Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 6. szám
2 </iT » -T'-y ~ ' jfomZO&líiKMP Budapest, 1914. február 4. Huszonkét kerület Budapest uj beosztása Hónapokkal ezelőtt megírta a Fővárosi Hírlap, hogy a kormány Budapestnek mindössze huszonkét választókerületet akar adni, holott a lakosság és a választók száma szérűit a fővárost harminckét mandátum illetné meg. Lapunk közléseinek hitelességét fényesen igazolja a képviselőházban benyújtott törvényjavaslat. A fővárosnak tényleg 22 választókerülete lesz, 13-al Hbb, mint eddig volt. Más kérdés, hogy ez a 22 kerület hogyan fog kialakulni, hány kerületből fognak a jövőben állam a mostani pesti kerületek. A „Fővárosi Hírlap“ biztos értesülése szerint a választókerületek kikerekitésénél nem fogják mindenütt tekintetbe venni a jelenlegi közigazgatási beosztást. Az Erzsébetvárosnak pl. öt kerülete lesz s két kerületet a szomszédos kerületeknek a területéből fognak kikerekiteni. A Terézvárosnak előreláthatólag három kerülete lesz, a Józsefvárosnak ugyanannyi, ami feltűnő aránytalanság és a politikai helyzetben, a választók állásfolalásában találja a magyarázatát. Az első kerület k é t képviselőt fog választani, a Lágymányos polgársága tehát eléri régi vágyát. Két képviselőt küld a Belváros, a Lipótváros és Kőbánya, egyegy mandátuma lesz a második kerületnek. Óbudának, a Ferencvárosnak. A polgármester régóta ismeri a kerületek uj beosztásáról szóló törvényjavaslatot. Része volt benne, megtárgyalták a fővárosra vonatkozó intézkedéseket akkor, amikor Abbáziában találkozott a polgármester Némethy államtitkárral. Az uj beosztással kapcsolatban a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy a főpolgármesteri állást betölti. A polgármesternek régi, kedvenc terve, hogy megválik állásától, főpolgármester lesz és egyúttal a közmunkatanács elnöke. Bárczy István tehát komolyan pályázik a feltétlenül távozó Tolnay Lajos helyére, de csakis olyan feltétellel, hogy ez állása mellett, vagy főpolgármester lesz, vagy polgármester marad. Ez pedig nem mehet másként, mint úgy, hogy a közmunkatanács szervezetét, hatáskörét megváltoztatják. Ha nem teszik, akkor a polgármesteri, vagy főpolgármesteri állás összeférhetetlen a közmunkatanács elnöki állásával. ÉBB■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ........a. A FERENCIEK TEMPLOMA A hercegprímás és a polgármester Rendkiviil érdekes tervet pattantott ki „Az Est“. Megírta, hogy a Ferencrendiek üzleti szempontból nem tartják előnyösnek, kellőleg kihasználtnak a templom és a hozzátartozó bazár jelenlegi telkét. Megbízták tehát Tory és Pogány műépítészeket, hogy a két épület helyére hatalmas bérpalotát tervezzenek, a templomot pedig valamelyik félreeső utcában akarják felépíteni. Művészi körökben élénk visszatetszést keltett ez a hir, mert a Belvárosnak a képéhez erősen hozzánőtt a Ferenciek temploma, a melynek tornya kiváló műemlék. A városházán is nagy érdeklődéssel fogadták a dolgot, csak a polgármester előtt nem meglepetés az egész. Biztos tudomásunk szerint a polgármester megállapodott a hercegprímással abban, hogy az építkezés ellen a város nem támaszt kifogásokat. A város nem fogja érvényesíteni jogait abban az irányban, hogy a templom a mai helyén maradjon. A Ferenciek Csernoch János hercegprímást már korábban megnyerték tervüknek, aki bizonyos rekornpenzációk fejében nemcsak a maga részéről fogadta el a tervet, hanem személyesen járt közbe az akadályok elhárítása végett Bárczy István dr. polgár- mesternél is. A Ferenc-rendiek biztosra veszik, hogy a főváros részéről nem érheti őket meglepetés, a város nem gördít akadályokat az építkezés elé. Kormány-igéret. Amire ráfizetett a város. Két esztendővel ezelőtt gyanús körülmények között vásárolta meg a város az u. n. Hi erőit y m y-féle telkeket, Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszter örököseitől. A mintegy harmincezer négyszögölnyi területre, amely az Angyalföldön van, semmi szüksége sem volt a fővárosnak. A vételár pedig horribilis volt, kb. 150—200.000 koronával t u 1 f i z e 11 e a város a telkeket. A nagylelkűségnek ezúttal volt némi magyarázata, indokolása. A vételt a kormány kény- szeritétte a fővárosra. A kormány úgy érezte, hogy a nemzet hálával tartozik az elhunyt miniszternek s ezt a nemzeti hálát a főváros készséggel honorálta. Az akkori belügyminiszter, K h 1! e n-H éderváry Károly gróf, magához hivatta a polgármestert és sikerült meggyőznie Bárczy Istvánt arról, hogy Budapest kitűnő üzletet csinál. A polgármester nem szívesen vállalta az ügyet, mert a város finánciái már ekkor sem voltak fényesek. Erre megindult a ka- pacitálás, az alku, Khuen megígérte Bárczy Istvánnak, hogy a rossz üzlet ellenértékéül az uj gázgyár partvédelmi munkáinak költségeit az állam fogja viselni. A polgármester örült, hogy a munkája köny- nyebb lesz, a város á kedvező feltétel hallatára enged a kormányelnök kérésének. Ebben nem is csalatkozott Bárc z y. Diszkréció mellett beavatta a tekintélyes városatyákat a miniszter- elnökkel kötött megállapodásba s összehivatta a pénzügyi bizottságot — d. e. 11 órára, aminek az volt a következménye, hogy a szokatlan időben mindössze négyen jöttek el. A közgyűlésen is simán ment minden, az előterjesztést elfogadták a városatyák. Aztán . . . aztán elmúlt két hosszú esztendő, elmúlt Khuen, elmúlt Lukács László, előbb-utóbb talán mégis elmúlik TLza István is, az uj gázgyár majdnem teljesen elkészült, a partvédelmi munkák régen elvégeztettek — a kormány hozzájárulásáról azonban senki sem beszél többé! A két esztendő előtti kormány kijátszotta a várost. Ami talán nem is helyes megállapitás, mert nincs kizárva, hogy a kormány időelötti bukása volt az oka az Ígéret be nem tartásának. A polgármester azonban mindenképpen felelős a hétszázezer koronás túlfizetésért, mert hiszen azóta ezerszer módjában állott volna a Khuen után következő belügyminisztereket elődjüknek kötelező Ígéretére figyelmeztetni. Miért legyen mindig a főváros az, amelyet lépten-nyomon becsapnak? Késedelmi kamatokat követel egy vállalkozó. Egészen szokatlan alapon pörölték nemrégiben a fővárost. A felperes Schaffer és Wel- lisch budapesti vállalkozó cég. Keresetében, amelyet a IV. kér. járásbíróságnál nyújtott beelőadja, hogy évek hosszú során át volt a várossal szerződéses viszonyban. A viszony gyümölcse a szóbanforgó pör. A főváros ugyanis —- igy szól a kereset ősi szokás szerint állandóan késedelmesen fizette ki a cég követeléseit, holott a szabályzat értelmében a munkák dija a számla benyújtásától számított harminc nap múlva fizetendő. A cégnek ebből 4200 korona kára volt, ennyit tesz ki a kamat arra az időre, amely a köteles 30 nap és a kifizetések ideje között elmúlt. A fővárost a perben Klein Róbert dr. tiszti ügyész képviselte, aki pergátló kifogást emelt azon az alapon, hogy a cégnek nem volt joga a követelését felaprózni, hanem az egész 4200 koronát érvényesítheti csak és pedig e g y keresettel, amelynek tárgyalása nem tartozik a járásbírósághoz, hanem a törvényszékhez. A járásbíróság helyt adott a pergátló kifogásnak s igy az ügy egyelőre elveszett a vállalkozó-cég számára, A per mindenesetre élénken jellemzi úgy a fővárost, mint a főváros vállalkozóit. A városnál uzus lett abból az abuzusból, hogy a számlákat nem fizetik pontosan, a várossal elszámolási viszonyban álló felek elkeseredetten panaszkodnak a késedelmes, lassú elintézés miatt. Viszont a vállalkozók kapzsisága határtalan. A vállalkozó még akkor sem hagyja békén a várost, amikor már régen megkapta a pénzét. Az Andrássy-ut burkolata. Döntés: február hatodikén Tüneményes gyorsasággal igyekszik az ütés csatornaépítési ügyosztály az Andrássy- uti faburkolat ügyét elintézni. A gyorsaság miatlt nem is érheti az ügyosztályt szernre- ,hányás, ahhoz azonban erősen köze van a nyilvánosságnak, hogy vadon ez a gyorsaság nem-e csak arra való, hogy Gregerse- 11 é k mennél előbb megkapják az üzletet? Február hatodikán, pénteken d. u. 4 órakor tárgyalja a közgyűlési bizottság az ügyosztály előterjesztését, amely tudvalévőén úgy szól. hogy a szállítás legnagyobb részét az 1. Mäh Leégnek adják, a puhafaburkolással pedig a Gregerse n-céget bízzák meg, A középitési bizottság tagjaira hárul most az a feladat, hogy alaposan megvizsgálják ezt az ügyet. Lelkiismeretes munkát kérünk a bizottság tagjaitól, semmiféle kedvezést, semmiféle elnézést. Meg kell állapítani, vájjon kié a legelőnyösebb ajánlat. Igaz-e az, hogy az 1. Máhl-cég nincsen bejegyezve nálunk, igy tehát az árlejtésen nem is volt joga részt- venni. Tudni kell. melyik ajánlat a legolcsóbb. való-e az, hogy az ausztráliai fáról gyártott hírek túlzottak, tiszta tallwoud nem is létezik. Igaz-e, hogy a fővárosnak nem szabad külföldi gyártmányokat favorizálni, igaz-e, hogy a magyar fa kiállja a versenyt a külföldön is. Ténv-e, hogy az árlejtés körül egyéb szabálytalanságok is történtek s hogy a Gregersen-cég ügyét a cégnek egyik városatya-tagja viselte legerősebben a szivén. Minden irányban alapos tájékozódást kel! nyújtani a bizottsági tagoknak. A döntés csakis igy kelthet közmegnyugvást és csakis igy szabadul meg a közvélemény attól az alapos gyanútól, hogy az Andrássy-ut faburkolatának elintézése ismét tipikusan budapesti, városházi volt. Megírtuk, hogy a tanács legutóbbi ülésér. levette a napirendről ezt a tárgyat s ugv döntött, hogy Fock tanácsnok előterjesztését előbb a középitési ügyosztálynak kell letárgyalnia. A tanács ülésén Fock tanácsnok szemléltető előadást tartott arról, milyen kitűnő a külföldi fa. A tanács tagjait azonban hidegen hagyta az előadás. Különösen az az ellenérv hatott, hogy a tanácsnak és az illetékes albizottságnak voltaképpen nem is volt joga a döntéshez. A folyó évi költségvetésben ugyanis mindössze ötvenezer koronát irányoztak dő az Andrássy-ut burkolására. Lehetetlen és tűrhetetlen állapot tehát, hogy Gregersenék kedvéért enyszeriien kisemmiz- zék a közgyűlés akaratát s a költségvetés kereteinek felbbritásával milliós üzleteket állítsanak be a háztartás mérlegébe. A középitési bizottságnak ezt a szempontot is alaposan meg kell vitatnia. KENYÉR-UZSORA A VÁROS PÉLDÁJÁRA. Kitűnő barátaink, a pékek, úgy találták, hogy a kenyér túlságosan olcsó. A helyzeten úgy segítettek, hogy a kenyér árát felemelték. A pékek ellen joggal zúdul fel a főváros polgársága. A kenyér árának emelése éppen a legszegényebb néprétegeket sújtja s még hozzá olyan időben, amikor még az elsőrendű élet- szükségleteknek a kielégítése is tömérdek gonddal jár. A pékek elhatározásában legnevezetesebb az indokolás. Arra hivatkoznak, azzal védekeznek a derék sütők, hogy hiszen az áremelést a községi kenyérgyár kezdte, íme, a községi élelmiszerüzem legfőbb inté-
