Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-15 / 42. szám
2 Budapest, 1912. október-15. Nem csoda, hogy a deficit belelopta magát a főváros háztartásába. Iyen adminisztráció, ilyen gondolkodás, dilyen lelkiismeretlen mun, ka mieiíett nem is lehetett más vége a rendszernek. Jól Tudjuk, hogy a helyze+ a legelőkelőbb helyről érkezett tiltakozás dacára sem fog javulni a városházán. Az óvásemelésnek azonban meg lesz az a hatása, hogy a polgárság tisztán fogja látni, kit kell télelősség- re venni a züllött háztartás miatt. Igenis, a közgyűlés erkölcsi obfggót vállalt a választópolgársággal szemben a város javainak a megóvására, de amikor a közgyűlést minduntalan félrevezetik, amikor a tanács kormányzati rendszerré avatja a mentalis reservation amikor a bizottság tagjai voltaképpen sohasem tudhatják, miről van 'Szó és mennyiről: — akkor nem lehet kétséges, hoev a közgyűlés obligója átháramlik a tanácsra. A pénzügyi bizottság épületes vitájából nemcsak a tanács és a polgárság okulhat. Iranern a közgyűlés is. A bizottsági 'tagoknak a jövőben fokozottabb óvatossággal kell fegadniok műiden .előterjesztést és gondos lelkiismeretességgel bele kell kalkulálni minden javaslatba a tanács gondatlan lelki- ismeretlenségét. A bizalmatlanság a leghatásosabb preventív eszköze a könnyelműség megakadályozásának. SB9iBBQBBIBBBgSDBBSagBBBBB3íiaaQBIBB3DG!aEBiaB9BQSBaB Felfújt affér Vázsonyi és Sándor Pál között A legkülönbözőbb kommentárokkal tarkították a lapok azt az enyhe összetűzést, amely a pénzügyi bizottság pénteki ülésének befejezése után Vázsonyi Vilmots és S án d o r Pál között történt. Az egész affér csak a szereplők személye miatt érdekes. Voltaképpen nem esett másról szó, mint arról, jogos volt-e P 1 a 11 h y Györgynek a .közmunkatanácsi tagságból való kibukt'atáisa, vagy sem. A nagy „affér“ nevetséges egérré zsugorodik össze- ha. figyelembe vesszük az érdekelteknek lapunk tudósítója előtt tett nyilatkozatait. Vázsonyi Vilmos ezeket mondotta: — Semmi értelme sincsen a kerületközi bizottságnak, ha a határozatait nem Nemzeti mu a városházi parlamentben A polgármester elökeritette kormányozható mandulagyuladását, amiből kifolyólag a humor- elnök, Rózsavölgyi Gyula foglalta el a helyét. Ahogy körülnézett a teremben, kétszáznyolcvan városatyával találta szemben magát. Ettől aztán vérszemet kapott Rózsavölgyi Gyula és a tőle megszokott jó Ízzel reklamálta a kétszáznyolcvanegyedik atyát, bizonyos Retter Gyula nevezetűt. Ráhúzott egy paragrafust, amelyet bátran rá lehetne huzni legalább kétszáz bizottsági tagra és azt indítványozta, hegy a szegény Retten fosszák meg városatyai címétől és jellegétől. Ue felállt jó Sümegi Vilmos és mint „Retter ín der Not“, visszavonulásra kényszeritette Rózsavölgyit. Azt mondta, hogy a Máv. városházi kirendeltsége is állandóan hiányzik. Korányihoz és Marxhoz nagyritkán van szerencsénk, Elek Pál nem sóbálvány, mégsem jön soha a közgyűlésre, Bach r u c h Károly nem báró, mégis ritkán mutatkozik csak. Bizony, bizony, nagyon nehéz problémába vágta a fejszéjét Sümegi Vilmos: baj, ha a városatyák nem látogatják szorgalmasan az üléseket, de sokszor éppen az a hiba, hogy túlságosan buzgók! Rózsavölgyi tehát vereséget szenvedett, amit azzal akart rekompenzálni, hogy jelentést tett a közgyűlésnek Mosci Ksiaze győzelme- r ö 1. Mosci Ksiaze nem városatya; még csak nem is> tanácstag, hanem telivér táltos, a St. respektálják az egyes kerületek. Sándor Pállal azért szólalkoztam össze, mert meggyőződésem szerint politikai kérdést csináltak Glticksthalék a közmunkatanács tagsági helyének betöltéséből. Ez pedig lehetetlen állapot. Felháborított az is, hogy a hátunk mögött szervezkedett a munkapárt s tömött sorokban szavaztak Quittnerre. Mi bíztunk a kerületközi választmány jelölésének komolyságában s ezért természetesen nem is szervezkedtünk. Sándor Pál viszont azon az állásponton van, hogy nem Quittnerék voltak azok. akik a pártpolitika szemüvegén nézték ezt az alapjában véve jelentéktelen ügyet, hanem Platthyék. Az összetűzésről pedig igy nyilatkozott Sándor Pál: — Tisztelem, becsülöm Vázsonyi Vilmos személyét, de nem hagyom magamat terrorizáltatni. Vázsonyi azt mondja, hogy övé a többség a 36-os választmányban. Ezzel Szemben, én a választás eredménye alapján arra hivatkoztam, hegy nekünk viszont a közgyűlésen van többségünk. Az affér ezzel, legalább egyelőre, elinté- zeítnek látszik. Nem is hisszük, hogy folytatása lesz, mert Vázsonyi is, Sándor Pál is mindig alárendelik a sarát erkölcsi érdekeikét —- egyébről itt nem lehet szó — a főváros érdekének. Kettőinknek a harca bizonyára örömre hangol sokakat, a köznek a szempontjából azonban nem kívánatos a küzdelem. Azokból a nyilatkozatokból, amelyek a napilapokban megjelentek, megállapítható, hogy a városházán sokkal nagyobb érdeklődésre számot tartó események készülnek. Nemsokára megkezdik a két villamostárisa- ság programmjának tárgyalását. Az uj vonalak elnyeréséért megindul a küzdelem, a súrlódások elérik a végső határt és nem fognak megszűnni egészen addig, amig egy kalap alá nem kerül a Közúti és a Városi. A közeljövő legnehezebb problémájává növi ki mayát a közlekedési politika egységesítése, amely nélkül pedig lénten-nyomon újabb összeütközések fognak támadni az ellentétes érdekeltségek között. Vázsonyi Vilmos Sándor Pálnak szemére hányta, hogy 830-as árfolyamon akarta a Közúti-részvények többségét a fővárosnak liferálni. Ezt a vádat Sándor Pál a leghatározottabban visszautasította és mi szívesen elhisszük Sándor Pálnak, hogy semmi része sem volt ebben a kísérletében, az egész manőver az ő háta mögött történt. Minden becsüieteisfen gondolkodó ember előtt világos, hogy Vázsonyi Vilmos bűnös merényletről rántotta le a leplet, amelytől azonban a Közúti vasút vezérigazgatója teljesen távol áll. Kiderült, hogy ha a börzelovagck munkája sikerül, úgy. a város ma kb. 200 koronát vészit minden egyes részvényen. A Városi villamos részvényvásárlásának bűne után ez már a halálos csapása leit volna a főváros háztartásának. Értsük meg a dolgot: a Közúti részvényeinek a megszerzése elvileg nem panama, nem inin, mert a részvényeknek végtére is .ellenértékűk van s ha a Közúti és a Városi a főváros kezébe kerül, ugv egyszeriben megoldást nyerne számos függő probléma. A bűnösség ellenben ott kezdődik, hogy a' fővárost már az árfolyamnál is meg akarták sarcolni. Horribilis differencia van a tőzsdei és a 830-as árfdvam között, ezt a differenciát a város zsebéből akarták kihúzni, milliókra menő effektiv veszteséget akartak a városra zu- diíani, úgy hogy az egész tranzakciónak a célja a város szempontjából már előre is meghiúsult volna. Még egv súlyosbító körülmény van és pedig az, hogy a horribilis vételár csakis újabb kölcsön utján, esetleg a város birtokában levő Városi részvényeknek a lombardirozásával történhetett vo'na meg. Tehát méregdrága pénzen jutott volna a főváros a Közúti részvények birtokába., ami még hátrányosabbá fette volna az anrugy is rassz üzletet. Olyan bűn ez, amelynek a kísérlete is büntetést érdemel. Viktoria bútorgyár részvénytársaság faköerenbezési mirtatermei Budapesten, ÍV., VárosQáz-ufca 4. Szaöab Őemenet. CKossuttj ßajos-utca sarok) Leger győztese és úgy került a napirendre, hogy a gazdája, Lubomirszky herceg, a győzelem örömére kettőezer koronát küldött Budapest szegényeinek. Hock János ájtatosan megjegyezte: Kivánom. hogy még sokszor nyerjen Mosci Ksiaze! Bamberge r ísván viszont, aki először jelent meg a közgyűlésen, rögtön rálicitált Lubomirszky hercegre és háromezer koronát ígért a szegényeknek, arra az esetre, ha valamikor az ő lova fog St. Legere nyerni. A teremben hirtelen léghuzat támadt. Választásoknak az előszele okozta a huzatot. Rózsavölgyi Gyula jelentette, hogy az alpolgármesteri állásra egyedül Bódy Tivadar hajlandó vállalkozni, Bódy helyére ellenben pályázik A 1- m á d y Géza, Festetich gróf, Déri tanácsnok és Harrer tanácsnok. Mindjárt hozzáfűzték a városatyák, hogy Déri és Harrer pályázata — igénybejelentés a legközelebbi üresedésre. Mind a kettő visszalép, november ötödikén tehát párharc lesz Festetich és Almády között. A szavazásban: ezen a közgyűlésen is gyakorolhatták magukat a bizottsági tagok. Arról volt szó, hogy ki legyen a közmunkák tanácsának tagja: Platt Íny Györgv. vagy Quit t- n e r, a reverzális-ember? A Quittner-párt szervezetten vonult fel a közgyűlésre. Glücks- t h a 1 Samu vezette a tábort, olyan buzgó volt, hogy még a legbiztosabb Platthy-szavazatokra is ráfeküdt. Sümegi Vilmost pl. erönek-ere- jével arra akarta bírni, hogy Quittnerre szavazzon. Kezébe nyomott egy Quiítner-Szavazólapot és betuszkolta Sümegit a szavazóhelyiségbe. Ä tót Deák Ferenc elfelejtette, hogy Sümegi székely góbé és borzasztóan megörült, amikor Sümegi megesküdött, hogy a Quittner-bárcával fog leszavazni. Úgy is történt, Sümegi a Glücksthal Samu lapját dobta be az urnába, mindösz- sze annyi koncessziót tett az elvének, hogy — előbb kitörölte Quittner nevét és helyébe a Platthyét irta be. Mire Glücksthal szótlanul távozott- Távozása előtt azonban rendbehozta Quittner ruházatát: megbuktatta Platthy Györgyöt. Amiből az következik, hogy könnyebb Du- navecsén mandátumot szerezni mint a közgyűlésen közmunkatanácsi tagságot, mert Dunavecsén Glücksthal Samu nélkül intézik el a választást. A vigasztaló momentum viszont az, hogy a képviselőházban meg sem kell jelennie Platthy Györgynek, mégis kap évi hatezernégyszáz koronát, a közmunkatanácsosok ellenben mindösz- sze negyven koronákat húznak egy-egy megjelenésért. Most vesszük észre, hogy ebben a tudósításban egy szó sem esik a közgyűlés rendes tárgyai: ól. Ami azonban nem a krónikás hibája, hanem boldogult Kálmán királyunké. Kálmán király mondta törvénybe, hogy olyan napirendről, ami nincsen, ne ulla quaestio fiat. Ilyen nimolista programmot nem szültek még a városházán! Mindössze Vita tanácsnoknak volt némi vitája G r a u e r Vilmossal, a snapsz-királylyal, akinek természetesen korai volt a snapszmérések félkilences zárórája, ö az emberi kor legvégső határáig szeretné kitolni a zárást. Városatyáról lévén szó, szinte természetes, hogy Grauer nem a maga érdekében beszélt, hanem — a pálinkamérők
