Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-12-15 / 51. szám

4 Budapest, 1915 december 15. Köztudomású, hogy az ötven tanácsjegyző közül a rangsorban első tizenhatot főjegyzőkké léptetik elő. A régi főjegyzők közül Demjén Géza és Bukovszky \ ik- tor tanácsnokok lettek, Berger Ignác nyugdíjba ment és ha ezenkívül három régi főjegyzőt mellőznek a vá­lasztásnál, akkor hat uj főjegyző iesz. Sorrend szerint a következő tanácsjegyzők lépnek tehát elő főjegy­zőkké: Szabó Gyula, Halász Elemér, Kintzly Pál, Wittinger Gyula, Schmellhegger Árpád és Édes En­dre. Befejezett dolog továbbá, hogy Csaplovich Pál és Szaszovszky József főjegyzőket legközelebb — néhány héten belül — elöljáróknak fogják megválasztani. Ak­kor azután főjegyzők lesznek Kemény Géza és Ae'- methy Béla tanácsjegyzők is. * A tiszti ügyészi állások miatt is nagy harc iesz szerdán. Zuna Béla, Sipőcz Jenő, Klim Róbert, Reichel Károly és Váradi Jerő megválasztása egészen bizo­nyos. A hatodik helyre azonban egyforma eséllyel pá­lyáznak: Tóth Péter és Petzrik Jenő. Tóth Péteré az anszíennitás fórja, de ő a háború kezdetétől fogva tá­vol volt a fővárostól, csak mostanában érkezett vissza és távollétét alaposan kihasználta ellen jelöltje, akinek főkortese Krausz Simon. Tóthot öt kerület jelölte, Petzriket négy, a küzdelem teljesen nyílt és az ered­mény néhány szavazaton fog múlni. A kerületközi uj elnöke. A 36-os választmány elnöki állása Bródy Samu dr. elhunytával megüresedett. — Ugly értesülünk, hogy a díszes helyet legközelebb betöltik s az uj elnök Vázsonyi Vilmos dr. lesz. Alelnökök maradnak: Springer Ferenc és'JPdksy Béla. Uj bizottsági tag. Bródy Samu dr., a főváros törvényhatósági bizottságának harminc eszendön át volt, kiváló, puritán jellemű, közbecsülésben állott vezető tagja, tudvalevőleg múlt héten elhunyt. Melyébe a legtöbb szavazatot nyert, virilista jogú, 1912-es póttagok sorából Mezei Gyula, az Árvay J. és társa cég főnöke kerül a közgyűlésbe. Áthelyezések. Miklós Elemér dr. -— amint azt múlt héten megírtuk —- már legközelebb a közjótékonysági ügyosztály élére áll. Ugyanakkor S z a- szovszky József főjegyzőt — cum iure suc- cessionis — a III. kerületi elöljárósághoz helyezi át a polgármester, Merger Ignác helyére, G e r g e 1 y i Sándor elöljáró mellé. P i p e r k o- vit s Bátor névleg a közjótékonysági ügyosztály vezetője marad, tényleg azonban más hatáskört szánt néki a polgármester: megbízta őt a tan­ügyi osztály ügyeinek f e 1 ü lv i z s g á- 1 a t á v a 1, amit tudvalevőleg eredetileg önma­gának tartott fenn a polgármester. Ez a magya­rázata annak — amit sokan tévesen értelmeztek — hogy a tanügyi osztály kivétetett Déri al­polgármester csoportjából. A Nasici uj székhaza. A Neuschlosz-féle tanningyár- és gőzíiirész r,-t. An- drássy-ut 19. szám alatt levő helyiségei a cégnek év- ről-évre emelk/edő forgalma követkjeztében szűknek bizonyultak. Pompás épületet építtetett a társaság a Nádor- és Arany János-utca sarkán, melynek telje» befejezése bár a háború folyj mán némi nehézségekkel járt, a vállalat immár mégis uj otthonába költözik. Érdekes véletlen, hogy a költözködés időpontja egy­beesik a cégnek húsz év előtt történt alapításának kel­tével. Szerény kezdetből fejlődött a Nasici Részvény- társaság Rosenberg Ármin vezérigazgató vezetése alatt mai domináló helyzetébe, úgy hogy jelenleg az ország különböző vidékein létesített gőzfürészeível és gyárai­val (számszerint tíz), mintaszerű berendezéseivel és üzemeivel a monsrkia legnagyobb iparvállalatai közé tartozik. Az uj intézeti ház monumentális kőépitmény, melynek homlokzatán elsősorban a hatalmas kapube­járat ötlik szembe. A nagy erkélyt körülölelő óriási méretű alakok fatörzsöket guritó erdőmunkásokat áb­rázolnak, míg a dombormüvön famunkát végző jelké­pes fiualakok láthatók. Az ízléses homlokzattal telje­sen összhangban van a nemes formákban tartott kapu­bejárat, előcsarnok és lépcsőház. Úgy az előcsarnok, valamint az irodahelyiségek fala a társaság termelé­séből származó nehéz tölgytáblákkal van boritva. Há­rom emeleten vannak elhelyezve a váró- és fogadó- helyiségek, az ülésterem, valamint a vezérigazgató dolgozó- és fogadószobája, azután az igazgatósági szobák, a levelezési osztály, pénztár, valamint a par­kettgyári, hordógyári és tüzifaosztályok, nemkülönben az anyagbeszerzési, köryvelési és az építési osztály, végül a Lomási Erdőipari R.-t. irodái, az irattár és n telefon. Az összes helyiségek berendezése Ízléses és egészségügyi szempontból is teljes mértékben megfe­lel a modeim követeléseknek. Valamennyi munkát és berendezést elsőrendű belföldi cégek végezték, illetve készítették. A müépitők: Révész és Kollár. EfiSBBEBBBEVIBBSnBSBBBDSZgBSRSIS ötH!SS ä E SS B H H ft, <3'H SSUISHBDS& A TŐKE Agrár-merkantil háborúság. Gazd agy ülés volt december 12-én és ez a gyűlés keményen megfelelt a november 28-iki drága sági ankétnak. A dolog tudniillik úgy áll, hogy novemberben a budapesti kereskedelmi kamarában a ,,merkantilisták“ erős offenzivába mentek át, viszont decemberben az agráriusok jól kiépített védelmi állásból, erős tüzérségi elő­készítés után sikeres ellentámadást intéztek. A novemberi előnyomulás a ,,városi érdekeltség’1 lobogóját a esküdött, viszont a decemberi ellen- támadás a ,,mezei hadak“ meg nem lankadó harci erejéről tesz tanulságot. A tüzérség ágyú­zása kölcsönösen annyira dobpergésszerü, a ro­ham annyira ellenállhatatlan volt, hogy ebben a rettenetes harci zajban szinte elfelejtjük, hogy ezidösze/rint más csataterek is vannak és a mi sorsunk és jövendőnk tulajdonképen nemcsak a köztelken és a kamara dísztermében, de más frontokon is erősen érdekelve van. A nagy közönség meglehetősen tanácstala­nul áll ebben az elkeseredett küzdelemben. Mi ,,városiak‘‘ első érzéseink szerint a merkantilis­táknak szeretnénk igazat adni, mert a hús, a zsir, a kenyér, a zöldség és minden, ami a napi táplálékunkat adja, elviselhetetlenül drága, négy filléjres zsemlyét egyáltalán nem süt már a pék, tejet pedig sehonnan sem kapunk. De viszont, ha egy öltözet-ruhára, valami fehér­neműre, egy pár cipőre van szükségünk, vala­mely bútordarabra, vagy ilyesmire, észfrevesz- szűk, hogy alapjában a gazdiáknak is igazságuk lehet, mert az ipari termékek is megfizethetetle­nül drágák. így nehéz igazságot tenni. Meg az­tán hálával és csodálattal vagyunk eltelve a magyar föld fiai iránt, a kik százezerszámra ott küzdenek a fronton, együtt a munkással, a ke­reskedővel, az iparossal és a kik tehát nem le­hetnek okai az itteni drágaságnak. A gazda ott hagyta kis földjét, a kereskedő, iparos becsukta üzletét, műhelyét és elment harcolni. Itthon az­tán a Zselénszkyek és Darányiak szónokolnak a gazdák nevében és a nagy pénzintézetek, ipari kartellek panaszkodnak az iparosok, kereske­dők, munkások nyomorán. Kinek higyjtinik? Ki­hez c sa ti ak o zz unk ? Igazán nem lehetünk oly ostobák és haza- fiatlanok, hogy a magyar gazdaközönség el­len szálljunk harcba. A magyar föld nekünk épen olyan drága, mint Zselénszkynek és Da­rányinak, ha nekünk kevesebb is jutott belőle. De nem perlekedünk azokkal sem, akik eszük és két kezük becsületes munkája után élnek, akik iparral, kereskedéssel foglalkoznak. Mi úgy látjuk, hogy ez a két tábor békében megtudna férni egymással, ha mesterségesen össze nem veszítenék. De egyik oldalon a nagybirtok, má­sik oldalon a kartellek, szindikátusok fújják a harci riadót és szítják ezt az áldatlan belső há­borúságot. Az egyik táborban a Zselénszkyek panaszkodnak, hogy kevés a jövedelmük, a má­sikban bankigazgatók akarják elhitetni, hogy nem tudják elviselni a drágaság, terheit. Pedig az igazság az, hogy a nagybirtok és nagytőke békén megfér egymással. Miitrágyakartellben, szeszkarteUben, cukorkar teli ben barátságosan együtt dolgoznak, együtt parcelláznak és együtt gseftehiek,/Ellenben az egyik tábor a kisgazdát, a másik a kisiparost, kiskereskedőt, munkást akarja összeveszteni, hogy elterelje a figyelmet a gazdasági bajok igazi okairól. A régi elavult agrár-merkantil háborúságot akarják mestersé­gesen felidézni, hogy eltereljék a figyelmet a nagybirtokról, hitbizományokról s nagytőkéről. Hiába való kísérlet. Ma más időket élünk, más eszmékkel foglalkozunk, más érzésekért he- v ülünk. Nem leszünk se agráriusok, se merkantilisták. A magyar város és magyar falu megfogja egy­mást érteni és kezet fog egymásnak nyújtani az agrár-merkantil vezérek fejei fölött. Hadi&öicsöneiuk kamatterhe. Az osztrák államadósság ellenőrző bizottságának minap közzétett kimutatása Ausztria háborús állam- . dóságáról, a harmadik magyar hadikölcsön végleges lezárásával kapcsolatban, aktuálissá teszi nálunk is annak a megáiiapitását, hogy a három hadikölcsön mi­nő kamaiigénynyel lép föl államháztartásunkkal szemben. 1 udvalevöen az első hadikölcsön emissziója 1175 millió korona eredménnyel zárult. Az akkor kibocsá­tott kötvények 6 százalékos tipusuak voltak, tehát az állampénztár kamatszolgáltatása évenkint 70,500.000 Koronára rúg. Ámde e kimutatásban a különböző ala­pok 50 milliót kitevő jegyzése nem ioglaltatik benne. Ha ezeknek kamatterhét is figyelembe vesszük — a ml esztendőnk.nt újabb 3 milliót jelent — úgy az első hadikölcsön kamatösszege 73,500.000 koronára emel­kedik. Második hadikölcsönünk végső összege 1125 millió koronát tett ki. Ez alkalommal ugyanis elma­radt a bécsi Rotschild-féle konzorcium 50 milliós jegy­zése. E kibocsátás 5 és íél s 6 százalék tipusu kötvé­nyek alapján történt, amit a kamatkiadás kiszámítá­sánál is tekintetbe kell vennünk. A kisebb kamatozást nyújtó járadékpapirnak természetesen kevesebb híve volt és úgy tudjuk, hogy az 5 és fél percentes kötvény­ből mindössze háromszáz millió névértéket irtaik alá, aminek 16,500.000 korona évi kamatszolgáltatás felei meg. A jegyzett 6 százalékos címletekre igy 825.000. 000 korona esik és az ehhez szükséges kamat­összeg 49,500.000 koronát tesz ki. Látnivaló ,hogy a második hadikölcsön az államháztartástól összesen 66.000. 000 korona kamatterhet kíván minden eszten­dőben. A h.rmadik hadikölcsön eddig nyilvánosságra kerüli eredménye 1970 millióról szól. Bár a zárlat munkája nincs teljesen befejezve, de ezt tekinthetjük a tájékozódás szempontjából a számítás alapjául. A legutóbbi emisszió kamatszolgálata már évi 118,200.000 koronát igényel a 6 százalékos kamatoztatás folytán. Összegezve hadikölcsöneink eredményeit, azok ka­matterhei a következő arányokban jelentkeznek: Hadikölcs. millión, é. I. 1.175 évi kamatrész 73,500.000 korona II. 1.125 „ „ 66,000.000 „ Hl. 1.970 „ „ 118,200.000 „ Mindhárom 4 270 ,, ., tehát 257,700.000 korona évi kamatkiadás terhét hárítja az államkincstárra. Mindenesetre vigasztaló lehet, hogy ez a negyedmil- liárd kamatösszeg jórészben belső gazdasági életünk termékenyítésére fog szolgálni. A külföld által jegy­zett egy milliárdnyi magyar és osztrák hadíkölcsön- bőí 500 millió esik a mi kibocsátásainkra, tehát a szö­vetséges és semleges külföldre évenkint 30 millió ko­rona kamatesedékességet kell lerónunk. Érdekes meg­állapítani, hogy csupán a három hadikölcsön Magyar- ország lakosságára fejenkint 213.50 koronái újabb adósságot eredményez és minden esztendhőben 12.9 korona kamatfizetést jelentene. A petróleum maximálása. Teljesen meghízható forrásból értesül a Fővárosi Hírlap, hogy a kormány a pet­róleum árának maximálását elrendelő intézke­dése már készen van és azt a legközelebbi na­pokban nyilvánosságra hozzák. A maximális álr lényegesen kisebb lesz, mint a mai napiár. Az erdélyi rézbányákról. Tel esz ny pénzügyminiszter egy hozzáintézett inter­pellációra azt válaszolta, hogy az erdélyi rézbányák magánkezekben vannak és igy a kormánynak nincsen módjában rzokat üzembe helyezni. Elsősorban itt azt kell megállapítani, hogy amikor erdélyi rézbányákról beszélünk, csakis a csikbalánbányai bányatelepről le­het szó. Ez a bánya előbb egy kolozsvári kereskedő iulajdonáb n volt, akitől Korda Dezső Párisban élő, de magyar származású mérnök vette meg. Korda, aki maga is többszörös milliomos, előkelő összeköttetései révén a réztelepekre francia tőkével részvénytársasá­got alapított, amelyet előbb Erdélyi rézművek r.-t.-ra, majd Magyar rézmüvek részvénytársaságra keresztel-

Next

/
Thumbnails
Contents