Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-08-25 / 35. szám
r c\ Negyedik évfolyam Budapest, 1915. augusztus hó 25-én 35. szám rJiniiinuiompinnmnmaíMgHinuiPHinmBnipnM KKÖFIZKTÉSJ AJJMKí Bgász évwm ................7ö K Fá i évwe............................ 8 j(f dtgyes sí. ám oft ft a ff ft m- táát a kiadó hivat altfan. Várospolitikai és közgazdasági hetilap retet*. ..ef^eemt* Dac só Kinti. Táw *3t.mrit«3mts dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szem- dán. Sscenfteszlöség de kía dó hivatal t VJ. ítew.. Szív-utca • • • is. szám* Telefon ....... 737-13 A pékek egy esztendő alatt a nincstelenség tumultusában mindent learattak. Azon keresték betegre maguka., hogy nem volt mit eladniok és hogy a budapesti közönségnek rém void mit ennie Ketszersültön, kalácson, suba alatt sü.ött zsemlyén olyan hasznuk volt, hogy nem cseréltek volna holmi apró hadseregszállitóvalA nincs.elenségből valahogy csak kievic- kéltiink, de itt maradtak a nyakunkon a pékek a maguk megnövekedett étvágyukkal. O.t akarják folytatni, ahol abba sem hagyták: megokolatlanuí, a körmönfomság minden eszközével ki akarnak uzsorázni bennünket. Ma, amikor gazdag termést takarítottunk be a magtárainkba, alig hat fillérrel fizetünk kevesebbet Budapesten a kenyérért, mint a múlt esztendőben. A pékek rovására azonban öbbet kell írni. Mert ők ez ellen a nyomorult had filléres ár- engedés ellen is kézzel-lábbal kapálództak, amig tudomásul nem vették, hogy a tizes bízó )tság szive elég lágy ugyan/ irántuk, de azt még sem teheti meg, hogy a tavalyi árban engedje a kenyeret mérni. Ugyanígy volt a zsemlyével is, öt meg hat fillért emlegettek, amig le nem parancsolták őket erről a nagyon eredményesnek tetsző uzsoratervről. A fonpos azonban az, hogy a síró és követelődző depu- íációk fenyegetődzéseí elleniére sem csuk a be egyedien pék sem a boltját. Béke idején is megmutatták ők már, hogy az üzleti haszon kierőszakolásában sem mértéket, sem erkölcsöt nem ismernek. Budapesti minden polgára tudta ezt, csak éppen a városháza volt e tekintetben is, mint annyi másban, piruló aggszüz- Ott a kurtakorcsmából kidobott gavalléroka: is úgy fizették, mint a várva várt mesebeh királyfiakat, teljhatalommal ruházták fel őket : ebre biz iák a hájat, A városházám még mindig, állandóan és talán mindörökre nem tudják elhatározni magukat, hogy mint adják meg Budapest népének a mindennapi kenyerétl. Egyerjesen kétségbe ejtő a határozatlanság és kapkodás, amely ebben a kérdésben megnyilatkozik. Nem lehet leírni egyetlen sort sem, hogy mit) akarnak ebben a kérdésben csinálni, mert mire leírja az ember, akkorra már meg is változtatták a szándékukat. Egy ellen azonban a polgárságnak minden erejével tiltakozni kell: nem engedjük, nem íürjük. hogy megirjt a pékek önkényének szolgáltassanak ki bennünket. Nem vállalkozunk az áldozati bá- rárjykák szerepére, amikor tudjuk jól, hogy a főváros körében minden eszköz meg van arra, hogy, ha akar, rendet teremtsenHiszen a pékek még azt sem tiették meg a közönség kedvéért, hogy óriási nyereségeik mellett megkísérelték volna a rosszabb anyagból izletesebb süteményt sütni- Ma már ió anyag áll rendelkezésükre és ezt is elrontják, a becsületes kenyéranyagból valósággal vályogot vetnek a számunkra. Ha mindezt megfontolják a városházán, akkor nem fognak úgy bánni a pékekkel, mint komoly üzletemberekkel, hanem mint a polgárság ellenségeivel. És tudják meg azt is, hogy a háború minden kellemetlenségét és nyomorát dacos lélekkel viseljük el, de a pékuralmat nem fogjuk hazafias kötelességünknek tekinteni. Fojtogatja, elnyomja, kiéhezteti az élelmiszerüzem a kiskereskedőket. Ezt az egy sikert töl kell jegyeznünk a főváros nagyszerű szociális intézményének javára. Több jót úgy sem, lehet róla mondani. A kispolgárok, az adófizető alanyok tönkremennek ebben a versengésben, de a kispolgárság, a nép, hasznot nem húz belőle. Az árakat nem tudja az üzem leszállítani annyival is inkább, mert hiszen ő maga is drágán árul mindent. Persze a konkurrenciájái bírni mégsem lehet, ami egészen természetes akkor, amikor vá. rosi intézmény létére sokkal előnyösebb helyzetben van, mint a kereskedők. Nem fizet adót, megtakarítja a házbért, ingyen van c világítása. Szent Isten, mi mindent tudnának a mi kereskedőink ilyen körülmények között csinálni■ Házbér és. adó, ez öli meg valamennyit■ Ezzel szemben a kivételes helyzetben levő városi özein olcsóságot csinálni nem tud, hanem mindössze a kereskedők nyakára teszi rá c kést. Pedig inkább c saját balkezét vágná le azzal a késsel! * A misztikus rizs teljesen eltűnt, mielőtt megszületett volna. Hová lett? Volt egyáltalán.3 Azt mondták, a főváros háromszáz vaggonnal vett. Hol vetté\? Kitől vette? Mind titok. Egy bizonyos, a budapesti közönség egy szemet se látott belőle. Olyan híreket hallunk, hogy visszaadták a kereskedőnek, akitől vették. Hát csakugyan vetlek? És ha vették, miéri nem vettékej? Ha pedig nem vették, miéri adták vís.szd? A rizs volt, de nincs. Vagy nem is volt\? Ha pedig nem volt, máért beszéltek róla annyit, miért hitegettek vele annyi ideig)? Ez aztán a wexirbild. Fejtse meg, aki kitalálta• A bérkocsisok eleven példáját miutatiák meg a soha ki nem elégíthető telhetelenségnek- A háború elején a háborús állapotra való hivatkozással az első számú taksa helyett c kettős taksa használását kérték. Szeptember elsejéig erre mceg is adta az enged elmet a tanács. Most jár le ez az engedelem, mire az ember azt hinné, hogy a derék bérkocsisok az engedelem meghosszabbítását kérik. Aki azt hiszi, nem ismieri az ő telhetetlenségüket. Miután az idén uj zab termett, áresés is várható, a lovaik hadiszolgálatra úgyis alkalmatlanok, szóval — a berkocsUpa'-osok szerint — minden megvan arra, hogy r.em a második, hanem a harmadik tcks.a engedélyezését kérjék. Persze konkurrenciájuk nincs, a villamos, közlekedik is, nem is, az autótaxik beszüntek, zsarolhatnak, ahogy akarnak. Talán egyszer majd a közönségnek lesz több esze és belátja, hogy miután okosabbat úgy sem tehet ^ gyalog fog járni. Készül a gáztűzhelygyár. Ripka vezérigazgató nyilatkozata. Hosszabb idő óta szó van róla már, hogv a főváros gyárat létesítsen, amely a budapesti, közönség gázégőkben és gázfölszerelési eszközökben való szükségleteit elégítené ki. A gázzal való főzés az utóbbi időben jelentékeny haladást mutat és ma, amikor az előrelátható szénszükség és széndrágaság fenyeget, igán sokan szeretnék legalább a konyhában pótolni gázzal a szenet. Természetesen, ha a gázfelszerelési gyár megalapítása sikerül is, olyan boszorkányos gyorsaságot elképzelni sem lehet, hogy már az idén télen fölmerülő szükségleteket fedezni tudná! Kétségtelen azonban, hogy a jelen tapasztalásai a jövőben szűrődnek le és a gázzal való főzés mindinkább téli fog hódítaniA Fővárosi Hírlap munkatársa a terv kivitelének elöhaladása iránt érdeklődve,Ripka Ferenc dr.-hoz, a budapesti gázmüvek vezérigazgatójához fordult, aki a következő fölvilágositásokat adta: _ Sajnos, pozitívumot nem mondhatok, A tény mindössze annyi, hegy igenis idv j- natos volna egy ilyen gyár föláhitása, a mely a magyarországi gázgyárak szükségleteit kielégítené. Budapesten egyetlen gyár van, amely a mi általunk meghatározott ti- pusu gáztűzhelyeké', szállítja, azonban semmi esetre sem tud elegendő mennyiséget szállítani. Ilyenformán kénytelenek vagyunk osztrák és néme országi gyárakhoz folyamodni_ A kisipar megöléséről szó sem lehet, de egyáltalán még gyáriparunk sem szenvedne semmi kárt, hiszen — mint emlitet- 'em — nincs olyan gyárunk, amelynek kárt tehetnénk. Ezeknek az aggodalmaknak tehát semmi jogosultságuk sincsen és a cél a mi részünkről más nem lehet, mint az, hogy az osz trák és német áruk helyett magyar cikkeket termeljünk. Ha a megvalósulás komoly stádiumba jut, akkor annak kell az irányelvnek lennie, hogy a gyárat ne kölcsönvett lökével csináljuk meg- A magyarországi gázgyáraknak kell összefogniok és ebben az esetben természetesen részt óhajtanak venni az alapításban a budapesti gázmüvek is. Bele kell vonni természetesen az alakulásba a magyar ipart is, úgy hogy az nem hogy kár* szenvedne, de egyenesen egv uj ágazat megteremtésével uj munkaalkalomhoz jutna, __ Természetesen mindez ma még csak te rvezgetés és egységes vélemény még nem alakuld ki. Kidolgozott tervünk még egyáltalán nincsen Kézenfekvő azonban, hogy miután a budapesti gázmüvek példájára a vidéki gázgyárak is mind élénkebb propagandát fejtenek ki a tfázzal való fűtés érdekében, igen hamar el fog érkezni az ideje, hogy parancsoló szükség kényszerít bennünket a gyár megteremtésére. A fontos a gázfogyasztó közönség érdeke, amely miután kölcsön adjuk a gáztühelyeket — azt kivánja, hogv erős,' masszív recheaud- okat kapjon, amelyek egyben a gázfogvasz- tás mérsékelt vol+áva1 is kitűnjenek. Külföldi gyáraktól fogjuk a legjobbnak bizonyult tipusokat megvásárolni és egyelőre
