Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 6. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. február hó 4-én. 6. szám. ELŐFIZETÉSI AnnKi Egész, éxrne... ..................16 K Fé l év ne.............................. 8 K Egyes számok ftaph a- fők a kiadóhivatalban• Várospolitikai és közgazdi aSáaí hCtiiaO Megjelenik minden szen^ dón. Szenkesztösóg és f eiaiös Dacsó Emil, Mpj*ICPAe**<« d/». Szilágyi Hugó kiadóhivatalt VI. ken.. Szív-utca ••• 18. szám Telefon............ • 137-13 Sógornak Lenni nagy és nemes gondolat: ez a BárCzy Francsek-iigynek a tanulsága. A polgármester úrról megírtuk, hogy szenvedélyes városszépitő. Budapest polgársága évtizedek óta hasztalanul panaszolja, hogy a főváros kellő közepén nem szabad a Rókus- kórházat megtűrni. Közegészségügyi szempontból ártalmas, hogy a város legforgalmasabb helyén kórház álljon, a városszabályozásnak, városesinositásnak pedig bosszantó akadálya az az épülettömb, amely a Rákócziidon éktelenkedik. A polgármester megértő méltánylással fogadta a fel-felhangzó panaszokat. A polgár- mester egy „Schöngeist“, minden szépért és nemesért rajong, nincs hőbb vágya, mint hogy a fejlődés akadályai leromboltassanak s a helyükre modern paloták kerüljenek. A polgármester megérezte, hogy kötelessége Budapest arculatát kellemesen megváltoztatni, a városszépítésnek művészi irányt szabni. Bárczy István levonta mindezeknek a szempontoknak a legvégső konzekvenciáit. Halálra Ítélte a Kis-Rókust, de még mielőtt az Ítélet végrehajtásának anyagi eszközeit meg tudta volna szerezni, kiszemelte azt a művészt, aki konzseniális lelkének kisugárzásával hasonlóképpen a szeretett fővárost kívánta szolgálni. Bárczy István végzett s a végzés úgy szólt, hogy Francsek Imre tervezzen. Napjainkban, e vastag realizmus által szaturált korban ugyan ki vehetné zokon, hogy a polgármesteri végzés nem Lechner Ödönt érte, hanem Francsek Imrét? Lechner Ödönt az egész ország, az egész világ ismeri, Francsek Imrét ellenben jól ismeri ezeken kivid a polgármester is. Lechner Ödönnek nem kell nagyobb nyilvánosság, nem kell több reklám, mert alkotásait mindenki ismeri. Fran-, esek Imrének ellenben mindeddig a közmunkatanács számára kellett tervezgetnie, ő tehát erősen rászorult még a közönséggel való ismerkedésre. Aki mindezt be nem látja és ok és okozati összefüggést keres a sógorság és a keresési alkalomnak a nyújtása között, az csak kiabáljon panamáról. Kiabálhat egész bátran, amig a torka meg nem reped belé: a szép tervek készek, a megállapodást nem lehet visszacsinálni, tehát fizetni kell. Nem baj, hogy uj párral szaporodtak a négyes-táncosok. Tolnay-Morvay, Garancsy-Radovano- vics stb. táncosok mellett kitünően meg fogja állani a helyét a Bárczy-Francsek-pár. A tánc, amelyet az ifjú pár lejt, a városházi külön tangó. Zenéjét szerzé Bárczy István, koreográfiáját tervezé Francsek Imre. És fizeti a türelmes nézőközönség. Huszonkét képviselői küld a jövő választáskor Budapest a parlamentbe. A népesség és a választók arányszámának újra nem felel meg ez a szám, de bizonyos, bogy 120 percenttel emekedeit a főváros mandátumainak száma. Izgató kérdés, mi lesz az új választások eredménye, hogyan fog beválta a titkos szavazás,' az új rétegek milyen változásokat fognak tenni. Ennél is fontosabb és a mi szempontunkból döntőbb kérdés, mi lesz a főváros közigazgatási beosztásával. Hogyan fog a lakúi ni a jövőben a fővárosi ad miniszt rációnak az a része, amelynek élen az elöljárók állanak. Jó lesz, ha a kérdések iránt hamarább fognak érdeklődni a városatyák, mint a választókerületek új beosztása iránt, s nem történik meg újból az, hogy a közgyűlés határozatát még nem is ismerik hivatalosan a ' j mány tagjai s a törvény- javaslat már is a Ház asztalán fekszik. A kormány terveiről, szándékairól, egy-két törzsfőnökön kivid csakis a polgármester tudott. Néki köszönhetjük, hogy Budapest ismét erkölcsi pofont kapott a kormánytól. A magyar ipar egészen bátran koldúlni mehet a fővárostól. Egy- re-másra pofoncsapják a városházán azt az egyedid becsületes elvet, hogy — ceteris paribus a honi gyártmányoké, a hazai vállalkozóké legyen az elsőbbség a külfölddel szemben. Ismeteljük, ez az elv csakis akkor döntő, ha egyébként a magyar munka úgy minőségileg, mint az ár tekintetében egyenlő a külföldivel. Senkinek sem szabad a városházán a magyar ipar jelszavával visszaélni, senki sem kaphat szállítást, munkát, csak azért, mert a korikorrenSe külföldi. De nem szabad egyetlenegyszer sem mellőzni a hazai ipart olyankor, amikor a magyar ipar legalább is olyan jó, mint a külföldi. A legutóbbi hetekben két konkrét eset akadt, amely esetekből nyilvánvalóan folyik, hogy a tanácsnál nem az elvek a fők, hanem az elveket háttérbe szorító bizottsági tagok. A magyar fáról nem kell hymnuszokat zengeni. Mindenki tudja, hogy a magyar fával legalább is olyan jól lehet burkolni, mint a külföldivel. Az illetékes ügyosztály mégis Ausztráliából akarja importálni a fát, ennek akar elsőbbséget adni. Most pedig a kókusz-szőnyeggel van hasonló baj. A kórházak, iskolák, fürdők részére szükséges kókusz-szőnyeget osztrák gyáraktól szerezte meg a város. Holott idehaza kiváló minőségű, olcsó kókuszszőnyeget gyártanak. Ebből világos, hogy a két eset nem véletlen, hanem rendszeres háttérbe szorítását jelenti mindennek, ami azonkívül, hogy hazai, még csak nem is származik — bizottsági tagtól. Piccadilly II. Védekezik Francsek Imre. Mérhetetlen felháborodással, megdöbbenéssel fogadták mindenfelé a F ö vá r o s i li i r 1 a p szenzációs közlését az nj Piccadillyröl, a polgár- mesternek arról a ténykedéséről, hogy százezres munkát juttatott a saját sógorának, F r a lies ek Imre műszaki tanácsosnak. A polgármester jobbnak vélte a hallgatást. Francs e k Imre viszont egy hírlapíró előtt igy nyilatkozott a dologról : — Tény, hogy sógora vagyok Bárczy István polgármesternek. Igaz, hegy a tanácstól megbízást kaptam a Kis-Rókus-kórltáz Stáhly-utcai oldalán építendő bérpalotának ti tervezésére. A terv eket elkészítettem, az építkezés köíísége maximálisan két millió korona lesz. Fngem ennek az összegnek négy százaléka illet meg, ezt a pénzt azonban csakis akkor kapom meg, ha hozzáfognak az építéshez. Ebből a nyilatkozatból mindenki megalkothatja a maga véleményét. A sógor-épitész beismerte, hogy a megbízást megkapta. Semmit sem változni a dolgon az, hogy a megbízást formailag a tanács adta, nem pedig a polgámester. A tanácsnak a polgármester tett erre vonatkozólag előterjesztést és éppen úgy, amint a múltban sem történt meg egyetlenegyszer sem, hogy a tanács leszavazta volna a polgármestert, most is biztos volt, hogy az előterjesztés ellen senki sem fog tiltakozni a tanácsnokok közül. Ez az eset ismét klasszikus bizonyítéka Hecht Ernő állításának, amely szerint a tanács tagjai nem függetlenek még a tanácsban sem, haneif! vakon követik, merő opportunizmusból, a polgármester parancsait. Az első kifogás tehát nem dönti meg, hanem csak minősíti a vádat: a polgármester bűnössége annál nagyobb, mert tettestársakat is szerzett. Francsek Imre második kifogása az összegszerűségre vonatkozik. Szerinte az összköltség maximálisan két millió korona lesz, a tisztelei- dija pedig négy százalék, tehát nyolcvan- ezer korona. Itt már vitába sem szállunk a nyilatkozóval. Mert eltekintve attól, hogy a műszaki tanácsos ur adatai túlzottan szerények, teljesen mellékesnek tartjuk az összeget, az e r- kölcsi ö'sszeiő.rhetetlenségre egyáltalában nincsen befolyással az, hogy a sógor- építész félmillió koronát keres-e a városon, vagy pedig mindössze ötvenezer koronát. Az erkölcsi összeférhetetlenség előáll abban a pillanatban, amikor a főváros polgármestere városi munkát, városi pénzt juttat valakinek, csak azért, mert az a valaki történetesen az ő sógora. Arra feleljen Bárczy polgármester, ezt magyarázza meg Francsek Imre: vájjon miért nem írtak ki a tervkészítésre n y i 1 v á no s pályázatot? És vájjon Francsek Imre akkor is megkapta volna a megbízást, ha nem rokona Bárczy Istvánnak? Nem komoly védekezés az sem, hogy a műszaki tanácsos csakis akkor kapja meg a munkadiját, ha hozzáfognak az építkezéshez. Tudvalévő, hogy a lebontandó épület hosszabb idő óta lakatlanul áll, a bontás tehát feltétlenül be fog következni s a város feltétlenül hozzá fog az építkezéshez, mihelyt a nagy kölcsönszerzés sikerül. Nyugodt lehet tehát Francsek Imre ur, a pénze egészen biztos. A sógor gondoskodott munkáról, a sógor gondoskodni fog fedezetről is.
