Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-14 / 3. szám

Budapest, 1914. január 14. A további elhatározás egyébként az, hogv a város a kiírásra kerülő munkáknál iparkodni fog megtakarításokat elérni s az igv nyert pénzből további művészeti megrendeléseket fog tenni. Negyedmillió korona az az összeg, amelyre a művészek fel segélyezésének a cél­jából szükség van. A szobrászok tehát remél­hetnek. A Sáros-fürdő millióiból talán meg lehet menteni egv-két százezer koronát a ma­gvar művészet számára. Villamos vádak Aknamunka Sándor Pál ellen Hihetetlen kavarodást idézett elő a F óvá­rosi Hírlap inultheti számának szenzá­ciója. B á r cz v István és H ii vös József tit­kos megállapodásának leleplezése. A burkolt értelmű nyilatkozatok, amelyek ebben az ügyben elhangzottak, e-gv szóval sem cáfol­ják meg a lényeget, azt. hogy a polgármester a Városi Vasút részvénvtöbbségének meg­szerzése által szenvedett károkat most a pol­gárság bőrén ,akarja behozni. Az ui Vonalak amortizálásának elvállalása, egyenesen megdöbbentő. A fölzúdulást, melv e miatt támadt, azzal iparkodnak lecsillapí­tani. hogy ez a nőné nem más. mint a tárgya­lások folyamán felmerült ötlet, fix megállapo­dásról szó sincsen. Az igazság pedig az. hogy amit Bárczv és Hűvös kifőztek, abból csakis a közgyűlés többsége csinálhat kötelező való­ságot. minthogy azonban a polgármester rá- fekszik a bizottsági tagok akaratára, a Bár­czv—Hűvös paklival, mint komoly tervvei kell számolni. Nagy diadala a Fővárosi H i r 1 a p n a k. lioev az illetékes tényezők egyszerűen leta­gadják az amortizáció elvállalását, mert a ta­gadásból nyilvánvaló, hogy a pakli kigondo- lói megijedtek a közvélemény háborgásától és elejtették a merész tervet. A tarifaemelés jelentőségének csekélységé­ről nagyon nehéz meggyőzni a publikumot. Amerikában szintén megpróbálták a villa­mosjegyek árának emelését, amire a jenkik azzal válaszoltak, hogy pozdoriává zúzták az összes villamos kocsikat. Budapesten nem keli tartani forradalomtól, de tény. hogy a kétfilléres áremelés sulvois terhet jelent ép­pen azoknak, akik legkevésbbé bírják el a terheket. A Városi részéről egyszerű az üz­let. A Városi elad évenként ötven millió sza- kasziegvet és tiz millió vonaiiegvet. Ha tehát a szakaszhatárok kitolása folytán el is vészit a legrosszabb esetben 200.000 koronát (tiz jnilliószor két fillért), akkor is 800.00G k o r o n á t nyer tisztán a tarifaemelésen, mert a szakasziegvekből viszont egy mil­lió k o r o n a (ötven milliószor két fillér) les|z a bevételi többlete. A Városi ezek szerint, semmiféle áldozatot, rizikót nem hoz. ő biztosra megy. A publikum viszont csak veszíthet .a>z üzleten. A szakasz- határok kitolása nem elvan nagy előny, mint amilyennek feltüntetni akarják. Végtére is. aki a nyugati pályaudvarnál felül a villamos­ra és a Newvcrk-kávéházban van dolga, semmiesetre sem fog egészen a Boráros-térig utazni.,éstr.lk azért, mert nem kerül többe. El­enyészően csekély hányada az utasoknak utazik végig az egész vonalon, illetői eg a jö­vőben egész szakaszon. A közönség hamar ,rá fog jönni arra. hogy a szakaszhatárok ki­tolása csak maszlag és nem lehet ellenértéké a. tarifaemelésnek. Még egy szempontból veszedelmes ez a kí­sérlet. Ha a főváros megengedi a tarifaeme­lést a Városinak, akkor ugyan miiven indoko­lással zárkózhatnék el a Közúti vasútnak és a többi közlekedési vállalatoknak hasonló irá­nyú kérelmei elől? Ez tehát a legnagvobbfoku igazságtalanság­ra vezetne, vagy pedig a közlekedésnek álta­lános megdrágulására, amit a fővárosnak nem szabad előmozdítania. Ezeknek a vitán felül álló érveknek az elő- rebocsáitása után rá kell világítanunk az egész akció sötét hátterére. A Városi reorga­nizálása. szerződés meghosszabbítása egy láncszeme csupán Bárczv polgármester közlekedési politikájának. E politika abban kulminál, hogy miután a Városi Villamos részvénvtöbbségének megszerzésére mil­liókat ráfizetett a főváros, ennélfogva foly­tassuk tovább a játékot és vegyük meg most már a Közúti vasút részvényeinek többsé­gét is. Hiteles helyről kapjuk a hirt. hogy a polgármester Lánczv Leóval és Ullmann Adolffal tárgyal a Közúti részvényeinek megszerzéséről. A tárgyalások három irányban folynak. El­sősorban arról van szó. hogy a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank tárcájában és érdekkö­rében lévő Közúti részvényeket megvásá­rolja a főváros. A második nehézség a rész­vényvásárláshoz szükséges pénznek az elő­teremtése. Bárczv István azt akarja, hogy a főváros bocsásson ki 100 mill ió korona névértékű vasúti kötvényeket, ezeket helyez­ze el a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank s ebből aiz összegből fedezzék a tranzakció költ­ségei . Minthogy pedig a Közúti vasút vezér- igazgatója, Sándor Pál képviselő a legha­tározottabban és a leeerélvesebben ellenzi a polgármester kalandos terveit, Bárczv István mindent elkövet, hogv Sándor Pál pozícióját megingassa. S á n d o r Pál távozása, a polgármester hite szerint, az utolsó akadálynak az elhárításá­val' volna egyértelmű. A fantasztikus és me­rész tervből azonban semmi sem lesz. mert Sándor Pál sokkal keményebb legény, mint Bárczv István és mert a közgyűlés nem nyújthat segédkezet a polgármesternek ahhoz, hegy a deficit jelentkezésének évében százmilliós üzletekbe bccsáitkozzék a fővá­ros. A börze tájékán még korai az öröm. Eb­ből az üzletből — nem lesz üzlet. Fizessenek a biztosítók! Életrevaló indítvány Rendkviil érdekes, a város szempontjából nagy fontosságú indítvánnyal lép a legközelebbi köz­gyűlés elé Gál Károly igazgató, a törvényha­tósági bizottságnak ez az általánosan tisztelt, régi, kiváló tagja. Az indítvány abból indul ki, hogy a főváros százezreket áldoz évente a tűz­oltóság fentartására. Százezrekbe kerül a sze­mélyzet, a sok költség és százezreket kell be- ruháznia a városnak a tűzoltóság modern íelsze- relésésére. A százezres beruházásoknak, kiadá­soknak a hasznát pedig tulajdonképpen nem a főváros látja, hanem elsősorban a biztositó tár­saságok, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a tűz­biztonsági intézkedésekkel, berendezésekkel, a tűzoltóság fentar fásával a főváros elhárítja, vagy legalább is csökkenti azoknak a biztositó intézeteknek a kárát, amelyeknél a főváros te­rületén lévő ingatlanok és ingók biztosítva van­nak. G á 1 Károly tehát azt indítványozza. mondja ki a közgyűlés, hogy a bizto­sító társaságok a tűzoltósági kiadások­hoz hozzájárulni tartoznak. Az indítvány financiális jelentősége kitűnik abból, hogy Gál Károly szerint a biztositó tár­saságok hozzájárulás fejében a b r u 11 o j ö v e- delem öt százalékát fizetnék be a vá­ros pénztárába. Minthogy a pesti biztosítások bruttojövedelme évi 16—18 millió korona, vilá­gos, hogy az indítvány elfogadása, illetve a megfelelő közgyűlési határozat jóváhagyása évi 8—900.000 korona jövedelmet jelentene a vá­rosnak. Ez pedig olyan összeg, bogy a mai vi­szonyok között úgyszólván megmentené a vá­rost! G á 1 Károly indítványának hosszú története van. A. főváros törvényhatósági bizottsága már 1899. januárban elvben kimondotta, hogy a biz­tosító intézetek a megelőző évben bevételezett tüzkárbiztositási dijaknak öt százalékát tartóz­3 mik befizetni a város pénztárába. Ugyanakkor kimondta a közgyűlés az ingatlantulajdonosok hozzájárulási kötelességét is és elhatározta, hogy községi t ü z k á r b i z t o s i t ó inté­zetet létesit. Négy esztendeig hevert a közgyűlés határo­zata a belügyminisztériumban. 1903. május 5-én döntött a belügyminiszter: a közgyűlés határoza­tát n e ír h a g-y t a jóvá. 1904-ben ti közgyű­lés újabb felterjesztést intézett ebben a tárg\ - ban a belügyi kormányhoz, a felterjesztésre azonban m a i napi g n e m érkezett le vá­lasz. Az érdekelt biztosító intézeteknek tehát tizen­öt esztendőn keresztül sikerült a belügyminisz­tériumban megakadályozni ti főváros akaratának érvényre jutását. Reméljük, hogy G á 1 Károly indítványának nem lesz hasonló sorsa s a fővá­ros már legközelebb állandó és nagy uj jövede­lemhez jut. Buchwald bukása Márkus tanácsnok kudarca A tóvárosi Hírlap közérdekű állásfoglalásá­nak nagy sikeréről Számolhatunk be olva­sóinknak Múlt heti számunkban elsőknek és egyedül hívtuk fel a törvényhatósági bizott­ság tag.iajnak a figyelmét arra, hogy a város- gazdasági ügyosztály nyilvános árlejtés mel­lőzésével nevetségesen csekélv bér ellenében akarja újabb hat esztendőre Buchwald Sán­dornak juttatni a dunaparti és városligeti ka- rosszékek bérletét. A közgyűlés tárgysorozatán szerepelt ez az ügy. Márkus Jenő tanácsnok, nem tudni, mi okból, szivének egész melegével ajánlotta el­fogadásra az előterjesztést- De felállott Fü­redi Mór dr. bizottsági tag és a Fővárosi Hír­lap adatai alapján azt indítványozta, hogy ^ ügyet adják vissza a tanácsnak, *a bérletre Írjanak ki nyilvános árlejtést. Hiába próbálta meggyöngiteni Márkus tanácsnok Füredi ér­veit: a közgyűlés tagjai nem beszéltek sokat, hanem szavaztak és 72 szavazattal 31 ellené­ben megbuktatták az előterjesztést. A városgazdaság ügyosztályt csunva ku­darc érte. A szavazás eredményében benne- foglaltatik a rösszalás kifejezése amiatt, mert Márkus tanácsnok ismét szembehelyezkedett a közvéleménnyel, a sajtó utján kifejezésre jutott közakarattal. A nyilvános árlejtés mellőzése mindig ar­ra a gyanúra vezet, hogy protekciós vállal­kozókat jogosulatlan előnyökben akarnak ré­szesíteni- Megerősíti ezt az állandó gyanút a javadalmi bérlet sorsa. A iavadalmi bérletnek nvilvános árlejtés utján való elintézése há­romszázezer koronát jövedelmez a főváros­nak. A karosszékek bérlete aránytalanul ki­sebb üzlet, de holthizonvos. hogy itt is te­temes béremelésre lehet számítani. Kíváncsian várjuk, mivel fogja indokolni a Buchwaldhoz való makacs ragaszkodását Márkus Jenő tanácsnok, ha majd kiiriák a nyilvános árlejtést’és sorra érkeznek az aján­latok. A legnagyobb blamázs pedig az lesz, ha Buchwald maga is pályázik és az eddigi­nél magasabb bért fog ajánlani. Akkor csak nem mondhatja a tanácsnok ur. hogy az ő előterjesztésé a főváros érdekeinek megóvá­sát célozta és nem mondhatja, liogv ez volt a maximuma annak, amit a város érdekében el lehetett érni­A Fővárosi Hírlap-ot állásfoglalásában egyedül a közérdekkel szemben való elfogult­ság vezette. Nem kifogásoljuk azt, hogv Buchwald Sándor legyen a karosszékek bér­lője, de ne jusson sem ő, sem máski a város­házán üzlethez csak azért, mert ió összeköt: tetősei vannak, vagy mert egves befolyásos bizottsági tagoknak karosszék-szábadjegyei küld. Buchwald Sáudor egyetlenegy esetben lehet csak a karosszékek bérlője, ha a legna­gyobb bért ő ajánlja meg a városnak. A Buchwald-eset a javadalmi bérlettel együtt intő példa nemcsak a városatyáknak, hanem a tanács tagjainak is. Aki nem akár okulni a két esetből, annak le kell ■ yonni a konzekvenciákat.

Next

/
Thumbnails
Contents