Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-11 / 7. szám
Budapest. 1914. február 11. ^/omkq^íüÍmp Jpar 'Pénzügy Vállakózás TCe; e Biztosítás r építészet TCözíekeöés \Bányászat Szemle Pénzbőség és depresszió. — Magyar kivándorló vonal. — Vajúdó kartelek. — Ajándék a malmoknak. A pénzviszonyok a normális mederbe terelődtek és a még két hónappal ezelőtt is mutatkozott feszültséget hirtelen bőség váltotta fel. Az állam, a főváros és a vidéki városok máris sietnek a kedvező fordulatot kihasználni és nagyobb kölcsönöket készülnek felvenni. Nagyon helyesen teszik ezt, mert a közelmúltból megtanulhatták, hogy válságos időkben még drága kölcsönökhöz se lehetett jutni. A budapesti nagybankokban igen jelentékeny pénzkészletek halmozódtak fel és ma már abban a helyzetben vannak, hogy az államkölcsön egy jó részét, valamint a főváros által tervbe vett 150 milliós kölcsönt könnyen képesek pla- szirozni. Igaz, hogy ennek a pénzbőségnek sötét háttere is van és pedig a gazdasági depresszió, mely a mélypontját ugylátszik csak most éri el. A csekélyebb termelés, valamint a nagy tömegek vásárló erejének csökkenése következtében most az ipar és kereskedelem csak igen szerény mértékben veszi igénybe a rendelkezésre álló hitelt. A budapesti pénzpiacon máris panaszkodnak, hogy kevés kereskedelmi váltóanyag jelentkezik leszámítolásra. Szóval elérkeztünk a gazdasági evolúció ama korszakához, amidőn a minimális ipari tevékenység következtében pénzbőség áll elő, amely idő nagyon alkalmas a járadékok és más fix kamatozású értékek pla- szirozására. A pénzbőség majd felkelti az építkezési kedvet, aminek nyomában azután ismét erős ipari konjunktúra következik. B a 11 i n, Heinecken és más külföldi hajósvezérek ügyeskedtek mostanában a kormánynál, hogy a jövedelmező magyar kivándorlást a maguk részére kaparintsák, A tárgyalások eddig nem jártak eredménynyel. Reánk nézve ez nem is kívánatos. Miért keressenek a németek a mi bőrünkön, ha ezt a hasznot magyar társaságnak is juttathatjuk? — A Cunard szerződése az idén lejár és igy az egész kivándorlási kérdés ismét aktuálissá válik. A kormánynak kötelessége, hogy elsősorban egy tisztán magyar kivándorlási vonal létesítését vegye fontolóra. Ennek a vonalnak az ellátására az „Adria“ volna a legalkalmasabb, amely hajóival amugyis a nyugati tengereket járja. De különben is a kormány gondolt erre az eshetőségre és az uj szerződésben 600.000 koronát preliminált erre a célra. Végre is — ha módját ejthetjük — a legjobban akkor cselekszünk, ha lehetővé tesszük, hogy a magyar kivándorlók magyar hajókon és magyar felügyelet alatt jussanak ki Amerikába. Ha ez lehetséges, akkor ezekkel a külföldi társaságokkal semmiféle megállapodásra nincsen szükség, mert a kormány mindig tehet intézkedéseket olyan értelemben, hogy a kivándorlás zöme Fiume felé irányittassék. A depresszió és az árak devalvációja egyesülésre szorítja az egyes szakmákat. Dacára annak, hogy exisztenciális érdekek forognak kockán, a kartel alakítás mégis nehezen megy előre. A szeszkartel, a petroleumkartel és a gyuíakar- tel már hónapok óta vajúdnak. Mindenütt vannak makacs outsiderek, melyek a teljes organizációt megakadályozzák. így azután csak csonka kartelek jönnek létre, amiből nem sok haszon van, mert az .outsiderek versenye elöbb-utóbb minden megállapodást felborit. Igaz ugyan, hogy ezek a kartelek végeredményben áremelkedésre vezetnek, mindazonáltal ezen iparágak szanálása és megerősödése érdekében kívánatosabbnak tartjuk a teljes kartelt, mint a mostani bizonytalan helyzetet, mély a gazdasági életnek semmi esetre se válik javára. A malmokról szól az ének. Nem eleget keresnek még, hát megint zsarolni akarnak. Hosszas utánjárás és protekcióval ígéretet kaptak arra, hogy az őrlési forgalmat, ha nem is a régi alakjában, visszaállítják. Az uj forma az volna, hogy a liszt kivitele alkalmával az exportáló malmoknak behozatali jegyeket adnának, melyek megfelelő mennyiségű kikészítésre szánt gabona vámmentes importálására volnának felhasználhatók. Mi nem vagyunk hívei a védvámos rendszernek, de azt viszont lehetetlen tűrni, hogy egy iparág, a malomipar érdekében különös intézkedés tétessék és a vámmentes gabona behozatala — csupán a malmok részére — megengedtessék. Ezt a kiváltságot nem szabad megadni a malmoknak, különösen pedig nem a budapesti nagymalmoknak, melyek a gabonatőzsdén mindenható hatalomra tettek szert, az árakat önkényesen irányítják és kíméletlen spekulációikkal százakat tesznek tönkre. Mert tudni kell, hogy a budapesti malmoknál nem a gabonaőrlés, hanem a tőzsdejáték a födolog. Ha itt nyernek, akkor jó a mérleg és nagy az osztalék. Ha pedig a spekuláció nem sül el, akkor annyit a malom nem őrölhet, mint amennyi veszteség ered a tözsdejátékból. A malmoknak tehát nem szabad nemzeti ajándékot adni, hogy azt megint csak közgazdaságunk kárára fordítsák. SZERVEZIK 9 SERTÉSKERESKEOECMET A nagytétényi hizlaló-telep Mai vezércikkünkben érdeme szerint méltattuk a főváros vezetőségének kötelességmulasz- tását, amelyet a sertésszállás-telep körül elkövetett. A főváros nem gondoskodott arról, hogy a kőbányai telep megszűnése után is a főváros területén maradjon a sertéskereskedelem. Az eredmény a következő hivatalos jelentés: A Pesti magyar kereskedelmi bank helyiségeiben hétfőn megtartott alakuló közgyűlésen a Magyar sertéshizlaló és húsipari részvény- társaság megalakult s az igazgatóság tagjaivá Serbán János, miniszteri tanácsos, Péchy József, min. tan., Koós Jenő, min. tan., Horváth Elemér, min. tan., báró Kornfeld Pál, dr. Wágner Ödön, Schweiger Ödön, dr. Hegedűs Lóránt, báró Papp Géza, Bischitz János, Tóth György, gróf Széchenyi Emil, Szinnyei-Merse Félix, Rubinek Gyula, a felügyelő-bizottság tagjaivá pedig: Tóth Jenő, min. osztálytanács, Lipthay Béla, min. osztálytanácsos, Mártony József, Krejcsi Rezső dr. és Szekrényesi Károly választattak meg. A Magyar sertéshizlaló és húsipari részvénytársaság négy és fél millió korona alaptőkével indul meg olyként, hogy 1.500.000 korona névértékű részvényt a földmivelésügyi magyar királyi minisztérium, 3.000,000 korona névértékű részvényt pedig a Magyar általános hitelbank és a Pesti magyar kereskedelmi bank, valamint az ezen intézetek köré csoportosult mezőgazdasági sertéshizlalók és sertéskereskedők jegyezték. A megállapodás értelmében a minisztérium semminemű segélyt e vállalatnak nem biztosit, hanem azt teljesen önerejére hagyja. A közgyűlésen Weiss Fülöp, a Pesti magyar kereskedelmi bank alelnöke, ki Lánczy Leó v. b. t. t. betegsége folytán elnökölt, rámutatott a nagy közgazdasági problémára, melyet a társaság van hivatva megoldani, Serbán János, min. tan. pedig köszönetét fejezte ki a távollevő Lánczy Leó v. b. t. t.-nak buzgó és előzékeny magatartásáért, mellyel az országos jelentőségű intézmény megteremtését lehetővé tette. * A részvénytársaság megalakításának előzményeire nézve az^ alábbi fölvilágositást kaptuk: Báró G h i 11 á n y Imre földmivelésügyi miniszter az Ausztriával való tárgyalások megkezdése és külkereskedelmi szerződéseink 1917-ben való lejárata előtt nagyszabású tervvel akarja megoldani a magyar sertéspiac szervezésének ügyét: mely egyaránt érdeke a sertéstenyésztéssel és hizlalással foglalkozó gazdaköröknek, az ipari hizlalóknak, a sertéskereskedelemnek és a fogyasztóközönségnek. Kötelességének tartja azon kezdeményezést, mely a Pesti magyar kereskedelmi bank és a Magyar általános hitelbanktól indult ki, megragadni, mert véget akar vetni a sertéspiac jelenlegi szervezetlenségének, amely úgy a sertéstenyésztést, mint a hizlalást hátrányosan befolyásolja. A megoldás — úgyszólván — az utolsó pillanatban érkezett és tovább halasztható nem volt, mert a sértéshizlalók és a gazdaközönség már évek óta hasztalan sürgették a fővárosnál egy uj sertéstelep létesítését, mely a kőbányai sertéstelep helyébe lépne és mert már mindközelebb jött az a veszedelem, hogy Magyarország elveszti e nagyfon- tosságu piacot. Ezért a kormány a gazdatársadalom közreműködésével, valamint a két bank által rendelkezésre bocsájtandó tökék felhasználásával elhatározta, hogy annál kevébbé vár e nagyarányú terv megvalósításával, mert a kőbányai sertésszállás-telep a főváros intézkedései folytán már 1915 május havában megszűnik és ezáltal egyrészről a főváros élelmezése, másrészről pedig a mezőgazdasági és ipari hizlalók elsőrangú érdeke, hogy addig a főváros közvetlen közelében oly megfelelő telep létesüljön, mely a sertéshizlalás és kereskedelem központját képezze. Hosszas tárgyaások után — mint fent közöltük — megalakult a Magyar se r- tés hizlaló és húsipari részvény- társaság, mely e nagy célt lesz hivatva szolgálni és egyelőre 50,000 sertés befogadására alkalmas telepet létesít akként, hogy annak kibővítéséhez a szükséges eszközök már előre biztosíttassanak. Ezen telep részére, mely csatornázással és a modern hygieniai követelményeknek megfelöen lesz felszerelve és a legújabb technikai berendezésekkel ellátva, a részvénytársaság számára Nagytétény határában a Duna mentén megfelelő nagyságú telek biztosíttatott, melynek kiterjedése a későbbi fejlődést is előrelátja és amely úgy a dunai vizi-uttal, valamint az összes vasúti fővonalakkal való csatlakozása folytán az ország minden részével és a fontos kiviteli helyekkel előnyös közlekedési összeköttetést nyer. A telepen hizlalandó sertésekre a részvénytársaság megfelelő előlegeket is fog nyújtani és ezáltal megszünteti azt a veszedelmes kockázatot, mely különösen nehéz pénzügyi viszonyok között a gazdák zöme részére megnehezíti a sertéstenyésztést és' hizlalást; egyúttal a sertéstelep létesítése lehetővé teszi, hogy körülötte a sertés, valamint más hús és állati termékek feldolgozására szükséges ipartelepek csoportosuljanak. E terv megvalósulása biztosítani fogja hazánk termelése és kereskedelme számára azt a pozíciót, amelyet az elmúlt évek mulasztása után okvetlen visszaszereznünk szükséges. * Nem szabad lekicsinyelni a vállalkozásban résztvevő nagybankok áldozatkészségét. Bizonyos, hogy a sertéspiac megszervezése elsőrendű közgazdasági érdek és bizonyos az is, hogy az uj részvénytársaság akkor, amikor a főváros mulasztásának pótlására siet, közvetve nemcsak a sertéskereskedelemnek tesz ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot, hanem előmozditja a főváros közélelmezésének javítását és hasznára lesz az egész ország kereskedelmének. A sertéskereskedelem szervezetlensége megszűnik anélkül, hogy a fővárosnak bármilyen áldozatába kerülne a dolog. Az uj államkölcsön. Teleszky pénzügyminiszter megegyezett a Rothschild konzorciummal 500 millió korona 4 és fél százalékos, 60 év alatt törlesztendő kölcsön kibocsátása tárgyában. Úgy látszik a porosz kölcsön sikere indította arra a pénzügyminisztert, hogy amortizációs kölcsönt vegyen fel. A 4 é$ fél százalékos
