Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-12-15 / 51. szám

3 Budapest, 1915 december 15. mindenütt meglátszik . . . Sokkal kevesebb a mulató publikum, mint ezelőtt. Mindenki fél a kellemetlenség­től .. . Pedig hiábavaló a siránkozás, a rendőrség nem szünteti meg egyelőre az ellenőrző razziák t. 300 nö táncolni tanul... Érdekes, milyen kapkodó és kétségbeesett a reak­ció, amelyet a rendőrség eljárása eredményezett. Meg­indult már az ellenár amlat: az úgynevezett álartista­nők most mind táncolni tanulnak. Akiket a rendőrség szigorú utasítása kikergetett az éjjeli mulatókból, va­lamennyi művésznő ak r lenni és szorgalmasan igyek­szik azon, hogy megérje a százötven koronás minimu­mot, hogy fölléphessen, hogy kifogás ne essék a ké­pességein. Körülbelül háromszáz álartistanő maradt foglalkozás nélkül, amikor a rendőrség a mulatókat kit sztogatta. Ezek most mind tanulnak . . . A Király-utcában van a Holzer-féle tánciskola. Az öreg Holzerhez hetvenhat álartistanő iratkozott be, hogy tanitsa őket táncprodukciókra. Egy számért há­romszáz, sőt négyszáz koronát fizetnek, de gondos­kodnak kell a megfelelő kosztümről is, sőt — három­négyes csoportokban tanítja őket az öreg Holzer — fejenkint három koronát fizetnek zenedijat is egy órá­ra .. . Meg keli vásárolniok a számuk kísérőzenéjét... Lesz majd lepke-tánc, bohóc-tánc a tehetségtelen tr mplik számára, ibolya-tánc, perzsa-tánc és igy to­vább, majd kitalálja Holzer, mi kell az éjszakában... C-gy-két nő már visszaszállingózott, ki lepkeszár­nyon, ki ibolya-tánccal, mert hiszen mégis csak fon­tos, hogy minél több legyen a művésznő. Bár a gaval­lérok n gyón megfogyatkozának. Mii akar még a rendőrség A rendőrség nem elégszik meg az ellenőrző razziákkal sem. Sokkal nagyobb akcióra ké­szül, sokkal intenzivebb eljárásra, amely érzéke­nyebben érintené a mulatóhelyeket. Arról van szó, hogy a (rendőrség á 11 a 1 ába n m e g t i 11- j a, hogy az előadás után az artista- n ők, t á n cosnőikés énekesnők tovább i s. a helyiségben maradjana k. Az első rendelet ugyanis azt mondta, hogy kényszerí­teni nem lehet senkit a mulatóhelyen való tar­tózkodásra, ha táncprodukcióját elvégezte. He aki akart, maradhatott. Most — a terv szerint — senkinek sem szabad előadás után a helyi­ségben maradnia. Kivétel nélkül minden artista­nőnek el kell távoznia előadás után, tehát éjjel egy ódakor. Akik mégis maradni akarnak, azok kötelesek alávetni magukat az egészségügyi rendszabályok na k é s épen úgy k e z e 1 te t n e k, m i nt a prosti­tuáltak. A mulatóhelyek teljes tönkretételét jelentené mindenesetre, ha ezt a rendszabályt életbelép­tetnék. De hiszen elvégre Bécsben is, Berlinben is zárva van már két órakor minden nyilvános mulatóhely. Mért muszáj háborúban épen Bu­dapesten jcggelig szórakozni... Antomata-büífé a Népoperában. A ruhatárt házilag kezelik. A Népopera kezd a rendes kerékvágásba jut­ni: oda, hogy a közönség hozzászokik és hogy állandóan, naponta tartanak benne előadást. Márkus Jenő dr. tanácsnoknak az a terve, hogy január 1-től kezdve minden napon legyen előadás a Népoperában; addig is hetenkint há- rom-niégyszer. A Népopera büffet-jének bérletét P á 1 Henrik és társai, a Rákóczi—úti Adria-buffet tulajdono­sai kapták meg. Ez ellen csakis abból a szerm pontból emelhető kifogás, hogy a Népoperában nem automatadxifíéseket, hanem valami jó nevű vendéglőst kellett volna alkalmazni és hogy ezt a jövedelmező bérletet ha nem is nyilvános ár­lejtés utján, de legalább több, jónevii vendéglős, kávés felszólításával lehetett volna előnyösebben értékesíteni! A ruhatári bérletért máris számosán vetélkednek, ami nem is csoda, mert ez a bérlet kétsékiviil igen jó üzlet, amit az is bi­zonyít, hogy a Népopera volt tulajdonosai évi 65.000 koronát kaptak érte. Egyelőre házi k e- z e 1 é s b e n van a /ruhatár, mert hiszen amíg nincsen mindennap előadás, nem lehet kikalku­lálni, hogy tulajdonképpen mennyit ér a bérlet. A terv azonban az, hogy január 1-től kezdve bér­beadják ezt az üzletet és pedig — hihetőleg — nyilvános árlejtés utján. Segítsen a kormány! A költségvetés tárgyalása. A húsz milliós deficit súlyos gondot okoz a városházán. A közvélemény meglehetős ideges­seggel fogadta a költségvetési előirányzatot, mert a deficitet nem a háborúnak tulajdonítják, hanem a helytelen gazdálkodásnak. Ilyen körül­mények között felvetődött az a gondolat, nem-e lehetne a deiicit fedezésére más módot találni, mint egy újabb kölcsönt, ami voltaképpen csak prolongálását jelenti a bajoknak s a mellett újabb állandó teherrel jár. A pénzügyi bizottság albizottságot küldött ki a maga kebeléből ennek a kérdésnek tárgyalá­sára, előkészítéséire. Az albizottság tagjai lettek: Vázsonyi Vilmos, Feleki Béla, Biró, Henrik, Platthy György, H avass Rezső, Springer Ferenc és E u 1 e n b u r g Sala­mon. Csütörtökön tartotta ülését az albizottság a polgármester és a tanács összes tagjainak je­lenlétében. A költségvetés egyes tételeinél liosz- szas vita indult meg, egyesek egyik-másik té­tel törlését javasolták, de végül is változat­lanul elfogadták az előirányzatot. A deficit fedezetére vonatkozólag kimondotta az albizottság, hogy a közgyűlésnek azt a ja­vaslatot terjesztik elő: írjon fel a törvényhatósági bizottság a kor­mányhoz és kérje töíe azt a 12 millió koro­nát, amelyet a hadiadó kivetése Budapesten. eredményezett. A kormány már régebben megígérte hozzá­járulását a főváros háborús kiadásaihoz, ám a hozzájárulás mérve semmi esetre sem lesz any- 'nyi, mbit amennyire a főváros számit. Valószínű, hogy 3—4 millió korona lesz az az összeg, amelyet a főváros kapni fog. *&aaaKsa§aBaaiiBfiii«aHBaai«iaEaftMBai3 «ima* ti a&aM»aaaaB<3B á fővárosról a parlamentben. Serényi Béla gróf parádés beszéde S e r é n y i Béla gr., Magyarország egykori kereskedelmi államtitkárja, majd földművelés­ügyi minisztere, mnlt héten az imdcmmtás vitá­jánál u. n. nagy beszédet mondott. Súlyos vádak­kal illette hivatalbéli utódát, de amikor az ellen­zék zajos helyesléssel, tapsokkal honorálta a szavait, megijedt a nem remélt hatástól és igy szólt: 4>s — Na most mondok majd mindjárt olyan dol­gokat, amik talán nem fognak annyira tetszeni. Es elkezdte. És beszélt a főváros, majd: álta­lában) a városok szerepéről a háborús élelmezés körül. A beszéd különféle kommentárodra adott alkalmat, már csak azért is, mert a lapokban jórészt hiányosan, vagy elferdítve jelent meg. Éppen ezért az Országgyűlési Napló nyomán, tehát teljesen hitelesen közöljük itt S e- rényi Béla grófnak nevezetes beszédét, illetve a beszédnek a fővárosra vonatkazó (részét, amely igy szól: T. ház! Mikor én miniszter voltam, budget-beszé- deim alkalmával állandóan kifogásoltam a városi kép­viselői testületek és a városi tanácsok működését. És most, mikor erre a beszédemre készültem s megelő­zően, mikor adalékokat írtam össze, nem ehhez a be­szédhez, hanem egy brosúrához, akkor elolvastam an- n k idején mondott beszédeimet és nagy sajnálatomra konstatáltam, hogy igazam volt. Sokkal sziveseben láttam volna, ha nem lett volna igazam. Láttam pél­dául, hogy Pest városa: gazdasági kultúrájának kisu- gározása a vidékre egyenlő a semmivel. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A székesfőváro3 közelében ma is sivár homokbuckák vannak teljesen műveletlenül, minden gazd sági kultúra nélkül. (Igaz! Úgy van! bal felől.) És nem tagadhattam meg magamtól egy keserves mosolyt, mikor az Est-ben egyszer azt olvastam, hogy Budapest székesfőváros Újvidéken zöldbabot vett, amely ide romlott állapot­ban érkezett meg. Aki az öreg Thünennek a teóriáját ismeri a városi termelés körzeteiről, csak megbotrán- kozáss 1 veheti tudomásul, hogy 800 kilométerre slep- pen Budapestre zöld babot szállítanak. (Úgy van! bal- ielől.) Négy esztendővel ezelőtt, mint miniszter, Szol- nokmegyéből jövet Czeglédről át akartam menni L&- josmizsére és ott, légvonalban Bud -petstől 20 kilomé­terre, ezer számra holdakat műveletlenül találtam. Itt Budapest fővárosnak nézetem szerint főhibája, hogy ahelyett, hogy nagy politikát csinálna és üdvözli vagy nem üdvözli a kormányt, nem inkább azzal foglalko­zik, hogy a hirtelenül megszaporodott népességű fővá­ros az élelmezés tekintetében katasztrófa és krízis ele ne kerüljön. Bele kellene nyúlni a termelésbe és alkal­mas egyéneket töldbérlctokkel kellene ellátnia és cz- ált 1 Budapest fővárosnak a zöldségtermelést kellene biztosítani . (Ügy van! Úgy van!) Künn voltam a nyá­ron Berlinben és nagy örömmel láttam, hogy, amit sze­rény felszólalásaimban négy vagy öt év előtt a zöld­ségtermelésről és különösen a zöldségszállitásról mondtam, az ott n gy mértékben bekövetkezett a há­ború alatt. Nem a zöldségtermelésről van itt szó, mert arra már késő volna, azt egy év alatt nem lehet szer­vezni. Ott 30 év óta szervezik a dolgot. De a zöldség- szárítókat, amelyek a fennmaradt zöldséget konzer­válják és a lakosságnak rendelkezésére bocsátják. « A tizes bizottság ülésén so-k szó esett Serényi gróf támadásáról. Székely Ferenc bizottsági tag felháborodva mondotta: — Nem kötelezhetjük a főváros vidékének nagybirtokosait, hogy kertgazdaságot és tejgaz­daságot űzzenek, ahelyett, hogy búzát és rozsot termelnének. A Károlyi gjrófok közönséges telekspekulánsok, telekuzsorásolk. Ök nem tő­rödnek a termelés fokozásával, hanem mi, fővá­rosiak dolgozunk, naggyá tesszük Budapestet és ezáltal fokoztuk a környékbeli birtokok érté­két és még ök mondják, hogy mi vagyunk a hi­básak . . . Bizonyos, hogy sok igazság van ezek­ben a szavakban. A pikantéria pedig az, hogy Székely Ferenc a Magyar Bank alel- nöke. az elnök pedig — egy Károlyi gróf. t#rtWrtB0«artrt wrtaartrtB-aiartrtrtrtrtrtrtiBMrtrtBiKrtaoaBSrtMBirtBMaiArt Uj cirkusz a ligetben. Gazdát cserélt a Barofcaldi, A Barokkaldi néparéna, amelynek népszerűsége az idén a Könyöt testvérek vezetése alatt szépen emelke­dett, gazdát cserélt. Az uj cirkuszdirektor Henry Koschke lesz, r ki nemcsak magyar állampolgár, nem­csak Budapesten ismerik jól, de kiváló társulatával külföldön is jó nevet szerzett magának. Üzletvezetője Wildmann Sándor lesz, aki még abból az időből, ami­kor Beketow titkára volt, igen jó renomét szerzett ma­gának a budapesti közönség előtt. A Barokkaldi-féle szerződés még három esztendős, a főváros tanácsa, azonban már hozzájárult a szerző­désnek LIenry Koschkéra való átruházásához. Tény, az, hogy az uj regime sem a városligetnek, de magá­nak Budapestnek sem fog szégyenére válni. Valószínű, hogy ettől a jeles szakembertől eleven, élvezetes mű­sorokat fogunk kapni, ami mindenesetre örvendetes a közönségre nézve, de talán kissé kényelmetlen lesz Beketow Mátyásnak, a fővárosi cirkusz bérlőjének, aki az utóbbi években monopóliumának tudatában egészen az értéketlen progr mmok adásáig elbizako­dott. Beketow szerződése 1917-ben jár le, az az egy esztendő azonban, ha a régi rendszert folytatja, ele­gendő lesz arra, hogy a főváros tanácsa is föleszmél­jen és különbséget tudjon tenni cirkusz és cirkuszi Programm között. m!9S9Eii>2B!>iE<(UsiiBi!i>i>cBaBaia«sBaiiB(eiaiisu»ii Jelölések és jelöltek. A főjegyzői választások dolgában az utolsó pilla­natban uj elhatározás készül. A közgyűlés minden va­lószínűség szerint hét uj tanácsjegyzőt fog választani. Négy helynek a sorsa eldőlt azzal, hogy a kerületek többsége a sorrend betartása mellett döntött. Pap- perth Győzőt ugyan nagyon sokan fogják törölni, el­lenben annál biztosabb Muzsikó István, Gazsi Benő és Korányi Elemér fogalmazók megválasztása. Ugyan­csak erős kilátással pályáznak a tanácsjegyzői állá­sokra Bösinger Rezső és Véssei Ede fogalmazók. Bö- singerért Harrer tanácsnok, Vésseíért pedig Bódy al­polgármester exponálta magát. A hetedik tanácsjegy- zőí állásért Schubert Ernő, Wirnhardt Béla, Gömőry Albert, Schuller Dezső, Szendy Károly és Farkas Géza fogalmazók küzdenek. Schubertnek sok híve van, fő­leg azért, mert a katonaügyí osztály súlyos háborús munkájában igen nagy érdemeket szerzett magának.

Next

/
Thumbnails
Contents