Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-27 / 22. szám
H armadik évfolyam Budapest, 1914. május hó 27-én 22. szám feiiiamaiiiaiiiaiitaiiimiiDii»amnmniiiáiiioiiimiinmp^nníiipiiigmmiipinaiiiamainauiaHiniHHiiiaiitg ELŐFIZETÉSI AH71 Ki Egész évr*e .......................16 K Fé l évne ...................... 8 K Egy es számolt hap ft a- lölt a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap SmimtSa aamwhmma.ts Dacsó Emil• Távssz.nT’keamtö dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szaw*~ dán. Szenkesztöség és kiadóhivatal i VJ. ken., Szív-utca • • • 18. szám Telefon ••••••• 137-13 Öt hét a városházi világ, öt hét múlva beköszönt a nyári szezon, amikor a városatyák is, a tisztviselők is kipihenik az esztendő fáradalmait. A munkaidő halódása ugyancsak nem látszik meg a városházán. Ellenkezőleg, mintha az öt hét alatt akarnák egy egész esztendőnek mulasztásait helyrepótolni: csak nem valamennyi ügyosztály résztvesz a szezonvégi erőlködésben. Az elnöki ügyosztály közvetlenül kapuzárás előtt jön rá, hogy két esztendő óta várják a tisztviselők az uj állások szervezésére vonatkozó előterjesztést. A pénzügyi ügyosztály a városházi hagyományos szokás szerint a legutolsó közgyűlés számára tartogatja a múlt esztendei zárószámadásokat. A közlekedési ügyosztály harminc esztendőnek a mulasztását igyekszik öt hét alatt jóvátenni. Nem kisebb kérdéseknek a megoldását tervezik a nyári vakáció megkezdéséig, mint a Közúti és a Városi vitás problémáinak az elintézését, a Városi villamos fejlesztési programmjának, jaz autóbusz-pályázat eredményének tárgyalását, az omnibusz-üzem átvételét. Az embernek a feje beleszédül, ha arra gondol, hogy a szegény városnak hirtelen mennyi gond szakadt a nyakába. Junius elején foglaljuk el — ágyúval és húsz millióval — a Magyar Villamos- sági telepét, akkorára megszervezzük a város villamos-üzemét és installáljuk a bankdirektori fizetésekkel honorált tisztviselőket. A városépítési ügyosztály is gondoskodik még néhány telekvételről és eladásról, az útépítési ügyosztály aszfaltgyárat alapit és bazaltbányákat vásárol, ami mellett a thallowoudot sem veti meg. A szociálpolitikai ügyosztály hat milliós kultúrpalotáról ábrándozik s még néhány kis- és nagylakásos bérházról. A tanügyi osztály most kezdi beosztani a tanerőket, akikből már egész hadsereg telik ki. A városgazdasági ügyosztály megelégszik egy-két népfürdővel és szállóval, a közgazdasági ügyosztály már csak a kereskedelmi kikötőkérdést óhajtja nyélbeütni. A katonai ügyosztály a kaszárnyák létszámát emeli, a közegészségi ügyosztály — temetőket bővít Et nunc venio ad fortissimum virum: Folkus- házy Lajos sem nyugszik a Frankfurter Zeitung babérjain, őnéki is lesz még néhánv szerény kérése a közgyűléshez. Ennyi munkaenergia, ilyen dús Programm láttára ámulva kérdezhetik a kívülállók: vájjon mennyi dolguk lehet szegény polgármestereknek, tanácsnokoknak és szegény, szerencsétlen városatyáknak egy egész esztendő alatt, ha rövid öt hétnek ennyi anyagot szántak? Holott a kérdésben benne van a felelet: öt hét alatt szeretnék megcsinálni, amit egy esztendő alatt — nem tudtak elvégezni. A fuvartelep nyilvánosságra hozla a mérlegét, amelyből kitűnik, hogy egy hatvanötezer koronás árfolyamveszteség aktiv vagyonként szerepel benne, ellenben annak nyoma sincsen, hogy tulajdonképpen mibe kerül a városnak a fuvarozás. A számításoknak a realitására furcsa fényt vet, hogy senki sem tudja, drágább e a házi kezelés, vagy olcsóbb, mint a magánfuvarozás. A pénzügyi bizottság ülésén Székely Ferenc megállapította, hogy c fuvarozás egységárát irreális számítással szabták meg és az igy kihozott eredmény csak látszólagos. íme, igy fest a dicső házi kezelés még olyan üzemeknél is, amelyek nem a nagyközönséget szolgálják k , hanem egyedül z városi, Eszmék születnek, tervek szövése folyik, egyik ötlet kergeti a másikat. Milliós építkezésekről, beruházásokról, vételekről, megváltásokról, kiadásokról tárgyalnak minden ügyosztályban, minden bizottságban, minden közgyűlésen. Mintha bizony ez a város kiapadhatatlan forrása volna az üzleteknek s mintha a főváros nem uzsora- szerű pénzekből fedezné még a legszükségesebb kiadásokat is. Úgy látszik, ez a forrongásszerü lazas munka, ez a sok uj üzletág, a számos nagyösszegü előterjesztés, mind-mind csak azt a célt szolgálják, hogy elkápráztassák az embereRet s hogy uj kölcsönökre szolgálván ürügyül, elhúzhassák a nagy összeomlásnak az óráját. Amely jönni fog, mert jönnie kell olyan mintagazdaság után, amely nem Budapesten virul. Piatnik ur kártyamonopóliumot akart a balkáni államokban s erre a célra vásárolt telket a várostól. A pénzügyi bizottság ülésén, az elnöklő alpolgármester felszólalásából kiderült, hogy a külügyi politika még a kártyában is csődöt mondott. A balkáni konstelláció folytán a monopóliumot Németország kapta meg, amiből kiderül, hogy Piatnik személyében a monarchia gazdasági érdekeit még azon az egyetlen ponton is megsértették, ahol némi kárpótlást remélt a monarchia. A balkán háborúnak ily módon semmi célja, semmi haszna nem volt Piatnik és az összmonarchia szempontjából. Amikor pedig ennek a tudatára ébredt, visszakinálta a telket a városnak. Ez egyszer azonban sarkára állt a város: Piatnik rosszul keverte a kártyáit. VÁROSI ASZFALT Utazás a gyáralapitás felé Fock Ede tanácsnok, az ut- és csatornaépítési ügyosztály vezetője azzal a tervvel foglalkozik, hogv a Nagy-körut utcaburkolatát aszfalttal cseréli ki. Ehhez a gombhoz pedig hozzáakarja varrni a kabátot: a tanácsnok ur megirigyelte tanácsnok társainak merész ötleteit és ö is mindenáron köz- ségesiteni, alapítani akar. Városi aszfaltgyár létesítéséről álmodozik Lock tanácsnok s az álmodozásnak eddigelé egyetlen pozitív támasza van: az aszfaltgyár igazgatójának a személyét kiszemelték már. Nemcsak igazgatóról gondoskodott ió előre a körültekintő tanácsnok, hanem nvolc- tiz mérnökről és más tisztviselőkről. Egyszóval uj állások, uj szinekurák teszik szükségessé a gyáralapitást. Egyéb indokot keresve sem talál rá a tanácsnok. A városi aszfaltgyár eszméje halva született. Tudott dolog, hogv a magánvállalkozásban levő aszfaltgyárak mindenütt veszteséggel dolgoznak. Az aszfaltkonjuktura nagyon kedvezőtlen, bizonyos tehát, hogy a kereskedelmi vezetés hiányában levő, bürokratikus szellemű városi kezelés mellett a ráfizetés még nagvobb volna, mint a magánvállalatoknál. Csak két városban próbálkoztak meg az aszfalt házi gyártásával: Lipcsében és Münchenben. Itt is veszteséggel dolgoznak és azon a ponton vannak, hogv visszatérnek a régi rendszerhez. A községi aszfaltgyárnak semmi célja nincsen. A gyárnak ugyanis megfelelő forgalmat kell elérnie, hogy a rentabilitása biztosittassék. Budapesten nincsen annvi aszfaltmunka, hogy a városi gyárat állandóan tudná ez a munka foglalkoztatni. Ahhoz pedig, hogv a város aszíaltgvára kiterjessze a munkakörét a vidéki városokra is. nagyon sok pénz kell, mert a vidéki városok hosszú időre szóló, amortizációs részletekben törlesztik az aszfaltozás költségét. A nagy aszfaltgyárak. amelyeknek a személyzete és a módszere kipróbált, csakis úgy tudnak boldogulni, hogy a hátuk mögött tőkeerős pénzintézetek állanak s igy az évtizedekre történő kihitelezés nem okoz náluk veszedelmet. A perspektívája az volna a város aszfaltgyárának, hogy a jövedelmeit a tisztviselők fizetésére kellene fordítani, drágán és rosz- szul dolgozna, állandóan munkahiányban szenvedne és folytonos beruházásokat igényelne. A kezdetnek a nehézségeit sem bírná leküzdeni. A "vár felállításához sok pénz kell, a fővárosnak pedig a legégetőbb beruházásokra sincsen pénze, annál kevésbbé mehet be ilyen kockázatos, céltalan vállalkozásba. Tudvalévő, hogv minden aszfaltgyárnak gondoskodnia kell megfelelő bitumen-telev- röl is. A bitumen hazája Szicilia. Fock tanácsnok úrról feltehető, hogy nem hagyta figyelmen kívül ezt a szempontot sem és kiszemelt már a főváros számára egy ilyen sziciliai bitumen-telepet. Végtére is a stil- szeriiség sem utolsó szempont és ha a közeli Ausztráliából kellett hozatni a thall- woud-fát, miért ne lehetne bitumen-bányánk — Szicíliában?
