Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-04 / 10. szám
2 99 Budapest, 1914. március 4. egész csomó tételt kell kifogásolni. Bátran jobb időkre lehet halasztani a hegyi vizek és belső vizek ellen való védő munkákra előirányzott 750.000 koronát. Egyenesen őrület 150 milliós uzsora kölcsönt fölvenni, csak azért, hogy a V i 11 á n y i- u t i p a r k r a két millió korona jusson, vagy hogy a t a- báni kisajátításokba további harmadfél millió koronát öljön bele a főváros s még jobban növelje az ínterkalárfs kamat- veszteséget. Elszomorító dolog, hogy akkor, amikor a fővárost szorult helyzetében ki- uzsorázzák. 2,150.000 koronát akar a tanács az adófizetők pénzéből a m i 1 i t a r i z m u s oltárára áldozni, ennyi pénzt akar még ebben az évben elkölteni laktanyák építésére és átalakítására. Az omnibusz vállalat megváltására és az autóbusz üzent berendezésére felvett 3,150.000 koronára kár sok szót vesztegetni, mert hiszen ma már a vak is látja, hogy mi történik az autóbusz körül. Iskola építésekre csekély hat és fél millió koronát preliminálnak. pedig a tanács annak idején kijelentette, hogy a szertelen és aránytalan tanügyi kiadásokat mérsékelni fogja. A sertés-telepre 400.000 koronát szántak erre az évre. Valóban nem nagy összeg, különösen akkor nem. ha meggondoljuk, hogy a kiadást egy szörnyű kudarcnak a leplezésére történik. A közélelmezési ügyekre szárni 2 millió 700.000 koronát egész bátran törölni lehet, épen agy. mint alrcgv nem lehet szó a sivár viszonyok között plébánia te m p- 1 o m o k n a k az építéséről, nagy arányú vízmű munkákról, telekszerzésekről, megy á E t á s i üzletekről, újabb fürdő beruházásokról. A kölcsönt visszacsinálni bajos dolog ma már. Bizonyos azonban, hogy a polgármester nem érdemelte ki a zárt felhatalmazásban nyilvánuló bizalmat. A közgyűlésnek alaposan meg kell rostálnia a felveendő kölcsönből fedezendő kiadási tételeket s arra keli szorítani a tanácsot, hogy a jövőben több elő relátást és több mértékletességet tanúsítson a pénzköltésnél. Bárczy István polgár- mester urat jó lesz felvilágosítani arról, hogy egy nagy város első polgárának egyéb hiva tali ambíciói is kell hogy legyenek, mint az, hogy az ő polgármesterségéhez fűződik Budapest adósságának négyszázmilliós rekordja, ami évente kb. húsz millió korona kamatot jelent. Kidobott pénz! Gáz helyett Meidinger. A Bárczy-rezsim felületességét, könnyelműségét ékesen jellemzi az a kifakadás. amely a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén hangzott el. M u z s i k ó István fogalmazó volt a referens. Elmondta, hogy a főváros a Váci-ut 53. sz. alatt iskolát épített, az iskolát központi gázfűtéssel rendezte be. Az iskola megkezdte működését, ez a példa azonban egészen hidegen hagyta a gázfűtést. Egyáltalában nem akart szuperálni. ha pedig mégis kiáramlott némi melegség a csövekből, akkor a levegő túl volt telítve oxygénnel. nem bírták ki sem a tanítók, sem a tanulók. Végre is belátták, hogy a gázfűtést alaposan elrontották, mire félrecsapták az egész berendezést s a pénzügyi bizottságtól felhatalmazást kértek arra, hogy 16—17.000 korona költséggel — Meidinger kályhákat szerezzenek be az iskola számára. — Tisztára kidobott pénz! — mondották erre szinte egy időben Fele ki Béla es Jenes Vilmos bizottsági tagok, fis valóban megdöbbentő, milyen finoman, nobilisán bánik a város a maga vállalkozóival. Mert ez az eset nem egyedülálló. Megírtuk, hogy a Kiscelli-uton épjtett iskolában hasonló bajok voltak. Ott is gázfűtésre rendezkedtek be s csak mikor belát- ; ták, hogy a fűtőkészülék nem fog szuperálni sohasem, mert gyatra, akkor tértek észhez, akkor dobták ki a romlott alkotmányt s állítottak a helyébe újabb költséggel — Meidinger kályhákat. Ez a rendszerré fajult könnyelműség alaposan megdrágít minden városi építkezést. Lehetetlen dolog azonban, hogy a közgyűlés ez ellen fel ne emelje a szavát. A dologban ugyanis az a nevezetes, hogy a tanács még csak kísérletet sem tesz annak a megállapítására, kik a bűnösök. kiket illet az erkölcsi és anyagi felelősség a fölösleges pénzpocsékolás miatt? A felelősség háromféle irányban keresendő. Először is hibásak azok a városi közegek, akik az ilyen pocsék munkákat átveszik, kifizettetik. Az ellenőrzésnek megdöbbentő lanyha- ságira vall az, hogy ilyen esetek egyáltalában előfordulhatnak a városházán. Kártérítési kötelezettség terheli azokat a városi vállal- k o z ókat. akik hibás árukat, rossz munkákat sóznak a város nyakába; a dupla költség őket is terheli, nem szabad megengedni, hogy az ilyen tettenért vállalkozó még egyszer jusson városi munkákhoz. Hibásnak mondható és joggal elitélendő az a fonákság, hogy a Miéidinger-kályhákra és a gázberendezési munkákra vonatkozó megbízásokat árlejtés nélkül adja ki a tanács, illetve az ügyosztály a kiválasztottaknak. Az Eisler és Vértes cégnek pl. valósággal állandósított üzlete az. hogy ő szállítja — árlejtés nélkül — a Meid inger-kályhákat azokhoz a városi épületekhez, amelyekből a gázberendezést ki kellett dobni. IIRVIFIIIIIIIIIIIIIHIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Bárczy a „Fővárosi Hírlap“ ellen. Elutasította a kolportázs-kérelmet. Múlt heti számunkban interpellációt intéztünk Bárczy István dr. polgármester úrhoz, megkérdeztük tőle. mi az oka annak, hogy a F ö v á- rosi Hírlap kolportázs-kérelmét nem intézi el. az aktákat közel két hónap óta heverted. Pénteken megkaptuk a választ az interpellációra : a polgármester elutasította a Fővárosi Hírlap kérelmét, elütött bennünket attól a kétségtelen jogunktól, hogy lapunkat az utcán árusíthassuk, terjeszthessük. A nevezetes polgármesteri ukáz igy indokolja meg az elutasítást: ,, . . . a kérelmet arra való tekintettel, hogy az időszaki lapok utcai árusításának engedélyezését a nagyközönség érdeke és a gyors hírszolgáltatás nem igényli, mert ezek a rendes hirlapelárusitó üzletekben könnyen hozzáférhetők, valamint figyelemmel arra is, hogy az utcai árusítási engedélyeknek további szaporítása a főváros utcáin gyalog közlekedő közönség szükségtelen zaklatásával s a forgalom zavarásával járna, teljesíthetőnek nem találtam“. Első pillanatra látszik, hogy az indokolás erőszakos, rosszhiszemű és ostoba. Mert vagy igaz az, hogy „a nagyközönség érdeke nem igényli“ az utcai árusítást, vagy nem igaz. Az utóbbi esetben hazugság az indokolás, ha pedig tényleg nem érdeke a közönségnek és nem tartozik a hírszolgálat teljességéhez a kolportázs-jog: — akkor ne csak elvben, hanem a gyakorlatban is tessék generalizálni a polgármester urnák s akkor ne csak a ..Fővárosi Hírlap“ legyen kitiltva a főváros utcáiról, hanem ne kaphasson kolportázs-jogot egyetlenegy időszaki lap sem. Még feltűnőbb a részrehajlás az indokolásnak ama pontjában, amely szerint „az utcai árusítási engedélyeknek további szaporítása a közönség zaklatására és a forgalom zavarására“ vezetne. Furcsa dolog és jellemző, hogy ez az érv éppen csak a Fővárosi Hírlappal szemben jutott a polgármester urnák eszébe Éppen mi előttünk kellett lezárni a nyilvánosságnak a sorompóját, éppen akkor jött rá a polgármester m arra. hogy a létszám teljes, amikor mi is helyet kértünk a kolportázs-jogot élvező időszaki lapoknak a sorában. Az Idő című zuglap. amelynek szerkesztőjéről bírói ítélet állapította meg, hogy zsaroló álhirlapiró, kolportázsjogot élvez a polgármester ur jóvoltából. A Fővárosi Hírlapot ellenben el kellett ütni ettől a jogtól, holott a „Fővárosi Hírlap“ szerkesztői és munkatársai valamennyien hivatásos újságírók, a Fővárosi Hírlapnak eddigelé egyetlenegy sajtópöre sem volt még, ami bizonyára arra vall, hogy mindig igazat irt, mindig az újságírás tiszta fegyverével harcolt, eszményi céloknak a szolgálatában állott, senkinek a kegyeit nem kereste, senkinek a haragjától nem félt. Nyíltan valljuk, hogy a polgármestert elfogult- ság vezette velünk szemben akkor, amikor egy elemi jogra vonatkozó kérelmünket megtagadta. Bárczy István politikáját, könnyelmű gazdálkodását, pénzügyi válsággal fenyegető rendszerét kemény kritika tárgyává tettük lapunknak úgyszólván minden egyes számában. Állandóan foglalkoztunk a polgármester viselt dolgaival, helytelen és veszedelmes intézkedéseivel, mert Bárczy István állandóan okot szolgáltatott a kritikára, állandóan veszélyeztette a főváros anyagi épségét, tág teret engedett a befolyásos protektorok munkájának, szemet hunyt sok sza- bálytalanság fölött és voltak olyan személyes ténykedései is, amelyek a legnagyobbfoku felháborodásnak a kiváltására voltak alkalmasak-. Most megboszulta magát a polgármester. Két hónapig magánál tartotta, aztán elutasította a kolportázs-jog iránti kérelmünket. Még hozzá — ez is rávall! — nem is szignálta személyesen az elutasító határozatot, hanem az öreg R ó z s a- völgyi Gyula alpolgármesterre bízta. Holott az elutasítás a legszemélyesebb ténye volt a polgármester urnák s a teljes felelősséget visel ni tartozik érte. Nagyon kicsinyes, alantas, méltatlan volt a polgármesteri boszu, döntő bizonyítéka annak, hogy Bárczy István fél a Fővárosi Hírlap nyilvánosságától. A célját nem fogja elérni a polgár- mester. Továbbra is meg fogjuk találni a nyilvánosságnak és a népszerűségnek eddig is taposott útját s az elutasító határozatot megíölebbez- zük a belügyminiszterhez, akitől nem kegyelmet, hanem elfogulatlan igazságot kérünk. Bódé-bontás a Dohány-utcában Esztendők óta állandó a panasz, hogy a közterületeken ideiglenes jelleggel felruházott, a valóságban azonban állandósított bódék hemzsegnek. A Kálvin-téren. Szervita-téren, Rákóczy-uton és másutt engedélyezett a város ilyesfajta építkezéseket, azzal az indokolással. hogy a házlebontások folytán hajléktalanná vált üzletek az újraépítés tartamára elhelyezést nyerjenek s mihelyt ez a szükség nem forog fenn többé, az ideiglenes bódék lebontandók. 1911-ben néhány kereskedő azzal a kéréssel fordult a fővároshoz, engedje meg. hogy a Dohány-utca és Wesselénvi-utca sarkán, az izraelita templom melletti területen ideiglenes árubódékat építhessenek. A területhasználati jogot a város már korábban átengedte volt az izraelita hitközségnek, azzal a feltétellel, hogy a hitközség építkezésre használja azt fel. Ily módon mindenekelőtt a hitközség beleegyezését kellett előbb kikérni s amikor ez megvolt, a város megengedte a bódék építését. A folyó esztendő végén jár le a bódétulajdonosok joga. 1914 december 31-ig le kell bontani a bódékat. A tulajdonosok azonban — a régi recept szerint — a városhoz folyamodtak s már most kérték az engedély meghosszabbítását A középitési ügyosztály legközelebb előterjesztéssel lép az illetékes bizottság elé. Egyenesen lehetetlen, hogy a bódék életét a város meghosszabbítsa. A szépészeti, város- rendezési és egyéb okokon kívül már csak azért sem lehet a kérést teljesíteni, mert hiszen az izraelita hitközség már 1911-ben kijelentette, hogy az illető területen 1914—1917 között meg akarja kezdeni és be is akarja fejezni az építkezést. A hitközség tehát joggal emelhet óvást az ellen, hogy a fővárostól kapott, örökös területhasználati jogát maga a főváros játssza ki ilv módon. ázilag készített női-, férfi- és gyermekfehérnemüek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21.
