Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-22 / 17. szám
2 ) J 0 Budapest, 1914. április 22. gáltatni. 14a a főváros rászánná magát, hogy a közönség, a fogyasztók éhetekében nagy áldozatokat akar hozni és a városi elektromos- művek olcsóbbá fogják tenni a villamosv.ilági- tást, úgy ezt az áldozatkészséget örömmel kellene üdvözölni. Ezt a szempontot azonban, mint gyakorlatilag keresztülvihetetlent, a főváros teljesen mellőzi és igy a megváltás kérdésének elbírálásánál ezt a szociális érdeket teljesen ki keil kapcsolnunk és az egész ügyet pusztán csak pénzügyi vonatkozásaiban szabad vizsgálat tárgyává tennünk. Mindenekelőtt azt kell kérdeznünk vájjon a Magyar Villamossági rt. ellentállásával szemben hogyan fogja a főváros a telepet junius i-én átvenni? A kérdés jogi állása. Az ügyosztály, a tanács és a világítási bizottság a telepnek ez év junius 1-én való átvétele tekintetében igen nagy jogi tévedésben vannak. Valamennyien abból indulnak ki, hogy a főváros ,,felmondotta‘ a szerződést a vállalatnak és hogy a két évi felmondási határidő lejárta után a vállalat köteles a telepet a fővárosnak átadni. Pedig a szerződés értelmében felmondásról szó sincs és nem is lehet. A szerződés 43. ^-a ezt mondja: „Budapest fő- és székváros közönsége kiköti magának azt a jogot, hogy a vállalkozó elektromos telepeit és vezetékeit 1910. évi december 15-étöi fogva bármikor megválthassa, ha ezen szándékát 2 évvel előbb a vállalkozóval tudatja.“ Ugyané szakasz utolsó bekezdése azt mondja: ,,A beváltási árat a fő- és székváros közönsége azoknak szerződésszerű és tehermentes átvételétől számítva fél év alatt fogja a vállalkozónak készpénzben megfizetni,“ A 44. §. pedig azt állapítja meg, hogy ameny- nyíben a beváltási árra nézve a főváros és a vállalkozó között megegyezés nem jön létre, a telepek és vezetékek, valamint azok tartozékainak becsértéke bírói becsű utján állapittatik meg. A főváros tehát, amikor közölte 2 évvel ezelőtt a társasággal, hogy telepét megváltani szándékozik, igenis megszerezte a jogot arra, hogy 1914 junius 1-én a telep birtokába léphessen. Csakhogy ennek a jognak érvényesítéséhez a megváltási árnak meg kell állapítva lennie, mert hiszen enél- kül a szerződés szerint az átvételtől fél év múlva nem fizetheti meg a megváltási árat. A vita már most a székesfőváros és a társaság közt akörül folyik, hogy a vállalat álláspontja szerint a székesfőváros igenis megválhatja a telepét, de csakis akkor, ha a megváltási ár a szerződés értelmében, vagyis a bírói becsű utján már végleg meg- állapittatott. Ezzel szemben az ügyosztály és a tiszti ügyészség azt vitatja, hogy a fővárosnak jogában áll a társaság telepét birtokba venni, anélkül, hogy a vételár meg legyen állapítva. E kérdésben a főváros pert is indított a vállalat ellen, amelynek tárgya az, vájjon köteles-e a vállalat telepét ez év junius 1-én a főváros birtokába bocsátani? Mindkét fél erősítgeti a maga igazát és a bíróságnak feladata lesz a perben ítéletet mondani. Ez az ítélet szólhat az ügyosztály álláspontja mellett, de szólhat ellene is. Ennélfogva teljesen érthetetlen, hogy mily alapon akarja az ügyosztály a közgyűléssel kimondatni, hogy 1914 junius 1-én a főváros átveszi a telepet? Hiszen megvan annak a lehetősége, hogy a bíróság a fővárost ezzel a keresetével elutasítja és akkor a közgyűlés határozatának nem lehet érvényt szerezni. De még ha az elsőbíróság a fővárosnak is adna igazat, a vállalat ezt az ítéletet bizonyosan megfelebbezné és amíg a per a kir. táblán és a kir. Curián jogérvényesen eldöntetik, ismét csak hosz- szabb idő fog elmúlni, amely alatt a főváros nem léphet a telep birtokába. Ez a junius 1-í terminus tehát, amelyhez az ügyoszály a közgyűlést akarja kötni, egyenesen abszurdum. Érzi is ma már az ügyosztály vezetője ezt a baklövését és most úgy j forgatja a dolgot, hogy ha nem is veheti át a telepet a főváros junius 1-én, ettől az időponttól kezdve a telep összes jövedelmei a fővárost illetik meg. Pedig jogilag ez az utóbbi álláspont még akkor sem áll meg, ha a bíróság ki is mondaná, hogy a vállalat köteles a telepet a megváltási ár megállapítása előtt a főváros birtokába bocsátani. Mert abban, hogy a főváros a megváltási ár tekintetében ekkora bizonytalanságot hagyott fenn, csakis önmaga hibás. A fővárosnak nyomban akkor, amikor megtudta, hogy barátságos egyezség a megváltási árra lehetetlen, - aminek az útját ö maga vágta el akkor, amikor kijelentette a vállalatnak, hogy a megváltási árra nézve alkudozásokba nem bocsátkozik: meg kellett volna indítania a pert a telep átbocsátása és a megváltási ár megállapítása tekintetében. A bírói becsíit ennek a pernek a keretében kellett volna lefolytatni és a kereset értelmében a bírói becsű alapján az ítélet megszabta volna a megváltási árat és egyúttal kötelezte volna a vállalatot, hogy a megváltási ár ellenében adja át a telepet a fővárosnak. E per helyett a főváros egyszerűen a bírói becsű megindítását kérelmezte, úgy hogy a bíróság a becslés foganatosítása után petitum hiányában nem tehetett egyebet, mint azt, hogy tudomásul vette a becslőszakértők jelentését és az ügyet irattárba helyezte. Az összes komplikációk ebben a kérdésben abból származnak, hogy a főváros a megfelelő jogérvényesítést elmulasztotta. Ha most a bíróság a bírtokbahelyezési perben a székesfővárost elutasítja, úgy a fővárosnak meg kell indítania a pert a telep birtokbabocsátása és a vételár megál- lapitása iránt, ami beláthatatlan hosszú ideig hu- zódhatik el és lehetetlenné tenné, hogy a főváros átvegye a telepet. Az ügyosztály javaslata tehát feltétlenül idő- előtti és annak elfogadása kiteszi a fővárost annak, hogy olyan határozatot hoz, amelyet foganatosítani nem tud. De időelőtti még egy más okból is az ügyosztály javaslata. Mindaddig ugyanis, amig a megváltási ár megállapítva nincsen és tehát a főváros nem í tudhatja, hogy mennyit kell majd a telepért fiHUSVÉT UTÁN 1 Mintha csupa görög-keleti ember ülne a városházán és a közgyűlésen: a böjti idő a pirosto- jások ünnepe után következik. Legalább erre vall a tárgysorozat, amely nem igéi* kellemes összetűzéseket a városatyák között, hanem olyan szelíd és unalmas, hogy a legnyugodtabb emésztésre ád alkalmat. Krausz Slmi jelenléte sem a napirendnek szól, hanem Petzrik Jenőnek, az uj alügyész- nek. A polgármester beszámol a főügyészi állásra kiirt pályázat eredményéről. A pályázat nem volt meddő, ami nem csoda, mert Budapest székesfőváros tiszti főügyészének lenni még a tor- dai törvényszék elnöke, Balázs Elemér sem restellene. A pesti esküdtek előtt nem ismeretlen ember Balázs Elemér. Ö volt a királyi ügyészség legjobb szónoka és ha a főváros három főügyészt választana, akkor nemsokára a városatyák is gyönyörködhetnének a vád t. képviselőjének öblös hangjában. így azonban Balázs Elemér kénytelen lesz tovább igazgatni a tordai törvényszéket. Döcögve halad az omnibusz-vita. Feleki Béla beszél, de mintha nem is a közgyűlésnek szólna, Radocza Jánoshoz intézi a szavait, állandóan Radoczára tekint és Radocza hálás publikum, állandóan helyesel a. fejével. A vita alatt a Belvárosnak egyik bizottsági tagja az utolsó padsor mögötti korlátra támaszkodik, úgy hallgatja az: omnibusz-társaság szapulását. K e 1 e- m e n-nek hívják a bizottsági tagot, de nem Kőműves Kelemennek, hanem Kelemen Lajosnak és azért szorong az omnibusz-vita alatt a korláton kiviil, mert történetesun ö az omnibusz-társaság ügyésze s a megváltás véget vet az ügyészi állásnak is. F o c k tanácsnoknak a csalhatatlanságát a szabadpolgárok igyekeznek megdöntenf. P1 a t- thyék ma elemükben vannak. Minden pontnál az ő szónokaik beszélnek és mindem szavazásnál az ő indítványaikat szavazzák le. Egy csatornázási ügyben B e c s e y t éri hasonló sors, egy ke- ritésfal-költségfedezetnél pedig az örökké haragos Perczel Bélát, Szavazásra kerülvén a dolog. Q u t h i Imre kollégánk intésére a sajtókarzat tagjai is felemelkednek helyeikről és Ma r- h e r tanácsnok majdnem városatyáknak nézi őket. Rögtön megpendítette valaki azt az eszmét, hogy az újságíróknak az uj fővárosi törvényben szavazati jogot kellene biztosítani, ha már nincsen tanácskozási joguk. így legalább némi rekompenzációt kapnának a sajtó munkásai ama kínszenvedésekért, amelyeket a legtöbb bizottsági tag szónoklatának meghallgatása okoz. Még egy derűs epizódja volt a szavazásnak. — Unberufen! — kiáltotta a csupa sziv-ember, Gál Károly, amikor kiderült, hogy a tanács javaslata mellett a közgyűlés tagjainak túlnyomó része szavazott. Az Unberufen szó helyes magyar fordítása körül nagy vita keletkezett s végül is Dick Béla egy arany fogat tűzött ki a megfejtőnek. Lapzártakor értesülünk, hogy az aranyfognak még nincsen gazdája, minélfogva olvasóink figyalmét felhívjuk a pályázatra. A jó P a 1 ó c z i professzor nem hagyja szó zetnie: nincs is abban a helyzetben, hogy megbírálja, vájjon a megváltás jó avagy rossz üzlet-e reá nézve? Amit az ügyosztály a megváltási árra nézve felhoz és összehord, az egyelőre nem egyéb, mint találgatás és okoskodás, mert hiszen végül is a bíróság fogja eldönteni, hogy mennyit kell fizetnie a fővárosnak. A főváros szakértője 18 millió koronára, a vállalat szakértői 22 millióra taksálják a megváltási árat, amely azonban még ennél is jóval nagyobb lehet, minthogy e két rendbeli becsértékben az ügyosztály által megváltani nem szándékolt vagyonrészek is foglaltatnak. Végeredményben a megváltási ár 25 millió korona is lehet. Hogyan akarja már most az ügyosztály a fővárost odaszegezni a megváltáshoz, amikor a megváltási ár 6—7 millióval nagyobb lehet, mint amennyinek az ügyosztály reméli)? Ha pedig most kimondja a közgyűlés, hogy a megváltástól nem áll ell, ez annyit jelent, hogy köteles lesz akkor is megváltani a telepet, ha a megváltási ár 25 millió koronát fog kitenni, holott pedig a szerződés 44. §-a szerint a fővárosnak megvan az a joga, hogy „ha a bírói becsű eredményét magára nézve terhesnek tartja, akkor a beváltástól a beváltási eljárás bármely stádiumában, bármikor visszaléphet“, minden jogi konsequencía nélkül. Ha tehát a főváros most semmit sem határoz el és a megváltási ár szerinte terhes mértékben fog megállapittatni, úgy egyszerűen elállhat a megváltástól anélkül, hogy ezzel a passzív magatartásával bármiféle jogkövetkezményt idézne fel. Ha ellenben a főváros kimondja most, hogy nem lép vissza, úgy visszalépési jogát eljátszotta, odaszegezi magát a megváU láshoz még akkor is, ha a megváltási ár tuldrága lesz és egyenesen beleszalad minden kényszer nélkül egy olyan helyzetbe, amelyből azután nem szabaduhat akkor sem, ha az reá nézve bármilyen terhes is lesz. Az ügyosztály javaslata tehát felesleges és veszedelmes. Felesleges, mert általa semmivel sem jut közelebb a főváros a megváltáshoz és veszedelmes, mert elvágja a visszavonulás útját! Szétfoszlott reménység. A jövedelmezőség kérdése körül legelőször is megállapítandó az a példátlan felületesség, ameiy- lyel a megváltási ár tekintetében a fővárosnál operálnak. Az ügyosztály maga legrosszabb esetben 20 millió megváltási összeggel számol, holott 2 évvel ezelőtt a főváros vezető köreiben mindössze legfeljebb 10 millió koronás megváltási árat gondoltak. E részben idézzük Vázsonyi Vilmos dr. állásfoglalását az 1912 május 17-én tartott közgyűlésen, amelyen határoztak a megváltási eljárás megindításához szükséges becslés tárgyában. Ezen a közgyűlésen Vázsonyi Vilmos dr. a következőket mondotta: (Fővárosi Közlöny 23. évf. 39. szám, 1787. oldal, 2. bekezdés). ,, . . . az ügyosztály olyan adatok birtokába jutott, amelyek azt a komoly feltevést érlelik meg benne, hogy az a leltári érték, amely a társaság kimutatása és mérlege szerint a megváltásnál alapulj nélkül Márkus tanácsnoknak azt az előterjesz- 1 tését. hogy a városházára építsenek még egy emeletet. Pedig ez a terv uj irányt, uj perspektívát jelent. Ezentúl Budapesten nem a házak mellett, hanem a házakon fognak építkezni, ami jelentékeny telekmegtakaritással jár. Minekutána pedig egy Vay András nevezetű lámpagyujtogatót kegydijazott a közgyűlés. — ismét megüresedett egy szinekura! — az elnök kihirdette, hogy P e t z r i k Jenőnek nem volt ellenjelöltje, Petzrik tehát walkowerben győzött. És1 amig az emberek azon tanakodtak, hogy vájjon egy tiszti alügyészért deputációt kiildenek-e, vagy pedig express-levélben értesítik szerencsés megválasztásáról, — megjelent a közgyűlési terem küszöbén Petzrik Jenő, felesküdött az alkotmányra és fogadta a gratulációkat. Már az interpellációk is elhangzottak, sőt az interpellációs válaszok is. A terem szép lassan kiürült. Egy, csak egy ember van talpon a teremben. Gárdonyi Albert, a főlevéltáros és- ez alapon tanácstag. Amióta megválasztották, elejétől végig részt vesz. a közgyűléseken és bárha szemmelláthatólag unja magát, nem mozdul a teremből. — Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom! — mondja az elnök. De Gárdonyi Albert még akkor sem távozik, isteni nyugalommal méri végig a folyosókat és vár-vár, amig újból összegyűlnek a városatyák, hogy tanúi legyenek a Szabó-Köncs párbajnak, amely a főügyészi állást április hó huszonkilcncedik napjának délutáni négy órájakor el fogja dönteni.
