Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-15 / 38. szám
_ Szabad-e még a kőbánya vásárlás és a ko- zuzda fölállítása iránt érdeklődnöd? _ A kőbánya vásárlása igen fontos kérdés. A kő nagyon drága és nekm* sokra van szükségünk. Annak idején nagy an folytak is a tárgyalások, ezek azoroan különböző okok miatt megakadtak- Alig várom, a háború végé ', hogy ezt a Kérdést valahogyan megoldhassuk, A kőzuzda fölállításához, helyesebben a cementlapok készítéséhez már hozzájárult a belügyi kormány. Azt az óhajtását fejezte ki azonban, (hogy a cementlapok készitése a kőbányákban történjék, amihez természetesen elsősorban kőbányára van szükségünk. Ha kőbányánk lesz, azzal auíömatice megoldódik ez a másik kérdés is. 2 ______ __________________________ Se rtések paradicsoma Motto : A hizlalás fényes üzlet. (Színhely: a kőbányai sertésszállás-telep. Idő: múlt hét. Személyek Bódy alpolgármester, Székely Ferenc városatya, a Belvárosi lakaiékpénz- tár elnöke.) Székely (merenjgő tekintettel nézi a város sertéseit, aminj a zamatos kukoricadarát falják) : Jó üzlet lehet a sertéshizlalás. Body : Jó üzlet bizonySzékely : Ahogy igy elnézem a gömbötyödő sertéseket, arra gondolok, hogy e telepen sertéseket kellene hizlalni. Body : Hiszen egyebet sem csinálnak itt, mint éppen az.. Székely : Jó, jó, nem úgy értem. Arra gondolok, hogy kár volt beszüntetni a kőbányai sertésszállásokat, békeidőben is folytatni kellene a szállásokon a sertéshizlalást. Kitűnő üzlet lenne, Bódy : Kitűnő üzle bizony. Székely : Hát akkor miért nem csinálja meg a főváros a háború utáni? Bódy : Hát nem méltóziatik tudni, hegy a fővárost mellőzték ennél az üzletnél? Megcsinálták nélkülünk a tétényi sertéshizlalót. Székely : Hiszen éppen ez az, erről van szó- Ennek a vállalatnak volna konkurrense a főváros kőbányai hizlalója. Elsőrendű üzlet ! volna. Bódy: Elsőrendű üzlet bizony. De sok pénz * kelleje hozzá. Székely : Megér minden pénzt. Fényes üz- , let volna. Bódy : Bizony, fényes üzlet volna. (A teljesség kedvéért tudni illik, hogy a tétényi telep a Kereskedelmi Bank, a Hitelbank és a kormány alapításai. Székely Ferenc ennek a vállalat- npk akar konkurrenciát szerezni. Vájjon melyik bank állana a főváros mellé1? , , ,) VaElllSaaBaaBBnaBBeaaBBBBBBBBnBBBaaaBBBaaaBaBHBaaaBam Zsíros városatyának fáj a főváros konkurrenciája Nem szép a fővárostól, hogy a saját városatyáinak csinál konkurrenciát. Példának okáért zsírt vásárol a főváros, pedig a városatyák között akadnak olyanok, akik mással sem foglalkoznak, minit zsirszállítással s akik nem j váloga.ják meg az eszközöket, ha arról van szó, hogy városatyai minőségüknek a kihasználásával üzleti titkokat puhatolhatnak ki a városnál. Nevezzük nevén a gyereket: Beimel Sánd udvari tanácsos úrról van szó, a Beimel és 1 zsirnagykereskedő cég főnökéről. Úgy den ki a dolog, hogy a minapi sertés-kirándulás a város képviselői részletes adatokkal füs: rezték a sertés- és zsirkészletek bemutatás Elmondták, hány sertése van a városn; mennyi zsírja, mennyi szalonnája* med< akarja a_ város gyarapítani a készleteket, r kor akarja azokat piacra dobni, hogy vásáro a sertést és a zsírt és milyen áron akarja < tekesitem az árut. A sajtó jelenvolt képvise buzgón jegyeztek, mert tudták, hogy a köze I6?' IMÓidfiel,et1t é,rdeklik ezek az adatok,- hisz kiderül belőlük, hogy a nagy hús- és zsiruz: eddí kevesbé/an jogosultsága, m eddig hittek az emberekDe az adatok közléséről le kellett mondani az újságíróknak. A közélelmezés városi vezetője ugyanis igy szólott hozzájuk: — Uraim, arra kérem önöket, ne közöljenek egyetlen adatot sem. A konkurrencia, a magáncégek úgyis mindenféle eszközzel igyekeznek tőlünk megtudni mindent, csak azért, hogy könnyebben spekulálhassanak. Olyan gazdag és tekintélyes városatya is, mint Beimel Sándor udvari tanácsos, zsírkereskedő ismételten faggatott már bennünket a közélelmezési bizottságban is és keresztkérdésekkel igyekeznek megtudni tőlünk, mennyi a zsírkészletünk és mikor akarjuk már piacra hozni az árut. A cél világos: a bizottsági tag ur az adatok birtokában jobban spekulálhat. Bizony-bizony, ez az eset nem éppen ritka manapság. Egy másik városatya például erővel azt a tanácsot adta nékünk, hogy csak adjuk el minden zsírunkat- Ez t. i- nagyon fontos az ő szalámi- üzlete szempontjából, Az újságírók tudomásul vették a hivatalos kijelentést és nem tették meg a spekuláns városa'yáknak azt a szívességet, hogy közöljék az adatokat. ■BBBBBBBBBBBBaBBBBBBHBBBBBBBBBnBBBBBHBBBBBHBBBBBBBB Inbiláló városatyák Harminc éve bizotfági tagok. Ritka és nevezetes jubileumot ül nemsokára a főváros törvényhatósági bizottsága: a legközelebbi napokban lesz harmincadik évfordulója annak, hogy nyolc városatya tagja lett a közgyűlésnek, A jubiláló bizottsági tagok* akik harminc év óta szakadatlanul tagjai a főváros parlamentjének, a következők: Bródy Samu, Eckermann Ede, Friedmann Berrá., Grecsák Károly, Havass Károly, Kollár Lajos* Lánczy Leó és Tóth László, Bródy Samu egyik vezére a lipótvárosi bizottsági tagoknak és elnöke a kerületközi választmánynak. Legutóbb a bécsi hódoló dísz- felvonuláson) szerepelt, mint a főváros egyik képviselője, Eckermann Ede a kereskedelemügyi minisztérium nyugalmazott tanácsosa, Nagy szolgálatot tett a fővárosnak a budai alagút restaurációs munkálatainak vezetésével és tevékeny része volt a Lánchíd újraépítési munkálatainak előkészítésében is- A közgyűlésen sohasem hallatta a szavát, sohasem kereste a szereplést. Friedmann Bernát, a kiváló kriminálista, a tisza-eszlári vérvád-pörben Eötvös Károlyr.ak volt egyik védőtársa. Fiatalabb korában gyakran szerepelt a közgyűlésen és a szakbizottságokban. Az utóbbi esztendőkben már csak ritkán jelent meg a közgyűlésen és tartózkodott minden szerepléstől. Grecsák Károly az Erzsébetvárost, Havass Károly pedig a Vízivárost; képviseli harminc esztendő óta. Mindkettő kúriai tanácselnök és talán állásuknak dísze és méltósága tartja vissza őket attól, hogy aktív részt vegyenek a főváros törvényhatósági életében. Hosszú idő óta nem hallani a szavukat, de azért ritkán hiányoznak a közgyűlésről- Kollár Lajos a második kerület egyik vezére. Ügyvéd, udvari tanácsos és ismételten volt főpolgármesterjelölt, Különösen közlekedési ügyekkel foglalkozik s emlékezetes még az a felszólalása, amelyet az autóbusz-kérdésben) tett a közlekedési bizottságban. A közgyűlésen utoljára a Kossuth Lajos-u'caí villamosvasút dolgában tartott nagyobb beszédet. Lánczy Leó v, b. t- E, a Kereskedelmi Bank nagynevű elnöke. Régebben a pénzügyi bizottságban és a közgyü- ésen is ismételten hallatta súlyos szavát. Ma már csak nagyritkán jár a közgyűlésre, nem szerepel a városházi fórumon, távoltartja magát a köznapi nyilvánosságtól, de azért a beavatottak előtt npm titok, hogy Magyarország bankfejedelme nem egyszer segítette ki az utóbbi évekbert is praktikus tanáccsal a várost, valahányszor súlyos anyagi gond nehezedett a város vezetőinek vállaira. Tóth László valamikor Kőbánya Krőzusa volt. Egész házsoroknak volt tulajdonosa, saját külön bankja volt, híres és milliókat érő sertés-telepe- A közgyűlésnek egyik legtekintélyesebb tagja volt Tóth László, de ma már nem szerepel. Budapest, 1915 szeptember 15. Gyógykezelik a közegészségügyet Buzay tanácsnok tervei. Azok az események, amelyeket a háborús viszonyok során láttunk, rendkívüli mértékben ráterelték a figyelmet a .székesfővárosi közegészségí ügyosztályának működésére. Remélhető yz is, hogy a háborús tapasztalatok beigazolják azokat a törekvéseket is, amelyekért ez az ügyosztály és atíaaík vezetője, Buzay Károly tanácsnok évek óta nehéz harcokat vívott. A közegészségügyi intézmények és a fővárosi kórházak fejlesztésének aligha lesznek azután akadályai és igy azok a nagyszabású tervék, amelyekért az ügyosztály küzd, valószínűleg sürgősen megvalósullak;. A Fővárosi Hírlap munkatiáksa fölkereste Buzay Károly tanácsnokot, aki röviden vázolta ezeket a terveket. Első kérdésünk a főváros gyógyszerüzemének fölállítására vonatkozott: — Sok szó esett már a lapokban — mondta a tanácsnok — erről a kérdésről, valamint a Gremium-mal való viszonyunkról. Sőt arról is, hogy a gyógyszerészek zsarolnak bennünket!. Pedig erről szó síncseri, A Grémium a belügyminisztérium által meghatározott gyógyszerárak alatt szállít nekünk és miután a gyógyszerészeket is ő látja el, hiába próbálkoztunk máshol olcsóbban beszerezni szükségleteinket, erre nem leheteti mód. Csak egy példát említek. A desztilált viz árát a belügyminiszter 50 fillérben, szabja meg, a Gremium ötven percenttel olcsóbban, huszonöt fillérért szállítja. Viszont azonban igaz az, hogy mi magunk, ha egy ezerkétszáz koronás gépet beszerzőnk, két fillér költséggel állítjuk elő- így van ez a gyógyszerek legnagyobb részénél és igy csak természetes, hogy eltökéltük, hogy akármi módon is fölbontjuk a Gremium örökös szerződését. Fölbontjuk, ha kell por utján is— Régi terve az ügyosztálynak a temetkezés községesités,e is, —kérdeztük —- történtek-e uj lépések!? — Ez is sok üzleti érdekel sért, ez az akadálya a gyors megvalósításnak. Persze legszebb lenne a dolgot svájci mintára megvalósítani, ahol egyes városokban a város polgárait egészen ingyen temetik el. Ott az ember polgárjogai közé tartozik, hogy ingyen halhasson meg. Mindez azonban még igen távol eső dolog. Egyelőre legfontosabb és legsürgősebb megoldandó egészségügyi feladatunknak a kötelező fölravatalozást tekintem. Ezt a javaslatot hamarosan! elővesz- szük, bár egyszer megbuktunk már vele. A ,,Chevra Kadísa‘‘ buktatta meg, mert rituális aggodalmai voltak. Természetesen a Chevra számára a kőtelező felravatalozás anyagi kárt is jelent. Most újra felvettük a tárgyalásokat velük és bár a dolog nehezen mozog, remélem ezúttal nem marad el a siket. Szerintük a megvalósításnak rituális akadályai vannak* szerintem nincsenek. De át kell és át fogjuk hidalni a nehézségeket, mert a mi lakásviszonyaink mellett kész veszedelem, hogy a holttest esetleg napokon át a lakásban maradjon. A kötszerüzem fejlesztésére vonatkozólag ezeket mondta Buzay tanácsnok: —i Részben egyes iparágak elégtelensége, de nagyrészt anyagi kérdések is arra kényszerítenek bennünket, hogy a kötszerüzemet minél szélesebb alapokon fejlesszük. Nemcsak a költségkímélés, de időspórolás is diktálja* hogy kovácsmühelyü állítsunk föl. Vele kapcsolatban autogén-hegesztő és más műhelyekre is szükségünk van. Nagyon fontos például a cinezö műhely, amelynek igen nagy a hivatása. Nemcsak a kórházi főzőedényekről van szó, amelyek többnyire nagy üstök lévén, rézből készülnek és így cínezés nélkül esetleg mérgezést okoznának; hanem szó van igen nagy mennyiségű kórházi hygienikus eszköz elnézéséről is. — Szó vaq aztán többek között egy üvegfúvó műhelyről is, hol a legfinomabb orvosi eszközöket állítanák elő. Ez az iparág Magyarországon teljesen kihald. Még Buda-
