkasztási, vagy lopási, vagy csalási biinpört akasztott a fogyasztója, vevője nyakába. Természetes, hogy a bíróság nem a villamosmüveknek adott igazat, hanem a vádlottaknak és a vége az lett a dolognak, hogy a grófnét felmentették, ellenben az elektromos müveket, helyesebben a fővárost hatvan korona perköltség fizetésére kötelezték. íme, ilyen kitűnő üzleteket csinál a villamosvilágit ási üzem és a publikum, amely botrányt és szégyent emleget a fővárossal való vonatkozásban, méltán kiváncsi rá, hogy vájjon olyan jól folynak az ügyek a v.llamos müveknél. hogy még az ilyen apró-cseprő hadakozásokra is van idejük és kedvük? Száz és kétszáz koronás segélyeket fognak kapni a tisztviselők és alkalmazottak, azonkívül állandó segélyalapot teremtenek számukra, talán afféle pump kasszát, am.lyen minden nagyobb vállalatnál szók'] fft fényi. Hát bizony ez az elintézés nem valami fényes és a tisztviselőknek az eszmétől való idegenkedése teljességgel érthető. Minden segély lealázó, nemcsak az összege miatt, hanem már ama mód miatt is, amellyel a segélyezettek hozzájutnak. A segélyt csak az kapja, aki kéri, tehát a természete merőben ellenkezik a drágasági pótlék rendelkezésével. A háború bizony egyik tisztviselő számára sem jelent konjunktúrát, a drágaság egyformán megnehezíti a megélhetést mindnyájuk számára. Nem lehet tehát olyan finom disztinkciókat alkalmazni, hogy aki nem kéri a segélyt, az vegye el szemérmetességének büntetését, éppen úgy, mint ahogyan a nőtlen ember semmit se kapjon, noha a vendéglői kosztra lévén utalva, élete még drágább, mint a nősé. Az ujj városháza után való vágy újra és váratlanul fölbuk- kant. Bizottságok alakulnak, tanácskozások és megbeszélések lesznek, sőt olyan ötlet is támadt, hogy a nyáron ki kell írni a tervpályázatot. Bizony igaz, hogy nem büszkélkedhetünk a pesti városházával, az utolsó vidéki város is túltett már e tekintetben Budapesten; de a sürgősség, az izgalom, amelyet most egyszerre mutatnak kissé megokolat- lan. Nem tudjuk, honnan fogják előteremteni azt a legújabb kölcsönt, amiből ennek a pompás uj városházának föl kell épülnie. Mert hogy pompás lesz, ahhoz szó nem férhet, nem is lenne méltó Budapesthez, ha a Gellért-fürdő többe kerülne, mint a városháza. Még utóbb igaza lenne ama Meyer Gräfe nevű német esztétikusnak, aki csak a minap mosolyogta meg, hogy Budapesten minden pénzt fürdőépitésre fordítanak. De ha már pénz van is, ki fogja az uj városház fundamentumát m.egásni, ki rakja egymásra a téglákat? Mert az építészek egyelőre a harctéren vannak és nem városházát, hanem lövészárkokat terűéznek. Hál istennek, igen jó eredménnyel. Felsültek a? ócskavasasok. Rosszul sikerült manipuláció. A főváros a múlt héten 242 métermázsa öntött ócskavasat és 1103 métermázsa ócska szürőcsövet adott el és pedig a szigorúan vett nyilvános árlejtés mellőzésévé’, de mintegy tizenöt cégnek ajánlattételre való fölszólitá- sával. A fölszólítottak közül öten nem tettek ajánlatot. Végre a tanács keddi ülésében úgy döntött, hogy az ócskavasat a Vulkán gépgyár r.-t. kapta meg 14.05 korona és 13.40 korona árakban. Óriási felzúdulás következett erre az ócskavasasok között, aminek az a magyarázata, hogy ezúttal a főváros nem a közvetítőknek, hanem egy gépgyárrak, tehát magának a fogyasztónak adta el az ócskavasat. Az ócskavasasok nevetséges árajánlatokat tettek, mig a gépgyárak, akik más vas hiányában most ócskavassal dolgoznak, jelentékeny árakon, akartak venni. A legnagyobb ócskavasas, a Kohn A. M. cég például 6 koronáért szeretett volna az értékes portéka birtokába jutni. Az ajánlattevőket és a megajánlott összegeket egyébként a következőkben tüntetjük föl: Vulkán gépgyár öntött ócskavasra: K 13.40; ócska szürőcsőre K 14.05; Kohti A. M. öntött ócskavasra: K 6.—; ócska szürőcsőre K 12.55; Kramer J. (képviseli Hirschler Fülöp) öntött ócskavasra: K 12.—; ócska szürőcsőre K 12.—; Helfer Adolfné öntött ócskavasra; K 13.10; ócska szürőcsőre K 13.10; Grünwald Adolf öntött ócskavasra: K 11.75; ócska szürőcsőre K 12.25; Kohn Adolf öntött ócskavasra: K 10.65; ócskaszürőcsőre K 10.65; Nemes és Stein vasbádogra: K 5.50; kovácsolt vashulladékra K 8.50; Abeles Emil öntött ócskavasra; K 12.50, ócska sziirőcsövekre K 12.50; vasbádogra Kr 4.50; Oetl Antal öntött ócskavasra: K 11.—; ócskaszürőcsőre K 11.—;■ Dávidovics Jakab és társa öntött ócskavasra: K 13.—; vasbádogra K 6.50; kovácsolt vashulladékra K 8.50; zománc-öntvényekre K 8.— ; Ócskavas leszámítolási iroda nem tett ajánlatot. Egyik- másik ócskavasasnak különben az alacsony árajánlat mellett nagyszerű ötlete is támadt Megnézték a vashulladékokat és kijelentették, hogy az nem öntött ócskavas, hanem vasbádog, kovácsolt vashulladék és zománcozott öntvény. A férfi kimutatás ezt a manipulációt is föltünteti, mert a derék urak ilyenformán akartak olcsóbb árakat elérni. Ez azonban nem sikerült, mert a tanács nem az ócskavas-szakértők minősitését, hanem az árajánlatok magasságát vette figye- ’embe. Külön pikantériái voltak azonban magának a tanácsülésnek is. A tanács tagjai közül valaki ugyanis fölvetette a kérdést, hogy vájjon rpm lenne-e hazafias kötelesség a. vízmüvek ócskavasát az Ócskavas központ nak eladni? Sürgősen utánanéztek a dolognak, hogy hangzatos neve után Ítélve nem valami hivatalos szervrő1 van-e szó, mután a tanács
