Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-17 / 25. szám
7/3'b Harmadik évfolyam______________Budapest, 1914 junius hó 17-én. _____________________25. szám Bi imiiiaiiiaiiiá»ltaiiiniiiaiiiaiiidWHIHgi»iBiiipmái^iBiiiniiinuimiiniiinmgiiiniuaiiioinaiiiniiiBiiiDntt ELŐFIZETÉSI 7ÍH7tKí Égést, évwe..................ló K Fé l évr*e.......................... 8 K Eg yes számolt Map fi a- tóM a Miadó hivatal ban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmlmíöm mx*w!tmmw.t& Dac SÓ Emii• TAwasaarnftmautS db*. Szilágyi Hugó JHmgfmlentM minden szondán. Szenhesztöség és Miadóhivatal t VI. Men., Szív-utca • • • 18. szdwm Telefon ••••••• 131-13 Szent István napján uj ere támad a főváros vérkeringésének. Húsz esztendős álmoknak és harcoknak eredményeképpen, megszületik a Rá- kóczi-ut—Kossuth Lajos-utca—Eskü-ut—Er- zsébet-hidi villamos vonal, megindul az uj közvetlen közlekedés Pest és Buda között. Vége lesz tehát annak az anomáliának, amely ezen a téren uralkodott, megszűnik az a lehetetlen állapot, hogy a pesti oldalnak számos pontjáról könnyebben lehetett megközelítem Rákospalotát, mint Budát. Bizonyos, hogy az a mód, amelylyel a kereskedelemügyi miniszter a gordiusi csomót kettévágta, huszárcsinynek is minősíthető. A közgyűlés a területhasználati szerződést még nem fogadta el, erre még alkalma sem volt. Nem volt tehát jogszerű az az intézkedés, amelylyel a miniszter megadta a jelt a vo- nalépités megkezdésére. Azonban a formának enyhe sértését menti egyrészt a közgyűlés határozata, amely úgy szólt, hogy elvben a Közútié a Kossuth Lajos-utcai vonal. Ezt a határozatot pedig megerősítette a tanács, amikor beleegyezett abba, hogy a miniszter a régóta vajúdó problémát sohasem tapasztalt fürgeséggel megoldja. És túl minden formakérdésen, minden jogszabályon, minden közgyűlési határozaton és ügyosztályi töprengésen: — a közérdek, a közönség érdeke az, amely parancsolólag követelte a sürgősséget, a miniszter jeladását. Hiába vitatkoznak azon, vájjon a döntés tényezői jogosan jártak-e el, vagy sem: — a lényeg az, hogy a vonalépitést megkezdték s rövid néhány hét múltán villamos robog végig a Kossuth Lajos-utcán. Az Erzsé- bet-hidi villamosvasút problémája történeti emlék lesz csupán, ez pedig fölér minden áldozattal, minden formasértéssel, mert a méregfoga hull ki ezzel a közlekedés problémájának, megszűnik az ellentétes táborok ádáz küzdelme, megszűnik a közgyűlésnek degra- dálása Közúti-pártra és Városi-pártra. A közönség fellelkesülten fogadja a miniszteri döntést, mert a közönség nem ismeri a finom disztinkciót a két villamostársaság törekvései, érdekei között. A közönség az egész harcból csak annyit vett tudomásul, hogy ha a Rákóczi-ut felől jött villamoson és Budára akart jutni, akkor a Kossuth Lajos- utca sarkán ki kellett szállnia a villamosból és más alkalmatosságon folytatni az utat. Most pedig mindössze azt az örvendetes eredményt veszi tudomásul a miniszter erélyes elhatározásából Budapest népe, hogy nem utópia többé a Kossuth-Lajos-utcai villamos, nem kell többé emiatt boszankodnia. Most aztán jöhet az éremnek másik oldala. A Közúti megkapta a Kossuth Lajos-utcát, adassék meg a Városinak is, ami a Városié! ~i—i—i_r~^—r-.^------—-- ------------- -------■—i_n_ i - —mnqj We isskirchner Richárd kegyelmes ur, a bécsi Bárczy István. meglátogatta magyar kollegáját és Budapest városát. Lapunk munkatársa nem rohant Weisskirchncr doktorhoz interjúért, mert lapunk munkatársa azt kérdezte volna tőle, vájjon Btcsben is hárommillió deficittel szoktak végződni a zárszámadások s vájjon a bécsi községi üzemek is olyan szépen prosperálnak-e, mint a pestiek. Minthogy pedig az udvarias Weiss- kirchner lovag ezekre a kellemetlen kérdésekre amúgy sem adott volna egyenes választ, munkatársunk nem hozta zavarba doktor Weisskirchnert, hanem önélküle is megállapította, hogj ha a főváros pénztarában meg volna tíz a milliókban kifejezhető külömbség, ami a bécsi és a pesti gazdálkodás között van, akkor Budapest volna a legjobban szituált főváros, akkor deficit helyett fölösleg volna s akkor büszkén lehetne felvetni Weisskirchner előtt azt a kérdést, hogy melyik város ér többet, Bu. dapest-e, vagy Bécs? Bárczy Gusztávból főtitkár, vagy igazgató, vagy amit akar lesz, dacára annak, hogy a testvérbátyja történetesen polgármester és igy a kinevezés tisztára tőle függ. A polgármester azt mondja, hogy az öccse kitűnő ember, miért ne lehetne tehát nagy ember belőle, bocsássák meg néki azt a születési hibáját, hogy a testvérbátyja ma Budapest első polgára. Mi pedig erre azt válaszoljuk a polgármester urnák, hogy Budapesten igen sok kitűnő és Bárczy Gusztávnál kitünőbb ember van és mégsem lesz belőlük sem főtitkár, sem igazgató. És a testvéri szeretet csak addig erény, amíg a szeretet nyilvánulása nem történik köz. pénzi alapon. A nagy titulus és vitulus, a polgármesteri méltóság kötelez. Igenis, amit minden mesterember megtehet, azt a polgármesternek nem szabad megtennie. Nem szabad rokoni alapon állásokat betölteni, nem szabad tűrni azt a jogos gyanút, hogy ha Bárczy Gusztáv nem volna Bárczy István öccse, akkor Bárczy István nem is tudna Bárczy Gusztáv létezéséről és akkor nem a rokoni kötelék volna a kvalifikáció, hanem a múltban szerzett érdem, az állásra való rátermettség. Hárommilliós deficit A múlt esztendő „eredménye“ Addig takargatták, addig szépitgették, amíg csak lehetett. He végre elkövetkezett az utolsó óra és előttünk áll a maga leplezetlen' valóságában a főváros 1913. évi zárszámadása. Szomorú kis munka, annyi bizonyos. A számok útvesztőjében alig lehet eligazodni és ez a körülmény egymagában véve is kész bizonyíték. Mert minden egyes mondaton meglátszik az a készség, az az izz,adással járó igyekezet, hogy mennél kevésbé reális legyen a mérleg, mennél zavarosabb a kép, amely a számokban buvárkodók elé tárul. Közönséges szemfényvesztés és jókora adag rossízhiszemmség az egyenleg felállítása. Hetvenötezer korona a névleges felesleg, holott minden elemista tudja, hogy a zárszámadásoknak az ered ményé.t úgy kapjuk meg, ha az esztendő bevételeiből levonjuk a kiadásokat. Ezzel az egyedül csalhatatlan módszerrel sikerül megállapítani, hogy az eltérés, tehat a deficit, ko. negyedfál- mlíllüó korona. Mi azonban tovább megyünk és álljuk annak a bizonyítását, hogy ha a fiktiv számadatokat valóságos értékükre redukáljuk és hogyha levonjuk a bevételekből azt az összeget, amelyből régóta elhatározott beruházásokat kellett volna eszközölni, ha végül hozzáadjuk a kiadásokhoz azokat az összegeket, amelyeket múlt esztendőben folyósítottak, de csak a folyó esztendő terhére írták: — úgy a deficit a valóságban sokkal, sokkal nagyobb. Nem talál a polgármester senkit sem Budapesten, akinek kézsége férne hozlzá, hogy nyakig úsznak a llegijesztőbb, legszomorubb deficitben. Bosszantóan komikus az az igyekezet, amellyel ezt a tényt palástolni próbálják. A számvetések nagymestere, S z i m é 1 y Árpád főszámvevő, a maga szempontjából nagyszerű munkát végzett, amikor megpróbálkozott azzal a lehetetlenséggel, hogy a mínuszból1 pluszt csináljon. Árudé ki veszi komolyan art a maszlagot, hogy az 1911. évben annyit takaríthat meg, hogy ebből a deficit bőséges fedezetet nyer? Hiszen annak az összegnek egészen más volt a rendeltetése és azt az összeget már régen más célokra fordították. Ha 1911-ben annyi fölösleg volt, miért nincs ennek nyoma atz 1911. évi zárszámadásban? Holl tartották eddig ezt a tartalékot és mely bölcs előrelátás diktálta a város vezetőinek azt, hogy a hét kövér esztendő fölöslegét a sovány esztendőkre tegyék félre. Amikor az újabb és legújabb kölcsönöket felvették, akkor sohasem kalkulálták be a kölcsön- programmokba ezt a tartalékot! A sízámokkal való játék nem sikerült. Mindenki tudja, hogy készülnek a zárszámadások. A sorrendet itt megfordítják. A polgármester elrendeli, hogy legyen fölösleges, mire, ha törik, ha szakad, előteremti a számvevő a fölösleget. A munka irreális volta kitűnik abból, hogy az elhasznált hitelek körül a legnagyobb zavarok vannak. T. i. olyan összegeket, amelyek hosszú évekre voltak beosztva, már a múlt évben felhasználták és ez által felbontották az egész zárszámadási rendszert. A városházi gazdálkodásnak a bűnei kiütköEi- tek a zárszámadásban. A költségvetésnél még el lehet fogadni azt a mentséget, hogy rossz az esztendő, súlyosak a gazdasági viszonyok. A Zárszámadások azonban kész eredmények alapján készülnek. És nem mondhatják a város urai,
