Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-14 / 3. szám

2 k'édők háromszázezer koronával adnak töb­be a városnak, mint a favorizált régi bérlők. \ komolv kereskedők bizonvára szintén nem azért vál'süiák az üzletet, mert veszíteni akar- nak. A tisztességes kereskedői hasznot nem is szabad senki:ől sem irigyelni. Arra azom ban^illenék választ adni a polgármesternek, szabad-e kitenni a fővárost ilven horribilis károsodás lehetőségének, szabad-e a jövőben bármilyen üzletnél is mellőzni a nyilvános árlejtést ? Hecht Ernő dr. lemondott a gázgvári és közlekedési bizottságokban viselt tagságáról. A lemondás oka Hecht Ernőnek az a meggyő­ződése. hogy a bizottságokban amúgy sem leltet komolv munkásságot kifejteni, a bizott­ságokat semmibe sem veszik, a bizottságok határozatait nem respektálják. A bizottságok összehívása, tárgyalása csak formai dolog. Megtörténi, hogy a tanács homlokegyenest ellenkező javaslattal lépett a közgyűlés elé. mint amilyen javaslaté; a szakbizottsággal l'eíárgyaitatoit. Ilv körülmények között nem csoda, ha egyedül a Pénzügyi bizottság az. amelyet komolyan vesznek a Városházán. * A bajok főforrása az. hogy a közgyűlés és a tanács viszonya merőben vegei lenes. A nor­mális és egyedül lehetséges helyzet az von,... hogy a közgyűlés döntsön minden fontosabb kérdésben és a tanács minden habozás és minden íentartís nélküli végrehajtója legyen a közgyűlés akaratának. Ma pedig forditva áll a dolog. Ma a polgármester kezdeményez, az ö akaratát, parancsát fejezik ki a köz­gyűlés döntései s a végrehajtás joga ismét csuk az övé. A polgármester elfelejti, hegy első tiszt- v i s e 1 ő j e, választott közege csupán a köz­gyűlésnek. Neki tehát nem lehet több joga, nagyobb hatalma, mint amilyennel a köz­gyűlés öt felruházza^. A polgármesternek uralni kell a közgyűlést, nem pedig forditva. ázil?g készített női-, férfi- és gyermek­fehérnemüek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV. , Deák Ferenc-utca 21. Budapest, 1914. január 14. A közmunkatanács támogatja a szigeti panamát A nagypolitika érdekes kapcsolatba került a városházával. És pedig a közmunkatanács közvetítésével. Amikor a Margit-szigeti bot­rány kipattant, a miniszterelnök nyomban kijelentette, hegy hajlandó a munkapárti párt­kasszába befizetett összegei, egymilliónégy- szűzezer koronát, az Általános For­st ti 1 m i R é s z v é n y t á- r s a s á g n a k visz- szíizetni ha a társaság minden további igé­nyéről lemond. A társaság belement az ajánlatba, ami fö­lött méltán lepődött meg a közvélemény, mert hiszen iól tudta mindenki, hogy a vissza­fizetett összeg elenyészően csekély része a vállalatba befektetett tőkének. Az Általános Forgalmi rt. engedékenységé­re most teljes világosság derül. A miniszter- elnök és a társaság között paktum iötr létre és pedig a következő alapon: Tudvalévő, hogy a közmunkatanács, amely a szigetet a vállalatnak bérbeadta, a kormány befolyása alatt Hl. Elnökét, alelnökét és a ta­nács tagjainak felerészét a kormány nevezi ki. csak a másik felerésze kerül a főváros közgyűlésének választása utián a tanácsba. A miniszterelnök tehát egészen nyugodtan köt­hetek a Forgalmival olvan megállapodást, a íréi Vet a közmunkatanácsnak kell perfek­tuálni. A Margit-szigeti bérlőtársaság, miután já­tékkaszinóról többe nem lehet szó. rövr desen felszámol. A megkezdett és rész­ben már befelezett építkezések, úgyszintén a többi beruházások, a szerződés értelmében a közmunkatanácsra, helyesebben szólva, a f ő váró s i p é n z alap,r.'á. szállanának vissza. Egyetlenegy fillért s élTűVel lene a köz­munkatanácsnak ezért visszamenteni a For- s'aiminäk.J^sakhctfv a naktuiji-lénvege éppen az. hogyná’kormány a maga'befolyását en­nél a kérdésnél a Forgalmi*;iavára fogja ér vénvesiteni. , y., ,.;/*%*•* Amikor tehát őseikéjtiVráfsaság felszámol háromszoros áron fogiák megváltani a társaság beruházásait. í10fv hegy végeredmé’ivb0!! az Általános Eoi­galmi rt. összes kiadásai megtérülnek. Minthogy pedig ez a nagylelkűség egye­nesen Tisza akaratából történik, a szük­séges pénzt, néhány milliót, a kormány fogja rendelkezésére bocsáiíani a fővárosi pénz­alapnak és pedig kamatmentes kölcsön for' májában. Nagyon természetes, hogy a kölcsönt so­hasem fogja visszafizetni a pénzalap, annál kevésbbé. mert nincs is abban a helyzetben. A Margit-szigeti bankalapítás költségeit te­hát végeredményben mégis az állam fizeti, az adófizető pogárck pénzéből. Úgy tudjuk, hegy a pikáns ügy a közmun­katanács legközelebbi ülésén, e hó 13-ikán. in­terpelláció tárgya lesz. ■■HOBBI Művészek ostroma a városháza ellen. A Sáros-fürdő alkotói már eredetileg is úgy tervezték, hogy művészi munkákkal fogják díszíteni a tizenegymilliós épületet. A szobrá­szati munkálatok most aktuálisak lettek s az első hírre tömegesen jelentkeztek a városhá­zán a művészek. A vonatkozó előterjesztésen most dolgozik a városgazdasági ügyosztály helyettes veze­tője, Kemény Géza dr. tanácsi eg vző. Az elő­terjesztés szerint, amely Hegedűs Ármin mű­szaki tanácsnoknak, a fürdő egyik tervező­jének útmutatásai alapján készül, mindössze hatvanezer korona volna az az összeg, amely­ből a szobormunkákat fizetné a város. Termé­szetes dolog, hogy ez az összeg nevetségesen csekély a szobrász-művészet fölsegélyezésére. A városházán érzik, hagy hatvanezer koro­nából nem lehet sok művészi szobrot fizetni s éppen ezért eddigelé csakis két művésznek a nevében állapodtak meg. Egészen bizonyos, hogy Róna József és Lányi Dezső szobrász- művészek megbízást kapnak, kétségtelen, hogy mindkettő méltán rászolgált erre a ki­tüntetésre. A szobormunkák odaítélése a fürdő-albizott­ságnak lesz a feladata. Ez azonban csak for­mai munka lesz, mert a polgármester szemé­lyesen akarja intézni ezt az ügyet és bizo­nyos, hogy az ügyosztály előteriesztése az ő akaratát fogja kifejezné NEG1TÓL FÉLHÉTIG. Boldog ujesztendővel kínálták egymást a vá­rosatyák. Az 1914. esztendő első közgyűlése a legszomorubb perspektívát nyújtotta. Alig volt busz ember a teremben, amikor Bár c zy Ist­ván a terembe lépett. Síi megi Vilmos harsány hangon kiáltotta: — Éljen a polgármester! mire legalább tíz torokból költ visszhangja a jámbor, óhajnak. Összesen harminc tárgya volt a napirendnek, ebből is húsznál több volt a vizcsőfektetés, kegy- díjazás, póthitelfedezet és hasonló érdekességek. Márkus Jenő derűs flegmával referált a ka­rosszékek bérletéről, nem is sejtette, hogy a- közgyűlés tagjai ismerik az ügyet. Alig hogy le­ült, felpattant helyéről a derék Füredi Mór és mint jó halotthamvasztóhoz illik, holtra silányi- totta a Buchwald-üzletet. Hiába próbálta meg­menteni a karosszékeket Márkus Jenő, hiába hi­vatkozott arra, hogy Buchwald huszonöt eszten­dő óta ül az üzletben: — a városatyák azt mond­ták. hogy annál nagyobb hiba, mert ha az üzlet rossz lett volna, akkor Buchwald bácsi nem ra­gaszkodott volna hozzá huszonöt hosszú eszten­dőn keresztül és ha negyedszázad alatt meg­szedte magát Buchwald bácsi, akkor most már uj ember jöhet, uj karosszékekkcl, mindenek- íölö't pedig jobb ajánlattal, több pénzzel. így morfondíroztak a városatyák, de csak úgy egy­más között. Füredin kívül senki sem óhajtott a tárgyhoz beszélni, amiből Márkus Jenő arra kö­vetkeztetett, hogy az ő szavainak óriási a súlya és az ő érvei előtt mindenki meghajol. Az elnök azt mondta: — Elrendelem a szavazást — és nyomban kitűnt, hogy felborultak a Buchwald- székek, megbukott az előterjesztés. Szerelmes párok, ha szép tavaszi estéken összebújnak a ligetben, ezentúl nem Buchwald bácsinak fizetik az obulusokat. Pesten, nyaraló gavallérok, ha es­te hatkor távoznak a bankból, ezentúl nem a Buchwald bácsi hasznára sietnek a korzóra. Eb­ből áll a nagy ügynek lírai része, a rideg próza pedig az, hogy árverést fognak tartani a város­házán és az kapja a karosszékek bérletét, aki többet ád mint Buchwald bácsi. Két lipótvárosi fiskálisnak, Schreyer Ja­kabnak és K o m 1 ó s Ágostnak mérkőzése kö­vetkezett most. Schreyer azt mondta, hogy nin­csen szükség a kereskedelmi és váltótörvény­székre. Komlós azt mondta, hogy nagy szükség van a kereskedelmi és váltótörvényszékre. A közgyűlés Schreyernek adott igazat, amiből azonban nem következik, hogy meghosszabbítják a váltótörvényszék életét, mert ehhez Balogh Jenőnek több köze van, mint Bárczy István­nak. A teljesség kedvéért ideigtatjuk a közgyű­lés egyik kereskedőtagjának szerény megjegy­zését: — Egészen mindegy, hogy a budapesti tör­vényszék mint ilyen tisztel meg engem váltó­perekkel, vagy pedig nem mint ilyen, hanem mint kereskedelmi és váltótörvényszék. A lé­nyeg az, hogy űzetni nem tudok. Még akkor sem, ha a Kúriánál porolnék a hitelezőim. Uj mozikép következik. Vita tanácsnok elősorolja az utcai árusításról szóló szabályrendelet főbb pontjait. Már akkor köztudomású volt, hogy baj van a szabályrendelettel, amely nagyon lelkiismere­tes, szorgalmas munkának az eredménye, de nem tartozik a sürgősen megoldandó problémák közé. Nem kisebb ember, mint Vázsonyi Vilmos beszélt a szabályrendelet ellen. Harsogó derült­séget keltett a demokraták nagynevű vezéré­nek az a megállapitása. hogy a szabályrendelet szerint a jövőben csakis ott szabad árusítani, a hol senki sem jár; drótostót pedig csakis az le­het, aki tótul dicséri az Istent. Vázsonyi beszédével eldőlt a szabályrendelet sorsa. Vértes Emilnek nem sikerült a hatást mérsékelni. Azt mondta, hogy az utcai árusítás nagy baj, mert a gyerekek minduntalan beleüt­köznek a járdán elszórt játékba. Amire Molnár Ferenc csendesen közbeszólt: — Sarlachba ütköznek a gyerekek lépten-nyo- mon, nem pedig a játékokba! Kriszháber Leó is a javaslat ellen beszélt. A hazai kereskedelem bajait panaszolta el. — Nálunk a kereskedelmi élet nélkülözi az egyének éberségét — mondotta. — De nem nélkülözi az egyének h é b e r s é- gé t — válaszolták a budaiak. Diktum-faktmn, az előterjesztést visszaadták a tanácsnak, a tanács visszaadta Vita tanács­noknak, a tanácsnok táskájába gyűrte a hatal­mas aktacsomót és átadta a táskát a kigondo- lóknak, akik az ügyosztályt a szabályrendelet készítésére inspirálták. Molnár Ferenc pedig ránézett a műsorra s amikor látta, hogy csupa vizcsöfektetési ügy jön, azt mondta: — E tekintetben haza megyek. Példáját követte legalább száz atya, úgy hogy a teremben alig maradt húsz ember. Ezek előtt fejtette ki a polgármester, hogy a Duna—Tisza csatornára milyen nagy szükség van és a ke- reskedelmiigyi miniszter mennyire lelkesedik a csatornázásért. S hogy vizvicc nélkül el ne múljon a közgyű­lés, a tárgysorozat kimerülése után a város­atyák megígérték egymásnak, hogy a legköze­lebbi vizcsör eket egymás fejeinek fogják meg­szavazni.

Next

/
Thumbnails
Contents