Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-22 / 17. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. április hó 22-én 17. szám fiiiiamamaiiianimiíaniaiiiamDiiibiiiüiimiimiimmQmDiiiQuraiiiDiiiariiDiiiDiiiaiiiQiiiiaiimmamDiüC ELŐFIZETÉS 1 AnnKt Égés* évre..,,. ..............ló K Fél évre............................ 8 ff Egyes számok kap ft a- tök a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasási hetilap Fmtmiöm mmerkmsxts Dacsó EmU. Tár’ssiteTyhesMiö dr. Szilágyi Hugó Megjelenik mind m uer- ddn. Szer kész. ö s r rj és kiadóhivatal t V.. her., Szív-utca • •• 13. íztím Városházi Deák Ferenc, köznyelven szólva Bárczy István, megírta húsvéti cikkét az újságba. Az uj beruházásokról szól a cikk s voltaképpen nem egyéb, mint pontonki1.it való összefoglalása a tanács vonatkozó határozatának. A podeszta elárulja azt a tudott titkot, hogy a városházán csak a legutolsó kölcsön megkötése után láttak hozzá a beruházási Programm összeállításához. A sorrend nem nevezhető rendesnek: úgy szokott az lenni, hogy előbb megállapítják a feltétlenül szükséges beruházásoknak az összegét s az összeg szerint igazodnak a kölcsönre vonatkozó tárgyalások. Nálunk pedig előbb szerezték meg a milliókat s csak azután kezdték törni a tanácstagok a fejeiket azon, hogy voltaképpen mi is történjék a milliókkal. A podeszta nyilván érezte, hogy egy deák íerenci husyéti cikknek a kritériumához némi bölcsesség is tartozik. Bejelentette tehát, hogy a fővárostól ne várjon az ipar és kereskede- lem sokat, mert „a hatósági építkezéseknek minél nagyobb mértékben való sürgős megindítása csak a legközelebbi nagyobb városi kölcsön felvétele után lesz lehetséges“. Tehát hagyjatok fel minden reménnyel jámbor iparosok és kereskedők, ne várjatok a várostól semmit, legfeljebb adóemelést. A podeszta azt üzeni, hogy máris fogytán a pénz. Hiába indokolták a kölcsön felvételének szükségességét, a kölcsön feltételeinek elfogadását azzal, hogy a pénz a beruházások miatt szükséges: irne, most kiderül, hogy az építkezésekhez még hozzá sem fogtak s máris nincsen pénz. Az egész világon és minden reális alapon dolgozó vállalatnál olyan irányban vonják le a helyzet konzekvenciáit, hogy ha pénzszükség fenyeget, akkor minden fillérre vigyázni kell, semmiféle uj üzletekbe nem fognak s csak az elkerülhetetlenül szükséges kiadásokat folyósítják. A podeszta ellenben más módját választja a megoldásnak s irigylésre méltó optimizmussal szól egy uj kölcsön lehetőségéről. Ez már azután kacagtatóan szomorú bölcsesség. A 158 milliós kölcsönkötvények jórészt még a bankokban hevernek és elhelyezésre várnak. A milliók még csak most vándoroltak a nagybankokból a városházára s Bárczy István máris újabb pénzügyi tranzakcióról ábrándozik. Vájjon mikor lesz már vége és mi lehet a vége a folytonos pénzhajhá- szásnak? Mikor áll be végre az a fordulat, amikor a város a sok adósságnak hasznát is látja már? Bárczy István dr. polgármesterségének minden esztendejére átlag ötven millió korona uj adósság esik. Vájjon — mennyi adósságot bir még el Budapest? A pékek, akik alatt nem kell feltétlenül nemessziuü emberbarátokat érteni, felemelő látványt nyújtottak az elmúlt héten a pesti publikumnak. A derék kenyérsütők úgy találták, hogy a kenyér ára nagyon alacsony, kár volna hozzászoktatni a publikumot. A pékek eljárásának a védelme perverz gondolat volna, joggal támadhat mindenki a szigorú emberekre, mindenki, egyedül Folkusházy tanácsnok nem. A közélelmezési tanácsnok most büszkén veri a mellét és jogosulatlannak mondja a pékek áremelését. Holott nyilvánvaló, hogy a pékek csak követték ezen a téren a községi kenyérgyárat, Folkusházy Lajos csenevész csemetéjét. A községi kenyérgyár volt az első az áremelésben s a pékek úgy gondolkoztak, hogy a város nemes példáját minden hűséges polgárnak követnie kell. A pékek ezek szerint ideálisan derék polgárai Budapestnek. A Városi villamos közgyűlésén egy részvényes azt a felszólítást intézte a társaság igazgatóságához, hogy az esetleges uj részvénykibocsáj- tásnál védje meg a kisebbség érdekeit. A részvényes megnyugtatására a polgármester sietett. Bárczy István kijelentette, hogy a félelemre nincsen ok, szó sincsen arról, hogy a főváros a részvény többségből folyó jogait gyakorolja, szó sem lehet arról, hogy a város a magánrészvényeseknek ne adjon ellenszolgáltatást. A polgármesteri kijelentés, enyhén szólva, igen furcsa. A Városi részvényeknek megszerzésénél arról volt szó. hogy az uj részvényeket al pari fogja magához váltani a város s az igy előálló haszon enyhíteni fogja a vétel drágaságát. Most pedig azt mondja a polgármester, hogy erről szó sem lehet, erre nem gondolnak a városházán. A főpolgármesteri állásra megindultak a kombinációk és ugyanabban az időben hire jár annak, hogy a belügyminiszter már legközelebb nyilvánosságra hozza az uj fővárosi törvény tervezetét. Pedig a két tény között a legélesebb ellentét forog fenn. Mert a fővárosi törvény előkészítésének munkájánál az volt az egyik alapelv, hogy Budapest ma már nagykorú, autonómiáját csorbítani nem szabad, főpolgármesterre tehát semmi szükség sincsen. Tehát vagy üres fenyegetés volt csupán a kormány részéről a főpolgármesteri állás betöltése, vagy pedig elbukik az uj fővárosi törvényben az autonómia kiszélesítésének eszméje. A nagy megváltás 38 milliós lutrijáték A székesfőváros nagy horderejű és pénzügyeire nézve igen fontos kihatású lépés előtt áll. A világítási ügyosztály, a tanács és a vil- lamosvilágitási kérdés megoldásának előkészítésére kiküldött bizottság annak kimondását javasolják a közgyűlésnek, hogy a főváros a Magyar Villamossági rt. elektromos telepének és vezetékeinek beváltásától vissza nem lép és hogv a telepet és vezetékhálózatát 1914 június hó 1-én étveszi. A telep megváltására, valamint a városi elektromos-telep folytatólagos kiépítésére a legutóbbi kölcsön terhére 25 millió korona engedélyezését kéri az ügyosztály. A megváltandó telepet a javaslat egyesíteni akarja a városi villamossági teleppel és azt úgy a gázgyártól, valamint a főváros egyéb vagyonától teljesen függetlenül, mint önálló vállalatot akarja vezettetni. Ebben az óriási kihatású ügyben, amelynél az ügyosztály bevallása szerint is 35 millió fővárosi vagyon sorsáról történik intézkedés, sajátszerii fogalomzavarral találkozunk az egész vonalon. Az ügyosztály minden áron a megváltás mellett van és ez álláspontját részletes jövedelmezőségi számításokkal kívánja támogatni. Annyi bizonyos, hogv csupán elvi szempontból, pusztán a kömmunalizálás jelszava kedvéért nem szabad ezt a nagy üzletet megcsinálni, ha az a fővárosra nézve pénzügyileg nem egészen biztosan ió üzlet. Teljesen igaz és helyes, hogy a fővárosnak a közművekből előálló bőséges jövedelmi forrásokat a maga számára kell biztosítania. A területhasználat olv monopóliumot jelent egyes közüzem tulajdonában, amelynek nagy nyereségét a köz javára kell lefoglalni. A kérdés csak az, hogy a köz javára miképpen lehet a monopóliumból a legnagyobb hasznot biztosítani. Ha a legnagyobb nyereséggel a városi üzem, tehát a kömmunalizálás kecsegtet, jelen esetben a megváltás, úgy ez feltétlenül keresztülviendő. Ha ellenben a villamosüzemnél a fővárosnak más utón, pl. igen nagymérvű haszonrészesedés utján nagyobb nyereség biztosítható, mint a megváltás révén, úgy a megváltás mellőzendő. A probléma tehát tisztán pénzügyi. Mert az a másik szempontja a kommunalizálásnak, hogy a városi üzem a fogyasztók érdekeit jobban szivén viseli és a lakosság szükségletét olcsóbban látja el, az eddigi tapasztalatok szerint, sajnos, egyáltalán nem érvényesült a várositás eseteiben sem. A gázgyár városi üzemben sem adja olcsóbban a gázt, sőt általános tapasztalat, hogy a gázszolgáltatás megdrágult és a fővárosi gázművek vezetősége éppen most volt kénytelen a koksznak, e fontos közfogyasztási cikknek árát felemelni. A villamos városi vasút részvénymajoritásának megszerzése sem használ a nagyközönségnek, mert nemcsak hogy szó sincs a tarifák leszállításáról, de sőt ellenkezőleg, a legkomolyabb tárgyalások folynak e tarifák felemelése tekintetében. A kommunális kezelésnek ez a szociális, a fogyasztó szempontjából való érdeke ma már a mesék birodalmába tartozik. A világitási ügyosztály hatalmas előterjesztése egy szóval sem említi, hogy a kommunalizált villamossági üzem az áramot a közönségnek olcsóbban fogja szol-
