Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-29 / 18. szám

Budapest, 1914. április 29. 3 megosztás felei meg legjobban a főváros érde­keinek. A főügyészi választás sokkal nagyobb je­lentőségű, az állás sokkal fontosabb, mintsem- hogy itt automatikus előléptetésnek volna helye. A főügyész egyúttal hivatalfönök, itt már elkél egy kis szelekció és nem akarjuk megbántani Köncs Boldizsár érzékenységét, amikor meg­állapítjuk, hogy nem lehet mindenkiből főügyész s minthogy csak egy illyen állás van, erre a leg­alkalmasabb férfiút, a jelen esetben Szabó Im­rét kell megválasztani, fia erre a belátásra elég korán jut még Köncs, akkor úgy a főügyészi, mint a főügyész-heiyettesí állásnak a betöltése egyhangúlag fog megtörténni. Hogyan lesz fővegyész a városatya vejéből A szóbanforgó városatyának a neve nem isme­retlen e lap olvasói előtt. S t e in h a r d t Antal biz. tagról szól az ének, voltaképen nem is öróla, hanem a veiéről, akit Kirchknopf Lajosnak hívnak. A „tekintélyes” városatya vejét a polgármes­ter nemrégiben kinevezte ideiglenes hivatalnok­nak. Ez még nem nagy karrier és nem is rend­kívüli jelenség. Ellenben a fiatal vegyészmérnök­nek már kinevezésekor tekintélyes állást szán­tak. F o c k tanácsnok őt jelölte ki a f ő v e g y é- s z i állásra, amelyet még csak ezután fognak szervezni a főváros vegykisérleti állomásához. Ez pedig nem közömbös dolog a város tisztvi­selőinek a szempontjából. A városházán jelenleg öt II. osztályú vegyész és hat Il-od osztályú fö- vegyészhelyettes működik. Ezeket játszi köny- nyedségge'l ugorja most keresztül Kirchknopf mérnök, akinek kiváló képességeiről mitsem tud a világ, ellenben — az apósa Steinhardt Antal „előkelő fővárosi bizottsági tag.“ A fővegyészi kinevezéssel várnia kell a tanács­nak. Kirchknopf mérnök ugyanis jelenleg nincsen Budapesten. A városatyái vöt a tanács külföldi tanulmányútra küldte három hónapra. Tehát ebben is szerencséje van Kirchknopf ve­gyészmérnöknek, mert a város mérnöki karából csak a kiválasztottak jutnak külföldre — a város pénzén. Mihelyt visszatér a külföldi útról Kirch- kncpí, nyomban fővegyész lesz belőle. Mérnök­kartársai pedig eltűnődhetnek azon, milyen fon­tos kelléke egy vegyészmérnöknek, hogy az apó­sa „befolyásos városatya“ legyen. Kertváros Irta: Dán Leó, főv. biz, tag. Nem tudjuk, ki penditette meg nálunk a kertvá­ros létesítésének eszméjét, de bárki volt is, igen hasznos dolgot müveit. Angliában, a munkássorból miniszterré lett John Burns, a protektora a kert­város kérdésének, ott máris annyi történt ez ügy­ben, hogy positiv tapasztalatokról beszélhetünk, a melyeknek tanulságai talán nem lesznek egé­szen érdektelenek reánk nézve. A régi iparpolitika taktikája az volt, hogy az ipari emporiumokba, minél nagyobb ember- és munkástömeget kell felhalmozni, hogy azok miha­marább és minél könnyebben hozzá juthassanak a munkaalkalomhoz. Ebből a törekvésből azután ap­ró, kisnyilásu odúk, kunyhók, egyszobás, túlzsú­folt lakások, béremelkedések fejlődtek, a melyek viszont higiénikus szempontokból, valóságos köz- veszélylyé nőtték ki magukat. Láttunk erre példát eleget: Japánban, Angliában, Német- és Francia- országban. Megint csak John Burns-1 idézem, aki egyik beszédében azt hangoztatta, hogy a munkás­lakosság könnyen urbanizálódik. Szükséges tehát a munkás és munkaalkalmi decentralizációt, min­den rendelkezésre álló eszközökkel nemcsak az államnak, de a városnak, a községnek és a ma­gánosoknak is előmozdítani, mert ha a tömegnek városokba szorulását idejében meg nem akadá­lyozzuk, ha megfelelő, higiénikus szempontokból kifogás alá nem eső, lakásintézmények utján ide­jében nem gondoskodnak a lakosság megfelelő elhelyezéséről, annak nagyrésze elpusztul és el­vész az állam számára. Azt mondta továbbá: ha minden állam annyit tenne az otthon biztosítása és higiénikus lakások megteremtése körül, mint a mennyit tényleg tesz mulasztásával, helytelen in­tézkedéseivel az ellenkező irányban, romboló ha­tással, akkor a világ és gazdasági életünk rég más képet nyert volna és boldogabb lehetne. Azonban Angliában sem oly rózsásak még a vi­szonyok az egész vonalon, mint azt ezek után hin­ni kellene, bár sok helyen, valóban igen kedvezők már a lakásviszonyok. S bár Londonban magában tiz filantróp társaság, már eddig is több, mint 125.000 munkáslakást emelt, mégis még mindig Londonban a lakosság 14 és fél százalék, Glas- gowban 50 százalék, Edinburgban 33 százalék, Manchesterban már csak 6 és fél százalék, Shef- fieldban 8 és fél, és Leedsben pl. 10 százaléka la­kik, kettőnél többedmagával, egy-egy szobában. Nem is próbálkozom meg, itt a mi eléggé közis­mert arányszámainkat ezekkel szembe állítani, mert a legszomorubb képet kapjuk. Van London környékén egy Rawton nevii társaság, a mely csu­pa oly munkáslakásokat épit, a melvben közel 50()0 legényember talál kényelmes, virágos, kertes lakást, olcsó pénzen. Ezt utánozta, persze kisebb mértékben a bécsi ,,Männerheim" és a milánói „Albergo popolare“. A legszebb ily kertházak, va­lóságos kertvárosok, az ipari paradicsomnak ne­vezett Port Sunlight, Bournville és Earswick angol városokban létesültek. A kérdés legjobb ismerője, Howard, négyféle módot javasol ily kertvárosok létesítésére, jelesül: vagy magában a városban kezdik meg az ily de­centralizáló szándékkal alapítandó kertváros ki­építését, vagy pedig a városnak a perifériáján in­dul meg az építkezés. De lehet ezt egy kevésbé lakott, szomszédos faluból, vagy kisebb helységből is kiindulva megalapozni. A legracionálisabb meg­oldás azonban, egy oly telepen létesíteni a kert­várost, a melyet egyenesen jennek céljaira rendez­nek be, gyárakkal, lakóházakkal, iskolákkal, stb. Howard szenzációs könyvének hatása nyomban jelentkezett is, amennyiben megalakult egy társaság 300.000 angol font alaptőkével (7,200.000 korona), mely Hitchin mellett, Letchword Garden City né­ven, mindjárt vásárolt is egy ezerötszáz hektár­nyi területet, amelyet 1904-ben kezdtek betelepí­teni és felépíteni, még pedig oly sikerrel, hogy há­rom évvel későbben, tehát 1907-ben már 5000 csa­lád lakott ott és már azon kellett gondolkodni, miként lehet a túlságos és hirtelen való benépe- sedést megakadályozni. Hogy mekkora fellendü­léssel indult meg ez a kertvárosok ideálja, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a vétel idejében egy hektár föld kb. 1000 korona volt, három év­vel későbben pedig már, egy kisebb belterületért 72.000 koronát kértek el. Howard szerint kb. 15()0 hektárnyi földterület a legalkalmasabb egy ily kertváros megalapítására. Gyárakat, lakóházakat, üzleteket, templomokat, iskolákat, színházat, szó­val: mindent nagy kényelemmel el tud e talajon helyezni. Hogy a lakásuzsorát, vagy túlnépesedést megakadályozza, kimondja, hogy legfeljebb 30-000 lakost tűrne meg egy ily területen. Körvasutat is kontemplál a város körül, melynek központjába egy óriási nagy parkot helyez el, oly módon, hogy ahoz bármely városrészből egyenesen el lehessen jutni. A periférián bizonyos körzetben — majo­rokat, kertészetet, gyümölcsösöket, baromfitelepe­ket, stb. telepit le. A földhozamot egy közös pénz­tárba szedi össze, amelv elsősorban a város cél­jait, azután pedig egyenletes arányban a lakossá­got illeti meg nyereségrészesedés címén. Ha nem is egészen ilyen, de hozzá kb. hasonló a London közelében létező Hampstead városka, amely ma már szinte: mint London annexje szerepelhet, amo­lyan garden suburs fajta építkezés ez. Németor­szágban is megalakult már egy nagyobb társaság, a mely különösen Berlin, Karlsruhe, és Drezda környékét sondirozza és nem lehetetlen, hogy rö­videsen ez is csinál valamit. Angliában e kérdéssel kapcsolatban most azon folyik a vita, hogy mi jobb, nagy bérkaszárnyák felépitése, avagy cot- tageszerü munkásházak megteremtése. Kiszámítot­ták pl., hogy Londonban, Glasgowban és Manches­terben egy-egy bérkaszárny lakószobája kb. 20()0—, 2400 koronába kerül, mig pl. cottageszerü építke­zésnél Londonban, Manchesterben és Sheffieldben csak 1000 __1500 korona, egy sokkal nagyobb ké­ny elmet nyújtó lakószoba átlagára. Ezek előrebocsájtásával azt hiszem, joggal állíthatom, hogy talán a világ egyik városa sincs annyira, már remek fekvésénél fogva is —j predesztinálva arra, hogy kertvárossá varázsoltas- sék át, mint épen Budapest. Talán alkalmat ad­nak e nehány sorban elmondottak arra, hogy il­letékes helyen foglalkozzanak e kérdéssel. ázilag készített női-, férfi- és gyermek­fehérnemüek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21. Ma és holnap utoljára ! Grant kapitány gyermekei Jules Werne regénye 7 részben. Teljesen nj kisérő-müsor! dz előadásod d. u. S, kB és %I0 órakor kezdödnBk Jegyelőreváltás : d e. io—V*i-ig* d u. 5 órától az OMNIA pénztáránál és a Hirsch- tőzsdében Andrássy-ut 19 NGObPARK állandóan nyitva Belépö-dij 20 “II­TELEFON huh HAASfSOVDG/í Bvmpísivr BMNGEBwI

Next

/
Thumbnails
Contents