Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-17 / 25. szám
Budapest, 1914. június 17. hogy valami nagy meglepetés volt számukra az eredmény. Amikor az 1913. évi költségvetést összeállították és tárgyalták, egyértelmű volt az a megállapítás, hogy a legtöbb bevételi tétel a legnagyobb optimizmussal állíttatott be. Holtbiztos volt, hogy jóval kevesebb lesz a bevétel az előirányzott összegnél, a tanács mégsem követte a takarékosság útját s nem igyekezett a mankót a kiadások csökkentésével pótolni. Bűnös mulasztás terheli a felelős tényezőket ezért a zárszámadásért, a főváros hitelét tönkreteszi a deficit. Egyenesen megdöbbentő, ahogyan a mi két esztendő előtt elhangzott jóslásunk bevált. Megírtuk. hogy a városi gaizdálkodásnak deficit lesz a vége. Pontos számadatokat bizonyitottuk, hegy az 1913. évi deficit kb. negyedfélmillió korona lesz, a következő, 1914. évben pedig ez az összeg kb. tízmillió koronára fog emelkedni. A legújabb, 158 mil'iós kölcsönnek amortizációs terhe egymaga kb. tin millió korona, a fedezete pedig alig több hét milliónál. Jóslásunk sikerére nem hivatkozunk, hanem annak az igazolására, hogy tudatosan rohantak bele a városházán a deficitbe s hogy a város pénzügyei veszedelmesen rohannak, közel állunk a nagy krachhez. A defict legfőbb oka a kommunalizmus tul- hajtásába keresendő. A város urai, amikor a túlságos beruházások, megváltások, köaségesi- tések ellen aggályok merültek fel, állandóan azzal érveltek, hogy ezek a kiadások dúsan megtérülnek s ezek állandó ék kiapadhatatlan erőforrásai lesznek e háztartásnak. A valóságban pedig a helyzet a következő: Gánrrjüvek 66.000,000 3.782,250 Zlektromosmü 11.000,000 — Állatkert 4.500,000 20,866 Fuvartelep 4.000,000 104,802 Lóhusiizem 424,000 43,687 Kenyérgyár 912,300 7,770 Tatter saal 12,865 14,897 Hirdető-vállalat 305,362 150,429 EtelmiisEierüzern 750,000 16,322 Konyhakerti gazdaság 140,000 3,401 Széchenyi-fürdő 3.658,413 5,279 Összesen 91.702,940 4.149,703 Ebből a kimutatásból az következik, hogy a főváros üzemeibe közel 92 millió korona van befektetve s ez a 92 millió az 1913. évben mindössze négymillió korona bevételhez segi- tete a város pénztárát. Voltaképpen azonban még ennyit sem holott a 92 millió, mert a gázgyári tiszta jövedelem legnagyobb része természetbeni szolgáltatás, készpénzben összesen 600,000 koronát hozott a gázgyár, vagyis a 92 milliós összber uh árpás után befolyt a város pénztárába kb. egymillió koron a. Valóban, megható eredmény, ha igy haladunk, még sokra vihetjük. Egyáltalában, a zárszámadás olyan, hogy mennél alaposabban tanulmányozzák, annál rettenetesebb felfedezések kerülnek ki belőle. Nem szólunk ez okból a leltárról sem, nem részletezniük a nagy apadást (az .árfolyamveszteség tízmillió koronánál több), hanem befejezzük fejtegetéseinket azzal, amit munkatársunknak a politika egyik kormánypárti, döntő tényezője mondott: — A belügyi kormány tisfzjtán látja, mi történik a városházán, jól tudja, hogy ez a köny- nyelmíi gazdálkodás nem tarthat soká. Azonban az illetékes tényezők egyelőre nemi avatkoznak bele a főváros dolgaiba, mert a polgármestert szoros baráti viszony fűzi hozzájuk. Tehát a „szoros baráti viszony“ az a kötél, amelybe B á r c z y polgármester kapaszkodik. A baj csak az, hogy ha a kötél meglazul, akkor nem a polgármester bukik, hanem a főváros. □■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■* Folkusházy tanácsnok idegen toliakkal ékeskedik 1917-ben lejár az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés. Erre való tekintettel nemrégiben megalakult a Vámpolitikai központ, amelynek az a célja, hogy minden egyes fogyasztási cikkre vonatkozólag megállapítsa, milyen vámtétel volna a legelőnyösebb. A Vámpolitikai Központ titkára, Vágó József, múltkoriban egy ülésen beszámolt a fővárosnak arról az akciójáról, amellyel Folkusházy Lajos annyira büszkélkedik: a gabonavámok ideiglenes leszállítására irányuló kérelemről. Vágó titkár nagy elismeréssel szóit a főváros közélelmezési ügyosztályának előterjesztéséről és annak szerzőjéről. A nyájas olvasó a kitűnő szerzőt nyilván Folkusházy Lajosban keresi. Holott Vágó titkár elárulta a nagy titkot: a szerző heve nem Folkusházy Lajos, hanem Basch Imre dr.; foglalkozására nézve nem tanácsnok, hanem segédfogalmazó és még csak nem is a közélelmezési ügyosztályban dolgozik, hanem a szociálpolitikádban. Folkusházy tanácsnok ur szó nélkül tűrte, hogy a nagy koncepcióra, képzettségre, alapos tanulmányozásra valló munkának a szerzőségével vádolják. Tűrt, szenvedett és — hangtalanul elnyelte Basch Imrét, fogadta a gratulációkat, a közgyűlés egyhangú tetszésnyilvánítását, holott — miiként most kiderült — annyi köze sem volt az egész ellőterjesztéshez, mint a mostohaszülőnek a mos to h agyé rme kéhez . Egyetlen eredménye, sikere volt eddig a közélelmezési ügyosztály vezetőjének s kisült, hogy ez a siker is mást illet. Fájdalommal vagyunk kénytelenek letépni a babérkoszorút a tanácsnoki homlokról. Kárpótlásul azt ajánljuk, hogy Folkusházy tanácsnok ur valamelyik élelmiszerbódéban árulhassa a babér lev eleiket. Talán fellendül ezáltal az élelmiszerüzlet. DOLGOZNAK AZ ÓCSKAVASASOK A gázgyár eredménytelen árlejtése Amikor a főváros a trieszti osztrák légszesz- társulat gázgyárát megváltotta, pontosan kikalkulálta, mennyi pénzbe fog kerülni a megváltás s a kalkulációban természetesen az az összeg is szerepelt, amelyet a város a régi gázgyárak felszereléseinek értékesítésétől remélt. Az uj gázgyár építésére vonatkozó előterjesztés is kb. egymillió koronára értékelte a várható összeget. A gázgyár igazgatóságán nem is mult a dolog. Annak rendje és módja szerint kiírták a nyilvános árlejtést a felszerelésekre, az árlejtés határideje lejárt, junius másodikán felbontották a beérkezett ajánlatokat. És ekkor a maga teljességében bontakozott ki az a munka, amelyet az ócskavaskartel az üzlet elnyerése körül végzett. A kartel minden lehetőt elkövetett, hogy kéz alatt kapja meg a nagy értéket képviselő felszereléseket. Amikor pedig ez a törekvése meghiúsult, a nyilvános árlejtésen is gondoskodott érdekeinek védelméről. Gondoskodott pedig úgy, hogy a komoly és kartelien kívül álló reflektálásokat elriaszd ott a a pályázattól, ő miaga pedig — tagjai utján — vakmerőén alacsony, lehetetlen árakat ajánlott a felszerelésekért. Voltak nagy összegű ajánlatok is — bánatpénz nélkül. Ezekről kiderült, hogy szintén a kratel adta be őket, csak azért, hogy a magas árakkal sok pályázóban azt a hiedelmet keltse fel, hogy úgyis reménytelen minden törekvés. A kiartel machinációja egyelőre nem sikerült. R i p k a Ferenc dr. vezérigaiz/gató oly értelmű előterjesztést tett a tanácsnak, hogy az árlejtés eredményének mellőzésével, legjobb belátása szerint értékesíthesse a főváros eme vagyonát. Remélhető, hogy a vezérigazgató erélyességén megtörik a kartel ereje s nem lesz semmi eredménye az újból megindult akciónak. PATIKUSOK NAPIA. Odakiinn olvad az aszfalt. Fock tanácsnoknak sem kell több, a homlokához kap és azt mondja: — Stopp, csináljunk aszfaltgyárat! A nagy meleg dacára zsúfolt karzat fogadja a városatyákat. — Kik aziok a marcona legények? — találgatják a városatyák. És megindul a kombináció. Az egyik városatya azt mondja, hogy az F. T. C. tagjai a karzati látogatók és azért jöttek, hogy jelen legyenek annál az ünnepélyes aktusnál, amikor az ö szeretett alelnökük, Köncs Boldizsár, leteszi a főügyészhelyettesi esküt, mondván, hogy a hazához és az F. T. C.-hez hit lesz, azonkívül pedig az ország alkotmányát őrizni fogja. A városatya nevezetes tévedésben forgott. Az F. T. C. legényei nyugodtan rúgták a goalokat a footbal'l-páíyán, nem jöttek el, mert Köncs Boldizsár győzelme nem volt kétséges. Ellenben felvonultak a karzatra a patikussegédek, az ősz provizorok és ifjú gyakornokok. Egyenesen a I riészti nőhöz címzett szitrájktanyáról jöttek, mert hát úgy fordult az idők sora, hogy ők is beállottak a több bért és kevesebb munkaidőt követelők közé. Tehát hiába énekelte a kabaré- provizor a népszerű dalt: De nem leszek én soká proviaor Megjött már az eszem: A princiném vén orvosságos skatulya S én őt nőül veszem. Úgy látszik, hogy a provizor-kérdést nem sikerült ezen az alapon megoldani, miért is a derék patikussegédek V á z< s o n y i Vilmoshoz fordultak. És Vázsomyi Vilmos el is intézte a bajukat. Olyan szépen, melegen beszélt, hogy a sztrájkolok a karzaton örömkönnyeket ontottak, amikor pedig Bódy alpolgármester kijelentette, hogy a tanács hajlandóságot érez magában a béke közvetítésére: — a provizorok és jövendő provizorok tapsoltak és éljeneztek, majdnem kitessékelte őket a karzatról a szigorú Halász igazgató. De hát nicsen öröm szenvedés nélkül és a patikusoknak is, mielőtt V á zi s o n y i Vilmos interpellációjára került a sor, előbb az étlapnak rosz- szabbik részén kellett átrágniuk magukat. Az étlap édes dolgokkal kezdődött. Az elnök B á r- c z y polgármester volt, die alig llehetett érteni a szavát, mivelhogy az elnök urnák a szájában Kuglier-bonbon volt. Annyit azonban mégis sikerült az elnöki bejelentésekből megái lapítani, hogy G e l11 é r i Mór külőidre utazott anélkül, hogy a magyar iparvédelemről gondoskodott volna. Az első előadó Harrer tanácsnok volt. Csekély 6000 négyszögölnyi területnek a bencések részére leendő átengedéséről1 referált. Rögtön felkelt a helyéröl O 1 á h Dezső és oldalkanonoki exterieurjét megcáfolandó, lángostorral kezdte korbácsolni a Szent Benedek-rendet. De mikor szavazásra került a sor, akkor Oláh csaknem egyedül maradt az ellenvéleményével. A Lipótváros szavazta meg természetesen a legbuzgóbban a papoknak aa ingyen telket s a jó Oláhokat Szent Pál után most Szent Benedek is otthagyta. Amiből az következik, hogy az Oláhok az összes szentekkel hadilábon állnak, akár Pálnak hívják a szentet, akár Péternek, akár Benedeknek. A Magyar Villamossági még egyszer és utoljára szerepelt a napirenden. Csekély huszonegy milliós egyezségről referált Buzáth tanácsnok. Azt mondta rá Fodor István: — Ilyen egyezséget én is szívesen kötnék! Buzáth után következett — Buzáth. És pedig a gázmüvek igazgatóságáról szóló szabályrendelettel. Amely szól arról hogy 30.000 koronával dotált direktórium legyen és hogy a direktóriumban három városatya is helyet foglaljon, de a 30.000 koronából a három városatya semmit sem kapjon. Ez hálás téma, jó anyag volt. Vitáztak is fölötte a városatyák vagy másfél óra hosszáig s mert még akkor sem unták meg, a végén visszaadták az egész javaslatot a tanácsnak azzal, hogy még a nyár előtt újból tárgyalják. — Nyár előtt, nyár előtt — ismételgették a városatyák. Vájjon addig hányszor gyülekezünk még ilyen szépen össze? — Legföljebb háromszor, mondta Feste- ticli Géza gróf és maga is naptárt vett elő. úgy sziámitgatta, mikor lesz már nyár és mikor nem lesz már közgyűlés. öreg este volt már, tcíbb mint nyolc óra, amikor az interpellációk és interpellációs válaszok is elmúltak, sőt Köncs Boldizsárból helyettes főügyész lett. A Programmen szerepelt még
