Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-07-28 / 31. szám

Budapest, 1915 július 28— Hasonlóképen nem zárkózik el a Közmunkák Tanácsa a halasztás engedélyezése elöl a - kor sem, ha valamely gyártelepen a tűzhelyek rendkívüli nagy száma miatt azoknak fustemeszto tüzelésre való átalakítása az egy évi kataridon belül, a gyárüzem válságos megterhelése nélkül végre nem hajtható.

_ A kerületi elöljáróságok tehát, amennyiben az még nem történt meg, az építési szabályzat értelmében a gyártelepeket szigorúan utasítani fogják, hogy addig az ideig, amíg az egy évnek a Közmunkák Tanácsa által megállapítandó kezdőpontja bekövetkezik, vélegesen befejeződjenek az eljárások abban a tekintetben, hogy az illető gyár köteles-e füstemésztő tüzelést berendezni-e, vagy sem!? Ez azt jelenti, hogy mire a halasztás ideje lejár, a vitás kérdéseknek el kell dőlníök,

— A Közmunkák Tanácsa különben ezt a halasztó kedvezményt abban a feltevésben adta meg, hogy a gyártulajdonosok a füstemésztő tüzelés megvalósítását, ami a székesfőváros egészének érdekeire nézve elsőrendű követelmény, nem

fogják a végső terminusra halasztani, hanem, amennyire körülményeik csak megengedik, saját érdekükben is mielőbb áttérnek a füstemésztő tüzelés rendszerére és haladéktalanul megkezdik azokat az előmunkálatokat és kísérleteket, amelyekben a jelenlegi viszonyok nem gátolják őket. Annyival is inkább el lehet ezt várni, mert az általános halasztás megadása már magában kizárja azt, hogy azontúl a késedelmek, vagy további halasztási kérelmek elnéző figyelemre számíthassanak.

*

Budapest füstmentesitésének ez eddig csak egyik területe- A gyárakon k'vül ott vannak még a hajók és vonatok, amelyeknek szintén igen nagy részük van a budapesti levegő megrontásában; különösen vonatkozik ez a hajókra, amelyek a mi fölséges Dunánkon haladva, a világ legbájosabb fekvésű sétahelyeit és lakásait burkolják átvághatatlan füstfelhőkbe. Közismert a székesfővárosnak tavaly alkotott szabályrendelete, amely a dunai hajók füstjének csökkentését és lehető meggátlását célozza. Ez a szabályrendelet tavaly óta a kormányhatóságnál várja a jóváhagyást. A késlekedés egészen érthetetlen annál is inkább, mert nagyon kívánatos volna a gyárak füstje mellett a nem kevésbbé kellemetlen és kiterjedt hajó-füst_mizéría megszüntetése. Úgy látszik ezen a területen a hajóstársaságok érvényesítik befolyásukat, mig a vasutak füstjének megrendszabályozásánál a kereskedelmi kormány állít föl akadályokat. Pedig kívánatos lenne, ha a kormány a vasúti pályaudvarokra nézve is szigorú rendszabályokat léptetne életbe, hogy ott is megszűnjék az egész környéket elárasztó egészségtelen füstölés, ami a technika mai eszkö" z,eível a legkevésbbé sem elérhetetlen és óriási lépéssel vinné előre fővárosunk egészségi viszonyainak javítását.

Városi patika.

Harc a grémium ellen.

lésbe vegyük a gyógyszerek előállítását, kórházak gyógyszerellátását.

— A kötszerüzemnek már eddig is olyan fényes eredményei vannak, amelyek felülmúltak minden várakozást. Százezrekre rag d házi kezeléssel elért megtakarítás. Nemrégiben a hadvezetőség megbízta a fővárost azzal, hogy egv 14.000 személyes kórházait szereljen fel. A főváros a legrövidebb idő alatt és a legpontosabban tett eleget ennek a fölszólitásnak, amiből kitűnik, hogy üzeme nagyszabású.

Hét milliós deficit

és egy koronás provízió

Szerdán kezdték és pénteken befejezték a szezon utolsó közgyűlését. Amikor kezdték, százharminc körül járt a városatyák száma; csütörtökön által pedig megcsappand a szám és a záróbotráriynál már alig voltak ötvenen.

A körültekintő tanács gondoskodott arról, hogy mindkét napot emlékezetessé tegye. — Szerdán például két meglepetés volt; az egyiket a zárószámadás szolgáltatta, amelynek deficitjét egyetlenegy városatya sem. bolygatta. A másik pikantéria a Népopera-bérlet volt. Itt aztán annál hevesebb volt a szóharc. A kedélyek már arra is izgultak, amikor Buzáth tanácsnok elmormogta az ,,Általános Villamossági“ megváltását célzó előterjesztést. Mindössze ifj. Stern Sándornak volt komoly, megszivlelésre érdemes szava ehhez a 32 milliós üzlethez és a Weingruber-bérletet is csak egyedül Perczel Béla kifogásolta.

Általában, pedig a nap a szabad polgároké volt. Hol Perczel, hol meg Platthy ugrott fel szólásra. A Népoperánál pláne mindketten beszéltek és Buda becsületét védte Andreán- szky Jenő is, Wladár Tivadar is, A pesti oldalról viszont Waigand József kuruckodott. Meg kell állapítaná, hogy Waijgand még eddig mindig ellenzéki tendenciával szólalt fel, valahányszor a Népopera-ügy szerepelt a napirendéül Platthy kezdte a kapudöngetést- Kár, hogy nemes páthoszának őszinteségében erősen kételkednek az emberek. Viszont a Perczel Béla zordon hangja sem ijeszti meg a hallgatót, mert Perczel akkor is haragszik, ha egy utcaseprő kegydij ázásáról van szó A jó Rózsavölgyi tata a fejét rázta, amikor Perczel az orfeumok lenge tündéreivel párosította a tanács tagjait;

— Ez nem komoly beszéd — mondotta és hozzátette: — Nem mondom, ha Tisza Kálmán? miniszterelnökségének idejében élnénk...

Bárczy polgármester leplezetlen idegességgel támadt rá Platthyra:. Andreánszky, a hü bajnok összetévesztette magát Platthyval és ő akarta számonkérmi a számadást. De a polgármester intem Andreánszkyt, hanem Platthyt küldte a lövészárokba és nem fogadta el a1 cserét- Der.rikve szavaztak az atyák. Marner tanácsnok hangosan olvasta a neveket és repültek az igenek és a nemek. Kriszháber Leót is szavazásra szólította fel a tanácsnok, de Kriszháber nem válaszolt, mert a Népopera ügye öt hűvösen hagyja és nem szavazott a derék Forbáth Imre sem, mert Omszk- ból most nagyon rossz az összeköttetés BudaA grémiumról, a gyógyszerészek testületéről sok szó esett már e lap hasábjain azzal a megállapított ténnyel kapcsolatban, hogy ez a tiszteletreméltó szövetség, amelynek élén iló János városatya áll, valósággal kiuzso- rázza a várost egy nem is létező szerződés altapján. Kérdést intéztünk Buzay Károly tanácsnokhoz az iránt, mikor vet véget a főváros a grémium uralmának. A válasz ez volt:

Bebizonyított tény, hogy a város, sokszorosan tulfizeti azokat a gyógyszereket, amelyeket a gyógyszerész grémiumtól vasáról. A grémium egy százesztendős szerződésre hivatkozik. Szerintem azonban orok időkre szóló szerződős nincsen és minden előkészületet megtettünk arra, iog\ nyomban a háború után házi kazepestre és nem lehet tőle rossz néven venni, hogy nem jelent meg a közgyűlésen. A végén a tisztelt tanács adta1 le a húsz voksát és ezzel együtt hatvanra emelkedett a többség, amely a Népoperát az uj bérlőkre bízta.

*

— Húsz perc múlva odahaza leszünk. így indult a pénteki finálé. Húsz perc múlva pedig az történt, hogy felállott a Lipótváros oadsoraiból Nagy Andor és ráolvasta Folkus- házy tanácsnok fejére, hogy Strasser Imre Sirno'n Jakab, Fleischl Sándor és Herzfeld rigyes városatyáktól nem sajnálta a províziókat, ellenben azokkal a gabonakereskedőkkel, akiknek nincsen módjuk a víszontszolgá- atra, úgy alkudott, mint a pesti nagyságák szoktak alkudni a pesti kofákkal. A teremben kiütött a láz s a botrány még hangosabbá

vált, amikor Folkusházy azzal akarta parírozni a súlyos vágást, hqgy a panama lepel alá tolta Nagy Andort, sőt Glücksthal Samut is. Erre megindult a nyilatkozatok árja és a szerecsenmosdatástól mind több Ember lett fekete, Simon Jakabnak láthatólag nem tetszett az ügy; sajnálta vadonatúj fehér zsakettjét és távozott. Fleischl Sándor a pénzét csörgette, ellenben Herzfeld Frigyes modern Széchenyi Istvánként felajánlott a városnak 1200 koronát abból a 3500 koronából, amit keresett. Bródy Samu, a Lipótváros törzsfőnöke, körülhordta a teremben- a véres talez- mánt: mindenkinek el kell menni, le kell mory dáisia bizottsági tagságáról.^Elég volt a Lipótvárosnak Kriszháber! . .

Lapzártakor értesülünk, hogy eddigelé egyetlenegy városatya sem követte Bródy Samu lelkes fölhívását. Herczfeld Frigyes, példája sem ragadott el senkit hasonló kö- nyelmüségre!. . . .

Áskálódnak a kötszerészek.

Keletiék aknamunkái a a

mUszerüzem elleu.

A szerdai közgyűlésen több bizottsági tag kereste föl a polgármestert, akit arról akartak meggyőzni, hogy a főváros kötőszer- és műszerüzeme teljesen haszontalan intézmény. Rögtön mejg kell jegyeznünk, hogy volt a bizottsági tagok között olyan is, aki teljes jóhiszeműséggel járt el, bár az ilyen súlyos vádak hangoztatásánál meg lehet kívánni, hogy a vádló minden tekintetben informálja magát. Ebben az esetben csúnya és alattomos hajszáról van szó, amelyet érdekeltek indítottak ejgy városi üzem ellen.

A kötőszer- és müszerüzem ellenségei nem szerdán kezdték meg a harcot- Amióta megkezdte a működését s a város eddigi szállítóit elütötte csekély hatszáz és ezer percentes hasznoktól, azóta nincs hét, hogy a legkülönfélébb címeken panaszt ne tennének ellene Bárczy polgármesternél, Bódy alpolgármesternél, Buzay tanácsnoknál és az elöljáróságnál.

A mai súlyos időkben, amikor egyenesen szerencse, hogy a főváros kórházait maga a város tudja ellátni kötőszerrel és műszerrel, szóvá kellett tennünk ezt a kíméletlen és igazságtalan] hajszát. Lesz mé|g alkalmunk arra, hogy ennek a' hajszának a részleteivel is foglalkozzunk, — egy városi rémregénybe illő részletek! — csak annyit említünk még meg, hogy az üzem ellenségeinek élén egy olyan ember áll, — Keleti J. koronaherceg-utcai műszerkereskedő —< akit az összes városi szállításokból kitiltottak. A kitiltás oka: vesztegetési kísérlet. Ez a derék ember külön küldönccel levelet küldött minden fővárosi kórházat vezető főorvosnak és azt az alias ajánlatot tette nekik, hogy ha hozzá irányítják a kötőszer és műszer megrendeléseket, akkor ő a főorvosnak a megrendelési összeg húsz százalékát adja, akár készpénzben, akár áruban, akár egyéb szolgáltatásban. Amikor ezek a levelek megérkeztek, tizenegy főorvos egyszerre jelentkezett a balparti kórházak igazgatójánál s méltatlankodva, jogos fölhá- borodással tettek panaszt e szégyenteljes ajánlat miatt. A balparti kórházak igazgatója akkor Müller Kálmán báró volt, aki nyomban eljárt a tanácsnál s közbelépésének az lett az eredménye, hogy Keletit kitiltották a balparti szállításokból. A húsz százalékos províziót ígérő levelek ma is biztos helyen feküsznek a közegészségi ügyosztályban.

❖

Ma, amikor a főváros saját üzeme az anyagi előnyökön fölül még a kifogástalan szolgáltatást is biztosítja, kétszeresen 'fcwtos, hogy az üzemet ne zavarják meg az érdekeltek intrikái. Mint értesülünk, a belügyminisztériumban bizonyos reformokat fognak már a legközelebb életbeléptetni a kórházak kötőszer szükségletei dolgában, éppen ezért érdeklődtünk, vájjon a város üzeme kifogásta-