Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-08 / 37. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. szeptember hó 8-án 37. szám firíiaiiiDiiiniiíaiagiiraiiitaf.iiniiitíHtHillHliidiünmainroHaiiinuiaiiiainniuniiiniuoiiigHinmniiig»»Dna ELŐFIZETÉSI ÁR 7! Ki Kgósx évr*«...... ...........ló K F él évne........................... 9 K Egyes számolt hajtó a- MJk a kiadóhivatalban* Várospolitikai és körgazdasági hetilap FmlmlBm wmmwftmmmáB Dac só Emil. dp. Szilágyi Hugó Megjeleni ft minden sz* dán. Szenhesztöséfj és ftíadóhivatal t VI. fee»»., Szint-utca • • • íS. szám Telefon ........................ lu u-u LiiTijnui^ririrur-M- *■*“*■• * "" B nagy Tehetségtelen — nem mi ajándékoztuk ezt a nevet Folkus- házy Lajosnak — a nyilvánosság csőpostájára adta becses véleményét a lisztpolitikai helyzetről. A nevezetes nyilatkozatból túláradó örömmel fogadhatja a lisztéhes közönség azt a bejelentés:, hogy a főváros komolyan foglalkozik a liszt néven ismert probléma megoldásával. Foglalkozik vele — és ez elég baj; mert kiderül belőle, hogy a liszt még nem —• liszt, hanem csak a városházi bölcsek gondolkodásának a tárigya. j,Gondolkozom, tehát vagyok“ — mondja a latin közmondás. Amiből pesti és speciálisan városházi kottára átirva, azt a bus következtetést kellene levonni, hogy Budapesten akkor lesz csak liszt, ha a városházi közélelmezők helyett maga a liszt kezd gondolkozni. Szégyenletes beismerés a közélelmezési ügyosztály vezetőjének védőbeszédszerü nyilatkozata. Azt mondja, hogy most azon törik a fejüket a, városházán, vájjon legyen-e „valami rendszer4’, vagy ne legyen semmiféle rendszer. Uram, teremtőm! — hát még csak itt tartanak a ió urak? Egv álló esztendőn keresztül azzal nyugtatták meg a lelkiismeretüket, és azzal hitegették a közönséget, hogy minden bajnak végső időbeli határa az uj termés learatása, az uj gabona megőrlése. És most, amikor túl vagyunk már az aratáson, túl vagyunk a gabona nagy részének őrlésén, — Budapest élelmezési politikájának intézői azon töprengenek, hogy vájjon rendszertelen legyen-e a lisztbeszerzés, avagy rendszeres. Nem akarnak okulni a múlton a derék emberek, nem akarják komolyan hinni, hogy a publikumnak nem rendszer kell,) hanem liszt, mert a rendszeres lisztből is csak akkor lehet kenyeret sütni, ha — van és a rendszertelen liszt is jó, ha — rendszeresen kapható. Azt Ígérték még rövid idővel is ezelőtt, hogy aratás után teljese« helyreállanak a normális lisztviszonyok és mindössze az lesz a különbség a békeidőbeli és a mai állapot között, hogy most drágább lesz a kenyér, a liszt. Ez az utóbbi körülmény már olyan megszokott dolog, hogy számba sem jön a mellett a szomorú tény mellett, hogy kiújultak Budapesten a lisztsebek, rpm lehet kapni a fővárosban lisztet. Már megint forgalmi nehézségekről kezdenek beszélni; már megint hiába ostromolják a malmokat a fűszeresek, a fü- szerüzleteket a fogyasztók. Ez pedig annyit jelent, hogy nem a rendszerben van a hiba, hanem ezúttal fordítva: az emberekben. A tisz'elt Tehetségtelen bölcs tapasztalatokat szerezhetett volna az elmúlt esztendő alatt. Ha ezeket a tapasztalatokat leszűrte volna, akkor ma nem volna szabad Budapesten liszthíányról beszélni- De kiderült, hogy a tisztelt Tehetségtelen tehetség- telenségének nincsen határa. Nem tanult semmit, nem ért ma sem jobba« a közélelmezéshez, mint egy esztendővel ezelőtt. Ismételjük és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy mi igenis, a közélelmezési ügyoszály vezetőjének a számlája terhére írjuk mindazt, ami most a liszt körül történik. Nem lehet többé hivatkozni a háborúra, mert elég ideje volt most a fővárosrak arra, hogy a lisztszükségletről gondoskodjék. Kezdődik az uj szezon, itt az ősz, két hét múlva itt az első közgyűlés. Soha bizonytalanabbul, pro- grammtalanabbul nem indult még a városházi munka. Pedig soha s.em volt még annyi esemény és nagy feladat az esztendő méhém ben. Hiszen ennek az évnek kell hoznia a restaurációt és a béke napjának kiragyogása után. ettől az esztendőtől várhatjuk ez uj fővárosi törvényt, a bizottsági tagok megros- tálasát, a normális élet megindulását. Uj emberek jönnek és mert a régiekért nincs oka a közönségnek lelkesedni, a személyvál- tozástól rendszerváltozást is várnak. És szentül hiszik, hogy ha béke lesz a földön» megváltozik és jóra fordul minden a város- házán is. Az untaugich lovak szintén meg fognak ismerkedni a budapesti közélelmezéssel, amennyiben Folkusházy a zabra is kiterjesztette védő szárnyait. Szegény lovacskák hiába örültek a harctéri borzalmaktól való szabadulásnak, beleesnek most a másik szörnyűségbe, amit gazdáik, a fővárosi rinlgórság: <öhh mint egy észtén- deje nyög már. A liszt, a hús, meg a többi emberi élelmiszerek mizériájának nagy.mes. tere most kezébe kapja a szegény, jobb. sorsra érdemes lovak kosztolásának intézését is. Mintha ezekre a nyomorult párákra most zúdulna a háború igazi átka. Az istállók környékén balsejtelmek ébredeznek. a bánatos lovacskák összedugják okos fejüket és, Folkusházy közeledtének hírére busán nyerítik: malum omen . . . A korpán, amelyet a főváros utalványoz a budapesti ló- és szarvasmarhatulajdonosoknak, félmillió koronát fog keresni a város. A lisztnél előbb négy, most két fillért szed be keze. lési költség címén; a zab után egy koronát kap. Több millió koronára rúg az az összeg, amely a város pénztárába befolyik olyan jövedelmekből, amelyekről jóformán senki- sem tud, csak az, aki a két filléreket és ko. rónákat fizetni tartozik. Mi most nem arról akarunk szólni, hogy voltaképen nincsen semmiféle jogcíme a városnak arra, hogy a lisztet, a korpát, a zabot drágítsa. De azt szeretnék- hogy végre nyilvánosan is szóba kerüljenek ezek a jövedelmek és tisztán lássa mindenki, milyen célokra fordítják a milliókat]? A vidék példás rendben bonyolítja le az élelmiszerkérdést. Bebizonyított tény, hogy Magyar- ország legrosszabbul élelmezett városa Budapest. Példát vehet a vidéki város,októl abban, hogyan kell gondoskodni az élelmiszerek beszerzéséről. Székesfehérvár pl. nyilvános árlejtést irt ki sertések szállítására. A pályázatnak fényes eredménye volt úgy az ajánlatok számát, mint az ajánlati összeget illetőleg. Székesfehérvár el is érte azt, hogy a nyilvánosság közbenjöttével és ellenőrzése mellett, a legolcsóbb árban biztosította a város fogyasztó-közönségének egész évi sertés-szükségletét. Budapesten már egy esztendő óta halljuk, hogy a város húszezer sertést vásárolt. De óvatosan hallgatnak ar. ról, milyen áron vették a sertést, kitől vették, mennyibe kerül a szállásuk, hizlalásuk, hány darab hullott el belőlük, mikor akarják őket piacra dobni, milyennek ígérkezik az üzlet mérlege. Nálunk minden titokban történik és — rosszul. Pezsgőzés — jótékony célra A lumpok adója. Sokan vannak, akik rém panaszkodhatnak a háborúra, sőt olyanok is bőven akadnak, akik éppen boldogulásuk, érvényesülésük és meggazdagodásuk alapjait találták meg a viharos időkben. Akármilyen abszurdnak tetszik is, de statisztikai adatok bizonyítják, hogy a budapesti mulatóhelyek is hasznot, soha nem (látott méretű hasznot, húztak a háborús viszonyok logikátlan, rendkívüli alakulásaiból- Mindjárt ennél a pontnál meg kell állani és konstatálni, hogy mindazok az elemek, amelyeket a háború szeszélye magasra dobott, legalább azzal igyekeztek hálásak lenni, hogy a háborús jótékony intézményeket jelentékeny módon támogatták. Ezzel szemben a budapesti mulatóhelyek, igazán csekély kivétellel, még ennek a legelemibb kötelezettségüknek sem tettek eleget. Ma, amikor már az untauglichok adóját is emlegetni kezdik, amikor mindinkább hódit az elv, hogy a társadalom minden rétegének általánosságban, kivétel nélkül és méltányos mér; ékben kí Kell vennie részét a háború terheiből : igazán nem lehet elsuhanni a gondolat fölött, hogy leginkább azoknak kell a múlt nagy pusztulásait egyengetni és a jövő nagy alkotásait támogatni, akiknek még mulatságra, pezsgőre is jut pénzük. Nem lehet közömbös', hogy mikor szinte a mindennapi kenyerünknek is le kell rónunk az adóját, ugyanakkor a gáláns mulatságok hősei, a pezsgő-fogyasztók, csupán a háború alatt kövérre hízott mulatótulajdonosoknak adózzanak Egészen kizárt dolog, hogy az, aki tíz koronát tud fizetni egy üveg pezsgőért, a tizenegyediket ne tudná jótékony, vagy kulturális célra, adni, mikor mindezek számára ezernyi gond szakad. Aki a zenés kávéházban, vagy mulatóhelye« szórakozik, finom, drága italt iszik, az rój ja le az adóját költekezésével arányos mértékben. Nem uj ötletet hozunk, amikor ennek a legszelídebb és leg jogosabb formájú élvezeti adónak Budapesten való behozatalát kívánjuk, mert hiszen a küföld és a vidéki magyar városok is jó példával járnak elől e tekintetben. És tudjuk azt is, hogy a mulató embernek ez ellen nem is lesz kifogása. Ha pedig a kávésok és mulató-tulajdonosok berzenkednének ellene, akkor azt kell mondanunk, hogy a háború alatt, csekély kivétellel, igazán nem mutattak valami különös áldozatkészséget és így ott és úgy kell a kultúrának és a jótékonyságnak a maga vámját kivenni, ahol és ahogy módjában van. Pedig nem is kicsiny és jelentéktelen jövedelem állana ezen a réveru rendelkezésre. Ha a pezsgőnél üvegenként egy korona, a palackbornál pedig tiz percentes élvezeti adót számítunk, Budapest, a mulatozások városa, könnyen beszolgáltatja az évi egy milliót, amelyen nagyon sok nemeset és szépet lehet alkotni. Oly egyszerű, oly természetes, annyi példa áll előttünk, hogy a szabályrendeletet szinte órák alatt meg lehetne alkotni és biz-
