Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-06 / 19. szám

Harmadik évfolyam 19. szám Budapest, 1914. május hó 6-án ^iim»namaniniHamnmaiiiaii»aiiiniriáiHDiiiD»nama»iiPiiiamaiiiainaiiiniiinmai»83mamaifiaHiiianIg ECO FIZ. E TÉSi AUJtKi Egész, évre .....................ló K Fé l évre............................ S K Eg yes számolt ft aj* ft a- tóit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmtmi&a maerikmaw.t3 Dacsó Emil. Társszerifteaits dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal t V/, her.. Szív-utca • • • 18. szám Telefon.................................... Radoczáék támadásszerü feltámadása indokolttá teszi annak az egyszerű polgártársnak az előre­látását, aki, amikor az anyósa külföldön meg­halt és távirati intézkedést kértek tőle, vájjon a megboldogultat elégessék-e, vagy eltemes­sék — ezt válaszolta: elégetni és eltemetni. A kaszinói hydrákat Vázsonyi Vilmos megfosztotta a fejeiktől, mégis úgy látszik, hogy a temetés nem volt tökéletes. A meg­csontosodott mungók felébredtek hosszú ál­mukból és létezésükre hangos botrányokkal akarják a magas kormány figyelmét felhív­ni. A jó urak mindenképpen visszaállítani szeretnék azokat a boldog időket, amikor Budapest választó polgársága még kiskorú volt a szónak abban az értelmében, hogy nem volt önálló akarata, véleménye, hanem a kerületi törzsfőnökök nevezték ki a főváros képviselőit. A Terézváros polgársága tizen­három esztendővel ezelőtt emancipálta ma­gát a törzsfőnöki kinevezési rendszer alól és óriási lelkesedéssel nyugdíjba küldte a min­dig mameluk Radocza Jánost. Tizenhárom esztendő alatt a helyzet megváltozott ugyan, ez a változás azonban legkevésbbé sem ked­vező a mungó-tendeciákra. Az uj választási törvény hatalmas csapattal erősiti meg a füg­getlenül gondolkodó, kormányellenes, de­mokratikus eszmékért rajongó tábort s a munkapárt esélyeit végképpen tönkreteszi a titkos szavazás. Egyetlenegy kerületre sem számithat feltétlen bizonyossággal a kor­mány Budapesten. Hiába kerekítettek ki miikerületeket, hiába iparkodtak biztos man­dátumokat teremteni és hiába folyik a szer­vezkedés a mímgósoion: Budapestre bizó reménységgel számithat az ország, a kor­mány ellenben nem. Budapest lakosságának nemcsak politikai oka van arra, hogy a Tisza-uralom halálát elősegítse. A kormány az avult fővárosi tör­vény erejénél fogva egyúttal legfőbb fóruma a fővárosi közigazgatásnak. A kormány a legridegebb álláspontot foglalja el a főváros­sal szemben. Egész csomó nagyfontosságu közgyűlési határozat hever elintézetlenül a minisztériumokban, csak azért, mert a kor­mány haragszik a fővárosra, nem tetszik néki, hogy a közgyűlés ura ma Vázsonyi Vilmos, a közgyűlés nem siet hódolni Tisza Istvánnak. Rövid egy esztendő múlva Budapest pol­gársága huszonkét ökölcsapással fogja ki­ábrándítani azokat, akik még mindig nem hiszik el, hogy a fővárost törölni kell a kor­mánypárti leltárból. Az adókasza megpendült, Budapest adófizető polgársága most harcot a finánc ellen. Bizonyos, hogy az adófizetés sehol a világon nem tudott népszerűvé válni, de szomorú kényszerű­ségnek elfogadták a polgárok ezt a terhet. Budapesten azonban égő gyűlölet veszi kö­rül ezt a szót: adó s a gyűlöletnek az az oka, hogy a kereseti adó szerint igazodik a községi pótadó is. A p< sti polgár szilárd hittel vallja, hogy a községi pótadó fize­tése olyan kötelesség, amelyért semmiféle jogot, semmiféle ellenérdeket nem kap. Az adó a pesti ember szemében még szomo­rúbb kiaaás, mint a patika-számla, mert a patika gyógyszert is ád, a finánc és a vá­ros ellenben egyedül abból a szempontból törődik a polgárokkal, vájjon megfizették-e az adójukat? Huszonkettő a kártyában fatális szám volt mindig. Most a főváros dolgaiban is jelentőséget nyert a huszonkettő, talán azért, mert a főváros­nál is hazárdjáték folyik jelenleg. Huszon­két kerülete lesz ezentúl Budapesnek és huszonkét millió koronára rúg az a kamat­teher, amit a fővárosnak évente fizetnie kell az adósságai után. És hogy a véletlen játéka még furcsább legyen, kiderült, hogy Budapest kamatterhe az utolsó nyolc esz­tendő alatt __ nyolc esztendő óta polgár­mes ter Bárczy István dr. — csaknem mégegyszer annyival növekedett mint a nyolc esztendőt megelőző harminchárom esztendő alatt. A kamatterhek emelkedésé­nek csaknem nyolcvan százaléka esik az utolsó nyolc esztendőre, amiből a logika szerint az következnék, hogy az adósságok halmozása elérte a végső határt, a kamat- tehernek megfelelő tőke dús jövedelmek­hez juttatta a várost s e jövedelmekből könnyen fedezi a város a terheket. A lo­gika az egész vonalon csődöt mond a vá­rosházán. A hitelműveleteknek a java még hátra van, máris egy legújabb kölcsönre rendezkednek be. A feszültség enyhült, de a pénztelenség nem. A kamatteher egyre nőni fog, a polgármester grandiózus bő­kezűséggel gondoskodik a jövő nemzedék­ről is. Ma még csak ötszáz korona adósság esik minden pesti lélekre, nemsokára már ezer koronás passzív vagyonnal jön a vi­lágra a pesti gyermek, ha a pesti anyák elég lelkiismeretlenek lesznek ilyen körül­mények között adóalanyokról gondos­kodni. HAMIS HÍREK a fővárosi törvényről A Pesti Hírlap, a Budapesti Hírlap és több napilap — alkalmasint közös forrásból eredő értesülés alapján — azt Írták, hogy a fővá­rosi törvény revíziója elkészült. Hajmeresztő részletekkel is szolgáltak a lapok a naiv publi­kumnak. Az összeférhetetlenség szigorításáról al- kerületekről, a közgyűlés autonómiájának lénye­ges megcsonkításáról írtak és kánikulába illő szenzációhajhászással vetették magukat a felieb-. bentett titokra. A Fővárosi Hírlap ismételten tájékoztat­ta olvasóit a fővárosi törvény revíziós munkála­tainak stádiumáról. Információinkat olyan helyről kaptuk, amelyek a leghitelesebbek ebben az ügyben. Éppen azgrt, mert állandóan tájékoztat­tuk magunkat s tájékoztuk olvasóinkat is, a leg­nagyobb szkepszissel fogadtuk a lapok híreit. Ezt a szkepszist a legteljesebb mértékben igazolják V á z s o n y i Vilmosnak, azonkívül a legilletéke­sebb tényezők egyikének következő nyilatko­zatai: Vázsonyi Vilmos: — Megbízható információm szerint tel­jesen légből kapottak azok a hirek, ame­lyeket az uj fővárosi törvényről kolportál- nak. A javaslatból egy betii sem készült még el, a kökéi jövőben nem is fognak hozzá a munkához. A munkapárti korifeu­sok nagyon jól tudják, hogy ha a szóban- forgó közlések valók volnának, akkor Bu­dapest életében megszűnne a munkapárt szerepe. A községi választókerületek szá­mának felemelése teljesen tönkretenné a munkapárt esélyeit a községi választások­nál. Az eddigi pártkeretek felborulnának, ami egyedül a munkapártnak a helyzetét tenné lehetetlenné. A fővárosi törvényről keringő verziók tehát már csak azért sem lehetnek hitelesek, mert a munkapárt vá­rosházi korifeusai óvakodnak ilyen taná­csokkal ellátni a kormányt. Vázsonyi Vilmos nyilatkozatához hozzá­fűzzük a következő, igen autentikus helyről ka­pott információt: —- A belügyminisztérium törvényelőké­szítő osztályának főnöke, Ladik Gusztáv miniszteri tanácsos, éppen most informál­ta Sándor János belügyminiszter urat ar­ról, milyen híreket szellőztetnek a napila­pok az uj fővárosi törvényről. Ö Excellen- ciája hangos derültséggel fogadta a refe­rátumot s csak hosszas rábeszélés után egyezett bele abba, hogy a híreket a Búd. Tud. utján megcáfoljuk. — Egyetlenegy szó sem fedi azt a rnun- kát, amelyet a minisztérium a fővárosi tör­vényre vonatkozóan végzett. Nem is fed­heti, mert hiszen a törvényjavaslatnak még a tervezete sincsen meg, min'deddig ^ az történt csupán, hogy az előkészítő eljárást befejeztük. Ez az eljárás abból állott, hogy bekértünk egy csomó véleményt, eszme­cseréket folytattunk, tanulmányoztunk, ér­deklődtünk a várható hatás iránt, össze­gyűjtöttük a revízióra vonatkozó hírlapi közleményeket, közgyűlési határozatokat, beszédeket. A rengeteg anyag Jeldolgozá­sa a közel jövő feladata. A főbb elveket

Next

/
Thumbnails
Contents