Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-02 / 14. szám

2

Budapest, 1913. április 2.

A pályázati feltételek világosan kimondják, hogy vótajánlatnak nincsen helye, ami teljesen indokolt és helyes intézkedés, mert a főváros legalább névleg —- mégis csak erkölcsi testület, amellyel nem lehet ilyen tréfákat csinálni. Mert ha ezt a precedensei a közgyűlés szankcionálná és a Spolarits-Maloschik-féle pótajánlatot figyelembe venné, akkor nem akad többé pályázó, aki komolyan veszi a városi pályázatokat és szigorúan kalkulálja az árakat. Miért is tenné, mikor egy pótajánlattal még jókor fölébe kerülhet a többi pályázóknak és ura marad a helyzetnek!

Spolarits-Maloschikék pótajánlata tehát a jog, törvény és igazság szerint nem létezőnek tekintendő.

Ha nem ők kapják meg az üzletet, nem történik velük nagy méltánytalanság. Mert Spo- laritsról legalább azt tudjuk, hogy hüvöskerü- leti városatya. Tisza-féle allűrökkel basásko- dó elnök és-kiváló lángos-siitő.

He ki az a Maloschik? Mi az a Maloschik? Erre a kérdésre a vendéglősipártestületnek egyik tekintélyes tagja sem tud kielégítő feleletet adni. A dolog nem egészen közömbös ennél az üzletnél. Mert Gundelnak, a Conti- nentálnak vagy a Tátra-szálló tulajdonosának megállapított hírneve, jól berendezett üzlete van s a közönség az ő vendéglőjükbe legalább azzal a reménnyel megy. hogy jól fog étkezni és nem fogja tönkretenni a gyomrát. Maloschik uramról oedig azt halljuk, hogy ő maga sohasem volt még vendéglős, hanem jámbor boriigvnök. A familiájának van ugyan vagy két tucat kurta korcsmája Pesten, de ezek a korcsmák csakis a íranzstadti vagy józsefvárosi nverspolgároknak az igényeire vannak berendezve. A főváros nedig nem kurtakorcsmát akar az állatkertbe telepíteni, hanem olyan vendéglőt, amelyet örömmel keres fel a jobb publikum is. Ezt a felfogásunkat nem engedjük antidemokratikusnak bélyegezni. mert hiszen az olcsóbb publikum számára a sziklavendéglőben kontempláltak helyet és úgy látszik. Maloschik uram ambíciójának az a hely felel meg inkább. A puszta számokat tekintve, Spolarits-Maloschikék ajánlata valamivel előnyösebb, mint a többi pályázóé. l?e jól vigyázzon a közgyűlés és ne hagyja magát ettől a körülménytől megtéveszteni, mert a nyári üzlet legjava azokra a meleg estékre esik, amikor 40 és 50 filléres belépőjegyekkel tömegesen keresték fel az emberek az állatkertet tavaly^ ez idén azonban könnyen befagyhat ez az üzlet mert Maloschik-kosztra nagyon kevesen fognak éhezni. A látszólagos differenciára tehát ráfizethet a főváros.

Ahhoz, amit erről az üzletről gondolunk és tudunk, hozzáfűzzük még a konkurrensek nyilatkozatait. Gundel-W eingruberék duettben zengik a következőket:

— Halani sem akarunk többé a bérletről. Meg is mondottuk Márkus tanácsnoknak, hogy nagyon köszönjük a szives fáradozását, de ne exponálja magát többé a mi ajánlatunk mellett. Ha a Continentál, vgy Maloschik azt hiszi, hogy valami kitűnő üzlethez jut, nem irigyeljük őket érte. Mi nem vagyunk hajlandók ráfizetni a bérletre, ami pedig a beruházott tőkének 27.000 koronán felüli részét illeti, ebben a tekintetben úgy áll a helyzet, hogy a város illetékes tényezőinek egyenes utasítására fektettünk bele az üzletbe nyolcvanezer koronát, az esetleges port tehát nem veszíthetjük el.

Fejér Gyula, a Continentál-száiló tulajdonosa. a következőket jelentette ki munkatársunk előtt:

Engem a-pályázatba úgyszólván beleugrattak. Nincsen szükségem az állatkerti bérletre, mert elhanyagolom vele a főüzletemet, de nem tűrhettem el azt a beállítást, hogy tisztességes, szolid ven■ Jovíuzo-siiíímap

déglős nem veheti fel a versenyt a volt bérlőkkel. A pótajánlat benyújtását nem tartom méltányosnak a többi pályázóval szemben, Maloschikról úgy tudom, hogy sohasem volt vendéglője, hanem borkereskedő volt. Nem igaz, hogy én az árak tekintetében nem engednék semmiféle ellenőrzést, ajánlatomban kifejezetten megengedem a revíziót. Az árak ugyanazok, mint a Continentálban, ami természetes is, mert nem konkurrálha- tok önmagámmal és nem kockáztathatom meg azt, hogy olcsóbb árakon ke- vésbbé elsőrendű minőséget nyújtván, az állatkerti vendéglő látogatóit elriasz- szam a főüzletemtől is. Azok az adatok, amelyeket ellenem felhasználtak, túlzottak.

A közgyűlés tagjai előtt tisztán állhat az egész gseft. Megállapítható, hogy 1. Gunde- lék ajánlata pénzügyi szempontból is kedvezőtlen. 2. a Continentál árai mérséklendők 3. Spolarits-Maloschikékat legföljebb a sziklavendéglőbe lehet beengedni. Ebből a megállapításból az következik, hogy Spolaritsékról egyáltalában nem lehet szó, a másik két ajánlkozó közül pedig a Continentál nyűit többet a városnak, de ezt az ajánlatot is csak úgy szabad elfogadni, ha a Continentál belemegy az árak mérséklésébe és ellenőrzésébe.

llolportázsjogot riapott a kis piszkos.

Pikáns és jellemző hirt közöl a főváros hivatalos lapja. E szerint a polgármester három hónapra terjedő hatálylyal megadta az utcai elárusitás jogát a „Fiiggettlen Hírmondó“ cimii sajtótermék tulajdonosának.

A Független Hírmondó arról nevezetes, hogy nagyon ritkán szokta megpillantani a napvilágot, de ha megjelenik nincsen nála hangosabb sajtópiszok. A rendőrséggel ismételten megyiilt a baja Győrffy József felelős szerkesztő és kiadótulajdonos urnák, mert a sajtópiszok rémhíreknek a kürtölésével, a lap címének elhallgatásával, szóval a gyanútlan közönségnek egyenes megtévesztésével iparkodik kelendőséget biztosítani a lapnak. Utolsó, komisz, haszontalan szennylap a Független Hírmondó, direkt törvényt kellene hozni, amely megtiltaná a Nemzeti Múzeumnak, hogy a megjelent lapszámokat megőrizze az utókor számára.

Ilyen körülmények között egyenesen hajmeresztő botrány, hogy ugyanakkor, amikor a Népszava kolportázsjogát megvonják, a Győrffy- féle nagy piszkos számára szó nélkül megadják ezt a kedvezményt.

Nem akarjuk feltételezni Rózsavölgyi alpolgármestertől, hogy nem tudná, mi a különbség egy lap és a Független Hírmondó között, de szóvá kellett tenni ezt a lehetetlen intézkedést, mert három hónap múlva lejár a kolportázsjog és akkor az alpolgármester jóváteheti azt a súlyos inzultust, amelyet a. kolportázsjog megadásával a komolyan számbaivehető sajtóval szemben elkövetett.

jlHÁG

I AUTOMOBILOKAT

<913. évi típus 25 HP

LUKSZUS-AUTÓKAT

KARDAN hajtással!

AUTÓBUSZOKAT!

2, 5, Hí) tonna hordképességü

TEHERAUTÓKAT syárt. I Magyar Általános Gépgyár R,-T. Auíomohilgyára

I Budapest, VII kerület, Váci-ut 141. szám.

Telefon 5—27 és 45—15. •—

Suszter-panama.

Ki a „megbízható“ cípőmérnök?

Suszter-panama: — ilyen még nem volt Magyarországon; a főváros jóvoltából erre is van már precedens.

Lábbeli pályázatot hirdetett nemrégiben a városgazdasági ügyosztály. A városi altisztek és szolgák cipőszállitásáról volt szó. oly üzletről, mely minimális kalkulációval, legalább is 40—50,000 korona nyereséget jelent a szerencsés nyerőnek. A pályázatot annak rendje és módja szerint meghirdették s az ajánlatokat február 15-én felbontották.

A következő ajánlatok .érkeztek be:

1. Bárány János 135,293 koronával

2. Blaskó János 159.707 koronával

3. Miskolci civészszövetkezet 151.980K-val

Az ajánlatok elbírálására hivatott bizottság a legdrágább ajánlatot, a Blaskóét fogadta el. Hogy miért, az talán örök titok marad. A Blaskóért lelkesedő bizottsági tagok azt mondották. hogy Blaskó az egyetlen megbízható jelölt, tehát hiába volt a nyilvános pályázat s hiába voltak kedvezőbb ajánlatok, az üzletet Blaskó cipészmester nyerte el. Volt egy különvélemény is a bizottságban. Blum Sándor bizottsági tag kijelentette, hogy ő drágának tartja az árakat s azért újabb árlejtést kíván, a bizottság többi tagjai azonban leszavazták Blum Sándort, ő .nekik semmi, sem drága, a mit a városnak kell fizetni.

Blum különvéleménye és az egyik mellőzött pályázónak. Bárány Jánosnak felebbezé- se folytán a tanács elé került a furcsa ügy s a tanács a döntés megsemmisítésével, új pályázatot rendelt el.

Március hó 29-én bontották fel az új ajánlatokat. Pályázatot nyújtottak be:

1. Bárány János 139,880 K

2. B\askó János 149,675 K

3. Frommer Ármin 188,750 K

4. Frommer Ármin 139,126 K

5. Halász Károly 128,705 K

A pályázat eredményéből nyilvánvaló, hogy 1. Blaskó ur — ez kétségkívül Blum Sándor érdeme — tízezer koronával mérsékelte az igényeit. 2. Blaskó ur még mindig kb. tízezer koronával többet kért, mint Bárány János nevű kartársa.

A bizottság feladata nagyon egyszerűnek' látszott: a legkedvezőbb ajánlatot kellett volna elfogadnia. E helyett megismétlődött ai előbbi pályázatnál folytatott -komédia. Újból kisütötték, hogy egyetlenegy megbízható pályázó van és ez — Blaskó János mester. Mintha bizony a suszter-ipar érdemes mesterétől valami különös anvagi és kaszinói megbízhatóságot kellene követelni és mintha Bárány János ügyetlenebbé forgatná a csirizes- tálat, mint Blaskó János. Különben is ki és mi a garanciája annak, hogy a megbízhatóságnak. vagy a megbízhatatlanságnak a megállapítása objektiv módon történt-e? A körülmények épenséggel nem ezt valószínűsítik. Blaskó János érdekében gyanús deimtáció- járások történtek. A bizottság tagjainál városi altisztekből és szolgákból alakult küldöttsé- gekjelentek meg. és felhívták őket, hogy szavazzanak Blaskóra, mert a Blaskó-cipök az egyedül üdvözítők. Az altiszti és szolgai lábak a legformásabbak bennük. Hogy pedig a deputációk tagjait másvalami vagy másvalaki hajtotta, mint az önzetlen lelkesedés a Blas- kó-remekek iránt, arról mi magunk is meggyőződtünk. Munkatársunk tiz altisztet és szolgát szólított meg a városházán. Az altisztek és szolgák azt a megdöbbentő közlést tették. hogy az egyik mellőzött pályázó. Bárány János már szállított a városnak, a cipői igen jók és igy lehetetlen álláspontot foglalt el a bizottság, amikor őt megbízhatatlannak bélyegezte.

Egyebet is megtudott munkatársunk. Kiderült, hogy Blaskó ur cipői a lehető legsilá-