Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-04 / 10. szám
Harmadi k évfolyam Budapest, 1914. március hó 4-éu 10. szám. liiiiDiiiaiiiaiiiaiirDiiiaiiigiiiamai»a^inmniiiniiinnipmamauiauiaiiiBmi3iiiauiaiUBUiaiiiniigHiiiDiii^ ELŐFIZETÉSI AHMK» Egész évr»e ...............,..16 K Fú l évve.......................... S K Eg yes számok kap fi a- lök a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmimiöm sBmwUmmw.ts Dacsó Emil. ra^xs^r’^BaMts dr>. Szilágyi Hugó JHegfelcnik minden szev- ddn. Szenkeszlöség és kiadóhivatal: VJ. hév., Sziv-utca • •• IS. szám Telefon *................ 137-15 jönn ek-mennek, bizalmas értekezleteket tartanak, a kerületi klubokban határozatokat hoznak, a városházáin pedig előterjesztéseken dolgoznak: — ime, bizonyság isten előtt, az illetékes tényezők elérkezettnek látják az időt a közlekedési problémák megoldására! Igaz, hogy az illetékes tényezőket megelőzte a közönség, amely már jó régen gyanakvó szemmel, ideges türelmetlenséggel nézi a közlekedési kérdések rendezésének huzavonáját, s amely sehogysem hajlandó megérteni, miért kell örökösen kérni és könyörögni olyan jogoknak az elismerését, a melyek voltaképpen nem jogok, hanem kötelességek. Fontosabb problémája kevés van ma Budapestnek, mint a Lánc-hidi forgalom lebonyolítása, a Kossuth Lajos-utcai, Erzsébet- hidi, budai, Wesselényi-utcai villamos vonalaknak a megnyitása, az autobusztalanság megszűnése. Merjük állítani, begy a főváros nyugodt fejlődésének leghatalmasabb akadálya az a nézetbeli és érdekbeli differenciáltság, amely ezekben a kérdésekben a városházán és a közgyűlésen dühöng. Strucc- és trucc-politika folyik. Nem akarják megérteni, hogy a Közútinak, vagy a Városinak az érdeke csak másodrendű fontossággal bir- hat, mert a lényeg a főváros közönségének egyetemes érdeke, ez pedig éppen úgy kielégíthető Közúti, mint Városi síneken, sőt a péage-'jog alapján is. A legkülönbözőbb ötletek és tervek merülnek fel a közlekedési kérdések rendezésének kapcsán. Hétfőn péld.: a közgyűlésnek egyik vezető tagja tolmácsolta az egyik kerület bizottsági tagjainak ama szerény óhaját, hogy a Közúti egyesüljön a Városival, helyesebben szólva, a város szerezze meg a Közúti részvényeinek többségét is. Olyan ötlet ez, mint a Kolumbusz tojása. Mert közös vezetés, közös tulajdon alá kerülvén a két kon- kurrens vállalat, semmi ok sem lesz többé a versengésre, a városnak semmi érdeke sem lesz többé, hogy disztingváljon a két társaság között, mert hiszen mindkét vasútnak ő volna a boldog főrészvényese. S megszűnvén a huzodozás oka, elenyészvén az elfogultságot okozó érdekkülönbség. — természetes, hogy rendkívüli könnyedséggel volnának el- intézhetők azok a problémák, amelyeket ma lehetetlen megoldani, mert egyik fél sem engedi a maga jussát. Kolumbusz tojásához pénz kellene, nagyon sok pénz, elérhetetlenül sok pénz. Minthogy pedig ettől távolabb áll a főváros, mint valaha, egészen bizonyos, hogy a marakodás vége megint csak az lesz, hogy a közlekedési kérdések — kérdések maradnak. A bizalmatlanságtól csak egy lépés választja el a legteljesebb bizalmat a városházán. Tessék figyelmesen olvasni a pénzügyi bizottság legutóbbi üléséről szóló tudósítást. A nevezetes ülésen a kölcsön cimü botrányt tárgyalták s a bizottsági tagok súlyos aggodalmakat fejeztek ki a kölcsönnel szemben és a kölcsönt kérő tanácscsal szemben. Azon lovagoltak, hogy talán még sem illenék zárt felhatalmazást adni, felhatalmazni a polgármestert a horribilis uzso- rakölcsön felvételére akkor, amikor a feltételeket alig ismerik. Mindenki aggódott, mindenki sóhajtozott, mindenki csóválta a fejét s a végén _ egyhangúlag megadták a kért fe lhatalmazást a tanácsnak. A helyzet tehát az, hogy a bizottság és a tanács footballt játszanak a felelősséggel. A gázgyár szervezési szabályzata nem ment simán keresztül az illetékes albizottságon. Különösen az a pont okozott hatalmas vitát, vájjon a direktóriumban, a legfőbb vezetőségben helyet foglaljanak-e a törvényhatósági bizottság képviselői id? A kérdés fölött legközelebb a gázgyári bizottság fog dönteni s bár a vélemények túlnyomó része azt az álláspontot erősiti, hogy a végrehajtó hatalomban nem lehet részük a városatyáknak, mi mégis szilárd meggőződés- sel hirdetjük, hogy mennél tökéletesebb, mennél közvetlenebb a tanács tagjainak s a városi üzemek tisztviselőinek az ellenőrzése, annál nagyobb bizalommal tekinthet a közönség a gázgyár dolgai felé. A fokozott ellenőrzés soha sem árt _ ez az elv nem vonatkozik eg yedül a gázgyárra, hanem minden városi hivatalra. Beketow Mátyás elhatározta, hogy cirkuszmonopóliumot szerez Budapesten. A tanács pedig kész örömmel fogadta az elhatározást, hosszú szerződést adott Beketownak és tűrte, hogy a monopólium-tulajdonos lefoglalja még a Tafter salt is a maga számára. így esett meg azután, hogy a Barnum és Bailey-cég már csak a Margithidfőnél talált a cirkuszra alkalmas területet s hiába kért a város megfelelőbb pontján helyet, hiába Ígért jóval többet, mint Beketow: a Duna mellett kénytelen felütni a sátrát. Beketow Mátyás mindenhatósága okozza, hegy a város nem tudja kellőképpen kihasználni a területhasználati jogot. Beketow befészkelte magát a városházán s a hatóság jóvoltából így született meg a legszebb pesti specialitás: a cirkusz egyedáruság. SZÁZÖTVEN MILLIÓS UZSORA-KÖLCSÖNT KAP A VÁROS. Osztatlan megdöbbenéssel fogadták a pénzügyi bizottság tagjai az uj fővárosi kölcsön feltételeiről szóló közléseket. Megállapítható. liogv ennél szégyenletesebb, lealá- zóbb. szomorúbb hitelműveletet sem az állam. sem a főváros nem csinált még sohasem. Akkor sem túlozunk, ha azt állítjuk, liogv másutt a bizalmatlanság bunkósbotjával ütnének szét a tanács tagjai között, ha hasonló merényletekre kérnének felhatalmazást a közgyűléstől. Százötvenmillió koronával emelkedik a főváros kölcsön-terhe. Ebből az összegből árfolyamdifferencia cimén közel húsz millió koron megy le: a nagybankok valóban nem a polgármester ur fenkölt személyének a kedvéért mutatkoztak hajlandóknak az üzlet megkötésére. A rendezés ezúttal is mintaszerű volt. A polgármester ur 24 óráig egy 853/«-es kurzusnak a mumusával rémitgette a főváros közönségét, s csak másnap közölte naev diadallal a sajtóval, hogv a rémhírnek nincsen alapja, mert az uj kölcsön fényes feltételei között 87-hez közel járó árfolyam szerepel. Mintha bizony a helyzet igv kevésbbé vigasztalan volna és mintha egyébről is lehetne szó. mint a legrémesebb uzsoráról, arról, hogy a főváros százötven milliós kötelezettséget vállal magára, holott a kötelezettség ellenértékéül közel húsz millióval kevesebbet kap a hitelezőktől. A gyalázatos tranzakciónak a végeredménye tehát az. hogv a fővárosnak nem lesz több pénze, csak több adóssága. Egészen hamis az az indokolás, hogy a jelenlegi gazdasági helvzet mellett nem lehet előnyösebb kölcsönt kötni. Először is. köztudomású tény. hogy a nagybankoknak súlyos gondol okoz a fölhalmozott millióknak biztos elhelyezése. A bankráta ma már normális és a pénzügyi krízis üdvös reakciójaképen pénzbőség állott elő. Másodszor pedig rosszhiszemű a hitelművelet indokolása azért, mert tökéletesen igaza van Vázsonyi Vilmosnak abban, hogy ha a kölcsön feltételei ilyen súlyosak s ha a jelenlegi gazdasági helyzet nem alkalmas előnyös feltételű amortizációs kölcsönnek a felvételére, akkor a főváros halassza el a végleges kölcsönügylet megkötését jobb időkre és ne vegyen fel több pénzt, mint amennyi szükséges. Abból az előterjesztésből, amelyet a pénz- iigvi ügyosztály kidolgozott s a pénzügyi bizottság elfogadott, megállapítható, hogv a tanács a fölveendő millióknak nagy részét ismét részben könnvelmü. részben pedig improduktív célokra kivánja fordítani. Százharminchat millió koronát kap kézhez a főváros a kölcsönből. A függő adósságok kifizetése után marad még kb. ö t v e n k ét millió korona. Ezzel az összeggel nagyon óvatosan, nagyon takarékosan kell gazdálkodni. nemcsak azért, mert a főváros adófizető polgársíágára ezután több mint négyszáz millióra rugó kölcsöntőkének költségve- tésszerű kamatterhe nehezedik, hanem abból az okból is. mert nyilvánvaló, hogy újabb kölcsönről hosszú ideig nem lehet szó. Ebből a szempontból vizsgálva a folyó évben megkezdendő munkáknak a kimutatását.
