Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 6. szám
■ ■r ' r | I' ■I Budapest, 1914. február 4. 3 bőségének ujabb diadala! A községi kenyérgyár volt a legnagyobb büszkesége Folkusházy Lajosnak. Ezt az üzemet dédelgették a városházán, semmiféle áldozatot nem sajnáltak tőle. Állandóan azt hirdették, hogy a kenyérgyár elsőrendű üzlet, kitűnően porsperál, mérsékli a kényéi árat, lehetetlenné teszi a pékmesterek garázdálkodását. A valóságban pedig úgy alakult a helyzet, hogy a községi kenyérgyárból semmi haszna nem volt a városnak, folytonosan ujabb és ujabb beruházásokat, százezreket igényelt, az árak pedig egy ideig változatlanok maradtak, atnig végre a községi kenyérgyár megunta az egyhangú helyzetet és elsőnek emelte fel az árakat. A pékek csak most, három hónappal később követték a város példáját, ők most már joggal hivatkozhatnak arra, hogy ha a város, amelynek nem kell adót, vizet és gázt fizetni, nem bírja ki az olcsó árakat, akkor őnekik annál kevésbbé van okuk sajnálni a publikumot. Ez a gyönyörű állapot folytatódni fog: a községi kenyérgyár vezetője egy hírlapi nyilatkozatban kijelentette, hogy a községi kenyérgy ár nemsokára ismét emelni fogja az á r a k a t. Ez a legremekebb perspektíva: az ár- szabályozásra, ármérséklésre szolgáló hatósági üzem előtáncosa a kenyéruzsorának. Mintha a pékek alapították volna ezt az üzemet, annak a demonstrálására, hogy ők milyen finomak, milyen olcsók, milyen méltányosak! A kenyér áremeléséből ismét csinos ötlet nőtt ki. Már buzgón beharangoznak a városi nagykereskedés legújabb ágának. Azt mondják, addig nem lesz olcsóbb a kenyér, sőt addig nem fog virulni Budapest, amíg a városnak saját m a 1- m a nem lesz. Malomiparos akar lenni Folkus- házy tanácsnok, a kereskedelem után most az iparra veti magát. Már ki is szemelték a malmot, a vidéken a főváros közelében. Ez lesz a befejezése a közélelmezés javítására irányuló akciónak. Ha megindul a malom munkája, óriási malomkő esik le Folkusházy tanácsnok szivéről. A hatósági üzemekről és üzletekről ismeretes a mi véleményünk. A város malmára nem hajtunk vizet. A Magyar Villamosságiról. Szabó főügyész nyilatkozata. Addig Írtak és beszéltek mindenfelé a Magyar Villamossági megváltásáról, míg ez az ügy a közeljövő legaktuálisabb kérdése lett. Junius elsején kell a megváltásnak bekövetkeznie, az előkészítés munkája tehát a lehető legrövidebb. A megváltás körül dúló harcnak ebben a stádiumában Szabó Imre dr. h. főügyész, akinek hatásköréhez az ügy jogi része tartozik, a követezőkben ismertette a helyzetet: A becslés megtörtént, a szakértők elkészültek véleményükkel. Most dolgoznak azcn az előterjesztésen, amelynek alapján a közgyűlésnek el kell döntenie, akar-e a megváltás jogával élni, vagy sem. Ha igen. akkor a város június elsején átveszi az üzemet összes járulékaival együtt. Ha nem. akkor nyolc esztendeig nincs joga a városnak a megváltáshoz. — Mi az előterjesztésben részletes számi .ásókat csinálunk s a közgyűlés elé tárjuk, mi a maximuma a becslés eredményének, mennyit tartunk mi méltányosnak és mennyit fog a bíróság előreláthatólag megállapítani. A közgyűlésnek tehát teljesen 'tiszta képe lesz arról, hogy a megváltás mennyi pénzébe fog kerülni a városnak. Egyéni felfogásom, helyesebben szólva impresszióm az, hogy a megváltás tekintetében érdekellentét, nézeteltérés van a részvényesek és az igazgatóság tagjai között. A Villamossági részvényesei belenyugodnának a megváltásba, mert tudják, hogy a fővárosnak joga van hozzá. Az ő óhajuk most csak az. hogy mennél nagyobb legyen a megváltás i ára, mennél többet kapjanak a részvé- ; nyékért. Az igazgatóság (tagjai azonban elesnek a tiszteletdijaktól és igy érthető, hogy nem lelkesednek a megváltásért. — Mihelyt az előterjesztés elkészül, a tanácshoz kerül, onnan pedig abba az albizottságba, amelyet a pénzügyi bizottság erre a célra kiküldött a maga kebeléből. Véleményem szerint az albizottságtól közvetlenül a közgyűlés elé kerül az iigv. a pénzügyi bizottság nem fog foglalkozni vele. mert hiszen az albizottságot a pénzügyi bizottság delegálta. — A közgyűlés határozata után már csak részletkérdéseket kell elintézni. Ilyen kérdés pl. a szakértők díjazása. A szakértőkkel még sok munkája lesz a városnak. FOLKUSHÁZY BÓDÉ-MÁNIÁJA. Dicshimnusz az élelmiszer-üzemről. I. Mese a három bódéról. A községi élelmiszerüzemnek legszebb alkotásai, ércnél maradandóbb emlékművei a hires élelmiszerbódék, amelyekről ezerszer kimutattuk már, hogy nemcsak fölöslegesek, hanem ártalmasak is. A bódékban a legkülönbözőbb élelmiszereket árusítják, drágábban, mint a szatócsok és kereskedők, azonkívül pedig jóval selejtesebb minőségben. A bódék története vissza- nyulik azokra az időkre, amikor a községi élelmiszerüzem ötlete megszületett. Több mint két esztendővel ezelőtt, az 1911. év őszén, irtóhadjáratot akart indítani Folkusházy Lajos tanácsnok a kereskedők ellen s a nagy felbuzdulásnak csakis V á z s o n y i Vilmos erélyes állásfoglalása vetett rövid időre gátat. Akkor, 1911 november 22-ikén a főváros közgyűlése hozzájárult ahhoz, hogy a közélelmezési ügyosztály a város 12 külömböző pontján élelmiszerbódékat állítson fel, ezenkívül pedig hét ilyen bódét engedélyezett a. vásárcsarnokokban. A bódék felépültek és pedig a következő helyeken: Vámház-tér, Ferdinánd-tér, Hunyadi-tér, Garai- tér, Országos vásártér, Martinovics-tér, Lágymányosi piac, Döbrentei-tér, Krisztina-tér, Széna-tér, Kolosi-tér, Gyáli-ut, Vágóhid-utca, Központi vásácsarnok, Rákóczi-téri, Klauzál-téri Hold-utcai. Bombatéri és Városházi vásárcsarnokok. Erre a 19 bódéra felhatalmazást kért és kapott a közélelmezési ügyosztály, ezekről tehát a közgyűlés is tudott. Az idők folyamán azonban három uj bódét építettek felhatalmazás nélkül. Nevezetesen a M e s t e r-ü teában 1912i-ben, a Z s i g m o n d-u teában 1913 tavaszán és a Flórián-téren 1913 őszén. Amiből az következik, hogy Folkusházy tanácsnok mindenáron kibővíteni akarja az üzemet, ahelyett, hogy a tapasztalatokból tanulna s nemcsak hogy uj bódékat állít fel, hanem most már azt sem tartja szükségesnek, hogy az illetékes bizottságot és a közgyűlést megkérdezze. II. Akik önmagukat dicsérik. Hosszas hallgatás után végre életeit adott magáról a dicső községi élelmiszerüzem. Nem azért, hogy védekezzék -az egyre sűrűbben felhangzó vádak és panaszok ellen, hanem hogy önmaga végezze el azt, amire mások nem kaphatók: az él el mi szer üzem dicsőítését. Reich Samu igazgató ur a legfőbb intézője most —■ Folkusházy tanácsnok távollétében — a községi élelmiszerüzemnek. Az ö szerénységét hirdeti a következő föllelkesítő kommüniké: A főváros közélelmezési intézményeinek tanulmányozása. A drágaság elleni küzdelem a külföldi városokat arra ösztönzi, hogy különféle intézkedéseket kíséreljenek meg a fogyasztó lakosság nehéz helyzetének könnyítése érdekében. A főváros által e tekintetben tett intézkedéseknek hire a külföldön is elterjedt és ott, úgy látszik, élénk érdeklődést keltett, mert napról- napra, mind több helyről tudakozódnak ezeknek a fővárosi intézményeknek működése és eredménye iránt. így egyrészt a külföldi kormányoknak diplomáciai képviselői, de maguk a városok közvetlenül is érdeklődnek és tanulmányozzák a főváros községi élelmiszerárusitó üzemét és a községi kenyérgyárat. Legutóbb Augsburg és Moszkva városok tanácsa kértek Írásbeli adatokat, Strassburg városa egy bizottsági tagját, Szmirna a főpolgármesterét, Belgrad pedig kél tanácsnokát küldötte Budapestre, hogy itt a helyszínén tanulmányozzák a községi élelmiszerek árusítását és a községi kenyérgyártás üzemét Nem akarjuk kétségbevonni, hogy a kommünikében szereplő városoknak a kiküldöttjei tényleg jártak Budapesten. Végre is a kiküldöttek bizonyára másutt is jártak, máshol is tanulmányozták az élelmiszerdrágaság elleni hatósági akciót, s ha másutt tömeges tapasztalatokat szereztek abban az irányban, hogy mit kell tenni, úgy Budapesten viszont megtanulhatták, hogy m i t nem szabad tenni. A budapesti útnak tehát feltétlenül volt célja, érelme és haszna! A körültekintő igazgatóság azonban várjon a hangos reklámmal egészen addig, amig arról nem szerez tudomást, hogy másutt is utánozták a pesti példát, másutt is a polgárság ellen csinálták meg a községi élelmiszerüzemei, másutt is kisajátította a hatóság az összes üzletágakat, másutt is ráfeküdt a város a saját adófizetőire, másutt is emelkedő irányzat követte az ármérséklésre irányult hatósági beavatkozást. Aki még ma is azt hiszi, hogy a községi élelmiszerüzemnél csapnivalóbb, fölöslegesebb intézmény is létezik, okuljon az itt következő táblázatból. Csak úgy találomra összehasonlítottuk a legutóbbi napok egyikén a községi élelmiszerüzem árait a kereskedők normális napiáraival. Az eredmény a következő: Az élelmiszerüzem A normális napiárai. árak. kor. kilónként kor. Juhhus 1. rendű 1.04 0.8O „ 11. „ 0.88 0.76 Háj kg.-ként 1.42 1.32 Nyúl „ drb (köz.) 2.60 (nagy) 2.60 Fácán 3-,— 2.60 Szarvas (összesek átlag) 1.50 —.88 Vaddisznó „ 1.30 —.80 Tojás 18 drb 2 — 19—20 drb 2.— Teavaj 3.60 2.40Tehéntúró —.42 0.16 Nyilvánvaló tehát, hogy jóhiszeműen nem lehet többé a»z élelmiszerüzem sikeréről beszélni, az ármérséklő hatás pedig abból áll, hogy a kereskedők — látva az élelmiszerüzem árait — maguk is fel fogják emelni az árakat, nem bolondok, hogy olcsóbbak legyenek mint a város, a mikor az ö árujuk sokkal jobb minőségű. Egyébként az élelmiszerüzem illatos önreklámja a legjobb időben jött. A legtekintélyesebb kereskedelmi testületek egyike, azO m k e, kezébe vette a fővárosi kereskedők ügyét s gyűjti az adatokat az élelmiszerüzem ellen. A Pester Lloyd vasárnapi számában B o g d á n y i Mór főv. biz. tag tollából hosszabb tanulmányt közöl. A nagyértékü fejtegetésnek az a lényege, hogy az élelmiszerek áraid nem lehet a közélelmezési ügyosztály tanácsnoki szobájából irányítani, mert azok a váltakozó konjunktúrák szerint igazodnak. Rendkívül pikáns a feltűnést keltő cikknek következő része: „Ha végigtekintünk a főváros községesitési politikáján, csekély kivétellel ugyanazokat a jelenségeket találjuk meg, a kenyérgyártól és a gázgyártól kezdve egészen az autobuszügyig. A 15- 20 községesiteít üzemnél ugyanazt a tendenciát fedezhetjük fel. Az összeférhetetlenségekkel senki sem törődik már, s a vezetők, alkalmazottak, szállítók, egyslzóval az érdekeltek tábora napról-napra növekedik, úgy hogy a törvényhatósági bizottságban hova-to- vább szóhoz sem juthat többé a független polgároknak ijesztően összezsugorodott csapata." íme. aFövárosiHirlap által kiállított bizonyítványt most már a bizottsági tagok is aláírják. ázilacj készített női-, férfi- és gyermekfehér nem iiek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21.
