Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-09-29 / 40. szám

2 99 Budapest, (1915 szeptember 29. A III. alpolgármesteri állásra természeiesen továbbra is Déri Ferenc tanácsnok, a VII. ügy­osztály vezetője a legkomolyabb jelölt. Hogy vi­szont' ki lesz az ő utóda, azt ma még igazán ne­héz lenne megjósolni. Eddig csak egy bizonyos: pályázó túlontúl sok van. A közoktatási ügyosz­tály uj vezetőjének azonban — az eddigi tervek szerint — megszaporodik a gondja, bár eddig is elég nagy volt az ügyosztály tevékenysége- Az iskolaigazgatóknak ugyanis régi jogos panasza volt, hogy a közoktatási kérdéséknek két fóruma is volt a városházán. Bizonyos dolgokat ugyanis a szociálpolitikai ügyosztály intézett. így a rajz, a-, ének és a háztartástan eddig Wildner tanács­nok hatáskörébe tartozott. Ezeket most át fogják kapcsolni a legilletékesebb közoktatási ügyosz­tályba. Szó volt egy időben róla — a sajtó is foglal­kozott vele — hogy a szociálpolitikai ügyosztály egészen megszűnik. Ha komolyabban foglalkoz­tak volna ezzel az ötlettel, most mégiis más meg-' oldás kínálkozik. Tény, hogy a szocialpolit kai ügyosztály hatásköre részben a kislakás-akció szünetelésével, részben pedig a föntebb említett szakoknak a VII. ügyosztályba való áthelyezésé­vel lényegesen redukálódik, Kapóra jött azonban Almády Géza tanácsnok nyugalomba vonulása, mert a közjótékonysági ügyeket régóta szociálpo­litikai kérdésnek tekintették a városházán és eze­ket most nagyobb zökkenő nélkül át lehet utalni Wildner tanácsnok ügyosztályába. így igen való­színű, hogy nem a szociálpolitikai, hanem a köz­jótékonysági ügyosztály veszti el önálló létét. Az az egy azonban körülbelül befejezett dolog, hogy Almády Géza helyére nem választanak uj tanács­nokot- így azután egy ügyosztály mégis megszű­nik, illetve beleolvad a másikba. Garázdálkodás a tűzifával Felsülnek az árdrágítók. Október elsejével mód fölött aktuálissá válik a főváros lakossága fával való ellátásának kérdése. Erre a szomorú aktualitásra az ad alkal­mat, hogy a főváros annak idején a maximális árakat október elsejéig való hatállyal állapította meg. Hogy miért történt ez így, annak az a ma­gyarázata, hogy a főváros kénytelen volt megálla­podásra lépni az érdekelt nagy cégekkel, amelyek csak ily feltételekkel mentek bele az árak maxi­málisába- A kormány ugyan szabad kezet adott Egy városatya koporsójánál. Negyvenhat esztendős korában. ahogy mondani szokás : ,,férfikorának delén,“ meg­halt egy városatya. Ez a fájdalmas lény egy­magában véve nem volt ok és nem alkalom arra, hogy milliók hullásának idejében hosz- szabb időt szenteljenek az emberek a halott férfiú emlékének megrögzítésére. De Mittelmann Bernát riífka jelenség volt, az ideális városatya prototípusa és napjainkban, eme vastag realizmus által szaturált korban, a városházi ügyek kró­nikását még akkor is vonzaná Mittelmann Bernát élete és gyászos végzete, ha történe­tesen nem a krónikás lett volna az, akivel e földi életben utoljára beszélt a megboldogult. * A városháza hosszú folyosóján állottam pénteken az esti órákban. A tízes bizottság ülést tartott, két ujságirótársammal együtt lestük a híreket, vártuk az ülés végét. Hirte­len feltárul a tanácsterem ajtaja és krétafe­hér arccal kitámolyog a folyosóra Mittelmann Bernát dr-, Óbuda képviselője a tízek taná­csában. Gallérja, nyakkendője a kezében, mellénye, inge kibontva. Végig futott a hideg rajtunk. Ilyen közelről még sohasem éreztük a halál lehelletét. — Rosszul lettem a terem­ben, nagyon rosszul érzem magamat . . Vigasztaltuk a derék embert: ,,Biztosan ni­kotinmérgezés c kapott“4, mondottjuk. És a köp­cös, erősen elhízott városatya hálásan köszön­te a vigasztalást. — Nagyon szépen köszö­nöm, uraim, a részvétüket. Igazán nagyon jól esik, mert bizony rettenetesen éreztem maga­a fővárosnak e kérdésben, de a maximális árakat még sem lehetett alacsonyra szabni, sem pedig az októberi záros határidő-megállapítást figyelmen kívül hagyni, mert ebben az esetben sem (olcsó, sem drága fát nem kaptunk volna. Október közeledvén, fölkerestük Vita Emil dr, tanácsnokot, a közgazdasági ügyosztály vezetőjét és megkérdeztük, folynak-e uj tárgyalások a fa­maximális árának megállapítása körüli? Vita ta­nácsnok ezeket mondta a Fővárosi Hírlap mun­katársának: A maximális árak hatálya október elsejével tényleg megszűnik. Most az uj árak megállapitásával foglalkozunk és e tekintetben már folynak a tárgyalások egy­részt a kormánynyal, másrészt az érde­keltekkel. Az érdekeltek lényegesen ma­gasabb maximális árak megszabását ké­rik és igy valószínű, hogy a tárgyalások nem lesznek gyors és könnyű lefölyásuak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk azonban hogy nekünk nem valami sürgős a dolcg, A budapesti kereskedők kihasz­nálták az időt, jól ellátták magukat tűzi­fával és így reméthetőleg nem lesz semmi fennakadás. Vita tanácsnok eme szavaiból is kitetszik, hogy szemérmetlen árdrágitási manőverrel került szem­be a főváros. Az érdekeltek arra hivatkoznak, hogy nincsen igaerő, amellyel a fát az erdőből lehozhatnák, A manőver letörésére legjobb eszköz persze az árak maximálásával kapcsolatos rekví- rálás lenne, de ennek sincs értelme, mert akkor viszont a kormánynak nem lenne igája a fa el­szállításához. Meglehetősen magas lóról beszél­nek tehát a fatermelők és nagykereskedők és el lehetünk készülve rá, hogy a fa ára lényegesen emelkedni fog. Annál veszedelmesebb a helyzet, mert a kor­mány teljességgel rábízza a dolgot a fővárosra, ahelyett, hogy hatalmi erejével és hatásos eszkö­zével melléje állana. A közgazdasági ügyosztály egyetlen erőssége a manőver erőszakos lovagjai­val szemben, hogy nyugodtan vár. Amig ugyanis az uj maximális árak megállapítva nincsenek, addig a régiek maradnak érvényben. Miután pe­dig ma Budapesten hatalmas faraktárak állanak a közönség rendelkezéséne, a dolog nem sietős. Amíg a raktárak fáit tudnak adni, addigi tál án az árfelhajtók is megpuhulnak és talán a kormány ís elhatározza magát a beavatkozásra. mai, félni kezdtem . , . talán csakugyan ni­kotinmérgezés . . . Aztán beszelni kezdtünk az ülésről, Bu­dapest élelmiszermizériáiról. Mintha most is ’átriám és hallanám Mittelmann Bernátot, amint a halállal való küzdelmében mondja : Borzasztó helyzet ez, kérem. 1 essék el­hinni, sokat foglalkoztam a kérdéssel. Teg­napelőtt is elmentem Kispestre, beszélget­tem a jegyzővel, elszörnyüködve hallot­tam tőle, hogy i>égy sertésen háromezer ko­ronát keresett. Hát szabad ennek megtörtén­ni, szabad az árakat igy felhajtani? De hát mit lehet a város, ha a keze meg van kötve, ha a kormány mindent tűr, ha elnézi, hogy a hadseregszállitók nem törődnek a maxi­mális árakkal, minden pénzt szívesen kifízeti- nek és rettenetesen felhajtják az árakat. Mit tehetek én ilyen körülmények között? Mit használhatok én a városnak? És mit ér a közörpég a tizes bizottsággal, amely­nek nincsen ha talma, hatásköre? * — Mit tehetek én . . . mit használhatok én? Kétségbeesve és mentegetőzve kérdezte tőlünk, újságíróktól, a városatya. És a kér­désben megtaláljuk Mittelmann Bernát egyé­niségének, városatyái típusának legszebb, legjellemzőbb vonásait. Személyes kérdést csinált Budapest élelmiszer mizériáiból.. Úgy érezte, hogy ő, Mittelmann Bernát dr- vá­rosatya, egyénileg felelős minden bajért, és hogy Budapest minden fogyasztója őtőle követeli, várja a helyzet szanálását. Szinte bocsánatot kért, hogy semmit sem tehet, hogy a drágaságnak rajta kívüli álló ténye­zői vannak. így folytatta a szavait; Az Általános Villamossági három havi halasztást kért A Budapesti Általános Villamossági r-t. üzemének és telepének megváltási ügye lát­szólag elaludt. Az utolsó közgyűlés felhatal­mazta a tanácsot, hogy alkalmas időben fel­mondja a vállalat szerződését -s a megváltási összegre vonatkozólag a bírósági becslést megkérje. Azó la semmit sem lehetett hallani erről a dologról, pedig a színfalak mögött élénk sürgés-forgás volt, az érdekellek a nyár folyamán sem pihentek. A tanács élt a szer­ződés felmondásának a jogával s erről értesí­tette a vállalatot. A Budapesti Általános Vil­lamossági r.-t„ most beadványt intézett a fő­városhoz és három hónapos halasz­tást kért a válaszra. Kérelmét azzal ís indokolta, hogy előbb házi­kezelést akar eszközölni, tisztába akar jönni, hogy tulajdonképpen mennyit ér a vállalat, milyen a becsértéke és mit kérjen a fővárostól a megváltás ellenében. A vállalat halasztása arra epged következtetni, hogy illetékes kö­rökben egyezségi utón akarják a megváltást elintézni. Valószínű ugyanis, hogy a vállalat olyanj becsértékkel fog jönni, amely megfelel a város kalkulációjának s ebben az esetben nem kerül a sor bírói becslésre és hosszadal­mas pörre, hanem békés utón fogják megálla­pítani a megváltás összegét. Arra persze ma gondolni sem lehet, hogy a főváros az egyez­ségi összeget ki is fizesse; hiszen a Magyar Villamossági megváltási összegének ís csak csekély részletét tudta eddig törleszteni a város. Egyébként az Általános Villamossági vezérigazgatója, Fodor István bizottsági tag, gyakori veridége a városházának és buzgón tárgyal vállalatának megszűnéséről. * A megváltással kapcsolatban regisztrál­nunk kell egy nagyon érdekes hírt- Arról szól, hogy mihelyt az Általánost megváltják, az egyesitett villamos üzemek élére a tanácsnak egyik vezetősorban levő tagja kerül. Való­színű, hogy Stark Lipót vezérigazgató mérsé­kelt és alárendeltebb hatáskörben, de válto­zatlan fizetéssel és au otartási joggal marad meg ebben az esetben hivatalában Hígyjék el, uraim, magam is alig ltudok megélni, A jövedelmem nem csökkent, de rtem tudok kijönni vele, mert minden hallat­lanul megdrágult. Héttagú családom van, egyik fiam a harctéren . , * Keservesen sóhajtott Mittelmann dr., ami­kor a családjáról beszélt, a fiáról, aki a harctéren van- Úgy lehet, halálsej elmek bántották, a tiszta, ideális, becsületes lelke visszaszáll Óbudára, a családjához, a ke­rülethez. amely szeretve isztelte, amely há­rom esztendővel ezelőtt városatyai mandá­tumot adott néki. 1912 dcemberében let1' tag­ja a közgyűlésnek Mittelmann Bernát, és egy hónap múlva nagy beszédet mondott a költ­ségvetés tárgyalásánál. A falusi doktor kül­sejű, furcsa hangú bizottsági tagot előbb megmosolyogták, de később, amikor lá'ták, milyen buzgó és lelkiismeretes ember, mi­lyen páratlan ambícióval és szorgalommal1 foglalkozik a főváros ügyeivel, milyen okos gondolatai, milyen becsületes, szigorú elvei var piák, mennyit! tanul és milyen szeretet­tel és odaadással, milyen önzetlenül szenttel! idejét a köznek : — akkor méltányolni kezd­ték és becsülni Mittelmarpi Bernátot. Óbuda őt küldte ki a tízes bizottságba, amelyben a kerületek vezérei foglaltak helyet! és Mittel­mann dr, ott ís megállotta a hely éti. És amír kor tragikus végéről hir érkezett], mindenki aki ismerte, sóhajtott és azt mondta : Derét, becsületes, jó ember volt, mindig többet tett, mint amennyi a kötelessége volt. Nevét fel­jegyzi a városházi krónikás, minti példány- képéi az ideális városatyának. (sz. h.f

Next

/
Thumbnails
Contents