Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-07-28 / 31. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. julius hó 28-án 31. szám ^LgiüDM|mNdmamamar,nDiiinniamqiiipiiiamninpiiininaiiiaiiiaiiiaiiiQiiinmainainamniiiHiiiaim bzöfizetésí Anxpcs *ff4sz *«••„„„„ ........16 If Wú l év ne j Fgyes számolt hajt ft ao kiadó fi tv atal ban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap P mtmíOm (MtAmi/S Dac»ó Kanti. T&w mm lm* Hm műt* dn. Szilágy I Hágó Magi alanttk minden sz* ddn. Szenfiesxtöaég 4a hladó hivat a[ t VI. hat*., Sztv-utca • • • IS. tjcdmn Telefon................ • 137-13 Bo tránynyal végződött a főváros idei szezonja. Egv bizottsági tag leleplezte a tanácsot, amiért jogosulatlan anyagi előnyökben részesített több bizottsági tagot- A tanács legpechesebb tagja pedig, Folkusházv tanácsnok, azzal akarta'elhárítani a vádat a tanács fejéről, hogy ráborította a vizes lepedőt a leleplező bizottsági tagra. Sbből botrány keletkezett, hangos fenyegetcjdzések estek a közgyűlés termében és társalgójában, egyébként azonban marad minden a régiben. Beszéljünk kellő higgadtsággal a botrányává duzzadt afférról. Nem tudunk elképzelni olyan felfogást, amely szerint a tanács tagjai, akik részesek voltak az ügyben, ártatlan báránykák. Naivság volna elhinni, hogy semmiféle szerepet nem játszott a megrendeléseknél az a körülmény, hogy a szállítók a törvényhatósági bizottság tagjai voltak. A tanács tehát nem menthető fel a városatyákkal való szeretkezésnek a vádja alól. Már csak azért sem, mert Strasser és Simon és Herczfeld és Fleischl bizottsági tag urak szó nélkül egy korona províziót kaptak métermázsánként. azokkal a gabonakereskedőkkel ellenben, akik nem bizottsági tagok, alkudozott a közélelmezési ügyosztály és ezeknek már csak harminc s negyven filléres provízió jutott. A differencia, ami egv korona és harminc fillér között van, számokban fejezi ki a tanács vétkességének a nagyságát. Bizonyos, hogyha a közélelmezés bajnokai nemi városatyákkal kötöttek volna üzleteket, vagy ha velük szemben is szigorúak lettek volna, úgy mintegy százötvenezer korona maradt volna a főváros pénztárában. Értsük meg a dolgot: nem az a hiba, hogy a nem váiősatyákkal alkudtak, hanem az, hogy ezt elmulasztották a városatyáknál. Nem vesszük túlságosan tragikusan azokat a fogadkozásokat, amelyek a botrány kapcsán elhangzottak. Bizonyos, hogy egyetlenegy városatya sem fogja levonni a kon zekvenciákat. És bizonyos, hogy a szélnek eresztett közgyűlés nem fogja számon kérni a tanácstól, miért segíti elő, miért növeszti nagyra az összeférhetetlenséget. Ez az eset klasszikus bizonysága annak, hogy csak a tanács és a városatyák harmonikus együttműködéséből virágzik kt az összefél hetetlen- ség. az üzletszerűség. Kétszázötvenezer korona províziót fizetett ki a város a négy városatyának. Budapest szomorú papírformáját mutatja, hogy mindössze háiomezeiötszáz koronát ajándékoznak vissza néki. ép pen a legkisebb üzletet kötött városatya jelentkezett. a többi bölcsebbnek vélte a hallgatást. Háromezerötszáz koronás botrány- és közben megszavazták az 50 milliós üzletet. Kedélyes emberek a városatyák. Nem zavarják a tanácsot, egy ember sem olvasta a tanács te. jére, mit telt ebben az esztendőben, ami rosssz volt ás mit mulasztott, ami jó lett volna. Pedig bőséges alkalom volt erre a zárószámcdások tárgyalásánál. Ez a pont bizalmi kérdés és ennél a pontnál mindösz. sze egyetlenegy felszólaló akadt. Hiszen igaz, világháború van és Hindenburg stratégiájának megállapításánál még csak porszemnek sem számit a magyar fővárs de. ficites háztartása. Dehát ez az indok, ami. lyen tetszetős, annyira hamis. Mert Hindenburg kitünően elvégzi a dolgát amúgy is, ellenben Budapest városatyáinak az a köte. lességük, hogy akár háború van, akár béke, akár nap süt, akár jég esik; — ellenőrizzék a tanácsot. A háború nem ok, csak ürügy. A Népopera-iigy hullámai kisimultak', az alkotók pihenni térnek; jönnek az uj bérlők és eletet pró. bálnak lehelni a monslruózus színházba. — Lehet, hogy ez a megoldás a főváros érdekeinek szempontjából ideális. Ezen most már kár vitatkozni, mert most minden cél az, hogy a bérlők meg tudjanak felelni a fővárossal szemben vállalt kötelezettségeiknek. De nem lehet szó nélkül hagyni azt a nagy adag cinizmust, amely a közgyűlés elnöki székéből talált magának utat a városatyák és a sajtó füléhez. ,,Nem kell minden előterjesztésért feltétlenül lelkesedni, ha el akarjuk azt fogadni“. Ezt mondotta a polgármester ur és az axiómát bizonyította az illemhelybérlettel. Bocsánatot kérünk, de mi eddig abban a tévedésben voltunk, hogy a tanács előterjesztéséért legalább a tanács lelkesedik. Miért kívánja a tanács a közgyűléstől, hogy helyeselje ezt, amit maga sem tart lelkesítőnek!? Titkolódzik a tanács akkor is amikor már a verebek is csiripelik c nagy titkokat. Sem az előterjesztés, sem a polgármesteri beszéd nem akarta elárulni, hogy tulajdonképpen kivel köti meg c közgyűlés a Népopera uj szerződését. Pedig politikának is rossz ez a nagy diszkréció, mert a bérlők között olyan kitűnő nevek vannak, hogy a publikum fel nem tételezné ezekről, hogy erkölcstelen dolgot akarnának, vagy hogy a város érdé. keit nem akarnák respektálni. Ugyanígy történt a gabonavásárlásról szóló előterjesztésnél is. Mindenki tudja, hogy az 50 milliós üzletet a Haditermény r..t. fogja csinálni, tehát nem magáncégek. Ezt bátran elárulhattta volna a tanács, mert a titoktartás azt a látszatot kelti, mintha itt ismét városatyák, vagy kijárók dolgoznának a háttérben. Budapest — füstváros. KUzdelem a fUstemésztök ellen A Fővársi Hírlap már régebben jelezte, bogy a Közmunkák Tanácsa méltányossági szempontoktól indíttatva, hajlandó az építés' szabályzatnak Budapest füstmentesitésére vonatkozó intéz_ kedéseire vonatkozólag, bizonyos halasztást enge_ délyezni. Ez a halasztó rendelkezés most megtörtént és alább hiteles információnk alapján ismertetjük annak tartalmát. Mielőtt azonban a Közmunkák Tanácsának határozatát ismertetnénk, bizonyos balhiedelmek eloszlatását tartjuk szükségesnek. Általánosságban azt hiszik ugyanis, hogy Budapest füstmentesitése valami, talán épen a kéményekre alkalmazandó füstemésztő készülékkel fog történni. Ez a felfogás egészen téves. Nem füstemésztő készülékről van szó, hanem pusztán füstemésztő tüzelésről. Hogy mi a füstemésztö tüzelés, azt az építési szabályzat ak. ként szabja meg, hogy az égési termények csak színtelenül, vagy legfeljebb világos-szürke gázak alakjában jöhetnek ki a kéményből. A koxszal és gázzal való tüzelés tehát már önmagában véve is füstemésztö, ott pedig, ahol az üzemet kox- vagy gázzal való tüzelésre nem lehet átalakítani, ott a tűzhelynél és nem a kéményen kell füstemésztő készüléket elhelyezni. A Közmunkák Tanácsának legújabb intézkedéséről a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt illetékes helyen a következő nyilatkozatot tették: — A Gyáriparosok Országos Szövetsége azzal a kéréssel fordult a Közmunkák Tanácsához, hogy tek ntettel a gyáriparnak a háború okozta súlyos helyzetére, függessze föl a Közmunkák Tanácsa az építkezési szabályzatnak azt az előírását, hogy minden gyári kéménnyel ellátott tűzhelyet (a rendelkezést a régi gyárakra is kiterjesztve) füst- ,emésztő tüzeléssel kell ellátni. A gyáriparosok úgy formulázták kérésüket, hogy a végrehajtás addig függesztessék föl, amig a kedvezőbb körülmények között ez a gyárakra nézve súlyosabb következmények nélkül keresztülvihetővé válik. A Közmunkák Tanácsa a kérelmet méltánylandónak találta és úgy határozott, hogy a füstemésztő tüzelés berendezésére vonatkozó kötelező rendelkezését változatlanul érvényben tartja ugyan, de a végrehajtásban azt a kedvezményt adja, hogy az az egy óv, amely alatt a füstemésztő tüzelést minden gyárnak meg kell valósítania, a háború befejezése után abban az időpontban veszi kezdetét, amelyet a Közmunkák Tanácsa annak idején megállapít és közhírré tesz. — Kijelent1 továbbá a Közmunkák Tanácsa, hogy olyan üzemeknél (pl. kerámiái gyárak, vegyi gyárak), amelyek különleges tüzhelyszerkeze- tük, vagy tüzelő-anyaguk miatt az eddig ismert füstemésztő tüzeléseket nem alkalmazhatják, a gyártulajdonosoknak a hatósági kötelezésben foglalt egy évi határidőn belül beszámítandó indokolt kérelmére nem fog elzárkózni további haladék engedélyezése elől sem, ha a gyártulajdonos igazolja, hogy a füstemésztő tüzelés megvalósítása céljából idejében megkezdett kísérleteket az első évi határidőn belül nem fejezhette be eredményesen.
