Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-07 / 2. szám
Budanest. 1914 január 7. ■) nek többségét, a döntő érv a vétel mellett az volt. hegy ha mi leszünk a részvények többségének tulajdonosai, akkor a lehető legelőnyösebbel! válthatjuk meg az egész üzemet, mert hiszen tulajdonképpen önmagunkkal kell csak megegyezni. Most itt a megváltás ideje s mi ágy akarunk élni a jogainkkal, igy akarjuk kihasználni a helyzetet s a részvényvásárlásnak egyetlen előnyét! A d 3. Ez az a pont, amelynél a legtíireimesebb városházi politikusnak is ökölbe kell szorítani a kezét. Mit jelent az uj vonalak amcrizálásámik elvállalása? Egyszerűen azt jelenti, hogy a főváros ötven esztendőn keresztül tartozik törleszteni azt, amiért ötven esztendő múlva ócskavasat kap. A főváros tehát a saját pénzén (amely nem is a sajátja) fejleszti az üzemet — a részvényesek javára. Ha pedig valaki azt mondja erre, hogy hiszen a részvények többsége a fővárosé, úgy az illetőnek a figyelmét tisztelettel felhívjuk a részvényesek listájára. A főváros felet észén kívül vannak még nagyrészvényesek, közöttük elsősorban a Hüvös-dínasztia. Nagyon természetes, hogy a város ezeket az urakat segitené fel néhány milliócskával. Ad 4. A részesedésnek 3- 5 százalékról 12 százalékra való felemelése a mai státusz mellett évi 700 ezer korona többletet jelentene a fővárosnak. Ez azonban csak látszólagos eredmény. Mert a főváros még igy is mindössze egymillió koronát látna csak e címen a Várositól, holott a Közúti, amelyet minden áron elnyomni igyekeznek a városházán, amelynek uj vonalat engedé- E-ezni nem akarnak, a mai státusz mellett is több mint h a r m a d f é I milliók o ;v.o n á t szolgáltat be a város pénztárába. A Közúti már ma 16 százalékot fizet a bruttojövcdelembői. Miért elégszik meg Bárczy István a Városinál 12 %-kal, mikor a Közúti tizenhatot fizet. Ilyen olcsó áron másoknak a rovására, még sem lehet ennyi előnyt kicsikarni a fővárostól. A 700,000 koronás jövedelemtöbblet nem lehet ellenszolgáltatása a tarifaemelésnek, a közpénzen való fejlesztésnek, az ötven esztendős monopóliumnak! A d 5. Ez a pont a tarifaemelésről szól és ékesen jellemzi a polgármester szociális érzékét egyfelől, Hüvösék kiváló kalmár szellemét másfelől. A tarifaemelés hatásában nem egyéb, mint burkolt községi adóemelés. A villamosjegyek árának emelése nem fogja sújtani az autókkal bőven ellátott tanácsot s az autók nélkül szőttén nem szűkölködő Hűvös-családot. A középosztály ellenben súlyosan fogja érezni ezt a terhet és minthogy a perifériák felé még drágább lesz a viteldij, természetes, hogy elsősorban a legszegényebb néprétegek fogják a töblct-jövedelmet az uj adót kiizzadni. íme. itt a hires szociális közlekedési politika. amelynek szükségével Bárczy polgár- mester annakidején a részvényvásárlást indokolta. Pikáns clou ja a dolognak, hogy Hüvösék még en növel sem érik be. Az öt kemény ponton túlmenő követeléseket is hangoztatnak. Azt kívánják, hogy a főváros ne csak az uj vonalaknak amortizációját vállalja magára, hanem a már fennálló vonalakét is. Ez már a Csimborasszóía a telhetetlenségnek és kapzsiságnak- Tizennyolc millió koronát kellene ezen a cimen a fővárosnak fizetni: tehát a részvényesek vagyonát közpénzből eny- nvivel növelnékA polgármester úgy a pénzügyi bizottságban. mint a közgyűlésen nagvbüszkén kijelentette. hogy a Városi részvényeket bármely pillanatban el tudja adni 420 koronás árfolyamon a Közútinak. Ez az állítás rosszhiszemű. A valóság az. hogv Bárczy István szeretné rásózni a Közútira a részvényeket s a Közútiban meg is volna erre a hajlandóság, csakhogy természetesen olyan ellenérték és olyan feltételek mellett, hogy erről jobbnak vélte hallgatni a polgármester. Bizonyos, hpgv a városnak legrosszabb üzlete volt a Városi s most a részvények értékét a fiaskó palástolása végett ilyen gyalázatos szerződéssel szeretné mesterségesen növelni a polgármester. Mondják, hogy a pakli már nagyon előrehaladott stádiumban van s Bárczv István igen hevesen fogja magát mellette exponálni- Ezt pedig nem szabad némán tűrni a közgyűlésnek. Nem szabad megengedni, hogy a polgármester ismét fait accompli elé állítsa a városatyákat s csirájában meg kell fojtani ezt az üzletet. Végeredményben még a Városi részvények árfolyamának lényegesebb emelkedése sem volna várható, mert a szerződés meghosszab- bitásának nagy előnyét paralizálná az értékelésnél a magasabb részesedés- Egy tiz vagy húsz koronás árfolyamemelkedés kedvéért nem lehet a város kezét ötven esztendőre megkötni. Bárczy István rendszerére vall az a logika és az a következetesség, hogy a Városinak ötven esztendőre szóló koncesz- sziót adjunk akkor, amikor a kommunaíi- zalás politikája a legjobban dühöng s amikor a jelszó az. hogy. semmiféle közérdekű, mcnopóíszerü üzemet nem szabad magánkézre juttatni! aíuaaaBBtaaBaeBaasaQSBiiUBaaBaaiBBQBsaKitsBBiiBBBiiciHBaiBBaaMtv Drágák Gregersenék. Az Andrássy-ut burkolása. Múlt heti számunkban hirt adtunk arról az elkeseredett harcról, amely az Andrássy-ut faburkolaténak munkája miatt a városházán kitört. Q r e g e r s e n é k e t nagyon kellemetlenül érintette a híradás, bántotta őket, hogy a cég egyik tagjának összeférhetetlenségét megvilágítottuk. Elkeseredésükben azzal vádolták meg a kon- kurrens Neu m a n n céget, hogy ö szolgáltatta az adatokat cikkünkhöz. Holott mi egyáltalában nem szorulunk az érdekelt feleknek egyoldalú információira, annál kevésbbé, mert hiszen ténybeli adatokat közöltünk, olyanokat, ameN-1' a városházához, az ut- és csatornaépítési ügyosztályhoz érkezett írásos beadványokban, foglaltatnak, amelyek tehát a nyilvánosság elé tartoznak. Hétfőd bontották fel a beérkezett ajánlatokat. Az eredmény' ismét fényesen igazolta a nyilvános árlejtés kiírásának nagy hasznát. Kiderüli, hogy Gregersenék, akiknek kéz alatt akarták kiadni a munkát, nem a legolcsóbbak és nem a legjobbak. Összesen négy pályázó jelentkezett. 1. Ausztráliai f a k i v i t e 1 i társaság, Mehl és tsa, Bremen. Ez a cég csak telvud-fára tett ajánlatot, amely azonban nem vehető figyelembe. mert a cég nincs bejegyezve az országban. Különben is Gregersenékkel akarják végeztetni a munkát. 2. Rii thgers Gu'idó, aki csak vörös fenyőre tesz ajánlatot. 3. Gregersen G. é s i i a :, egyenlő áron ajánl erdei vörös és bcrcvefenyőfát. 4. Neumann és Társa. Négyféle faanyagra vonatkozik az ajánlat: erdei. boroe, telvud és vörös fenyőfára. A legolcsóbb, legelőnyösebb ajánlatot e z a cég adta be. Ennek dacára E o c k tanácsnok nyomban akadékoskodni kezdett és kifogásolta, hogy a fáknál nincsen megjelölve, melyik erdőből és melyik évből származik a vágás. Ez a kifogás nem komoly, mert hiszen ezeknek az adatoknak a bemondása amúgy sem megbízható. Fock tanácsnok eddig minden egyes ügynél korrekt és lelkiismeretes embernek bizonyult. Nem tudjuk megérteni, miért tűri azt a látszatot, hegy mindenképpen Gregersenéket favorizálja. A döntést két hét múlva fogják kihirdetni, az ajánlatokat átszámítás végett kiadták az illetékes közegeknek. Viktória öutorgyár részvénytársaság f&kőerendezési mir fatermei Szaőaö őemenet. Budapesten, (V., Városház-utca c. ■ 'Kossuth Oajos-utca sarcQ) Halász Hubert K5Gyár és iroda: Budapest, VII,, Angol-u. 23. Beton-, híd- és csatornaépítő. Teíefon 55-55. Ett a deficit. — Az 1913. évi zárszámadások. — Múlt héten került nyilvánosságra az a kimutatás, amely a főváros 1913. évi háztartásának háromnegyedévi eredményéről számol be s a melyet S z i m é 1 y Árpád főszámvevő állított össze. A kimutatás szomorúan igazolja azt az aggodalmat, amelynek sokszor adtunk kifejezést: a főváros háztartásában felütötte a fejét a d c- f i c i t. A hivatalos jelentés szerint az 1913. évben 91,608,925.37 koro na volt a rendes és rendkívüli kiadások összege, ami az előirányzattal szemben kb, öt m i 1 i ki ó korona megtakarítást jelent. Igen ám, csakhogy a bevételeket viszont 96.879,344.25 koronában irányozták elő, amivel szemben a valóságos eredmény, az összbevétel 73,618.670.63 korona volt csupán. Tehát kb. huszonhárom millió korona az eltérés a remélt bevétel és a tényleges eredmény között s ha ebből /bevonjuk az öt millió korona kiadás-megtakaritást, akkor nyilvánvaló, hogy 1913-ban nem kevesebb, mint tizennyolc millió korona volt a deficit. Természetes, hogy a városi adminisztráció azért nem állt meg egy pillanatra sem. Nem volt zavar, egyszerűen azért nem, mert az óriási deficitet 7.4 percentes függő kölcsönökből fedezték. Ez az álláspont azonban csakis ideig-óráig jelent segítséget és nemcsak hogy nem méltó a fővároshoz, de súlyosan meg fogja boszulm magát a jövő esztendő mérlegénél is. A lesújtó eredmény szinte matematikai pontossággal megjósolható volt. A Főváros i Hírlap annak idején minden egyes tételről kimutatta, hogy nem reális, hogy az eredmény csalódást és deficitet fog hozni. A kiadások pontosan bekövetkeztek, csakis a kölcsönpénzekből fedezendő tételek maradtak ki kb. öt millió korona értékben. Annál siralmasabb képet mutatnak a bevételi tételek. A községi adónál a csökkenés 631.260 korona, a házbérkrajcárnál 102.520 korona. A várost vámnál 331.129 korona, a telekátirási dijaknál 535.856 korona, a vízvezeték rendes bevételeinél 592.212 korona, az épités-rendön dijaknál 382.460 korona. Elfogyott a 2,474.397 koronára rugó pénztári készlet is, a rossz év, a sok kiadás, kevés bevétel tönkretette az egész háztartást. Amire sohasem volt még példa: a pinztár a méri eg lezárásakor üres v o 1 t. Budapest kasszájában nem volt egy fillér sem, amin nevetni lehetne. ha nem volna olyan szomorú az eset. Fkába hivatkoznak a városházán a rossz esztendőre. ezt a kifogást senki sem akceptálhatja. A rossz esztendőt előre kellett volna látni, mert mindenki előre látta. És akármilyen rossz volt az általános gazdasági helyzet, bizonyos, hogy ekkora eltolódásoknak, ekkora Különbségnek az előirányzat és a tényleges bevétel között nem lett volna szabad bekövetkeznie. A. horribilis deficitért felelnie kell a tanácsnak. Éheznek a betegek. Bajok a kórházak élelmezésénél. Az illesztendő első napján lépett életbe az uj rend a városi kórházaknál. A közgyűlés tudvalévőleg elhatározta, hogv a kórházak élelmezését házikezelésbe veszi, amitől tekintélyes megtakarítást reméltek. Természetes, hogv ez a megtakaritás nem lehetett más, mint a vállalkozók eddigi hasznának elmaradása- A baj azonban az; hogv a város a szegénv betegeken és az orvosokon akarja behozni a közigazgatás egyéb ágaiban jelentkező deficitet. A kórházi élelmezés házikezelése a legkedvezőtlenebb auspiciumok között indult meg. A városi kórházak betegei nem kapnak elegendő táplálékot, a minőség is jóval rosszabb, mint volt azelőtt. Az élelmezés ellenőrzésére minden egyes kórházhoz biztosokat nevezett ki a tanács. A biztosok azzal kezdték működésüket, hogy az orvosok által előirt betegkosztot nem rés-
