Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-29 / 40. szám
3 Budapest, 1915 szeptember 29 Közélelmezési morzsák. A cukorbajjos ügyosztály. — A veszteségeket elnyelik a sertések. Ezekben az ínséges időkben — különösen, amikor még a cukorárak országos maximálása meg nem történt — hihetetlen gazdagságszámba merd az, ha valakinek száz waggon cukra volt. Ezt a gazdagságot, ezt a boldogságot érezte vagy egy negyedóra hosszat Fol- kusházy tanácsnok is. A boldogság rövid ideig tartott, mert egészen különös dolgok sültek ki, A száz waggon cukor ugyan megmaradt, de fájdalom, jobb időkre el is kellett raktározni, mert. egyelőre — a sors szatírája — r.>2m lehet eladni. , A cukor-nyomor legégetőbb napjaiban történt. A közönség kétségbeesve ostromolta a boltokat, amikor Enyedi Simonnak, az élelmiszer beszerzések főintézőjének megváltó ötlete támadt. A telefonhoz merit, fölhívta a cu_ kärkartelt és Lugosi igazgatóhoz nemes egyszerűséggel igy szólt: — Mégis lehetetlen állapot, hogy önök ülnek a cukron és a közönséget a legkínosabb szükölködésben hagyják. — Ugyan kérem — mosolygott a telefon másik vége —, hogy méltóztatik ilyesmit ránk fogni. Mennyi cukrot parancsolnak? Elég lesz száz waggon? Enyedi Simon a csodálkozástól majd leejtette a kagylót. Bejelentette, hogy szüksége van a száz waggon cukorra és egyben elhatározta, hogy este, mikor Folkusházy tanácsnokkal aláíratja a megrendelést, előadja neki a rejtélyes esetet. Talán ő meg tudja fejteni. Senkinek a feje nem káptalan, igy történt, hogy este elmaradt a roagy referáda, Folkusházy pedig sablonosán aláírta a többi aktával e£yütt a száz waggon cukor megrendeléséről szóló levelet. A cukorkartel pedig soha gyorsabban megrendelést még el r,|em intézett, mint ezt, Másnap már ámuiva bonthatta ki Folkusházy a levelet, amelyben a cukorkartel értesíti az ügyosztályt, hogy a megrendelést köszönettel megkapták. Pokoli meglepetés volt amikor látta, a tanácsnok, hogy ebben a cukor-szűk időben neki nem kevesebb, mint száz waggon cukor áll rendelkezésére. Még nagyobb volt a csodálkozás, amikor a következő fölbontott borítékból a pénzügyminiszter átirata hull ki, /amely.— válaszul a városnak egyik régebbi felterjesztésére — értesíti az ügyosztályt, hogy a minisztérium érintkezésbe lépett a cukorkartellel és a kartel most már hajlandó cukrot adni. Kétségtelen: valaminek történni kellett. De mi törtéhetett? A nyomozás során legelőbb is az derült ki, hogy Enyedi —Folkusházy tudta nélkül! — cukrot rendelt- Igém, de máskor is rendeltek, még pedig Folkusházy utasítására és cukrot még sem kaptak. Mi történt tehát? Folkusházy idegességében a hivatalos lapot kapta kezébe, ahol aztán az egész rejtély megfejtése benne volt. Aznap jelent meg ugyanis a miniszteri rendelet, amelyben az egész országra nézve elrendelte a kormány a cukorárak maximálását. Nem sokat kellett okoskodni, tiszta volt a játék. Persze, hogy szívesen adott most már a kartel cukrot, amikor a vidéken is ugyanaz az ára van a cukornak, mint Budapesten. Nem kellett a készletet tovább tartogatni, hisz ezentúl már a vidék sem fizethet magasabb árakat. De még ha erre az egyszerű következtetésre rá nem jöttek volna is, a következmények hamarosan fölvilágosították volna a tisztes ügyosztályt. Sietve fölrendelték a Wertheimer és Franki céget és lelkendezve közölték: Urak, van már cukor. A válasz az volt, hogy nagyon köszönik, de már nekik is van. És pedig kezelési költség nélkül- Futottak tovább a „Füszerkereskedők Egyesületé1 - hez. Ott is ugyanazt válaszolták. Mit volt mit tenni: berakározták szépen a száz waggon cukrot — a rosszabb időkre. Istenem, ki tudja,, mikor lesz megint cukorinség? Eddig még soha sem volt raktára a fővárosnak olyas valamiből, amiben hiány volt. Most az egyszer lesz: ha ugyan — amitől isten mentsen — cukorbajok lesznek. Ha pedig, ami remélhető is, a cukorral rendben leszünk, akkor a fővárosnak marad száz waggon cukra — háborús emléknek. * A tizes bizottság legutóbbi ülésén kérdést intéztek a bizottsági tagok Folkusházy tanácsnokhoz aziránt, mi van a burgonyával, milyen eredménnyel végződött a tavalyi burgonyaárusítás. Folkusházy erre elmondta, hogy kezdetben szépen indult az üzlet. Már harmincezer korona volt a város tiszta nyeresége. Akkor egyszerre megváltozott az üzletmenet. A főváros bizalmas utasítást kapott a kormánytól arra, hogy vásároljon mennél nagyobb készleteket, vegyen meg minden kapható burgonyát.Néhány hét alatt óriási meny- nyíségü készleteket halmozott fel a város. A rengeteg tömeget nem tud iák eladni, úgy hogy egy része elromlott, ki kellelt dobni, tetemes része pedig megmaradt arra az időre, amikor már uj burgonyaszezon kezdődött, mikor tehát már nem kellett senkinek sem. Végeredményben tehát a tavalyi burgonyaszezcn alapos veszteséggel zárult. Maradi belőle deficit, rossz burgonya és sok por- Természetes, hegy a főváros közönsége sohasem fogja megismerni az élelmiszerüzem részletes kimuta á- sait, nyereségeit, veszteségeit. Mert pl- azt a deficitet, amely a városit a burgonyaakciónál érte, belegyömöszölik majd olyan üzletekbe, amelyeknél nyereség volt, mert a város spekulált, ugyanúgy jár el, mint a többi árdrági ó uzsorás. A sertéseknél pl. biztos a több milliós nyereség; ez az üzlet olyan biztos és o’yan hasznot hajló, hogy elbírja az egyéb üzletágaknál mutatkozó hiányt. Igazán legfőbb ideje, hogy Fclkusházyék beszámo1janak az élelmiszerüzem mérlegéről, wm srti a bhb ■ a ma m a e wa atws w k b e a m s * m m * va m s e b ne s s a 9 s o eb b ■ n a lészil a költségvetés A áeíicií még beláthatatlan. A törvény értelmében novemberben el kell készülnie a főváros jövő évi költségelőirányzatának. Néhány esztendő óta nem veszik szigorúan ezt a terminust, de azért a városházán erősen dolgoznak már az 1916, évi budgeten, A femunka a pénzügyi osztályé, jelesül Bérezel tanácsnoké és Ács íőszámtanácsosé. — A költségelőirányzat összeállításáról ezt az információt kaptuk: — Az ügyosztályok és üzemek beterjesz- télték már költségvetésüket a pénzügyi osztályhoz. Most kezdődik az a munka, amikor az ügyosztályok kívánságait összhaqgzásba kell hozni a város bevételeivel, a bevételeket és kiadásokat summázni kell, a fölösleges kiadásokat törölni s azután az egész köliségvetés képét megrajzolni. Bizonyos, hogy ez a munka miniden eddiginél nehezebb, A bevételek összege kisebb a kiadási té'elek összegénél. A deficit egészen bizonyos, ezt már most is látni lehet. Ez azonban par excellence háborús jelenség. Tavaly 1—2 milliós deficitünk volt, jövőre talán ugyanannyi. Mihelyt azonban a r.icrmáhs viszonyok helyreállanak, a deficit meg fog térülni és minthogy a hiányt a háborús kiadások és a háború folytán elmaradt jövedelmek okozl'zák, feltétlen bizonyossággal számit a város arra, hogy a kormány a deficit nagyrészét vállalni fogja. Erre a célra szolgál különben a húszezer koronán felüli jövedelmek megadóztatásából befolyó ösz- szeg is. .—. A készülő költségvetést — éppen úgy, mint a tavalyit — nem szabad normális mértékkel mérni. Nem tudhatjuk, vége lesz-e a háborúnak a jövő esztendőben és mennyi idő íog esni az 1916. évből már a béke idejére. Mi túlzott realitással, pesszimizmussal végezzük a munkánkat és feltesszük, hogy a bevételek a folyó év kere.ei között fognak mozogni, épp ezért csak a leg- szükségesegb kiadások számára jelölünk ki fedezetet. Nagyjában tehát nem lesz eltérés az 1915. és 1916. évi költségelőirányzatok között. Eddigelé az volt a gyakorlat, hogy a köliségvetés tárgyalását az újonnan választott bizottsági tagok közgyűlésére hagytuk. Minthogy azonban a bizottsági tagok választása elmarad, nincs semmi akadálya annak, hogy a közgyűlés decemberben tárgyalja a költségvetést. Á mozi magyarsága. A szezon első fecskéi, a mozik, már kinyitották kapuikat és elkeseredett törteíéssel igyekeznek egymásra licitálni, lermészelsen a műsor, ame- lyet igy a nagy versengésben k.állitanak, igen sok kivánni valót hagy hátra, A háborús idők nem arra valók, hogy müvészeü szempontokból lehessen a mozikat felelősségre vonni, vannak azonban mégis olyan követelmények, amelyek előtt ma sem lehet szemet hunyni. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a moz k magyarsága, amelyre vonatkozólag nemcsak a nagy időkben föléledt nemzeti törekvések adják meg az impulzust, de az is tény, hogy Boda főkapitány, uak e tekintetben régi rendeleiei is kötelez k a mozikat. Magyar film természetesen nincsen. Pedig a közönség igen szivesen fogadta annak idején a magyar művészek munkáját, ma al:g lehet a nagy plakáttömegben magyar mozidarab hirdetését látni. Annál nagyobb azonban a francia filmek fölvonulása, természetesen csinos dán és norvég nevű művészek névsorával. Igen nagy a keletje a német filmnek is, amiben nem szabadna különösebb gáncsolni valót találni, ha legalább a mozitulajdonosok — a főkapitányi rendelet érteimében — rendes fordítót tartanának, akik a német képma- gyairázatokat fcecsüuettyís magyar nyölvén iádnál^ vissza. Ez azonban nyilván pénzbe kerülne és a mozisok házilag intéz k a fordítósokat, amiből a legkedvesebb csodabogarak származnak. Láttunk például képfeliratoí, amelynek német eredetije Operctions-geb.et volt és magyarul igy festett: Mütő-terület. A házikezelésbe vett műfordításnál sokkal veszedelmesebb az a másik szolgai fordítás, amely olyan közjogi szörnyeket dob nap- rényre, amelyek ellen a magyar sajtó elkeseredett küzdelmet folytat- A német közvélemény már jobbára be is hódolt a magyar érveknek, hibák persze azért történnek, amiket a magyar mozi-müfor_ ditók hűségesen visszaadnak. így láthatja azután a magyar közönség —• miközben égnek áll minden hajaszála — hogy a mi hős honvédhuszárjainkat a magyar mozikban röviden „Osztrák lovasság"- nak minősitik. Amikor ilyen botrányos tévedéseket látunk, követelni kell, hogy a főkapitányi rendeletnek sz goruan érvényt szerezzenek és pedig abban az értelemben, ahogy a. magyar szellem azt megköveteli. A közönség pedig az ostobaságot és tudatlanságot bélyegezze meg úgy, ahogy módjában áll. Enyedi itt, Enyedi ott. Múlt heti számunkban közöltük, hogy Enyedi Simont, a főváros gabonaszakértőjét, az osztrák hadibermény-részvénytársaság 1magybrországi vezérügynökének szerződtették. Most arról értesülünk, hogy Enyedi továbbra is megtartja 24.000 koronával dotált városi hivatalát, de csak a délutáni órákat szenteli a városnak, délelőtt az osztrák H. T- embere. Közgyűlés. A főváros törvényhatósági bzottsága október 13-ikán tartja első közgyűlését. A pénzügyi bizottság október 8-íkán ülésezik először. A Gellért-fürdő építkezése. A Gelléri-fiirdö alagútjónak építésére a székesfőváros tanácsa által szeptember 20-án tartott versenytárgyaláson ajánlatot tettek: Melocco Péter cementárugyár és építési vállalat r.-t. 58.858 K-ból 5 százalék engedménnyel, Gál és Tyrnauer 54.003 K-va!, László és Blum 40.180 K-val, Dö- mény és Ehrlich 42.497 K.val, Melocco Péter 51.712 K-val. A tanács keddi ülésében a László és Blum ajánlatát fogadta el- ,
