Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-11-17 / 47. szám
Budapest, 1915. november 17. 3 a bérlő tartozik nívós, vonzó előadásokat tartani nehogy a Beketow-féle silány szezonok megismétlődhessenek. Különben is még mindig nincsen eldöntve, hogy az állatkert kibővítése révén nem válik-e illuzóríussá a cirkusz-bérlet. Amennyiben azonban erről az életrevaló tervről lemondanának, mindenesetre igen fontos, hogy a versenytárgyalást minél előbb kiírják. Hasonlóképen versenytárgyalás utján kell bérbeadni a Kolegerszky-kioszkot is, amelyre, miután a legjobb és legnépszerűbb nyári üzletek közé tartozik, bőven akad pályázó. Azzal a megokolással, hogy Lusthaus és Gerot a, bukott bérlők szintén versenytárgyalás utján jutottak bele a bérletbe, nem lehet a versenytárgyalás szükségességét elvitatni. Lusthaus é', Gerő tényleg adósai maradtak a fővárosnak a haszonbérrel, ez azonban csak amellett lehet érv, hogy magasabb biztositékot kell követelni. Egyébként is nyári üzletről van szó, az egyik nyár nem jövedelmez megfelelően és a vállalkozót esetleg csak a következő évek kárpótolják. Egy okkal több, hogy ai főváros erősebb anyagi garanciákat követeljen a bérlőjétől. De mindez nem zárja ki a versenytárgyalást, amely egyedüli liberális módja a fővárosi üzletek bérbeadásának. Nagytakarítás a mulatókban. A duhajtanyák alkonyai Vihar után elkövetkezett a megnyugvás: a főkapitány kiadta tehát csakugyan szigorú rendeletét, amellyel megrendszabályozza a parketteken kisiklott pesti éjszakát. A rejtelmes éjjelt, amely a züllés utján megállást nem ismert. -- Mennyi jogos panasz, mennyi szemrehányás hangzott el a Fővárosi H i r 1 ap-ban, amig a rendőrség — hiszen a mulatóhelyek fölött való bíráskodás és ellenőrzés joga a fővárost éppen úgy megilleti, mint a rendőrséget — megállapította, hogy azok a visszaélések, amelyeknek megsziünetését mi követeltük, minden túlzás nélkül valók voltak. A vizsgálat és az azt követő razziák derítették ki, miiképen szaporodtak el a fővárosi mulatóhelyeken az álartistanők, az áltáncosok, miképpen bújtak el gyanús hajnalokon ragyogó kávéházakban és miként tették veszedelmessé egyes mulatóhelyek tulajdonosai a büffélhölgyek szerződtetésével táncpalotáikat. A főkapitány rendelkezésének tartalma ismeretes a napilapokból: ezentúl csak artista-mutatványokat és táncprodukciókat végző artista' nő léphet fel a mulatóhelyeken, de csak akkor, ha a 'színpadon is szerepel és csak akkor, ha a mulató bérlője legalább 150 koronát fizet is havonta az attrakcióért. Megszűnik hát a negyven koronás gázsi és ezzel a rendelettel megszűnnek az ál-artistanölk, akik pedig nyolcvanadma- gukkal léptek fel eddig — a szeparékban. Hiszen a valódi és hivatásos artistanőknek és táncosnőknek is érdeke volt, hogy vissza ne éljenek a tisztességes foglakozással olyan szerződ- ttetett konkurrensek, akik csak a különszobák asztalán tudtak táncolni. Razzia a Palermoban és a Meteorban. Most tehát a főkapitány rendet akar teremteni és mielőtt még a nyilvánosság elé adta volna rendeletét, razziákat is rendezett azokban a kávéházakban, melyek tanyái voltak a hamisított artistanőknek. A háború megejtő alkalma csinálta meg a hamis baikkancsot, a hamis posztót, a hamis élelmiszert, a demokrata háború jogot adott a nőknek, megcsinálta a hamis táncosnőt. Ki hitte volna hogy az Andrássy-uti Palermo-kávéházban hajnal felé detektívek jelennek majd meg, kettő elállja a kijáratokat, a1 többi pedig — mint ahogyan szörnyűséges lebujókban szokás — igazolásra szólítja a vendégeket. Rövid két hét alatt kétizben volt rendőri razzia a Palermo-kávéházbanf amelyet az utcáról előkelőnek ismert az idegen. A villamosfényben, a zsúfolt asztalok körül bizony az álaírtistanők, a szeparék kincsei torlódtak^ Detektívek járták végig az asztalokat és igazolásra szólították a hölgyeket, bizony csak, nem valamennyit, ámulatára a tájékozatlan közönségnek. Hiába volt sirás, jajgatás, a razzia szigorúságát könyek sem enyhithették: aki nem tudta bizonyítani, hogy szerződéses táncosnő a színpadon — nem pedig a brettlin — röviden szólván, eltávolíttatott. A rendőr- kapitányságon aztán szigorúan fölvilágosították az áltáncosnőket, hogy sem á mulatókban nem jelenhetnek meg többé, sem a kávéházban. Hasonlóképen történt a yomßOSIJAÜ2MP dolog az áltáncosokkal, akik a háború alatt szintén elszaporodtak és egy-egy mulatóhelyen — bár nem volt szerződésük — mindenképen veszedelmessé tették a közönség biztosságát. Razziát rendezett a rendőrség a Me/eor-kávéházban is, amely szintén meleg otthont biztosított az áltáncosnőknek. A Meteor-ból egyetlen éjszakán harmincöt hölgyet vittek el a rendőrség emberei. Ezeket a razziákat meg fogják még ismételni, hiszen a főkapitány a szigorú ellnőrzést is biztosítja . . . A lefoglalt cigaretták. A razziákkal kapcsolatosan a rendőrség komolyan el ak:.r járni a mulatóhelyeken történő visszaélések ellen, akármiképen nyilvánulnak azok. A közigazgatási bizottság legközelebbi ülésén, amelyen tudvalévőén a főkapitány is beszámol a főváros közbiztonsági állapotáról, szerepelni fognak nyilván azok az eredmények is, amelyek e legújabb akciót kisérték. Természetes és helyes is, hogy a közigazgatási bizottság szintén tudomást szerezzen hivatalosan az eljárások eredményéről. A razziák, amelyek a nagy tisztogatás munkáját elősegítik, nem hagyták figyelmen kivid a mulatóhelyek trafikjait sem. Az egyiptomi cigaretta-készlet, amint ez ismeretes^ teljesen kifogyott a különlegességi gyártmányokat árusító tőzsdékben, mégis a mulatóhelyek java részén kapható volt szörnyű magas áron az egyiptomi-gyártmány. Természetesen olyan importált áru, amelyet a speciálitás tőzsde nem árusít, amelyet csak magánhasználatra lehet ügynökségektől vásárolni, s amelyet árusítani nyilvánosan tiltva van. A vasárnapra virradó éjszaka detektívek jelentek meg a Pa/ermo-kávéházban, több éjjeli mulatóhelyen, a Kristály-palotában és lefoglalták az egyptomi cigarettákat. Több ezer korona értékű készleteket foglaltak le. A legn gyobb raktára a Kristály-palota főpincérének, Salzer Zsigmondnak volt, aki ennélfogva a legérzékenyebben károsodott. A cigarettákért egyébként 20, sőt harminc fillért számítottak a magáról megfeledkező vendégnek . ., A rendelet hiányai. Csakhogy . . . Csakhogy at rendelet, akármennyire helyeseljük is intézkedéseit, nem tartalmaz tökéletes preventív intézkedéseket. Mert például mi történik ha a mulató tulajdonosa szerződtet húsz virágárus-leányt? Vagy mi történik, ha szerződtet húsz cukrász-leányt? Akik esetleg, szigorú nők lévén, másfél óráig is elal- kusznak a vendéggel a sütemény ára fölött a szepa- réban? Hiszen bizonyos az is, hogy minden eshetőséget nem sorolhatott föl a főkapitányi rendelet, de hiszen arra való a szigorú ellenőrzés, hogy semmiképen ki ne játszhassa a mulató tulajdonosa a' rendeletet. Teljes szigorúsággal kell ügyelnie a rendőrségnek, az ellenőrző közegeknek mindenre, ami a fényes parkettek körül történik és a maximális büntetéssel kell sújtani a tulajdonost már a legelső alkalommal. Különben megismétlődnek ai régi visszaélések. Vonatkozik ez mindenre, ami a mulató életével kapcsolatos, az áltáncosnőkre épen úgy, mint a cigarettákra. Vagy az olyan orgiákra, mint a nyár elején történt. A Télikert nyári mulatságai az üvegtetőn, foglalkoztatták már a rendőrséget, amikor a szomszédos házak lakói szaladgáltak panaszaikkal a hatóságokhoz. Hiánya kétségtelenül a rendeletnek, hogy nem határozza meg precízen, kik hát azok az artistanők, akik felléphetnek, illetve a mulatókban tartózkodhatnak? Miért nem mondja ki a rendelet, hogy csak az az artistanő szerződtethető valamely mulatóhely színpadán és parkettjén. aki vagy a budapesti, vagy a külföldi artista-egyesületek ejgyikéjnek tagja. Az artisták, az igazi artisták, tehát azok, akik tagjai az egyesületnek, tiltakoznak leginkább az áltáncosnők szereplése ellen, nekik is elsőrendű érdekük, a tisztességes exisztenciájuk és tisztességes életük érdeke, hogy foglalkozásukat ne kompromittálják szélhámos elemek. Nagyon egyszerűen meg lehetne oldani tehát a kérdést: kötelezze a rendőrség a mulatóhelyek tulajdonosaitt hogy kizárólag hivatásos artistákat és artistanőket szerződthessenek> azokat tehát, akik tagjai zz egyesületnek. Ez a kérdés legegyszerűbb megoldása. És valószínű, hogy az artisták egyesületének sem lenne ez ellen kifogása. ★ Egyelőre azonban meg kell elégednünk a főkapitány rendeletével. Ha te’jes szigorúsággal végre is hajtják a parancsokat, meg fognak szűnni a mizériák. Az ellenőrzést azonban nem szabad elhanyagolni, mint ahogy az a Stein- h a r d t-mulatónál történt« melynek tulajdonosát hiába köte.ezte a tanács is. hogy színpadján a vasfüggönyt — mint a közbiztonságnak legfontosabb őrét — megépíttesse, a vasfüggöny még ináig is hiányzik. A közigazgatási bizottság kérjen minden ülésén pontos beszámolót a mulatókról. Á Mozgókép-Otthon jövedelmet a főváros élveri A főváros pénzeinek gyümö.csözö elhelyezéséről évente gondoskodik a közgyűlés; kijelöli azokat a pénzintézeteket, amciyeknel a főváros betétjeit elhegyezi és megszabja a>t az aranyt, amely szerint az egyes intézetek a betétekoen részesülnek. Természetes, hogy a városi pénzek legnagyobb részét a legtekintélyesebb pénzintézetek kapják. Néha azonban olyan irányban érvényesülnek befolyások a városnál, hogy egy- egy kisebb bank is hozzájusson a főváros betétjeihez. Így került a főváros esztendőkkel ezelőtt közelebbi érintkezésbe a 111. kerületi takarékpénztárral, amelynek igazgató- sági elnöke Mezei Mór bizottsági tag volt, ügyvezető igazgatója pedig Mezei Lajos bizottsági tag. Összesen 110.UU0 koronát helyezett el a főváros ennél az óbudai pénzintézetnél. — Pórul is járt vele. Közvetlenül a háború előtt bajba jutott a 111. kerületi takarékpénztár, némi botrányokról kezdtek beszélni az emberek, a betevők erősen követelték a pénzüket, a bánik ingadozott és végre kimondta a felszámolást. Ha a háború éppen a kelő pillanatban nem jón közbe, úgy a 111. kerületi alkalmasint csődbe került volna. Minthogy azonban háború alatt nincsen csődnyitás, a takarékpénztár szép csöndben likvidálni kezdett. A főváros pénzének egyetlen biztosítéka az igazgatósági tagok magánvagyona vo,t. A pénzügyi osztály vezetője, Bérezel tanácsnok, tágyalni kezdett Mezei Lajos igazgatóval s pár hónappal ezelőtt, augusztus hónapban létre is jött az egyezség. Eszeirint a főváros követeléséért Décsy Móir és neje, a Teréz-köruti Mozgóké p-0 11 h o n társtulajdonosai k é sz- fizetői kezességet vá.laltak. A 111. kér. takarékpénztárnak 110.000 K-t kitevő tartozását, helyesebben a fővárosnak ilyen összegű követelését bekebelezték a Mozgókép-Otthon berendezésére, összes jövedelmeire. Décsiék váltót adtak a fővárosnak és arra kötelezték magukat, hogy a 110.000 K-t ezer koronás havi részletekben fogják a fővárosnak megfizetni. Szeptemberben kezdték fizetni az ezer koronákat Décsiék s azóta két részletet, összesen 3000 ko/ronát törlesztettek a III. kerületi takarékpénztár tartozásából. Ügyészi perköltségek. Fizetett a Trieszti gázgyár« Régi szokásjog alapján azok a perköltségek, amelyek a tiszti ügyészség által megnyert perekből befolynak, közös pénztárba kerülnek és negyedévenkint részesednek belőle az ügyészség tagjai. A felosztás aránya az, hogy a tiszti főügyész, helyettes főügyész és a tiszti ügyészek egy-egy részt kapnak, az alügyészek fél részt, a tiszti ügyészség többi tagjai között pedig két részt osztanak szét. Egy-egy ilyen negyedévi rész átlag 500 korona, úgy hogy az ügyészek körülbelül 2000 korona pótlékot kapnak évente a perköltségekből. Volt már eset arra is, hogy 4000 koronát tett ki a részesedés. Most is 12.000 korona folyt be a gázgyári perből, amelyet tudvalevőleg fényesen megnyert a tiszti ügyészség, helyesebben Szabó Imre dr. főügyész. Ezt a 12.000 kojronát azonban nem szállítják be a közös pénztárba, mert Szabó főügyész rendelkezése szerint ez az összeg állandó tartalék lesz és azt a célt fogja szolgálni, hogy egy bizonyos s»t a n d a r d betartassák, vagyis olyan negyedekben, amikor egy-egy
