Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-11-17 / 47. szám
Budapesti, 1915. november 17. vő!eg duplán számit. De a minisztériumban töl töt;t öt esztendőmmel és a mdlleniumi évvel együtt a szolgálati időm több mint negyven hét év. — A honvédelmi minisztériumban kezdtem ahol öt évig voltam. Tizennyolc éves koromban kerültem« oda és büszkén mondhatom, minden évben előléptem, úgy. hogy amikor élj«' 1200 forint fizetésem volt. Nagy pénz volt ez a'kko'r. De meg is szolgáltam. Megtöltést egy szer például sorozás előtt, hogy egy éjszak; alatt kellett kiszámítanom» melyik vármegye és melyik sorozó-járás hány újoncot tartozik beszolgáltatni. Reggel hatig késznek kellett lenni a munkának. Hattól nyolcig föl kellett adni az összes sürgönyöket, mert kilenckor az egész országban megkezdődött a sorozás. Egész éjjel ott ült mellettem Szende miniszter ésCse n geiry miniszteri tanácsos, hogy el ne aludjak. Egész éjjel fekete kávét akartak hozatni, hogy ébren «tartsanak. Fekete kávé? Miinek az? Higyje el «barátom, sem azon az éjszakán, sem azóta, sohasem a fekete kávé, hanem a kötelességtudás tartott ébren. _ És mégis eljöttem: a minisztériumból. Az amb icióm az volt, hogy a fogalmazói karba jussak be. A 'kvalifikációm meg volt hozzá, de egy csapásra még sem mehetett minden. Szende miniszter mindent megígért, de a politika forgatagában soha sem tudja az ember, mikor kerül uj ember a bársonyszékbe. Örömmel fogadtam hát, amikor a főváros újonnan szervezett katonai ügyosztályába a tanács egyhangúlag beválasztott é:s pedig nem kevesebb, miint 1700 forint fizetéssel. — A katonai ügyosztályban nyolc esztendőt töltöttem és sok újítást eszközöltem. Azzal az egy intézkedéssel például, hogy az átutazó katonatiszteket szálloda helyett hónapos szobákban szállásoltam e!, nyolc esztendő alatt negyvenezer forintot takarítottam meg a fővárosnak. Akkor irta rólam az egyik német nyelvű újság, hogy seltsamer Sparvogel vagyok. — Nyolc esztendő után jegyzővé választottak meg, majd főjegyző lettem. Ebben a két minőségemben több ügyosztályban dolgoztam. így a középitésiben, az elnökiben és a jogügyiben. Négy esztendőt töltöttem Ráth Károly főpolgármester mellett. Ráth Károly kitüntető jóindulattal viseltetett velem szemben. Az öreg ur nagyon erős konceptusolkat kívánt. Nemcsak stílus, de terjedelem tekintetében is. A legfelsőbb kitüntetésekre fölterrjesztettekről legalább négy-öt teljes ivet kellett irni mindig. Akárhányszor bizony sorokban is össze lehetett volna foglalni az érdemeiket, de a parancs az volt, hogy sokat «kell irni. Hát én irtain, pedig hazudni soha sem szerettem ... — Kedves emlékem tanácsnokká történt választásom is. Kulmann is, meg én is százötven- százötven szavazatot kaptunk. Sorshúzással kellett dönteni és Ráth. Károly, az cn jóakaróm, e szavakkal húzta ki a nevemet: az Isten ál- cl á s á t kérem e sors h u z á s r a. így mondja hangosan a közgyűlés előtt, soha e! nem feledem ezt a jelenetet. — Mint tanácsnok a közoktatási ügyosztály élére kerültem. Közoktatási tanács nők ságom idején csináltuk meg a kisdedóvókat, akkor épült az iskolák és óvódák legnagyobb része, Voh egy olyan esztendő, amikör tizenkét iskolát és óvodát építettünk fel. Tana esnek Ságom alatt különben huszonöt iskola és óvoda épült. En csináltam meg a tanerők fizetésrendezését is, amit bizony még ma is sokat emlegetnek, mei t többet kaptak, mint amennyit memorandumukban kértek. De meg is kellett harcolnom érte. — Az alpolgármesteri állás nem olyan, hogy itt valami alkotó tevékenységet lehetne kifejtené Az alkotó miunka a tanácsnokoké, az alpolgármesternek, mint csoportfőnöknek, csak a legfontosabb ügyekbe van beleszólása. Azért volt dolgom itt is elegendő. A sok akta, a töméntelen bizottsági ülés... Higyje meg, a városhaza ma már nem hivatal, hanem aktagyár... , W 111 it csinálok most? Pihenni fogok es miután bizottsági tag vagyok, el-eljárogatok1 Ilyen előzmények után jelent meg a kormány rendeleté, amellyel a főzőliszt árát 60 fillérről ötvenkét fillérre szállította le. Végre olcsóbb lett valami, sóhajtotta boldogan a pesti publikum. Csakhogy Folkus- házyék most már elfelejtették, hogy a veszteséget tulajdonképen belevették már számításaikba. Nyomban távirati utón tiltakoztak az olcsó liszt ellen és arra kérték a kormányt, engedje' meg, hogy a város továbbra is 60 fillért szedjen a főzőlisztért. Kiderült ebből hogy Fol_ kusházyék egyszerű üzletnek, spekulációs bázisnak tekintik az egész élelmiszerakciót és amit nyertek a zsíron és húson és rizsen, azt a világért sem akarják arra fordítani, hogy a főváros lakossága ne fizessen többet a lisztért, mint Szílas-Balháson, vagy Rátóton fizetnek az emberek. Kiújultak a lisztsebek A főváros drágítja a zsírt Még csak november közepén tartunk és máris kiújultak a lísztsebek. A t zes bizottság pénteki ülésében elhangzott felszólalások szomorú perspektívát nyújtanak Budapest fogyasztóközönségének. Kiderült, hogy a főváros lisztszükséglete egyáltalában nincsen fedezve és a készletek december közepéig tartanak csak. Meg kell állapítani, hogy a liszthiányért a felelősségnek csak csekély része terheli a fővárost. Mert eltekintve Enyedi Simon fő- és székvárosi gabonaszakértőnek a H. T. részvénytársasággal szemben tanúsított ügyetlen magatartásától, aí főváros mindent megtett, amit megtehetett. Aktaszeríi bebizonyítást nyert, hogy a főváros élni kívánt az önálRT gabonavásárlás jogával, de ormány, nevezetesen a belügyminiszter azt a jó tanácsot adta, hogy ne vásároljon a város, hanem bízza ezt a H. T.-re, amely éppen abból a célból alakult, hogy az országot és elsősorbahn Budapestet, ellássa gabonával. Kiderült Serbán miniszteri tanácsos előadásából, hogy a H. T.-t sem lehet okolni a szállítás nehézségeiért, mert ennek sokkal mélyrehatóbb, elháríthatatlan okai vannak. A H. T. sohasem tagadta meg a főváros megrendelését. Abban a levélben, amelylyel Enyedi Simon urnák válaszolt, s amelyet a tizes bizottságban a pikáns részek mellőzésével olvastak fel, csak az foglalt tik, hogy a H. T. nem vállal kötelezettséget a főváros újabb megrenedelésének eííektuálására. A következmények, sajnos, a H, T.-nak adtak igazat, mert kiderült, hogy még a korábbi megrendeléseket sem lehet effektuálni. Egyébként teljesen meddő dolog most an- n:k a kérdésnek a tárgyalása, és leszögezése, hogy kit és milyen mértékben terhel a felelősség. Bizonyos hogy aggasztó tünetek mutatkoznak — liszt helyett és a várva-várt román és bolgár importban bizní nem lehet. Három biztos módja van már csak annak, hogy Budapest a kukoricakenyértől megkiméltessék: 1. A mostani lisztadagok mérsékelt és általános, tehát a szövetkezeti, egyesületi tagokra is vonatkozó leszállítása. 2. A szövetkezetek, egyesületek, külön vásárlásra jogosított intézmények és a magánháztartások fölösleges lisztkészleteinek sürgős összeírása és lefoglalása. 3. Mindenekfölött pedig a gazdáknál elrejtett készletek haladéktalan és szigorú kényszerrekvirálása. Lehetetlen, hogy 15—20 millió métermázsa észrevétlenül eltűnjön, tisztára az alkalmazandó rendszabályok komolyságától, őszinteségétől. erélyes végrehajtásától füÉá, hogy Budapesten tűrhető lisztállapotok legyenek. A tízes bizottság legutolsó ülésén uj programmal állott elő Folkusházy tanácsnok. Ezentúl szalonnát fognak eladni zsir helyett és 6 korona 40 fillért fognak kérni a szalonna kilójáért. Vázsonyi Vilmos nyomban megállapította, hogy ime, a főváros is drágítja az élelmiszereket, mert hiszen eddig 5.40 koronát kért a zsírért. Bizalmas értekezleten előterjesztette a főváros kalkulációját a közélelmezési ügyosztály vezetője és a kalkuláció alapján 6 korona lett a szalonna ára. Ott is az a tendencia érvényesült Folkusházyék részéről, hogy mindenáron nyerészkedni spekulálni kell a fővárosnak a készleteivel. A körúti csatornarepedés. Kártérítési pörök a város ell cn Előre látható volt, hogy a nagykörúton támadt csatornarepedést sokan aura fogják felhasználni, hogy kártérítési igényekkel lépjenek fel a fővárossal szentiben. Eddigelé öt körúti üzlettulajdonos jelentkezett; öten kértek nyomban a csőrepedés után elöl-eges birói szemlét és több mint valószínű, hogy az elrendelt és megtartott szemlét követni fogja a pöjr. Szerencsére nagyobb összegekről nincsen szó: Hatvan korona a legkisebb és négyezer korona a legnagyobb kár, amelyet az igénylők be' jelentettek. Csaknem bizonyos, hogy a kárvallottak még redukált igényeikkel sem fognak boldogulni, mert a bíróság előreláthatólag akceptálni fogja a tiszti ügyészségnek azt az álláspontját, amely szerint a főváros nem felelős a csőrepedések által okozott kárókért, már csak azért sem, mert a főváros tulajdonképpen nem is tartozik mindenütt gondoskodni csatornázásról. Vizdij van és gázfogyasztási, villamfogyasz- ‘ási dij szintén; de a csatornázásért senki sem fizet a városnak és éppen ezért nem is terheli őt semmiféle kötelezettség a csatornázásból kifolyólag. Érdekes, hogy a V á r o si V i 11 amo s Vasat, amely pedig úgyszólván a főváros üzenne, szintén port indított a főváros eile n, mert a körúti vonal megrongálódott. Ennek a pőrnek a kimeneteltől függ a többi, hasonló kártérítési pöröknek a sorsa. Az uj termés küszöbén a közgyűlés felirt a kormányhoz, vállaljon garanciát azokért a veszteségekért, amelyek a fővárost érni fogják, ha a kormány idővel leszállítja a liszt maximális árát. A polgármester több millióra becsülte az esetleges veszteséget. A kormány nem vállalta a garanciátj a közélelmezési ügyosztály azonban ennek dacára belement az ab ovo rizikós üzletekbe és minden alkalommal hangsúlyozta, hogy az élelmiszer- árusításból származó nyereség ennek az előrelátható veszteségnek a fedezésére fog fordíttatní. Beketow és Kolegerszky Bérbeadó nyári üzletek* A városliget két igen népszerű mulatóhelyének szerződése járt le, illetve az egyik a bérlők bukása révén maradt gazdátlan. A lejárt szerződés a cirkuszé, amelynek bérlője az oroszból magyar állampolgárrá lett Beketow Mátyás volt. Hogy a városházán mint voltak megelégedve Beketownak ziz, utolsó években produkált programmjával, nem lehet tudni, de hogy a budapesti közönség, különösen az utolsó évben mennyire mellőzte, annak legfőbb bizonyítéka, hogy Beketow megjelent a hadiadó kivető bizottság előtt és bizonyította, hogy évi ^Vedelnie nem éri el a 20.000 koronát. A cirkusznak pedig tudvalevőleg lényegesen több jövedelmet kellene feltüntetnie, ha az igazgató áldozatkész módon szolgálja ki közönségét. A főváros nyilván nem gyakorolta szerződésadta jogát, amely szerint a programún nívóját ellenőrizheti. Ilyen körülmények között -— eltekintve az első állásponttól — a cirkusznak újból való bérbeadását egyedüt versenytárgyalás utján szabad eszközölni. Miután pedig a cirkusz-vállalkozóknak idejekorán előkészületeket kell tenníök, igen fontos az, hogy a versenytárgyalást már most, minél előbb kiírják, miáltal a jó üzletre kellő számú ajánlat érkezhetík he. A szerződésben pedig pregnánsan ki kell fejezni, hoff a közgyűlésre. Azután meg tagja vagyok a közmunkák tanácsának, is, ott is majd csak találok munkát. Hatvannégy éves vagyok, de nem érzem magamat sem öregnek, sem fáradtnak, pedig sokat dolgoztam . .. ❖ Még egy jellemző apróság Rózsavölgyi ötletességéről és diplomata mivoltáról. Amikor Rudnay Béla a darabont időkben, mint királyi biztos bevonult a városházára, fölszólította Rózsavölgyit; hogy hívja össze a tanácsot, mert tanácsülésen akar bemutatkozni. Nagyon kellemetlen feladat volt ez, különösen mert a tanácstagok között is voltak kuruc legények. Lung György még az aktákra sem ragasztott bélyeget — ex lexiben lévén az ország. Erősen függetlenségi érzelmű emberek voltak még M e 11 y Béla és K u n Gyula is. Ezeket isten mentsen meghívni a tanácsülésre, amelyen a királyi biztos elnököl. A diplomata Rózsavölgyi azonban megtalálta a formát. Minden tanácsnoknak értesítést küldött, amely szófukaroii csak ennyit mondott: ~én ........órakor Rudnay Béla királyt biztos a városházán lesz. Több semmi. •— Aki a tanácsnokok közül el akart menni, az ott volt, aki nem akarta megérteni, otthon maradt. a ■■■■■■! »1WD-
