Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-29 / 40. szám
2 99 Budapest, (1915 szeptember 29. A III. alpolgármesteri állásra természeiesen továbbra is Déri Ferenc tanácsnok, a VII. ügyosztály vezetője a legkomolyabb jelölt. Hogy viszont' ki lesz az ő utóda, azt ma még igazán nehéz lenne megjósolni. Eddig csak egy bizonyos: pályázó túlontúl sok van. A közoktatási ügyosztály uj vezetőjének azonban — az eddigi tervek szerint — megszaporodik a gondja, bár eddig is elég nagy volt az ügyosztály tevékenysége- Az iskolaigazgatóknak ugyanis régi jogos panasza volt, hogy a közoktatási kérdéséknek két fóruma is volt a városházán. Bizonyos dolgokat ugyanis a szociálpolitikai ügyosztály intézett. így a rajz, a-, ének és a háztartástan eddig Wildner tanácsnok hatáskörébe tartozott. Ezeket most át fogják kapcsolni a legilletékesebb közoktatási ügyosztályba. Szó volt egy időben róla — a sajtó is foglalkozott vele — hogy a szociálpolitikai ügyosztály egészen megszűnik. Ha komolyabban foglalkoztak volna ezzel az ötlettel, most mégiis más meg-' oldás kínálkozik. Tény, hogy a szocialpolit kai ügyosztály hatásköre részben a kislakás-akció szünetelésével, részben pedig a föntebb említett szakoknak a VII. ügyosztályba való áthelyezésével lényegesen redukálódik, Kapóra jött azonban Almády Géza tanácsnok nyugalomba vonulása, mert a közjótékonysági ügyeket régóta szociálpolitikai kérdésnek tekintették a városházán és ezeket most nagyobb zökkenő nélkül át lehet utalni Wildner tanácsnok ügyosztályába. így igen valószínű, hogy nem a szociálpolitikai, hanem a közjótékonysági ügyosztály veszti el önálló létét. Az az egy azonban körülbelül befejezett dolog, hogy Almády Géza helyére nem választanak uj tanácsnokot- így azután egy ügyosztály mégis megszűnik, illetve beleolvad a másikba. Garázdálkodás a tűzifával Felsülnek az árdrágítók. Október elsejével mód fölött aktuálissá válik a főváros lakossága fával való ellátásának kérdése. Erre a szomorú aktualitásra az ad alkalmat, hogy a főváros annak idején a maximális árakat október elsejéig való hatállyal állapította meg. Hogy miért történt ez így, annak az a magyarázata, hogy a főváros kénytelen volt megállapodásra lépni az érdekelt nagy cégekkel, amelyek csak ily feltételekkel mentek bele az árak maximálisába- A kormány ugyan szabad kezet adott Egy városatya koporsójánál. Negyvenhat esztendős korában. ahogy mondani szokás : ,,férfikorának delén,“ meghalt egy városatya. Ez a fájdalmas lény egymagában véve nem volt ok és nem alkalom arra, hogy milliók hullásának idejében hosz- szabb időt szenteljenek az emberek a halott férfiú emlékének megrögzítésére. De Mittelmann Bernát riífka jelenség volt, az ideális városatya prototípusa és napjainkban, eme vastag realizmus által szaturált korban, a városházi ügyek krónikását még akkor is vonzaná Mittelmann Bernát élete és gyászos végzete, ha történetesen nem a krónikás lett volna az, akivel e földi életben utoljára beszélt a megboldogult. * A városháza hosszú folyosóján állottam pénteken az esti órákban. A tízes bizottság ülést tartott, két ujságirótársammal együtt lestük a híreket, vártuk az ülés végét. Hirtelen feltárul a tanácsterem ajtaja és krétafehér arccal kitámolyog a folyosóra Mittelmann Bernát dr-, Óbuda képviselője a tízek tanácsában. Gallérja, nyakkendője a kezében, mellénye, inge kibontva. Végig futott a hideg rajtunk. Ilyen közelről még sohasem éreztük a halál lehelletét. — Rosszul lettem a teremben, nagyon rosszul érzem magamat . . Vigasztaltuk a derék embert: ,,Biztosan nikotinmérgezés c kapott“4, mondottjuk. És a köpcös, erősen elhízott városatya hálásan köszönte a vigasztalást. — Nagyon szépen köszönöm, uraim, a részvétüket. Igazán nagyon jól esik, mert bizony rettenetesen éreztem magaa fővárosnak e kérdésben, de a maximális árakat még sem lehetett alacsonyra szabni, sem pedig az októberi záros határidő-megállapítást figyelmen kívül hagyni, mert ebben az esetben sem (olcsó, sem drága fát nem kaptunk volna. Október közeledvén, fölkerestük Vita Emil dr, tanácsnokot, a közgazdasági ügyosztály vezetőjét és megkérdeztük, folynak-e uj tárgyalások a famaximális árának megállapítása körüli? Vita tanácsnok ezeket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: A maximális árak hatálya október elsejével tényleg megszűnik. Most az uj árak megállapitásával foglalkozunk és e tekintetben már folynak a tárgyalások egyrészt a kormánynyal, másrészt az érdekeltekkel. Az érdekeltek lényegesen magasabb maximális árak megszabását kérik és igy valószínű, hogy a tárgyalások nem lesznek gyors és könnyű lefölyásuak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk azonban hogy nekünk nem valami sürgős a dolcg, A budapesti kereskedők kihasználták az időt, jól ellátták magukat tűzifával és így reméthetőleg nem lesz semmi fennakadás. Vita tanácsnok eme szavaiból is kitetszik, hogy szemérmetlen árdrágitási manőverrel került szembe a főváros. Az érdekeltek arra hivatkoznak, hogy nincsen igaerő, amellyel a fát az erdőből lehozhatnák, A manőver letörésére legjobb eszköz persze az árak maximálásával kapcsolatos rekví- rálás lenne, de ennek sincs értelme, mert akkor viszont a kormánynak nem lenne igája a fa elszállításához. Meglehetősen magas lóról beszélnek tehát a fatermelők és nagykereskedők és el lehetünk készülve rá, hogy a fa ára lényegesen emelkedni fog. Annál veszedelmesebb a helyzet, mert a kormány teljességgel rábízza a dolgot a fővárosra, ahelyett, hogy hatalmi erejével és hatásos eszközével melléje állana. A közgazdasági ügyosztály egyetlen erőssége a manőver erőszakos lovagjaival szemben, hogy nyugodtan vár. Amig ugyanis az uj maximális árak megállapítva nincsenek, addig a régiek maradnak érvényben. Miután pedig ma Budapesten hatalmas faraktárak állanak a közönség rendelkezéséne, a dolog nem sietős. Amíg a raktárak fáit tudnak adni, addigi tál án az árfelhajtók is megpuhulnak és talán a kormány ís elhatározza magát a beavatkozásra. mai, félni kezdtem . , . talán csakugyan nikotinmérgezés . . . Aztán beszelni kezdtünk az ülésről, Budapest élelmiszermizériáiról. Mintha most is ’átriám és hallanám Mittelmann Bernátot, amint a halállal való küzdelmében mondja : Borzasztó helyzet ez, kérem. 1 essék elhinni, sokat foglalkoztam a kérdéssel. Tegnapelőtt is elmentem Kispestre, beszélgettem a jegyzővel, elszörnyüködve hallottam tőle, hogy i>égy sertésen háromezer koronát keresett. Hát szabad ennek megtörténni, szabad az árakat igy felhajtani? De hát mit lehet a város, ha a keze meg van kötve, ha a kormány mindent tűr, ha elnézi, hogy a hadseregszállitók nem törődnek a maximális árakkal, minden pénzt szívesen kifízeti- nek és rettenetesen felhajtják az árakat. Mit tehetek én ilyen körülmények között? Mit használhatok én a városnak? És mit ér a közörpég a tizes bizottsággal, amelynek nincsen ha talma, hatásköre? * — Mit tehetek én . . . mit használhatok én? Kétségbeesve és mentegetőzve kérdezte tőlünk, újságíróktól, a városatya. És a kérdésben megtaláljuk Mittelmann Bernát egyéniségének, városatyái típusának legszebb, legjellemzőbb vonásait. Személyes kérdést csinált Budapest élelmiszer mizériáiból.. Úgy érezte, hogy ő, Mittelmann Bernát dr- városatya, egyénileg felelős minden bajért, és hogy Budapest minden fogyasztója őtőle követeli, várja a helyzet szanálását. Szinte bocsánatot kért, hogy semmit sem tehet, hogy a drágaságnak rajta kívüli álló tényezői vannak. így folytatta a szavait; Az Általános Villamossági három havi halasztást kért A Budapesti Általános Villamossági r-t. üzemének és telepének megváltási ügye látszólag elaludt. Az utolsó közgyűlés felhatalmazta a tanácsot, hogy alkalmas időben felmondja a vállalat szerződését -s a megváltási összegre vonatkozólag a bírósági becslést megkérje. Azó la semmit sem lehetett hallani erről a dologról, pedig a színfalak mögött élénk sürgés-forgás volt, az érdekellek a nyár folyamán sem pihentek. A tanács élt a szerződés felmondásának a jogával s erről értesítette a vállalatot. A Budapesti Általános Villamossági r.-t„ most beadványt intézett a fővároshoz és három hónapos halasztást kért a válaszra. Kérelmét azzal ís indokolta, hogy előbb házikezelést akar eszközölni, tisztába akar jönni, hogy tulajdonképpen mennyit ér a vállalat, milyen a becsértéke és mit kérjen a fővárostól a megváltás ellenében. A vállalat halasztása arra epged következtetni, hogy illetékes körökben egyezségi utón akarják a megváltást elintézni. Valószínű ugyanis, hogy a vállalat olyanj becsértékkel fog jönni, amely megfelel a város kalkulációjának s ebben az esetben nem kerül a sor bírói becslésre és hosszadalmas pörre, hanem békés utón fogják megállapítani a megváltás összegét. Arra persze ma gondolni sem lehet, hogy a főváros az egyezségi összeget ki is fizesse; hiszen a Magyar Villamossági megváltási összegének ís csak csekély részletét tudta eddig törleszteni a város. Egyébként az Általános Villamossági vezérigazgatója, Fodor István bizottsági tag, gyakori veridége a városházának és buzgón tárgyal vállalatának megszűnéséről. * A megváltással kapcsolatban regisztrálnunk kell egy nagyon érdekes hírt- Arról szól, hogy mihelyt az Általánost megváltják, az egyesitett villamos üzemek élére a tanácsnak egyik vezetősorban levő tagja kerül. Valószínű, hogy Stark Lipót vezérigazgató mérsékelt és alárendeltebb hatáskörben, de változatlan fizetéssel és au otartási joggal marad meg ebben az esetben hivatalában Hígyjék el, uraim, magam is alig ltudok megélni, A jövedelmem nem csökkent, de rtem tudok kijönni vele, mert minden hallatlanul megdrágult. Héttagú családom van, egyik fiam a harctéren . , * Keservesen sóhajtott Mittelmann dr., amikor a családjáról beszélt, a fiáról, aki a harctéren van- Úgy lehet, halálsej elmek bántották, a tiszta, ideális, becsületes lelke visszaszáll Óbudára, a családjához, a kerülethez. amely szeretve isztelte, amely három esztendővel ezelőtt városatyai mandátumot adott néki. 1912 dcemberében let1' tagja a közgyűlésnek Mittelmann Bernát, és egy hónap múlva nagy beszédet mondott a költségvetés tárgyalásánál. A falusi doktor külsejű, furcsa hangú bizottsági tagot előbb megmosolyogták, de később, amikor lá'ták, milyen buzgó és lelkiismeretes ember, milyen páratlan ambícióval és szorgalommal1 foglalkozik a főváros ügyeivel, milyen okos gondolatai, milyen becsületes, szigorú elvei var piák, mennyit! tanul és milyen szeretettel és odaadással, milyen önzetlenül szenttel! idejét a köznek : — akkor méltányolni kezdték és becsülni Mittelmarpi Bernátot. Óbuda őt küldte ki a tízes bizottságba, amelyben a kerületek vezérei foglaltak helyet! és Mittelmann dr, ott ís megállotta a hely éti. És amír kor tragikus végéről hir érkezett], mindenki aki ismerte, sóhajtott és azt mondta : Derét, becsületes, jó ember volt, mindig többet tett, mint amennyi a kötelessége volt. Nevét feljegyzi a városházi krónikás, minti példány- képéi az ideális városatyának. (sz. h.f
