Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-08 / 2. szám
fiaiiimimifmsiímHommiiammumiiammiimimiimiiiamaiiiaiJBaiiiamPiasDmmignggfiammiimiSHmD aic ELŐFIZETÉSE AKJIK: Égési évvé ................... 16 K Fé l évvé........................... S K Egyes szántok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: Dacsó Emil. Társszerkesztő: dr, Szilágyi Hugó Megjelenik minden szendén, esetleg ketenkint többször* is. Szevkesztö • ség és kiadóhivatal: VI. Kis János-utca 4. szám. Kunic Bárczy István, szeretett fő és székvárosunk idült zsenialitásban szenvedő polgármestere az uj esztendő első napján diszmagyarba öltözött, oldalára kötötte őseinek rozsdás fringiáját és harminc nemes elvtárs kíséretében Budára vágtatott. Ad it kereshetett vájjon a polgármester reggel nyolc órakor Budán? Megmondjuk, mit keresett: érdemeket és kegyeket keresett. - Az uj évkor szokásos programmvallást. összekötötte a gerinchaj 1 itással: kopogtatott a miniszterelnök ajtaján és szerény alázatossággal a főváros hódolatát tolmácsolta a király iránt. Ami más viszonyok között, más időkben egész rendjén lett volna, de Lukács László ugyancsak furcsa szemmel nézhette a polgármestert, a bizalmatlanok deputáció- jának az élén- És ha van benne némi jó Ízlés, akkor még nagyobb lehetett volna a meglepetése, amikor Kuruc Bárczy István annyira i belejött a hódolat-tolmácsolásba, hogy a lo- j jáljs érzés szerény virágait a konnány fejétől ; sem sajnálta. Megtörtént, amiről bölcsen hall- j gat a kövön nyomott krónika: a polgármester i Budapest nevében boldog uj évet kívánt annak í a kormánynak, amelynek a főváros törvény- hatósági bizottsága csak nemrégiben egészen más kívánt. Bárczy István súlyosan dezavu- álta a bizalmatlansági szavazatot, amely pedig zsinórmértékül kellett, hogy szolgáljon a kormánnyal való érintkezésében. A4ás. Vasárnap délután hatalmas arányú, ! méretében és lefolyásában egyaránt impozáns 1 nagygyűlés volt a Vigadóban. A naggyülést | a főváros polgársága rendezte s a polgársá- szine-java vett részt azon. Elsőrendű fontosságú kérdésekben nyilvánította Budapest pol- j gársága a maga véleményét, nem csoda, hogy | a kutató szem lázasan kereste a gyűlés ter- I mében Budapest legelső polgárát, Kuruc Bárczy Istvánt. A legelső polgárt hiába várták a polgárok gyűlésére' Bárczy István nem talál- ! ta opportumusnak, hogy hivatali tekintélyének kétségtelen súlyát odakölcsönözze a pol- | gárságnak, amelytől ez a tekintély és ez a súly ered. Bárczy István nem jelent meg a ! nagygyűlésén, talán éppen azokat az üdvözlő | táviratokat rendezte, amelyek őt gyanúsítottak meg azzal, hogy a polgárság érdekeit még j a kormánnyal szemben is meg meri védni. Kuruc Bárczy István a miniszterelnöki palotában meghatalmazás nélkül képviselte Bu- | dapest közönségét. Viszont a polgárság nagy- ! gyűlésén, amelyen kötelessége lett volna részt venni, a polgárságra bízta a saját képviseletét. Itt már csak a biblia segít, amely azzal vigasztal, hogy a legelső polgárokból lesznek j a legutolsó polgárok! . . . A költségvetési e héten kezdi tárgyalni a pénzügyi bizottság s a jövö héten a közgyűlés. A polgár- mester úr ellenben gondoskodott arról, hogy a bizottsági tagok az utolsó percben kapják meg a terjedelmes előirányzatot és annak mellékleteit. A polgármester úr így akarja elnémítani a kritikát, amely pedig annál erősebb lesz. mennél inkább rájönnek a bizottsági tagok arra, hogy a polgármester úrnak van oka a költségvetést rejtegetni előlük. Ez az eljárás még nálunk is példátlan és egyetlen mentsége csak az, hogy a költségvetés is példátlan, amelynek bírálatáról van szó s amelynek bírálata egyúttal a Bárczy-rezsimnek lesz a kritikája. Úszni és főzni tanítanak ezentúl a városi iskolákban. Ezekben a tantárgyakban bizonyára kitűnő ismereteket fognak szerezni a pesti nebulók. Mert az úszásnál és a főzésnél nem lehet más módszer, mint a szemléltető oktatás. Példákkal kell illusztrálni ezeknél a tantárgyaknál az elsajátítandó tananyagot, a példák pedig bőségesen rendelkezésükre fognak állam a városi tanerőknek. Nem kell mást tenni, mint a nemes tanácsnak a munkájára felhívni a tanulók figyelmét. Mert úszni az adósságokban és főzni a publikumot: — ez a Bárczy-rezsimnek az ismertető jele. Legjobb volna,, ha a tanács tagjai, az úszásnak és a főzésnek hivatásos mesterei, maguk végeznék el az oktatás munkáját. A beruházási Programm a főváros rétestésztája, amelyet mindig tovább nyújtanak, mint ameddig a gyúródeszka ér s amelyben ezer lyuk támad. amig végre rétes lesz a tésztából. Ezzel a rétestésztával nagy bajok vannak az idén. Eddig legalább minden esztendőben tájékoztatta a polgármester a kiváncsiakat arról, hogy áll a Programm, mennyit vittek keresztül belőle, mennyi pénzt költöttek el rája, mennyi pénz maradt a jövő terveire és mennyi pénz veszett kárba a beruházások összegéből. Jól sejtjük, hogy mit jelent az évi jelentés elmaradása: a fővárosnak nem sok öröme lenne belőle. Aminthogy eddigelé sem volt öröme . . . Most már ezzel sem törődik a polgár- mester. Annyira modern ember, hogy irtózik minden hagyományos szokástól. Tisztviselő!! kálváriája. Fájó sebére mutatunk rá a városházi köz- igazgatásnak: a fővárosi tisztviselők helyzetére. Nem az anyagi helyzeti c. amelyről ha nem is grandiózusán, de mindenesetre a város pénzügyi helyzetéhez mérten, eléggé bőkezűen gondoskodott a törvényhatósági bizottság. A fájó sebről Írván, a tisztviselők előrehaladását értjük ez alatt, azt a tülekedést, amely minden választást megelőz, azt a keserves" házalást, kálváriajárást, amely nélkül még a legkiválóbb tisztviselő sem boldogulhat. A világért sem lelkesedünk a tisztviselők automatikus előléptetéséért. Magunk is beismerjük, hogy az utóbbi esztendőkben tapasztalható szelekció nagy hasznára volt a közigazgatásnak, mert kiváló erők jutottak olyan pozíciókba, amelybe kor és rang szerint érdeiríétlenek jutottak volna egyébként. Be a mi objektiv állásfoglalásunkért cserébe annak a meggyőződésünknek az elismerését kívánjuk, hogy a tisztviselőknek a választások alkalmából észlelhető kilincselése és megalázkodása nemcsak szánalmas dolog, hanem visszatetsző és lehetetlen állapot. — Arról nem is érdemes szólni, micsoda erők, micsoda hatalmak mozgósittatnak. ha pl. egy tanácsnoki állásnak a betöltéséről van szó. Tessék azonban visszaemlékezni arra, vagy pedig a jövőben megfigyelni, micsoda ostrom keletkezik, valahányszor a legszerényebb fogalmazói, vagy tanács.fegvzői állás megüresedik. Ilyenkor nemcsak az egyes bizottsági tagok élvezik a jelöltek látogatását, hanem a kerületi pártkörök is hemzsegnek tőlük. A szegény jelöltnek egyformán barátságos és állandó viszonyt kell fentar- tani a szabad polgárokkal, Kollárékkal, Stern- ékkel, az ó-budai demokratákkal, a lipótvárosi polgáriakkal, a demokratákkal, Erlich- ékkel, Híivösékkel, Springerékkel, Hóekékkel. Ennek a viszonynak a szálait a szokásos heti pártvacsorán kell szövögetni, úgy hogy a szegény tisztviselőre átlag három vacsora jut mindennap. Természetes, szélcsendes időben a pártvacsorákon csak elvétve jelenik meg a tisztviselő, de ha ismét j elöl ti sorba kerül, ismét mind a tiz-tizenkét hajónak a fedélzetére száll, pártvacsorázik és aggódva lesi, hogy az ellenjelöltek minő hódításokat tesznek. Választások idejében egy-egy ilyen párt- vacsorán több a jelölt, mint a párttag s ha a római konzul jelöltek^ a választók bizalmának megnyerésére a harcban szerzett sebeiket mutogatták, a tisztviselőjelöltek viszont üres zsebeikre való hivatkozással kérik a bizottsági tagoknak, elsősorban pedig a kerületi vezéreknek a jóindulatát. Ez pedig még az enyhébb és jobbik eset, mert igen sokszor, talán a legtöbbször nem is hivatkozik a jelölt másra, mint az előkelő összeköttetésekre. amelyek predesztinálják őt az állás elnyerésére. A protekció túlteng a tisztviselő választásoknál, a.z utóbbi időben pedig hozzájárult ehhez az a sok paktumszerű megállapodás, amely előre, is kizár minden komoly választást- A tisztviselőknek minden igyekezete arra irányul ma, hogy jó „beschreibungot“
