Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-14 / 3. szám
Budapest, 1914. január 14. A további elhatározás egyébként az, hogv a város a kiírásra kerülő munkáknál iparkodni fog megtakarításokat elérni s az igv nyert pénzből további művészeti megrendeléseket fog tenni. Negyedmillió korona az az összeg, amelyre a művészek fel segélyezésének a céljából szükség van. A szobrászok tehát remélhetnek. A Sáros-fürdő millióiból talán meg lehet menteni egv-két százezer koronát a magvar művészet számára. Villamos vádak Aknamunka Sándor Pál ellen Hihetetlen kavarodást idézett elő a F óvárosi Hírlap inultheti számának szenzációja. B á r cz v István és H ii vös József titkos megállapodásának leleplezése. A burkolt értelmű nyilatkozatok, amelyek ebben az ügyben elhangzottak, e-gv szóval sem cáfolják meg a lényeget, azt. hogy a polgármester a Városi Vasút részvénvtöbbségének megszerzése által szenvedett károkat most a polgárság bőrén ,akarja behozni. Az ui Vonalak amortizálásának elvállalása, egyenesen megdöbbentő. A fölzúdulást, melv e miatt támadt, azzal iparkodnak lecsillapítani. hogy ez a nőné nem más. mint a tárgyalások folyamán felmerült ötlet, fix megállapodásról szó sincsen. Az igazság pedig az. hogy amit Bárczv és Hűvös kifőztek, abból csakis a közgyűlés többsége csinálhat kötelező valóságot. minthogy azonban a polgármester rá- fekszik a bizottsági tagok akaratára, a Bárczv—Hűvös paklival, mint komoly tervvei kell számolni. Nagy diadala a Fővárosi H i r 1 a p n a k. lioev az illetékes tényezők egyszerűen letagadják az amortizáció elvállalását, mert a tagadásból nyilvánvaló, hogy a pakli kigondo- lói megijedtek a közvélemény háborgásától és elejtették a merész tervet. A tarifaemelés jelentőségének csekélységéről nagyon nehéz meggyőzni a publikumot. Amerikában szintén megpróbálták a villamosjegyek árának emelését, amire a jenkik azzal válaszoltak, hogy pozdoriává zúzták az összes villamos kocsikat. Budapesten nem keli tartani forradalomtól, de tény. hogy a kétfilléres áremelés sulvois terhet jelent éppen azoknak, akik legkevésbbé bírják el a terheket. A Városi részéről egyszerű az üzlet. A Városi elad évenként ötven millió sza- kasziegvet és tiz millió vonaiiegvet. Ha tehát a szakaszhatárok kitolása folytán el is vészit a legrosszabb esetben 200.000 koronát (tiz jnilliószor két fillért), akkor is 800.00G k o r o n á t nyer tisztán a tarifaemelésen, mert a szakasziegvekből viszont egy millió k o r o n a (ötven milliószor két fillér) les|z a bevételi többlete. A Városi ezek szerint, semmiféle áldozatot, rizikót nem hoz. ő biztosra megy. A publikum viszont csak veszíthet .a>z üzleten. A szakasz- határok kitolása nem elvan nagy előny, mint amilyennek feltüntetni akarják. Végtére is. aki a nyugati pályaudvarnál felül a villamosra és a Newvcrk-kávéházban van dolga, semmiesetre sem fog egészen a Boráros-térig utazni.,éstr.lk azért, mert nem kerül többe. Elenyészően csekély hányada az utasoknak utazik végig az egész vonalon, illetői eg a jövőben egész szakaszon. A közönség hamar ,rá fog jönni arra. hogy a szakaszhatárok kitolása csak maszlag és nem lehet ellenértéké a. tarifaemelésnek. Még egy szempontból veszedelmes ez a kísérlet. Ha a főváros megengedi a tarifaemelést a Városinak, akkor ugyan miiven indokolással zárkózhatnék el a Közúti vasútnak és a többi közlekedési vállalatoknak hasonló irányú kérelmei elől? Ez tehát a legnagvobbfoku igazságtalanságra vezetne, vagy pedig a közlekedésnek általános megdrágulására, amit a fővárosnak nem szabad előmozdítania. Ezeknek a vitán felül álló érveknek az elő- rebocsáitása után rá kell világítanunk az egész akció sötét hátterére. A Városi reorganizálása. szerződés meghosszabbítása egy láncszeme csupán Bárczv polgármester közlekedési politikájának. E politika abban kulminál, hogy miután a Városi Villamos részvénvtöbbségének megszerzésére milliókat ráfizetett a főváros, ennélfogva folytassuk tovább a játékot és vegyük meg most már a Közúti vasút részvényeinek többségét is. Hiteles helyről kapjuk a hirt. hogy a polgármester Lánczv Leóval és Ullmann Adolffal tárgyal a Közúti részvényeinek megszerzéséről. A tárgyalások három irányban folynak. Elsősorban arról van szó. hogy a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank tárcájában és érdekkörében lévő Közúti részvényeket megvásárolja a főváros. A második nehézség a részvényvásárláshoz szükséges pénznek az előteremtése. Bárczv István azt akarja, hogy a főváros bocsásson ki 100 mill ió korona névértékű vasúti kötvényeket, ezeket helyezze el a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank s ebből aiz összegből fedezzék a tranzakció költségei . Minthogy pedig a Közúti vasút vezér- igazgatója, Sándor Pál képviselő a leghatározottabban és a leeerélvesebben ellenzi a polgármester kalandos terveit, Bárczv István mindent elkövet, hogv Sándor Pál pozícióját megingassa. S á n d o r Pál távozása, a polgármester hite szerint, az utolsó akadálynak az elhárításával' volna egyértelmű. A fantasztikus és merész tervből azonban semmi sem lesz. mert Sándor Pál sokkal keményebb legény, mint Bárczv István és mert a közgyűlés nem nyújthat segédkezet a polgármesternek ahhoz, hegy a deficit jelentkezésének évében százmilliós üzletekbe bccsáitkozzék a főváros. A börze tájékán még korai az öröm. Ebből az üzletből — nem lesz üzlet. Fizessenek a biztosítók! Életrevaló indítvány Rendkviil érdekes, a város szempontjából nagy fontosságú indítvánnyal lép a legközelebbi közgyűlés elé Gál Károly igazgató, a törvényhatósági bizottságnak ez az általánosan tisztelt, régi, kiváló tagja. Az indítvány abból indul ki, hogy a főváros százezreket áldoz évente a tűzoltóság fentartására. Százezrekbe kerül a személyzet, a sok költség és százezreket kell be- ruháznia a városnak a tűzoltóság modern íelsze- relésésére. A százezres beruházásoknak, kiadásoknak a hasznát pedig tulajdonképpen nem a főváros látja, hanem elsősorban a biztositó társaságok, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a tűzbiztonsági intézkedésekkel, berendezésekkel, a tűzoltóság fentar fásával a főváros elhárítja, vagy legalább is csökkenti azoknak a biztositó intézeteknek a kárát, amelyeknél a főváros területén lévő ingatlanok és ingók biztosítva vannak. G á 1 Károly tehát azt indítványozza. mondja ki a közgyűlés, hogy a biztosító társaságok a tűzoltósági kiadásokhoz hozzájárulni tartoznak. Az indítvány financiális jelentősége kitűnik abból, hogy Gál Károly szerint a biztositó társaságok hozzájárulás fejében a b r u 11 o j ö v e- delem öt százalékát fizetnék be a város pénztárába. Minthogy a pesti biztosítások bruttojövedelme évi 16—18 millió korona, világos, hogy az indítvány elfogadása, illetve a megfelelő közgyűlési határozat jóváhagyása évi 8—900.000 korona jövedelmet jelentene a városnak. Ez pedig olyan összeg, bogy a mai viszonyok között úgyszólván megmentené a várost! G á 1 Károly indítványának hosszú története van. A. főváros törvényhatósági bizottsága már 1899. januárban elvben kimondotta, hogy a biztosító intézetek a megelőző évben bevételezett tüzkárbiztositási dijaknak öt százalékát tartóz3 mik befizetni a város pénztárába. Ugyanakkor kimondta a közgyűlés az ingatlantulajdonosok hozzájárulási kötelességét is és elhatározta, hogy községi t ü z k á r b i z t o s i t ó intézetet létesit. Négy esztendeig hevert a közgyűlés határozata a belügyminisztériumban. 1903. május 5-én döntött a belügyminiszter: a közgyűlés határozatát n e ír h a g-y t a jóvá. 1904-ben ti közgyűlés újabb felterjesztést intézett ebben a tárg\ - ban a belügyi kormányhoz, a felterjesztésre azonban m a i napi g n e m érkezett le válasz. Az érdekelt biztosító intézeteknek tehát tizenöt esztendőn keresztül sikerült a belügyminisztériumban megakadályozni ti főváros akaratának érvényre jutását. Reméljük, hogy G á 1 Károly indítványának nem lesz hasonló sorsa s a főváros már legközelebb állandó és nagy uj jövedelemhez jut. Buchwald bukása Márkus tanácsnok kudarca A tóvárosi Hírlap közérdekű állásfoglalásának nagy sikeréről Számolhatunk be olvasóinknak Múlt heti számunkban elsőknek és egyedül hívtuk fel a törvényhatósági bizottság tag.iajnak a figyelmét arra, hogy a város- gazdasági ügyosztály nyilvános árlejtés mellőzésével nevetségesen csekélv bér ellenében akarja újabb hat esztendőre Buchwald Sándornak juttatni a dunaparti és városligeti ka- rosszékek bérletét. A közgyűlés tárgysorozatán szerepelt ez az ügy. Márkus Jenő tanácsnok, nem tudni, mi okból, szivének egész melegével ajánlotta elfogadásra az előterjesztést- De felállott Füredi Mór dr. bizottsági tag és a Fővárosi Hírlap adatai alapján azt indítványozta, hogy ^ ügyet adják vissza a tanácsnak, *a bérletre Írjanak ki nyilvános árlejtést. Hiába próbálta meggyöngiteni Márkus tanácsnok Füredi érveit: a közgyűlés tagjai nem beszéltek sokat, hanem szavaztak és 72 szavazattal 31 ellenében megbuktatták az előterjesztést. A városgazdaság ügyosztályt csunva kudarc érte. A szavazás eredményében benne- foglaltatik a rösszalás kifejezése amiatt, mert Márkus tanácsnok ismét szembehelyezkedett a közvéleménnyel, a sajtó utján kifejezésre jutott közakarattal. A nyilvános árlejtés mellőzése mindig arra a gyanúra vezet, hogy protekciós vállalkozókat jogosulatlan előnyökben akarnak részesíteni- Megerősíti ezt az állandó gyanút a javadalmi bérlet sorsa. A iavadalmi bérletnek nvilvános árlejtés utján való elintézése háromszázezer koronát jövedelmez a fővárosnak. A karosszékek bérlete aránytalanul kisebb üzlet, de holthizonvos. hogy itt is tetemes béremelésre lehet számítani. Kíváncsian várjuk, mivel fogja indokolni a Buchwaldhoz való makacs ragaszkodását Márkus Jenő tanácsnok, ha majd kiiriák a nyilvános árlejtést’és sorra érkeznek az ajánlatok. A legnagyobb blamázs pedig az lesz, ha Buchwald maga is pályázik és az eddiginél magasabb bért fog ajánlani. Akkor csak nem mondhatja a tanácsnok ur. hogy az ő előterjesztésé a főváros érdekeinek megóvását célozta és nem mondhatja, liogv ez volt a maximuma annak, amit a város érdekében el lehetett érniA Fővárosi Hírlap-ot állásfoglalásában egyedül a közérdekkel szemben való elfogultság vezette. Nem kifogásoljuk azt, hogv Buchwald Sándor legyen a karosszékek bérlője, de ne jusson sem ő, sem máski a városházán üzlethez csak azért, mert ió összeköt: tetősei vannak, vagy mert egves befolyásos bizottsági tagoknak karosszék-szábadjegyei küld. Buchwald Sáudor egyetlenegy esetben lehet csak a karosszékek bérlője, ha a legnagyobb bért ő ajánlja meg a városnak. A Buchwald-eset a javadalmi bérlettel együtt intő példa nemcsak a városatyáknak, hanem a tanács tagjainak is. Aki nem akár okulni a két esetből, annak le kell ■ yonni a konzekvenciákat.