Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-08-11 / 33. szám
ff Budapest, 1915 augusztus 11. 2 lyezni mostani ólainkban. Ezek P^dig mind becs«, drága fajok, melyeket a kul- földi állatkertek szívesen vesznek s tol megfizetnek. Lehetne a regi magyar fajtákat, a mokánylova 'i, a kuvaszt, a puli kutyát szintén állatkerti célokra szaporítani, mert a külföldi állatkertek ilyeneket nagyon szivesen fogadnának cserebe más állatokért. , Ha lehetne ilyen módon akar a Népligetben, akár Budán elfogadható terűié sken ezeket a drága fajokat szaporítani úgy az előreláthatóan szép jövedelmi forrást nyitna az állatkertnek. Az erre vonatkozó tervezéseke: nagyon szivesen fogjuk kidolgozná, azonban tekintettel arra, hegy háborús időben újabb tervekA nem igen Lehe megvalósítani, egy előre még hallogatjuk s tan a háború után fogjuk a megfelelő előterjesztést a székesfőváros tanácsához benyújtani■ __ A háború előd szó volt még arról is hegy egyik vagy másik nagyobb vidéki városban állattenyésztéssel kapcsolat os fiók-állatkertet létesítünk. Ez kétségtelenül szoros összeköttetésbe került volna a budapesti állatkerttel, de a háború egyelőre elvágta az erre vonatkozó tervezéseket. Lehet, ho,gy a háború után újból rátérünk ezekre. __. Ugyancsak a háború előtt szóban volt az is, hegy Konstantinápolyban és Bukarestben is létesítenek egy-egy nagy állatkertel, amelynek tervezésénél nekem is lett volna részem s igy mindenesetre a budapesti állatkert is értékes összeköttetést nyert volna ezekkel az uj intézményekkel. Lendl dr. nyilatkozata szerint tehát szép és biztató jövő áll a budapesti állatkert előtt. Bizonyosra is vehetjük, hogy ezek a nagyszabású tervek valóra fognak válni, mert az állatkerti éppen a rossz háborús esztendő alatt igazolta be, ho(gy életképes és szükséges intézmény. Deficitje mindössze tízezer korona volt, de ezzel szemben 28.000 korona kamatot fizetett be a központi pénztárba. Háborús évi eredménynek ez meglepően jó, ha összehasonlítjuk a külföldiekkel. A berlini állatkertnek 300.000 korona volt a vesztesége, a frankfurti a bukás szélén állott s a város azzal men ette meg, hogy megvásárolta, a müncheni állatkertnek pedig sorsjátékot engedélyeztek, mert; különbért be kellett volna csukni a kertet s eladogatni az összes álla ltokat. A római állatkert — az egyetlen egész Olaszországban két hétre a háború kitörése után fizetésképtelen let.. Ezzel szemben a mi állatkertünk tele van közönséggel, pedig úgy tavaly, mini az idei nyáron alig látogatták a háború miatt vidékiek. ■■■■iffliiiiiiNiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiinmi Melocco tervez — a belügyminiszter végez. A Villányí-utí főgyűjtőcsatorna építésének munkábaadásánál az ut- és csatornaépítési ügyosztály módfelett ragaszkodott a verseny tárgya. Look külsőségeinek betartásához. Mégis amikor Melocco Péter betonvállalafa utólagos módosításokat tett ajánlatán, amelyet azonban az ajánlat fölbontása után visszavont __ az ügyosztály elte kintett a szabálytalanságtól és neki juttatta a munkálatokat. A Főváros,i Hírlap annak idején foglalkozott a kérdéssel és bebizonyította, hogy vagy Melocco Pétert sem illetik meg az utólagos módosítások, vagy a többi pályázóknak is joga van azokhoz. A belügyminisztériumnak __ úgy látszik — sz intén aggodalmai vannak a nyilvános versenytárgyalások ilyetén módon való kezelése iránt és innen magyarázható, hogy a belügyminisztérium jóváhagyása még mindig nem érkezett le a fővároshoz. Ez ellen azonban Melocco Péternek éppenséggel nincsen kifogása, mert, bár ajánlatában náborus árakat számított, a mai munkásv&szonyok között az ilyen nagyszabású munkálatok megkezdéséhez nem igen van ereje. Ezt — ismerve a helyzetet __ némiképen be is lehet látni, sőt igen va lószínű, hogy Meloccoék a háború végéig nem is igen fognak iparkodni szerződéses kötelességüknek eleget tenni. Ez lévén a tényállás, kétségtelen az, hogy a verseny téíi gyalás eredményét a háború után nem lehet akceptálni. Melocco Péter háborús viszonyok közölt, háborús árak mellett vállalta a Villa nyi-ut i főgyűjtőcsatorna kiépítését. Ha azon: ban a munkásviszonyokban rejlő vi$ majorra hivatkozik, amikor szerződéses kötelezettsége alól menekül; akkor jogos és méltányos, hogy az ütés csatornaépítési ügyosztály a háború után következő idők uj viszonyai között újból megkérdezze a versenytárgyalásban résztvett vállalkozó, kát, nem tudnának-e olcsóbb ajánlatot tenni, mint a Melocco.cég. Háború nélkül háborús költség- vetéssel nem lesz nehéz dolgozni és a fővárosnak magének is legfőbb érdeke, hogy a villányi-uti főgyűjtőcsatorna építési munkálatait uj, nyilvános versenytárgyalás alá bocsátja. Elvégre milliós befektetésről van szó, a megtakarítás igen jelentékeny összegre rúghat. IBBaaaBBBaaaBaaBaBBBaBBaBaaaBBBHMBBMBBBBBBBBBaBB Munkáshiány az építőiparban. Aratás után jávulás várható. Annak a jóindulatú akciónak, amely Wekerle Sándor kezdeményezésére indult és amelynek a célja a magyar építési iparnak a háborún való átsegítése volt, úgy 1 álltszik nem lehet éltetet adni, A Fővárosi Hírlap szembeszállott minden előítélettel és minden kishitűséggel, amikor ennek a nagyarányú akciónak megindítása előtt akadályok tornyosultak. Ma is az a meggyőződésünk, hogy Wekerle tervét valóra lehetett volna váltani az állam és a főváros nagyszabású budapesti építkezései révén, ha idejekorán megkezdték volna a munkát. Ma azonban - legalább egyelőre — pihennie kell a szép tervnek. Talán ha a mezőgazdasági munkák végeztével sok munkáskéz és sok igavonó erő szabadul töl, újra lehet kezdeni az agitációt nem egy nagyszabású terv érdekében, hanem csak azért, hogy a magyar építőipar ne legyen a legteljesebb tétlenségre kárhoztatva. A „Magyarországi Épitőmunkások Szövetsége1 ‘ annak idején a legfőbb akadályt, a munkáshíányt megszüntetendő, mozgalmat indított a vidéki munkanélküli épitőmunkások Budapestre való hozatala iránt. Statisztikai adatokat gyűjtöttek, amelyeknek bizonyitaniok kellett volna, hogy a munkáshiány még a nagyobbszabásu terveknek sem állaná útját. Azóta azonban olyan sokan vonulnak be katonai szolgálatra, hogy ma már a szociáldemokrata szervezőt maga mondott le a munkáshiány pótlásának lehetőségéről. Erre vonatkozólag Garbai Sándorhoz, a „Magyarországi Épitőmunkások Szövetségének" titkárához fordultunk, aki kérdésünkre a következő fölvilágosi- táisokat adta: — A statisztikai adatokat összegyűjtöttük, de, sajnos, azok nem valami nagyon kedvezőek. Az építési munkások közül igen sokan kaílonai szolgálatba léptek. Áll ugyar* valamelyes munkaerő rendelkezésre, ezek azonban jobbára kőmívesek. Napszámosok és fuvanosok dolgában nagyon gyatrán állunk. Hiszen ma egy napszámos majdnem annyit keres, mint egy szakmunkás. Nagyobb városokban, mint Nagyvárad, Kolozsvár, Pécs stb., vannak munkanélküli építőmunkások, de segédmunkás és fuvar nélküli ezekre sem lehet számítani. Valószínű, hogy az aratás befejezése ullán a segédmunkások és fuvarosok dolgában is javulás fog beállaní- Ez a mai a legrosszabb időpont, mert ma a segédmunkások mind mezőgazdasági munkát végeznek. —- Hogy az építőipar dolga miként fog alakulni, ma njem lehet tudni. A statisztikai adatok szerint kevesebb a munkanélküliek száma, mint hittük. A nagy programm keresztülvitelére! tehát semmiképpen sem fogunk miunka erőt találni. Valami szükebb terjedelmű tervezed mégis rneg lehetne valósítani, ha eljön a mezőgazdasági munka vége. A munkanélküliek száma, akik Buda- . pestre is feljönnének, túl van az ezeren- Non mális időkben eler.|yészően csekély szám lenne ez, de ma talán mégis lehetne erre a számra is valamit épi er/i. Számolni kell azonban azzal is, hogy ennek a munkanélküli csoportnak is csak egy részét lehetne mobilizálni és elhozni a fővárosba. Mi magunjk is rezerváltak vagyunk ma a kérdés sürgetésében és várnunk kell addig, amíg segédmunkások és fuvarosok állanak rendelkezésre. iBBiSBBBSBauaaiiamamiiiiiaaiiiiiiiiiiniiiiau^ Panaszkodnak a íütőberendezők Küzdelem a copf ellen. A középiitésí ügyosztály anomáliái közül nem fog az utolsó helyre kerülni az, amely a központi fűtési munkák kiadása körül fejlődött ki és amely miatt hovatovább nem fog akadni reális alapokon dolgozó vállalkozó, aki a fővárosi iskolák központi fűtését berendezné. Az ügyosztály, amely_ lyel ■ s.zemben számtalanszor szálltunk sikra a nyilvános versenytárgyalás mellőzése miatt, ezúttal a copfosságig érő csökönyösséggel ragaszkodik Krátky tanácsnokkal együtt, a nyilvános versenytárgyalás legridegebb formájához. Szakemberek állítása szerint a központi fűtési és vízvezetéki munkálatok olyanok, amelyeket csak'reális tervek és költségvetés alapjáh lehet becsületesen elvégezni. Annyira fajult a viszony az ügyosztály és a vállalkozók között, hogy igen sok gyáriparos arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pályázatokon egyáltalán nem hajlandó többé részt- venni, amíg a régi rendszer szerint adják ki a munkákat. Mások viszont a munkálatok kiadásának német rendszerét kívánják gyakorlatba hozatni. A német rendszer tudniillik az, hogy a pályázatok fölülbírálásánái mindenekelőtt külön választják a reális és irreális ajánlatokat. A budapesti városházán pedig hosszú idő óta egyedül az irreális ajánlatok jöhetnek számításba, mert természetszerűleg azok a legolcsóbbak. Iparosaink egy részére is »szomorú világot vet, hogy minden központi fűtési munka kiadásánál akad háromnégy vállalkozó, akik ilyen irreális ajánlattal szerepelnek. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt megállapítani, hogy évek sora óta a központi fűtési munkálatokat legtöbbször olyan vállalkozók kapják meg, akik számadásaikban vagy tévedtek, vagy megtéveszteni akartak. A német rendszer ennek a képtelenségnek egyenesen útját vágná. Ezeknek a munkálatoknak tudniillik megvannak a maguk készkiadálsaá, amelyekhez azután az üzleti hasznot percentualiter számítják hozzá a vállalkozók. A fővárosi munkálatok kiadásánál számtalanszor megesett, hogy az üzleti hasznot nem is számítva, a készkíadások rende»s összegénél is kevesebbet kértek ajánlatukban egyes vállalkozók. A legeklatánsabb esetek egyike a Vas_ utcai iskola, ahol kereskedőkre bízták a központi fűtés berendezését és ahol azóta is állandóan nagy bajok vannak. Tudunk esetet, amikor 120-QOö korona lett volna a készkiadás és egyesek 80— 90.000 koronáért vállalták el a munkát. Megtörtént, hogy ilyen esetben maga a szakreferens kijelentette, hogy az ő számításai szerint tökéletee íehtetlenség a munkálatokat vagy korrektül teljesíteni, vagy rá nem fizetni. De volt olyan eset is, hogy maga a vállalkozó vallotta be, hogy rá kell fizetnie, mert vagy elszámitotta magát, vagy mindenáron vállalkozni akart. Ilyenkor a főváros »számára természetesen a jobbik eset az, hogy a vállalkozó ráfizet, ha van neki miből. De ha nincs miből, vagy különösen ha a rossz szándék is fönnállott, akkor természetesen később derül ki a botrány, hogy a főváros súlyosan ráfizet az irreálíís alapon kötött üzletre. A vállalkozó, aki elszámította magát, nap nap után próbálkozik a föltételek megváltoztatásának kieszközlésén. Az a vállalkozó pedig, aki tudatosan vállalta olcsóbban a munkát, igyekszik a fővárost becsapni. Hogy az utóbbi esetekben ez mennyire sikerült, az esetleg csak majd évek múlva fog kiderülni. Annyi már ma is tény, hogy a fővárosnak állandóan nyolcvan-kilencven szerelőt kell c rosszul megcsinált vagy rossz anyagból
