Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-07 / 2. szám
Budapest, 1914 január 7. ^XmigQSJJlWMP 3 pektálták, a legszűkebben mérik ki a betegek ételeit s a minőség a legrosszabb, ami nem is csoda, mert hiszen az élelmiszerek beszerzési forrása a községi élelmiszeriizem. _____ Kellemetlen háttere ennek a szomorú iigv- nek. hogy a kérdés nehézségeit, a házikeze- lés hátrányait a maguk hasznára akarják kihasználni az orvosok- Ennél is súlyosabb körülmény, hogy a látszat szerint a kórházak élelmezése sokkal tökéletesebb volt akkor amikor a fővárosnak vállalkozókkal volt dolga. akik bizonyára nem sajnálták nagyon a várost a drága pénzért nem igyekeztek sem jó, sem olcsó élelmiszereket szállítani. Egv dolog bizonyos: egyetlenegy ága van a városi adminisztrációnak, amelynél nem a takarékosság a legfőbb szempont. Ez az ág pedig a város betegeinek tisztességes, orvosi szempontból szükséges ellátása. A város egyenesen embertelen, ha a betegek szájától vonja el a legjobb falatokat. Hamis söröskorsók az állatkerti vendéglőben. A napilapok megírták, hogy csaknem kétmillió meghamisított söröskorsó áradt el az egész ■országban, kétmillió hamisított hitelezd- s ii p o h á r került forgalomba, ennélfogva ki se lehet számítani, hány niilliószor csapták be az embereket, akik sört szoktak inni. Azt hinné az ember, hogy csak a kis kocsmák, nem is Pesten, hanem messze mindenfelé, csak a harmadrangú sörmérések dolgoztak hamisított, illetőleg kisebb űrtartalma korsókkal, pedig a hivatalos vizsgálat megállapította. hogy éppen fordítva történt a dolog. Különösképen nagy vendéglősök, sőt ismert nevű vendéglősök mérték hamisított korsókban a sört, majdnem egy decivel károsítván meg minden esetben az ital fogyasztóit. Koch Sándor mértékhitelesítő leplezte le Grünfeld Miksát, akinek az Óriás-utca legsötétebb pincéjében volt a raktára, innen indultak iának a hamisított jelzésű korsók. Amikor a rendőrség a pinceraktárt lefoglalta, a helyiséget pedig lepecsételte, négyezer hamis korsót talált, de bukkantak bizony egyéb érdekes leletre is. A szállítólevelekből kiderült, hogy a többi közt Spolarits és Maloschik, az állatkerti vendéglő tulajdonosai kétezer hamis korsót rendeltek Griinfeldtől. egész nyáron át tehát ezekből a hamis korsókból itták az állatkertben a sört. Nem az a fontos, tudta-e Spolarits, hogy Grün- teld ur hamis korsót ad, vagy nem. Bizonyos, hogy nem tudta. Be miért szerezte be a korsókat épen Griiníeldnél, a legsötétebb Óriás-utcából. amikor nagyobb és előkelőbb vendéglősök szóba sem állanak obskúrus ügynökkel. Azért, mert lényegesen olcsóbban kapta? De akkor meg miért nem kutatta a lényeges olcsóság okát? Tegyük föl. hogy nem köteles kutatni, hogy semmi köze hozzá. Itt aztán eljutottunk ahoz a ponthoz, ahol a magyarázatot meg lehet találnunk: mit csinál Márk u s Jenő tanácsos, akinek a világon semmi egyéb dolga nincsen, mint a Széchenyi-fürdő és az állatkert. () az állatkerti tanácsos, neki kell vigyázni arra, hogy a két intézmény körül semmi olyan ne történjék, ami a közönség károsodását idézné elő. Az állatkerti vendéglőt a fővárostól bérli Spolarits, Márkus Jenőnek tehát, az állatkerti tanácsosnak, ellenőriznie kell minden irányban a vendéglőt is, amit nyilvánvalóan nem tett meg. Hiába mondják, hogy Spolarits nem tudta, hogy hamisak a korsók Hiába mondják, hogy Márkus Jenő nem gondolt arra, hogy még a söröskorsót is hamisítják Pesten. A közönség mégis csak azt fogja hirdetni, hogy a fővárosi intézmény, az állatkert, becsapta a sörrel, csúnyán megcsalta. És ebben a közönségnek van igaza. Az állatkertben fölfedezett kétezer hám is korsó épen nem szolgál reklámul a fővárosnak, illetve Márkus Jenő tanácsnoknak. FOLKUSHÁZY fülOSHHODÁSA Az élelmiszerüzein altruizmusa A „Köztelek“ újévi számában a tejtermékek városi árusításáról elmélkedvén, arra a helyes konklúzióra jutott, hogy a városi üzem azáltal, hogy dán vajat importál, a magyar tejgazdaság fejlődésének ártalmára van. Azt hisszük, hogy ennek a tételnek igazságát bizonyítani azok előtt, kiknek helyes közgazda- sági érzéke van, teljességgel fölösleges. Azonban Folkusházy tanácsnok ur, aki mindaddig, amíg a vaj, sajt- és turókereskedést most másfélévé megkezdte, aligha tudta, milyen összefüggés van a tejtermékek ára és az állattenyésztés között. rnéeis ,t szauértö to gájában informálta a Budapesti Hírlapot és most január 3-án megjelent számában a hivatalos tekintély fölényes ábrázatával olyan kijelentéseket tesz, melyeket a közérdek szempontjából megjegyzés nélkül nem hagyhatunk. Folkusházy ur mindenekelőtt mosakodni kíván az ellene emelt közt,elki vád ellen és midőn ezt teszi, ismét régi mániájába esik vissza; szidja a közvetítő kereskedelmet, meiv az árakat és az árut, szóval mindent megróni, még talán a fővárosi levegőt is és ez ellen a parazita fajzat ellen csak ö van hivatva a fővárosi közönséget megvédeni. Nézzük tehát egész tárgyilagosan miként teljesiti .ezt a védelmi munkát Folkusházy ur? De hadd válaszoljon erre a kérdésre ő maga. Azt Íratja ugyanis a Budapesti Hírlapba: A főváros 191.’/-ban összesen 260.500 kiló vajat hozott forgalomba és ennek álllólag csak 30 százaléka volt külföldi eredetű. Ebből azt következteti, hogy ezzel a magyar tejgazdaság fejlődésének nem árt, hanem csak a közvetítőknek kellemetlenkedik, mert dacára annak, hogy egyes helyekről sokáig ostromolták, hogy ne közvetlenül a termelőkkel lépjen érintkezésbe, abba még nem mehet bele, mert akkor a vajat drágábban kapná és kénytelen volna drágábban adni azt. Milyen pompás hivatalos stilus! így olvasva .kalapot kéne emelni ama gondvfselésszerü férfiú előtt, aki melegen érző szívvel a gonosz közvetítő kereskedelmet ártalmatlanná teszi, hogy a főváros szegény fogyasztóinak a legjobb vajat olcsón szállíthassa. A mi értesülésünk szerint pedig ez a dolog egészen máskép áll: Folkusházy ur eleinte a u s- t r ál vajat akart importálni és annak idején egy M á n d 1 nevű ügynökkel tárgyalt, aki mintául küldött is a fővárosnak egy csomó vajat. De mert Mandllal megegyezni nem tudott, az a u s- trálvaj importot elejtette és Reich Samu igazgató ajánlatára a dán va.i importra határozta el magát és pedig elinte Lenzberg bécsi ügynök utján, aki viszont Ess mán kopenhá- geai nagykereskedőtől rendelt. A vajat Essmán viszont a dán tejszövetkezeteknél szerezte be, ennél fogva Folkusházy ur, aki azt állítja. hogy a közvetítő kereskedelem gonosz szelleme az, amitől minden drágaság ered, maga Lenzberg ügynök és Essman közvetítő kereskedőn keresztül lépett érintkezésbe a termelő dán tej-szövetkezettel. íme, Így szokott Folkusházy ur a termelővel érintkezésbe lépni Dániában. De nézzük már most hogyan lép érintkezésbe a „termelővel“ itthon. Magyarországon nagyobb vajtermelők csak maguk a tejszövetkezetek. Ha ezektől vásárolna Folkusházy ur, akkor az ő városi üzemstilusában ez annyit jelentene, hogy a termelővel érintkezésbe lép. Ámde miután nem a tejszövetkezetektől vásárol, hanem egyrészt Richter Károly háziügynöke utján, másrészt pedig egyr itteni vajkereskedőtől, igazán nem tudjuk mit ért Folkusházy ur az alatt, hogy ő a termelőkkel érintkezésbe lép. De akármit ért ezalatt Folkusházy. az nem áll, hogy a városi vaj kilóként 56 fillérrel olcsóbb, hanem jóval drágább a „Budapest székesfőváros vásárcsarnokaiban és nyílt piacain eladott hivatalosan jelzett vajnál. Ezen hivatalos árjegyzés szerint t. i. egész november havában és december elején a prima vaj ára kilónként K 2.60—S0 közt variált. Vagvis 80- 100 fillérrel olcsóbb volt, mint a Folkusházy által forgalmazott városi vaj, mely kilónkint 3 korona 60 fillér. Ezen a vajon, melyet ha igaz az, hogy „érintkezésbe lépéssel“ szerzi be a termelő tejszövetkezettől. Folkusházy ur kilónkint bruttó 80 100 fillért nyer. A magánkereskedő ellenben, aki rendes körülmények között kilónkint 30 fillér nyereséggel beéri, látván, hogy a városi konkurrencia 80 100 fillért szed. 30 fillér helyett 70 fillérre emelte a árat. vawis K 3.5C-re, lu: >v még ígv 10 f iiéi rel V'vven olcsóbb a városnál, és bizonyára le s győzte volna, ha a városi altruista kereskedelem nem venné igénybe hatósági tekintélyét és ingyen reklámjait a magánkereskedelem í ecsép ülésére. És ez az, ami leginkább bántja a magánkereskedelmet. mely mellett sem a sajtó, sem a hivatalos tekintély nem ügynökösködik; sőt ellenkezőleg, e tényezők mind a magánkereskedelem üldözésére készségesen segédkeznek. Azt állítja Folkusházy ur mos"1'"'<r,ó c '■ hogy a főváros versenye a vajárát félév óta 416 fillérig szorította le kilónkint. Hát milyen vajról beszél Folkusházy ur? Ha ö a piac viszonyait tényleg ismerné, bizonyára nem merne ilyent állítani. Illenék tudnia, hogy van többféle vaj. Például a tescheni még mindig K 5.44, a központi tejcsarnok pedig a karácsonyt megelőző héten kívül, amikor tudvalévőén a vajárak mindenhol emelkednek, kilónkint állandóan K 3.60 volt: hát hol van a városi olcsóság? Ellenben tény az, hogy a város a dán vajat tényleg veszteséggel árusítja; mert ez a vaj novemberben, december első feléig Budapestre szállítva kilónkint 3.52-be került. A város annak dacára, kilónkint K 3.60 mérte ki; tehát mindösz- sze 8 fillérrel a beszerzési áron túl. Ha már most tekintetbe vesszük, hegy kezelési, illetve forgalmazási költség fejében legalább 15 fillér terhei egv kiló vajat, a város vaikilónkint 0.7 fillért vészit; de azért ö nem búsul, hanem vidáman folytatja altruisztikus népélelmezési politikáját a magánkereskedelem üldözésével; mert ha van is deficit, majd megfizeti a közönség, melynek egyik tekintélyes része maga az a kereskedő, akinek keresetére annyira szomjazik a városi üzem népbcldogitó altruizmusa. 'igQnaaBnaBnEEB&naHnnHaBUBBEBaBBaBBHBatiHHaHBHHHHiiBKB ázilag készített női-, férfi- és gyermekfehérnemiiek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA IVJÖR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21. OIWWIIA isiozgóképfsaioSa Vili, Józsefkörút 31. Telefon József S-25 ■MmnwBMMwn—M■ OsűtörfUktői jan. i-tol kezdve SHYLOCK a krakói bankár c. 4 felvonásos mimodráma melynek főszerepét üudoBf SchiBdkraut a világ legjobb Shylock alakítója kreálta csodás művészettel. A mü szerzője Félix Salten a legkiválóbb német esztétikus. Egyik különös szenzációja e műnek egy istentisztelet a krakói ezeréves zsidótemplomban, mely alkalom ból a iCoS-IMídre orgonakisérettel kerül előadásra Jegyelőreváltás: Hirsch nagytőzsde, VI., Andrássy- ut 19., II., Lánchid-u. 2. nagytőzsde és az Omnia I pénziáránál, d. e. 10-től fél 1 ig és d. u. 3 órától MB—W——^1 i mon Antal és fiai út-, csatorna- és beton- építési vállalkozó« TeIef„„ Budapest S2I —33. VIIS., Futó«utca 80. szám.
