Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-02 / 14. szám

II. évfolyam Budapest, 1913. április hó 2-án 14. szám. EEÖEJZETÉSJ TtRTIKí Egész. évr^e....... ....... 16 K Fé t évre........................... SK Egyes számok, kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő -. Dacsó Emil. T&rsszerkesztőt dr*. Szilágyi Hugó többször is. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VJ. Kis János-utca 4. szám Peak Ferenc, a haza bölcse, husvétkor cikket irt a Pesti Naplóba és a cikk nyomán áldás, béke és nyugalom váltotta fel a császári abszolu­tizmust, Bárczv István, a városháza böl­cse hasonlóképpen egy húsvéti cikkel akar­ta elsimítani azokat a hullámokat, amelyeket a közhangulatnak kifejezői irányítottak a polgármester sülyedő hajója felé. Az uj- kojri Deák Ferenc taxativ felsorolásban mu­tat rá azokra az alkotásokra, amelyeknek alapkőletételénél őnéki engedték át az el­ső kalapácsütést. Illusztris ujságiró-társunk húsvéti elme- ( futtatását egy és más irányban kiegészite- * ni vagyunk kénytelenek. A Bárczy-korszak j gyönyörű eredményei — mert ilyenek is j vannak, ez tagadhatatlan — úgy szerepel- j nek a polgármester beszámolójában, mint­hogyha ezeknek az eredményeknek a kez­deményezése, az elért sikereknek biztosítá­sa, egyesegyediil az ő dicsőségét öregbíte­nék. A polgármester cikkírói minőségében kissé feledékenynek bizonyult. Kiesett a me­móriájából egy bizonyos Vázsonyi Vilmos nevű bizottsági tagnak a neve, azé a férfiúé, kinek nemcsak a pozícióját köszönheti, ha­nem a sikereit is. Azokban az eredmények­ben, amelyek az utolsó években mutatkoz­tak, Bárczy Istvánnak legföljebb annyi ér­deme van, hogy megértette Vázsonyi Vilmos intencióit és végrehajtotta a közgyűlésnek j Vázsonyi Vilmos utján kifejezett akaratát. Azok a babérok tehát, amelyekkel Bárczy István a saját fejét ékesítette fel, nem őt il- j letik meg, hanem Vázsonyi Vilmost. Rövid volt a polgármester memóriája, ! megtoldotta tehát — az ismert közmondás szerint — egy ballépéssel. Csonka mérleget mutatott be. olyant, amely az aktiv tételek­nek túlzott kidombo.ritása mellett a passzív tételeket figyelmen kívül hagyja. Mert sok­kal érdekesebb és sokkal hosszabb sora van annak, hogy mi minden nem történt meg Bárczy István uralkodás alatt, aminek meg kellett volna történnie és mi minden tör­tént. aminek nem lett volna szabad megtör­ténnie! Ha a beszámoló e nélkül a hiány nélkül lett volna s ha a kiváló cikk olvasói egymás mellett láthatták volna a kétféle tételeket, úgy bizonyára fájó szívvel álla­pították volna meg, hogy a polgármester ál­tal elköltött százmilliókkal a legsúlyosabb aránytalanságban állanak a nagyszerű alko­tások. A Bárczy-rezsim, számokban kifejezve, keserves végeredményt tüntet fel. Mindenki tudja, mindenki érzi ezt. Bárczy István ma­ga is tisztában van a helyzettel, de bohém ember létére édes-keveset törődik vele. A halottakat sem kíméli többé az u kalmár-szellem, amely­nek forrása a központi városháza. Az élőkkel és az élőkön kötött üzletek között, enyhe vál­tozatosságnak okából, a temetésrendező válla­latoknak a megváltását tűzték ki a legköze­lebbi jövő legsürgősebb feladatául. Az „Első magyar szállítási vállalat r. t.“, népszerűbb nevén: az Entreprise akarja boldogítani ezzel a szörnyű tervvel a fővárost. A halottégetés és a kötelező ravatalozás a jövőnek a méhél duzzasztja még. Az Entreprise- tréfa ellenben sürgős, mert a krematórium és a kötelező ravatal esakis okos dolgok, modern dolgok, szükséges dolgok, de nem egyúttal üzletek is. Ebben különböznek a legújabb város­házi-ötlettől. A Kálvin-tér szabályozására vonatkozó tervpályázat, agy mondják, ezen a héten végre-valaluira eldől. Egyelőre esak annyi bizonyos, hogy a pályá­zatnak közel harmincezer koronára rugó költ­ségeit szerdán fogja megszavazni á közgyű­lés a tőle megszoliottt viharos lelkesedéssel. Fontos szépészeti és városszabályozási érde­kek fűződnek a pályázathoz, a zsűri ítéletének tehát pártatlannak és hozzáférhoietlennek kell lemue. Mégis azt csicsergik a főváros madarai, hogy a zsűrinek egyik disztagja, Alpár Ignác főmiivész, aki sógorságban áll Orth Ambrus­sal, a pályázók egyikével (Orth és Somló), ezt az összeférhetetlen helyzetet kiaknázni ké­szül. A legnagyobb óvatosságra mijük a zsűri tagjait, különösen Bárczy István elnököt. Nem szabad megengedni, hogy Alpár mester rossz sógornak bizonyuljon, de nem szabad néki al­kalmat adni arra, hogy jó sógornak nevezzék el. Ezzel az Alpár orral egyébként is sok baj van. Azt mondják róla építész-kollégái, hogy egy n. n. Nachempfindungstalent, olyan mű­vész, akinek alkotásaiban más emberek ötletei­nek kél visszhangja. Ezért a tulajdonságáért legföljebb a tihanyi apát szerződtethetné vissz­hangnak. Alpár-mester karriérje mindezeknek dacára sem mondható csodálatosnak. Mert ná­lunk a Newton törvénye úgy hangzik, hogy minden emberi test, a levegőbe mártva, annyit nyer fujsulybun, mint amennyi az általa he­lyükből kiszorított emberi testeknek a faj­súlyú. Spolarits És Malosctiih. Egy közundorba fűlt üzletről. Két héttel ezelőtt, az állatkerti vendéglő és kávéház bérletéről Írván, azt mondta Molnár Ferenc, hogv jól figyeljen a pesti bublikum ennek az odiózus ügynek a további fejlemé­nyeire. A kiváló iró talán maga sem sejtette, hogy mennyi látnoki készség nyilatkozott meg az írásában. Ami a Gundel-Weingruber posvánv körül történik, az már sokkal több annál, amit magyaros kedéllyel disznósúg- nak szokás nevezni. A legnagyobbfokú undor­nak a hangján számolunk be lapunk olvasó- közönségének a legújabb fejleményekről. Ott kezdődnek ezek a fejlemények, hogv a városgazdasági ügyosztály a közgyűlés in­tenciójának tökéletes félreismerésével nem ideiglenes, egv esztendőre szóló megoldást, hanem nyolcesztendős lekötöttséget oktro­jál a városra. A közgyűlés, amkor Percei Bé­la indítványát elfogadta, nyilvánvalóan azt a meggyőződését fejezte ki a döntéssel, hogy erre az esztendőre most már amúgy sem le­het valami nagyszabású, az állatkert pro- grammjához méltó etabliszmát létesíteni, le­gyen tehát még egv évig függőben a végleges megoldás, erre az esztendőre ne pazaroljunk már sok időt és fáradságot, de használjuk fel az egy esztendőt a végleges megoldásnak egy olyan módjára, amely egyformán kielé­gíti a főváros anyagi érdekeit-és a polgárság jogos várakozását. Márkus tanácsnok ezzel szemben alternativ ajánlatokra pályázatot hirdetett s a pályázattal elérte azt, hogy most még sokkal bonyolultabb, sokkal rosszabb a helyzet, mint volt annak előtte. A nyilvános pályázat csakis annak a dokumentálására volt alkalmas, hogy a züllött főpincéreken és facér kereskedőkön kivül is léteznek komoly üzletemberek, akik kész örömmel vállalkoz­nak annak az üzletnek a megkötésére, ame­lyet Gundelék és Márkus tanácsnok direkt mártiriumnak. hazafias áldozatkészségnek igyekeztek feltüntetni. A nyilvános pályázat igaz, nem vezetett megnyugtató eredményre. Ez a körülmény azonban nem igazolja a városgazdasági ügy­osztály eljárásának helyes voltát, mert nem lehet kétség az iránt, hogv .egészen más lett volna az eredmény, ha az árlejtést két hónap­pal korábban . szóval a kellő időben tartották volna meg. A vendéglő és kávéház bérletére tudvalevő­leg hárman pályáztak csaknem egyforma eséllyel: Gundelék, Spoíaritsék és a Conti- nentál r. t. A fővárosra nézve anyagi szem­pontból a legelőnyösebb ajánlatot a Continen- tál nyújtotta be. az ajánlattevők erkölcsi ás anyagi megbízhatósága kétségtelen volt és igy az állatkerti bizottság ezt az ajánlatot fo­gadta el. A pénzügyi bizottság ülése előtt egészen különös és szokatlan dolog történt. Spoláritsék megsajnálták a várost és nagylel­kűen lemondván az üzletből remélhető ha­szonról, egy újabb ajánlattal nemcsak önma­gukat múlták felül, hanem a Continentált is. A pénzügyi bizottság pedig belement a játék­ba. holott nyilvánvaló, hogy igy csak parti- árűkereskedők szokták elintézni az üzleteiket.

Next

/
Thumbnails
Contents