Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-21 / 4. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. ja miár hó 21-en. 4. szám. 1aiiia»iialnaiiiniiiniiiniiiniiiaiHaiiiaiiTDiiinitiDiiiaurpiiiäiiiaiiigiiiniiiäi»agiiaHiaiiiatiin!nniigHiiiDnil! Várospolitikai és közgaZdaSáai kdiíao Megjelenik minden szer»^ dán. Szenkesztöség és felelős swikmaztö Dac só Emii. Társ szerkesztő dr>. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. ken.. Sz.iv-u.tca • • • IS. szdm. Telefon ••••••• 137-15 ELŐFIZETÉSI 7ÍR7tK: Egész év ne .................76 K Fé l évne............................. s K Eg yes számok kap ft a- tóh a kiadóhivatalban• Szigorú rendeletet bocsájtott ki az elmúlt héten a polgármester. Ilyen szigorúsági roham gyakran lepi el a főváros legelső tisztviselőjét, különösen iolyan;kor, amikor a rendeletnek az a hivatása, hogy sokkal fontosabb, égetőbb kérdésekről elterelje a közfigyelmet. Most is miről szól a polgármesteri ukáz? Talán a kéményseprőmesterek garázdálkodásának vet véget? Talán megbünteti a vállalkozókat, akik dupla krétával Írják a számláikat és drága pénzért silány munkát végeznek? Talán a tisztviselőket akarja megvédeni a befolyásos bizottsági tagok protekciós rohama ellen? Egyik kérdés sem fedi a valóságot. A drákói rendelet a kisebbrendü tisztviselőknek szól, akiket a polgármester eltilt attól, hogy a magasabbrangu tisztviselőkhöz forduljanak jóakarata támogatásért akkor, amikor valamely állásra pályáznak. A tisztviselők keserves kálváriajárása nem újkeletű téma. E lap hasábjain is kifejtettük már, mennyire lehetetlen, mennyire lealázó az a helyzet, hegy a tisztviselők csakis úgy boldogulnak pályájukon, ha minden este más-miás kerületi klubnak a vacsoráján esznek részt, sorra, udvarolnak a bizottsági tagoknak, felhasználnak minden összeköttetést, minden utat, amely a bizottsági tagok szivéhez vezet. Nem az arravafóság, a tehetség, a szorgalom, a szolgálatban szerzett érdemek jönnek tekintetbe a tisztviselők előléptetésénél, hanem elsősorban a polgármesteri akarat, másodsorban pedig a tisztviselők, élelmessége, csúszás-mászása. A klubtárs mindig előnyben részesül azokkal szemben, akiket sohasem lehet látni a kerületi klubokban. Szomorú a helyzet képe és ha a polgármesteri rendelet ezeken a tűrhetetlen állapotokon akarna segíteni, senkinek sem lehetne ellene kifogása. De Bárczy István ezt a szempontot figyelmen kiviil hagyja és más téren keresi a hibák orvoslását. A bizottsági tagoknál kunyorálhatnak tovább a tisztviselők, de tisztviselőtársaikhoz nem szabad íor dulniok. Jól tudjuk, mi vezette a polgármestert a szóbanforgó rendeletnek a kibocsátására. Bárczy nem szereti a konkurenciát. Az állásokra pályázó tisztviselőknek egyedül az ő kegyét kell keresni, minden állás fölött ő rendelkezik szabadon és súlyosan megzavarja a polgármesteri cirkulusokat az, aki máshoz fordul protekcióért . . . ,,A város én vagyok!“ —' ez a királyi jelmondat a valódi értelme a szigorú polgármesteri rendeletnek. Jansen Hermáiul, a világhírű műépítész, Berlin város iijjáépitője, a múlt héten Budapesten járt és előadást tartott a városrendezésről. A kiváló szakembertől megkérdezték, mi a véleménye az Er- zsébet-sugáirutról. Erre Jansen, aki. nem pályázik semmiféle városi munkára és nincsen senkivel sem rokonságban, sem komaságban, egészen magyarosan megmondta, hogy az Erzsébet-sugárul teljesen fölösleges. Sem forgalmi, sem más szempontokból nem tanácsos, nem célszerű, nem szükséges és nem kívánatos a kiépítése. Jansen Herman súlyos kritikája megszívlelhetik az illetékesek. Budapest városépítői és városszabályozói, úgy látszik, csakis Budapesten próféták. A külföld jeles szakemberei előtt nem. Uj kölcsönről álmodoznak a várwházán, százmilliókról, a melyekből kifizethetők az apró függő adósságok és amellett jócskán maradna még különféle megváltásokra, építkezésekre, üzletekre. Miközben pedig naiv meséket találnak ki az arany- esőről, a főváros kötvényeinek az árfolyama sárii hópehelyként hull lefelé. A hóhullást az árfolyamhullás pótolja, ami nem a legbiztatóbb előjele egy nagy kölcsönnek. Ez az árfolyam- csökkenés mindenképpen kárt jelent a városnak. Mert a hulló hó elolvad, mihelyt egy kis napsugár éri, a városi kötvények árfolyamhiil- lásának azonban nincsen ellensugara. A hópehely a nehézségi törvény alapján száll lefelé, a földre. A főváros kötvényei viszont megmérettek és könnyűeknek találtattak, esésüket tehát a könnyűség törvényének köszönhetik. Budapest uj kerületi beosztásáról ma már csak akadémikus jellegű vitát lehet folytatni. A legfőbb or- szágkormányzói bölcsesség ezt a problémát is pártpolitikai alapon óhajtja megfejteni. Hiába minden felterjesztés, minden életrevaló indítvány, okos ötlet: a főváros választókerületeinek számát és kikérekitését nem a jog, a méltányosság, hanem a politikai célszerűség elvei szerint fogják megállapítani. Budapest uj kerületi beosztása, a főváros választókerületeinek szaporítása, feltétlen szükségesség. Az adott viszonyok között azonban az volna a leghelyesebb, ha a közgyűlés a vonatkozó törvényjavaslat benyújtásának elhalasztását kérné a kormánytól. A törvény most rossz, de legalább remény van arra, hogy egy uj törvény javítani fog rajta. Hagyják meg ezt a reményt Budapestnek, ha már a kívánságait amúgy sem hajlandók respektálni. / GREGERSENÉK GYŐZTEK Eg/ versenytárgyalás kulissza-titkai Aki figyelemmel olvasta a Fővárosi Hírlap közléseit azokról a botrányos mesterkedésekről, amelyekkel az Andrássy-ut faburkolatának munkáit minden áron Gregersenéknek akarták juttatni, előre is tisztában lehetett az eredménnyel. Hétfőn délben döntött az illetékes albizottság: a puhafamunkát Greger- senék kapták, a keményfamunkát pedig / Mael brémai cég. Ennek a döntésnek messzemenő következményei lesznek. Óvást emeltek ellene a kisebbségben maradt tagok s ebből az óvásból, továbbá az összes körülményekből megállapítható, hogy az Andrássy-uti faburkolat elintézése egyike az utóbbi idők legnagyobb szállítási botrányainak. Üzleti ügyről lévén szó’ megkíséreljük, hogy tárgyilagosan, egyik félnek sem kedvezve, pontokba foglaljuk a botrány részleteit. T Az 1. Mael-cégnek, amely a szállítás legjavát kapta, körülbelül 950,000 korona értékű üzletet- Brémában van a telepe és még csak azt a fáradtságot sem vette magának, hogy cégét Budapesten bejegyeztesse. A versenytárgyalási felhívás harmadik pontja igy szól: „Ajánlatot csak magyar honpolgár vagy Magyarországon bejegyzett cég tehet“. A győztes cég ennek a feltételnek mai napig sem tett eleget, jóllehet már az ajánlat felbontása után figyelmeztették rá. A cég akkor kötelező Ígéretet tett arra, hogy a hiányt, pótolja- azonban ezt a kis csekélységet elmulasztotta. Amikor pedig a döntés napján hiteles cégbírósági kivonattal akarták a többi pályázók igazolni, hogv az 1- Mael-cég ajánlatát nem lehet figyelembe venni, mert nincs bejegyezve, Fock Ede tanácsnok rári- valt a kérvény benyújtójára: — Nem vagyok kiváncsi a bejelentésre, fel sem olvastatom, nem veszem tudomásul. A tanácsnok ur tehát nem tartja fontos dolognak- hogy a pályázati feltételeknek ilyen lényeges pontja megsértetett. A tanácsnok ur lelkiismerete megnyugodott abban a biztatásban, hogy a cég majd ezután fogja magát bejegyeztetni. A közszállitási szabályzatnak ilyen flagráns megkerülését bizonyára nem fogja szótlanul tűrni a kereskedelemügyi miniszter. 2. Az I. Mael-cég voltaképpen csak stróh- mannja Gregersenéknek. A brémai cég már az ajánlatban kijelentette, hogv a munkát Gregersenékkel óhajtja elvégeztetni. A város pedig most segédkezet nyújt ehhez Gtegei- serieknek 3. A munka nyertese, az I- Mael-cég lóval drágább volt. mint a Neumann és társa cég. amely szintén pályázott a burkolásra s amely esztendők óta kifogástalanul végezte a munkát. Végig az egész vonalon- az összes fanemekre vonatkozólag előnyösebb volt a Neumann-féle ajánlat s hogv mégis elüthessék a munkától, nevetséges kifogást fedeztek fel. A pályázatban ugyanis nyilatkozni kellett arról, hogv a szerződési idő lejárta után (hat esztendői milyen áron hajlandók a pályázók a-.íaburkoJaíoi javítani. Az I- Mael-
