Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-22 / 39. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. szeptember hó 22-én 39. szám tfíiiaiiin»iinmaiitfaimaii»aMianiDyi[^l<lüiiio»tmuiampmamaiiiamaiiiamqiiiaiuamauiDiiiaiiiaiiinnH ECŐFJZETÉSf Ann K! Xgtfsz évf« ...................,16 K W41 é vwe ...................................... V K Eg yes szántott kap ft a- éáft a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FmimtSm Dactó Emil. ,7d»isz«rit«tirz dr. Szilágyi fingó kiadóhivatalt VJ, ken,, Sziv-utca • •• IS. szám■ Telefon ••••••• 137-13 Ki beszéi itt Ksz‘.hiányról, hushiányról, zsir drágaságról, cukornélküliségről, rizstalanságról ? Hiszem a (közélelmezési ügyosztály bőségesen ellátja Budapest fogyasz lóközönségét mindennel, amire szüksége van- Több mint egymillió métermázsa lisztet vásárolt a város, lizenötezer sertést gyűjtött össze a kőbányai gyüjtőíogház közelében. Azonkívül zsíros bÖdönöket vásárolt és nem. ő tehe róla, hanem a gonosz szállítók, hogy a bödönökben a zsír olyan lyukas, mint az ementáli sajt és hogy ha nem csurran, akkor csöppen a zsír. Szalonnával is bőségesen ellátta a közönséget a város: tanú rá a sóhivatal, amely a szaloinjna besózására való sót szállitotla. Cukor is terem a város élelmiszer- üzemében, kaptak is a fűszeresek vagy húsz waggoc^al. Zöldségeket beszél össze, aki nem hisz a zöldségbőségben. Rizs pedig annyi van, hogy Kína a múltkor Budapest városától akart rizst vásárolni. Minden van az élelmiszerüzem pincvibom és — semmi sincsen a pesti polgár spajzjában. Mert a liszt is, a zsír is, a cukor is, a rizs is, a zöldség is csak elméletileg létezik, csak pa- pircri van meg. Tessék megkérdezni akármelyik pesti polgártól, kap-e lisztet az üzletben, van-e elegendő mennyiségben és minőségben belőle. Jól emlékezünk még a.vayaszí ígéretekre, Tavaly, amikor kitört a liszthíár.y s a közönség zúgolódni kezdett, megijed ek a városházi urak és azzal nyugtatták meg egyrészt a közönség, másrész, a saját lelkiismeretüket, hogy most már hiába, át kell valahogyan szenvedni ezt az esztendőt, de esztendőre, az uj termés learatása utáni, nem lesz többé oka senkinek sem panaszra, visszatérnek a „normális lísztviszonyok“, a különbség a békeidő és a háborús napok között mindössze az lesz, hogy a liszt valamivel drágább lesz. Hát most itt vám az „aratás után‘‘, itt az idő, amikorra lisztbőséget ígértek. Ki meri azt mondani, hogy normális llisztviszonyok vannak Budapesten s hogy nincs más baj, mint a magas lísztár? A zsírral is kirukkoltak nagynehezen Folkusházyék. Óránként egy fél bödönnel árusítják a drága portékát, amitől még jobbár# dühbe gurul a publikum, mert joggal kérdi, hogy ha van zsir, hát miért nincs zsír? Ez nem komoly megoldás és nem tartós. Nem segít itt más, mint a zsirkészletek gyors rekvirálása, ami ellen a kormánynak most már aligha lehet kifogása-. A cukorról, a rizsről, nemkülönben szól a dal. Minden van és semmi sincs. Ha a főváros közélelmezésének intézőit a főváros közönségének sorozőbízotisága. e1é vezetnék, úgy a közörpég valamennyi intézőt alkalmatlannak minősítené. ősz van ütemesük a természetben, hanem a városházán is néhány lomb hull le decemberben a hivatalnoki fáról. Már habijuk is a lombokat hullató szelek szárnycsattogását, már lát. juk is, az uj bimbók kelését. És amilyen melankolikus érzés az a tudat, hogy negyvenesztendős becsületes, puritán munka után friss erőknek adják át helyüket a iávo. zók, éppen olyan erős a reménység, hogy a fiatal erők friss vért hoznak a városházi véredényekbe s hogy modern, képzett, ambíciótól duzzadó férfiak kerülnek a köz. igazgatás legmagasabb polcaira. Ebből a szempontból örvendetes, a csere és kívánatos, méltányos, hogy a nyugdíjazásra megérett főtisztviselők engedjék át helyüket a fiatal erőknek. Keserűség nélkül kell ezt megtenniük, his,zen az idők leperegébe íer- mészeii törvény és a természeti törvények konzekvenciáinak a levonása nem jelentheti sohasem a közgyűlés bizalmának elmúlását. .Hatszáz százalékos ár ág- ’s t állapított meg a jeles közélelmezési ügyosztály a rizsnél. Es ami. kor megállapította, egyúttal pajzán kár. örömmel adta tudtára a rizsuzsorásoknak, hogy de bizony vége a jó üzletnek, most jön a város, és piacra dobja a készletét, amely olyan nagy és olyan olcsó, hogy nincs többé rizsuzsora■ Az élelmes városházi élel- mezők a nagy örömben, amellyel a közön. séget megnyugtatni igyekeznek, megfeledkeznek arról, hogy az a nagy rizs,készlet már hónapok óta a városé s hogy éppen azért lett ritka és drága a rizs, mert a város összevásárolta a rendelkezésre álló készbe, íekei. A főváros maga hajtotta fel az árát a rizsnek: aktive úgy, hogy mindent elvont a forgalomtól, passzíve pedig úgy, hogy ráült a készleteire és, uzsoramérővel a kezeden számolta, hány percentre emelkedik a rizs ára. Ha félesztendővel korábban fedezte volna fel, hogy elegendő készletei vannak, akkor a rizs ára sohasem emelkedett volna uz&oramagasságnyira. A Népopera sorsa fölött nem kell aggódni. Akinek moziengedélye van és varieté.engedélye, aki a hitelezők karát harmonikus zenére tudta hangszerelni, annak nem fájhat, ha a bérlő. konzorciumnak egyik-másik tagja kiugrik a vállalatból, meri e koncessiók oly értékesek, hogy bizonyára akad majd elég pénzember az üzlet finanszírozásúra. Mi tehát nem tartunk tőle, hogy a kínos ügy újból a közgyűlés elé kerül és amilyen készséggel állapitotuk meg az eredeti bérlők jó szándékát, becsületes igyekezetét, éppen olyan nyugodtan bízzuk a Népopera további sorsát is órájuk. Különben sem az a fontos, ki vészit a Népoperán, ki keres rajta, hanem az, hogy a főváros érdekeltsége terhesebb lesz.e, a főváros terhe nagyobbodik.e? Ha nem, akkor az uj megoldás a bérlőknek és a konzorciumnak privát ügye s a pörnek bírái hivatásszerűen és igazságosan fognak Ítélni benne. ■ • - _ A cselédkérdés megoldása Almády tanácsnok tervezete. A városházának egyik általánosságban tisztelt alakja tünk el az ősszel, Almády Géza tanácsnok, a közjótékonysági ügyosztály vezetője, vonul több évtizedes tekintélyes és becses munkásság után nyugalomba. Életerejének teljességében távozik, hogv tehetségét és munkáját más társadalmi teve során érvényesítse. Bemre kiváló munka... . erőt veszít a főváros, de mindenki komolyan sajnálni fogja a puritánságában is kitűnő íérfüut, akinek lelki szépségeit nagyra becsülték a városházán. Almády Géza hattyúdala azonban még hátra) van. Éís ez a hattyúdéi, úgy látszik, méltó lesz munkás életéhez és fölfogásának erkölcsi nívójához. A cselédkérdés ágas-bogas prob’émájámak megoldásához kezdett hozzá egy szorgalmas élet gaizdag tapasztalatainak fölhasználásával. Hatalmas tanulmányon dolgozik s mire a tél beköszönt, el! is készül vele vidéki birtokán, ahol most visszavonulva élvezi szabadságát. A Fővárosi Hírlap munkatársa fölkereste a nyugalomba készülő tanácsnokot, aki a kővetkezőket volt szives e1mon_ dani nagyszabású munkájáról: — A kérdésre, hogy igaz-e a nyugalom- bavonulásom hire: igennel felelek. Nyugdíjazásom iránti kérvényemet már beadtam és az már tárgyalás alatt is van. Utolsó munkám a cselédkérdés megoldásáról kidolgozandó tanulmányom, amelyen most dolgozom és ámennek elkészítésével a polgármester ur hízott meg. — A cselédkérdés megoldását leginkább a hatósági cselédközvetitő fölállításától remélik, arra vonatkozólag javaslat is készült, ezt azonban a közgyűlés félretette. A javaslat német minta utárj készült és így természetszerűleg nem fedi teljesen a mi viszonyaink kívánalmait- Általában azt hiszem, a kérdés megoldása nem pusztán ezen fordul meg. A közvetítők adófizető polgárok, egész életüket a mesterségükben töltötték el, nem lehet őket üzletüktől, iparuktól megfosztani. Megváltani pedig az összes budapesti cselédközvetitokét, milliókba kerülne. Az érj véleményem különben is az, hogy a cselédközvetítésit a hatóságnak és a társadalomnak együttesen kell megoldani. Legalkalmasabbnak tartom e célra az elnökségem alatt álló Márta-egyesületet, a mely eddig is közmegelégedésre oldotta meg föladatát, — A cselédközvetitők ellen különben nem merültek föl különös és bizonyítható panaszok, Hogy erkölcsrendészetí szemporftj ból volnának ellenük, eddig nem bizonyosodott be. Hogy a csendek miattuk változtatnák sokszor a helyüket, ennek ir/kább az úgynevezett kifutó-rendszer az oka, amelyen tényleg változtatni kell. A hatósági közvetítésnek különben is megvan az a hibája, hegy bürokratikus alapon kellene megvalósítani, ez pedig megölné az egész szervet, — Még fontosabb kérdés az állásnélküli cselédek lakáskérdése. A kvártélyos asz- szonyok bizony nagyon nagy részben előmozdítói az erkölcsi züllésnek. Ezeket az anomáliákat meg kell szüntetni. Mindé-
