Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-15 / 42. szám

Budapest, 1913. október 15. 3 Alpári mesterkedések a Sárosfüdő berendezése körül A Sáros-fürdő építkezési botrányainak egyik legundoritóbb mellékhajtása az az el­keseredett küzdelem, amely a fürdő egész­ségügyi berendezései miatt folyik. Ezen a ponton tudvalevőleg éles ellentétbe került a üy'os z. az 0 r s z á g a® Iparegyes ü - lettel. A fürdő-bizottság a városgazdaságii ügyosztállyal együtt nemzetközi, nyilvános árlejtést irt ki a másfél milliós munkára, ab­ból az egyedül helyes elvből indulva ki. hogy alkalmat kell adni a városnak a legelőnyö­sebb ajánlatnak az elnyerésére és nem sza­bad álhazafiiasságból kiszolgáltatni a fővá­rost a nemzeti ipar leple alatt kalózkodó ér­dekeltségnek. A pályázat nemrégiben lejárt, az ajánlato­kat azonban csak hétfőn bontották fel, mert az egyik bizottsági tag, AI pár Ignác, a legszemérmetlenebb módon igyekezett ne­hézségeket támasztani az ügyosztálynak és a fürdőbizottlsógnak csak azérit, mert nem respektálták az akaratát és nem adták oda a munkát pályázat mellőzésével az általa prcííezsált Bründl Jánosnak. Ez a Bründl már az Ártézi-fiirdőnél lis kompromittálta magát- Erőnek-erejével magához akarta ra­gadni az Ártézi-fürdő berendezési munkála­tait. de kiderüli, hogy kb. huszonötezer ko­ronával akarta tu'lfizettetni a munkáját, mire a fürdő-bizottság megszakította vele a to­vábbi tárgyalásokat. A Sáros-fürdőnél, akar­ta tehát rekompenzálni magát az elmaradt haszonért s minden eszközt felhasznált arra. hogy terrorizálja a város illetékes tényezőit- Először a Gyáriparosok Szövetségét mozgat­ta meg a maga érdekében, visszaélt az egye­sület jóhiszeműségével s úgy tüntette fel a dolgot, mintha a magyar iparnak valami hallatlan sérelmezés kára volna az, ha nem ő kapná meg a. munkát, hanem más valaki. Azután AJ pár mester lépett akcióba s nyíl­tan kardoskodott Bründl mellett. Most p:c- dig, a döntés küszöbén, hihetetlenül naiv és átlátszó tendenciával eev sajtópiszkot eresz­tett meg valami Szilágyi Gyula nevű „önzetlen“ és „tiszta szándékú“ férfiúnak a cégére alatt. A pamfletszerü irásmü a Polgár­mesternek van dedikálva, akinek a hazafias­érdekében, esetleg — a pálinkafogyasztók érde­kében! . . . Mivelhogy pedig ma minden városházi ének­nek az a refrénje, hogy: au t ó b u s z, a közgyű­lés végén R é n y i tanácsnok nagyon udvariasan válaszolt egy múltkori interpellációra Mittelman­na k, az. óbudai Apponyinak. Rózsavölgyi helyén akkor már Bódy Tivadar ült, akinek ez volt a sziiz-elnöklése. Bernát bácsi beszélt, beszélt s talán máig sem fogyott volna ki a szóból, Wa köz­ben az összes bizottsági tagok ott nem hagyták volna. De otthagyták csúnyán s inkább a pipázó­ban hallgatták Vázsony i Vilmost. Ami bi- zony’isten, aránytalanul nagyobb élvezet, mint Bernát bácsi közlekedési politikájának a szíir- cs'öiése. — Ezúttal kivételesen komoly dolgok is történtek a pipatóriumban. Az emberi létnek a problémáiról volt szó, a betegségekről, amelyek ellen nincsen segítség. Komoly kérdésről lévén szó. több mint természetes, hogy az újságírók domináltak a vitában. G u t h i Imre volt a vita­rendező. Megkérdezte a közgyűlésnek egyik or­vosprofesszor tagjától: — Mondja csak, tanár ur, láttja Ön Désit? — Melyiket a kettő közül: a Zoltánt, vagy a Gézát? A harmadikat, tanár ur: a véredény elme- szese-d é s i t! — Rossz vicc! szólt a tanár ur és vissza akart menni á terembe. Amelyet azonban, több tárgy nem lóvén; mar keit órakor bezártak. Másfél órá- ' val korábban, mint a- többi pálink^rpérést. súgóra és becsületességére hivatkozik az il­lusztris írnok. Szerinte „arról van szó, hogy a Sáros-fürdő építkezésének milliós költsé­gei külföldi zsebekbe vándoroljanak“. Holott a tényállás az. hogy a beérkezett 31 ajánlat legnagyobb része belföldi vállalkozóké, az árak között óriási differenciák vannak s a legdrágább, legrosszabb, legutolsóbb ajánla­tok között szerényen húzódik meg — Bründl ur ajánlata. A bizottság az ajánlatokat az átszámítások megejtése céljából kiadta az építkezési mü- vezetőségnek s legközelebb kiadja a munkát annak, akinek az ajánlata a legelőnyösebb a fővárosra nézve. A bizottság megütközéssel tárgyalta a röp- irat utján elkövetett merényletet s elhatároz­ta. hogy a fércmunka szerzőjét az ügyész­ség utján a bíróság elé álLtja. Elvben pedig már most kimondotta a bizottság, hogy semmiféle erőszaknak, terrornak nem enged, egvediil a város érdekeit vizsgálja és nem hajlandó belemenni abba a szemfényvesztő Játékba, hogy a magvar ipar lelkes védelmét összetévesszék Bründl zsebével. ■HBnDBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBr Állatbiztosítás A legújabb városi üzlet Hattyúdala Folkusjházy Lajos tanács­noknak az az előterjesztés, amely a főváros vágóállat biztosításáról szól s ezen a héten ke­rült nyilvánosságra. Mielőtt más ügyosztályba térne, gondoskodni kívánt a közélelmezési ta­nácsnok arról, hogy uj üzletág fűződjön a nevé­hez. Nagyjában véve nagyon üdvös az állatbizto­sításnak az ötlete. Igaz, hogy nem eredeti, mert a külföld több városában régen megvalósították már. De ha a külföldön be is vált az intézmény, ez még korántsem lehet a garanciája annak, hogy minálunk nem fog egyhamar csődbe ke­rülni. Az előterjesztés megállapítja, hogy a magánbizitositó-intézetek is foglalkoznak állat­biztosítással (szívesen fölvennék a vágóállatok biztosítását is), másrészt pedig a mészárosok és hentesek eddig is biztosították maguk között az állatokat. Ez a két körülmény igazolja, hogy a város uj üzlete legalább is fölösleges. Ami pedig az anyagi részt illeti, erre nézve az előterjesz­tés bölcs mérsékletre int, mert azt tűzi ki célul, hogy a fővárosnak az intézményből semmi­féle anyagi haszna nem lehet. Haszon tehát semmiesetre sem lesz, amiből az következő, hogy a főváros erre. az üzletre csak ráfizethet. A közönség szempontja pedig abban domborodik ki, hogy a biztosított felek a biztosítási dijakat áthárítják majd a fogyasztók­ra. Az előterjesztés bájosan naiv és optimista kéznek a munkája lehet, mert kizártnak tartja ezt a lehetőséget s abban reménykedik, hogy a mészárosok le fogják szállítani a hús árát. Erre ugyan hiáM várhat a publikum. Arra mindenesetre kitűnő a vágóállatok biz­tosítása, hogy néhány kitünően dotált állást le­hessen kreálni. Lesz egynéhány főfelügyelő, al- feliigyelő, főtiszt és segédtiszt, a tisztviselők .szép lassan belekerülnek a rendes státuszba, nyugdijképesek lesznek, amitől ismét tetemesen megnövekedik majd a személyzeti kiadás. A várost senki sem fogja sajnálni: el lehetünk ké­szülve arra, hogy tömegesen fogják bejelenteni mindennap kártérítési igényeiket a biztosítottak. Töméntelen visszaélésnek nyílhatnak meg a zsilipjei, a szakértők nem fogják minden esetben túlságos szigorral védeni a város érdekeit. Leghelyesebb volna, ha előbb próbaképpen egy esztendőre, ideiglenes személyzettel csinál­nák meg az állatbiztosítást. A próbaidő letelte után arra a: meggyőződésre jutna a közgyűlés, hogy semmi szükség nincsen az uj üzletágra. 9 Duna parazitája R főkapitány a csauargőziisröl A csavargözös, a közönség állandó veszedel­me, ismét aktuális volt a főváros közigazgatási bizottságában, ősszel, télen és tavasszal, mikor az északi szél nem veszi szárnyaira a csavar­gőzös tüdőt romboló füstjét, beborítja a fiist- íelhö a Duna két partját, mire — igy mondotta a relszólaló bizottsági tag — ijedten menekül a pesti és budai korzó közönsége. Ez a panasz nem először fordult meg a fórumon, a város közgyűlésén, a közlekedési bizottság ülésein egész légió sürgető interpellációhoz volt sze­rencsénk, melyben ennek a megnyomorító- sunkra küldött vállalatnak a forgalmi üzemeit feszegették. A fölháborodás szele azonban sohasem jutott tul az apatikus feljajduláson vagy a közgyűlés szalmaláng fogadkozásán. A főváros vezetői végül szégyenteljesen bevallották, hogy a hatal­muk megtörik a propeller-társaság lelkiismeret­len spekulációján, mert a vállalat nem reagál a tanács meghagyásaira, hanem páratlanul nyo­morult átkelő forgalmát csakis úgy javítaná meg, ha sikerülni fog a kereskedelmi miniszter­től az 1917-ben lejáró koncessziót meghosszab­bítását kizsarolni. A közigazgatási bizottság hétfői ülése fordu­latot jelent arra nCzve, hogy ebből az állapot­ból kikerüljön a főváros. Az ülés folyamán B á r c z y István dr. polgármester helyezett kilátásba egy 1914 januárelsején életbelépő uj szabályzatot, amely megtiltja a Csavargözös Átkelési Részvénytársaságnafk, hegy a Duna- partot közegészségügyileg veszélyeztessék. A jelenlegi helyzet gyökeres javításának másik ré­szét pedig Bod a Dezső dr. rendőrfőkapitány ígérte meg. A csavargözös ügyére vonatkozólag az ülés után megkérdeztük Boda Dezsőt, aki rendőrség álláspontját és jövőbeni feladatát a következők­ben ismertette a „Fővárosi H i r 1 a p mun­katársa előtt: — Hálás vagyok Feleki Béla bizott­sági tagnak, hogv felszínre hozta a csavar­gőzös ügyét és ezzel alkalmat adott a rendőrségnek az ügyben való beleavatko- zására. Kétségtelen, hogy a közlekedés- ügyi .szabályrendelet alapján jogunk volt a propeller részvénytársaságot a rend és a szabályzat követelményeire' figyelmez­tetni. azonban követeltünk a társaságtól olyan a közönség érdekében való intézke­dést. mely nincs benne ugyan szorosan a szabályzatban, de annak szelleméből ön­ként folyik. A társaság ez ellen mindig a legerőteljesebben próbált tiltakozni. Meg­történt R u.d nay Béla főkapitánysága alatt, hogv a főkapitány rendre akarta szorítani a csavargözös vállalatot: Rudnay is közérdekbe vágónak tartotta, hogy a vállalat például a legrosszabb szenet hasz­nálja. A társaság a rendőrség beleavatko- zását méltatlankodva visszautasította, azt áliitofita, hogv a rendőrség semmiféle uta­sítás kiadására nem illetékes. Ez a-z. epizód azonban nem fogja aka­dályozni most a rendőrség szándékát és örülök, hogy a bizottsági ülésén felszóla­lás történt , és ebből az apropóból komoly cselekvést várhat a közönség a legköze­lebbi időben. Sién, koksz szobafütési és ipari célokra helyben fuvarokban és zsákokban, vidékre bár­mely vasúti állomásia vaggonokban Sugár Vilmos cégnél körút 14. Telefon József 2-58 — 2-59.

Next

/
Thumbnails
Contents