Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-06 / 19. szám
természetesen Sándor János kegyelmes ur szabja meg, annyival is inkább, minthogy a törvényjavaslat alkotásánál kétségkívül nagy szerepet játszanak a politikai szempontok. Bizonyos, hogy a belügyminisztérium törvényelőkészitő osztálya, tehát a legilletékesebb forrás, teljesen távol áll a vonatkozó közleményektől. Ezeknek az eredete ismeretlen, de teljesen közömbös is, mert hiszen az ilyen felelőtlen munkáknak a gyártásához még csak különösebb stílusbeli készség sem kell. Garmadával érkeztek és érkeznek hozzánk törvénytervezetek. Ezek azonban semmiféle hivatalos jelleggel nem bírnak, jámbor óhajtások csupán, jó tanácsok, amilyenekkel más ügyekben is elárasztanak bennünket némely magántudósok és fogadatlan kodifikátorok. Százféle tervezetet lehetne naponta -készíteni és bizonyos, hogy közöttük olyanok is akadnának, amelyek a jövőben alkotandó törvényjavaslathoz hasonlítanak. Mert a laikus is jól sejtheti, hogy az uj törvény- . nek alkalmazkodnia kell az uj helyzethez , - s megnyilatkozott kívánságokhoz. Az például nem titok, hogy a közgyűlés tagjainak a száma csökkenni fog. vagy hogy a főpolgármesteri állást a kormány politikai okokból fenntartani kívánja. A találgatásoknak tehát bő tere nyílik. De kész törvényjavaslatról, kiforrott és kodifikált elvekről nem lehet ma még beszélni. A kategorikus cáfolat nem volt üres sablon, hanem szomorú beismerése annak a ténynek, hogy a belügyminisztérium törvényelőkészitő osztálya nagy munka előtt áll s ezt a munkát a legjobb igyekezettel sem végezheti el senki sem helyette. Eladják az Andrássy-telkeket A főváros ingadozó ingaflanpölífikájának tanulságos példáját mutatják az Andrássy-telkek. Három esztendővel ezelőtt a polgármester kiadta a jelszót, hogy minden telket össze kell vásárolni, mert a főváros telekpolitikájának az a főelve, hogy a város mennél több telek fölött rendelkeznem „Akié a telek, azé a város“ — mondta a polgár- mester és a telekügynöki céh érdemes tagjai elárasztották a városházát, hogy megvételre kínáljanak minden hasznavehetetlen pesti telket. Az ügynökök között előkelő férfiak is voltak. Az TIZENHÉT SZÓTÖBBSÉG Nyolc esztendővel ezelőtt, enyhe júniusi estén, Budapest polgármesteri székébe emelték Bár- czy Istvánt. Az ellenfele Sipőcz László volt, az akkori árvaszéki elnök, Nyolc esztendő óta nem volt az uj városházán olyan heves választási csata, mint szerdán, amikor a városatyák a tiszti főügyészi állásra szavaztak. Ez a harc még izgalmasabb volt, mint a nyolc esztendő előtti. Akkor úgy látszott, hogy a pártok számaránya egyforma s csak a végén derült ki, hogy voltaképpen nem is volt nagy küzdelem, nem fenyegette veszély Bárczy Istvánt. A főügyész-választásnál íorditva történt. Az emberek azt mondták, ez a verseny lefutottnak tekinthető, Szabó Imrének amúgy is biztos száz többsége lesz, ennélfogva egész nyugodtan és minden lelkiismereti furdalás nélkül szavazhatunk Köncs Boldizsárra. S csak a szavazás végén tűnt ki, hogy a pártok majdnem egyforma erővel vonultak fel s Szabó Imre csak izgalmas finish után tudott győzni. Négyszáz városatya közül háromszázharminc- kiilenc jelent meg. Ritka rekord ez, mindenné! jobban bizonyítja a küzdelem hevességét és azt a tudott ténvt, hogy a városatyák buzgalma csak két dologra terjed ki: az üzletekre és a választásokra. A Váci-utcai parlament külső és belső képe olyan volt, mintha képviselőválasztás lett volna. A lépcsőházban Gál Károly fogadta az érkezőket. Andrássy-telkeket pl. — amelyről történetünk szól — egy valóságos gróf, v. b. t. t. buzgóságá- nak köszönheti a; város. Tulajdonosa a telkeknek Andrássy Géza grófné, szül. Kaunitz Eleonóra grófnő volt, aki örökösödés utján jutott az egykori Festetich'-földekhez. Az Andrássy-telkek százhusizonhétezer négyszögölnyi területet foglalnak el, a vételár négyszögölenkint 12 korona 50 fillér volt, összesen tehát kb. másfél millió koronát fizetett a város azért, hogy telkei legyenek a Hungária-körut környékén s hogy Andrássy grófék és kijáróik százezreket keressenek. Mert tudni kell, hogy a telkekhez méregdrágán jutott a város. A vételár már akkor sem felelt meg a forgalmi értéknek. Hat-hét koronájával vásárolták a telkeket a környéken már akkor is, azóta azonban lényegesen csökkent a telkek értéke, úgy hogy a másfél milliós komplexum ma nem ér többet 700—800 koronánál. A főváros mindig bölcsen ki tudta használni a konjunktúrákat. így történik ez a jelen esetben is. A méregdrága telkeket „szabályozni“ kívánják a városházán s a szabályozás alatt eladást értenek. A városépítési ügyosztály legközelebb előterjesztést készit az Andrássytelkek eladásáról. A legrosszabb időben, a legminimálisabb telekárak mellett akarja a város értékesíteni a telkeit. Ebből pedig sok minden következik, többek között az is, hogy a főváros minden üzletnél, minden vételnél kétszer fizet rá: először a vételnél és másodszor az eladásnál. kötelező gépírás a kereskedelmi iskolákban Déry Ferenc dr. tanácsnok, a tanügyi osztály vezetője, életrevaló újítást tervez a főváros kereskedelmi iskoláiban. Eddigelé a gépírást csak a kereskedelmi szaktanfolyamokon tanították, a kereskedelmi iskolákban azonban nem volt kötelező tárgy. A jövő esztendőtől kezdve a községi kereskedelmi iskolákban rendes tárgygyá léptetik elő a gépírást s gondoskodás történik1 arról is, hogy az oktatás szakszerű és tökéletes legyen. A közoktatási ügyosztály az uj tárgyra kellő gondot fordít s a leglelkiismeretesebben kipróbáltatta szakközegei által azokat a gépeket, amelyeken a gépírást tanítani fogják. A próbák alapján az ügyosztály végleg megállapodott abban, hogy a kereskedelmi iskolákban Remington-, Ideái- és Royal-gépeken fogják tanítani a gépírást s ezekből a márkákból fogja megrendelni a szükséges gépeket. Miközben pedig Gál Károly a városatyák jobb- fülébe azt súgta, hogy: Szabó, a másik oldalon Hérmán Ödön Köncs Boldizsárra, a vejére hívta fel a városatyák figyelmét. A városatyák pedig csöndesen mosolyogtak, Gál Károlynak art mondták, hogy éljen Szabó Imre, Hérmánmak pedig azt, hogy.teljen Köncs Boldizsár, aztán bevonultak a szavázóhelylségbe, ahol az ősz Szabó János átvette a szavazólapokat és eb helye te az űrnapja. A szavazás titkosságát nem értelmezik a városházi választásoknál túlságosan szigorúan. így történt, hogy a körülállók szorgalmasan hozták a híreket a szavazatok állásáról a közgyűlés termébe. Az első hir úgy SíZJÓlt, hogy Szabó Imre vezet, óriási többsége lesz. Aztán rémhírek érkeztek, K ö n c s é k nagy tömegben vonultak fel s kezdték szorítani Szabót. Egyre olvadt a különbség, sőt néha Köncs volt előnyben, a végén rután győzött a papírforma, lezárták a szavazást és Mag y a r Miklós be- bogott a terembe a hírrel, hogy Budapest uj tiszti-főügyésze Szabó Imre lett. Százhetvenhat szavazatot kapott Szabó, százötvenkilencet Köncs. A különbség tehát mindössze tizenhét volt s az emberek megdöbbenéssel tárgyalták az eredményt. Bizonyos, hogy a Szabó-párt impo- zánsabb győzelemre számított, de még bizonyosabb, hogy Köncsék vereségét csak súlyosabbá tette a kis különbség, mert hiszen maguk sem remélhették, hogy ilyen közel lesznek a győzelemhez. A polgármester megszakította a közgyűlés napirendjét és jelentette a városatyáknak a váBudapest, 1914. május 6. UJ JÖVEDELMEK Nagyvárad megelőzte a fővárost Osztatlan érdeklődéssel és helyesléssel fogadták széles körben a Fővárosi Hírlap múlt heti számának ama cikkét, amely a főváros szomorú pénzügyi helyzetéről szólván, megpendítette azt az eszmét, hogy a színházak és egyéb szórakozóhelyek belépődíjaira rovandó adófillérekkel kellene megerősíteni Budapest háztartását. Ugyanabban az időben, amikor mi München példájára hivatkozva sürgettük az uj adót, Nagyvárad város is foglalkozott az esőmével. Nagyvárad kiválóan képzett, nagytehetségü gazdasági tanácsnoka, Lukács Ödön, akinek a neve sűrűn szerepel a városok kongresszusával kapcsolatban, a nyilvánosság kritikája alá bocsájtotta a mulatóhelyek megadóztatásáról készített javaslatát. Telefon utján történt kérdezős- ködésíinkre Lukács tanácsnok a kővetkezőkben ismertette munkáját: — Külföldi mintára előterjesztést készítettem arról, hogy Nagyvárad város a jövőben csekély adót vessen ki a színházakra, mozikra és egyéb mulatóhelyekre és pedig olyan formában, hogy a belépőjegyek árát néhány fillérrel megtoldani tartozik. Ennek az adónak a kezelése rendkívül könnyű s a belőle várható jövedelem aránylag igen nagy. — Múlt héten tárgyalta előterjesztésemet a pénzügyi bizottság, amelyben azonban többségben voltak azok a tagok, akiknek aggodalmaik voltak a színházak megadóztatása miatt. A többi részében elfogádta a bizottság az előterjeszést s azt legközelebb tárgyalja a jogügyi bizottság, júniusban pedig a közgyűlés. Ha a pénzügyi bizottság által elfogadott módosítással, illetve korlátozással fogadtatik el a javaslat, úgy a városnak az uj adóból körülbelül negyvenezer korona jövedelme lesz évente. A vidék tehát lefőzte Budapestet. Nagyvárad példáját meg kell szdvleini és meg kell gondolni azt is, hogy Budapetsen nem negyvenezer koronáról van szó, hanem legalább is egy millióról. ázilag készíteti női-, férfi- és gyermekfehérnemiiek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21. lasztás eredményét. Pár perc múlva ott állott a közgyűlés színe előtt az uj főügyész, Szabó úm- re láthatóan meg volt hatva, a sápadtságán, hangjának remegésén látszott, hogy teljesen át- érzi a választás jelentőségét, a díszes pozíció súlyát. Az a beszéd, amellyel választását megköszönte, valóságos szónoki mestermunka. Még a Köncs-pártiak is Sízánte mondatról-mondatra jobban felmelegedtek és lojális készséggel ismerték el. hogy a többség jól választott, Budapest uj főügyésze a legalkalmasabb férfiú lett. V á z s o- nyi Vilmos folytonos helyesléssel és tapssal kisérte a főügyész szavait s a beszéd végén olyan viharos lelkesedéssel üdvözölték Szabó Imrét, hogy a nagy harc emléke elmosódott, elmúlt a sok keserűség, egy táborrá forrott össze az egész közgyűlés. Egy Köncs-párti városatya megjegyezte: — Indítványozni fogom, hogy ezentúl a jelöltek a választás előtt mondják el székfoglaló beszédeiket. Ha Szabó Imre a szavazás előtt beszélt volna, én is őrá szavaztam volna. Ezzel a kiengesztelő akkorddal zárult a nevezetes választás. De a főügyészi állás betöltése nem volt az egyedüli pontia a n^nirendnek. Ellenkezőleg, valósággal versenyeztek az ügyosztályok abban, hogy mindegyik mennél több és mennél fontosabb ügyet tálaljon fel éppen ezen a napon. Mindjárt az előterjesztéseknél lekötötte a városatyák figyelmét a polgármester beszéde, amellyel Fejérváry Gézát, utána pedig Elek Pált elparentáita. Az indítványok sem voltak megvetendők. D á n Leó az Országs Központi Hitelszövetkezet veszteségeit tárta a köz-
