Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-08 / 2. szám

Budapest, 1913■ január 8.

2

szerezzenek az egyes vezéreknél. Ez az er- j kölcsi harakiri, a teljes függőség lassan-lassan j demoralizálni fogja a város tisztviselőit, — akiknek legnagyobb része pedig ma még kiváló erőnek mondható.

Ezeken a bajokon talán sohasem is lehet a mi fertőzött levegőnkben segíteni- Valami aranyos középutat kellene találni az egészségtelen automatikus előléptetés és a helyes, de sokszor fájdalmas, szelekció között. Valami olyan módot, amely nyakát szegné a mai protekciós és alamizsnás rendszernek.

leilioek 1 Hrausz.

interpellációk a polgármesterhez.

A költségvetési vita ezidén a szokottnál élénkebb lesz. Az általános vita során, biztos tudomásunk szerint, pikáns és a rendszert jellemző ügyek kerülnek újból a nyilvánosság elé. Olyan ügyek, amelyekről a polgármester nem szívesen beszél, melyek nem annyira néki, mint másoknak az érdekeit érinti, de amelyeknek az ódiuma természetesen reá száll.

Kellemetlen interpellációra készítjük elő a polgármestert. Kérdőre fogják vonni, mi történik a Jelűnek millióival? Ezeknek a millióknak a történetét a Fővárosi Hírlap olvasói ismerik már- Röviden és velősen arról van szó, hogy haraszti Jetiinek Henrik udv- tan. iir, amikor a helyét szívességből átengedte Sándor Pálnak, tiszta gavallériából két millió koronát fizetett be a közúti vasút pénztárába.

A közúti a kezelés egyszerűsítésének okából , átutalta a pénzt az egyik vállalatának (Helyi- ' érdekű vasút), de nem lehet vitás, hogy a mil- ! hókat a volt vezérigazgató a közútitól vonta I el, közvetve pedg a várostól, amelynek a milliók bizonyos hányadához joga van. Elismerte ezt a jogot esztendővel ezelőtt Vaszilievits alpolgármester is s most a polgármestertől fogják megkérdezni, miért nem történt mindeddig semmilyen lépés a főváros jogának érvényesítése érdekében.

A másik kellemes ügy, amelyet a költség- vetési vita során felmelegiteni szándékoznak, szintén régebbi keletű. A Krausz Mayer-féle telkek eladását köztudomás szerint Auer Róbert városatya közvetítette- Az ő proviziós levele ugyan eredetileg a Budapesti Takarék- pénztár és Országos Zálogkölcsönintézet r-t. ajánlatára vonatkozik, 'de mikor ez a terv megmeghiusult, a fővárossal szemben is fkimaradt a 400.000 koronás követelés. Amikor a telekvéteit a pénzügyi bizottság tárgyalta, Auer Róbert kijelentette, hoggy lemond az őt illető provízióról. Ezt a lemondást mindenki úgy értelmezte, hogy a főváros javára történt, vagyis, hogy a telkek vételára ennyivel kisebb lesz ezután. Sőt, amikor a közgyűlés határozatát Vázsonyi Vilmos megfellebbezte, a belügyminiszter azzal a határozott utasítással hagyta csak jóvá a különös üzletet, hogy a főváros vonja le a vételárból Auer Róbert províziójátAmikor fizetésre került a sor,Harrer Ferenc dr. tanácsnok, akihez az ügy tartozik, magához hivatta a vételnél érdekelt családnak egyik tagját (szintén városatya) és ba- í álságosán felkérte őt, hogy az ügyet a belügyminiszter utasításának megfelelően rendezzék. A nevető örökös hallani sem akart semmiféle levonásról és bizony nem csalódnak azok, akik úgy tudják, hogy a főváros a províziót is az utolsó fillérig kifizette a Krausz Mayer örökösöknek.

Bárczy István dr. polgármester úrtól illő tisztelettel meg fogják kérdezni, milyen lépések történtek ebben a dologban és ha nem történtek, miért nem történtek?

pőpolgármBstBF Minócióli.

Sarai! ?

Mai?

Miskolczy?

F ti 1 e p p Kálmán elárvult széke, a főpolgármesteri állás körül újabb hullámok képződtek az elmúlt héten. A hullámok egy hullát vetettek felszínre és egy nullát: R ad n a y Béla nevét újból egészen komolyan emlegetik s mellette Sani ass a János belügyminiszteri tanácsosét, akiről csak annyit tud a világ., hogy ő a főrendezője a cigányügynek s úgy lett belőle nagy ember, hogy a testvérbátyja bíboros érsek volt.

H avas Rezsőre nagyon lanyha volt a főpolgármesteri börze, Gászner Pálra az új adók miatt szüksége lesz a hazának. Emlegették H e 1tai Ferencet is, mint akit a kormány így akar csúffá tenni: Heltaihoz közel álló forrásból igy cáfolták meg előttünk a jelölés hírét:

Ostobaság az egész, nem lehet róla komolyan beszélni. Heltai Ferenc nem az az ember, akit holmi hiúsági fájdalmak bántanak. Nem pályázik sem rangra, sem címre, s többre becsüli a mostani munkakörét a méltóságos titulusnál s a díszes pozíciónál. Arra sem kapható Heltai. hogy kísérleti nyúl legyen és rajta próbálják ki, hogy a közgyűlés respektálja-e a kormány akaratát, vagy sem.

Heltai tehát nem áll kötélnek, megmarad képviselőnek és dolgozik tovább a gázgyár fejlesztésének nagy munkáján. Nem is hisszük, hogy •Heltihoz hasonló kaliberű férfiú vállalkozna a kormány nem éppen jólelkű szándékainak a ke- resztülhajszolására. Lukács László óvakodni fog attól, üogy a királyt egy esetleges blamázsnak kitegye s bizonyára meg sem fogja kísérlem a főpolgármesteri állás betötését. Mihelyt pedig megtisztul a politikai helyzet, minden valószinű- j ség szerint F e s t e t i c h Géza gróf tanácsnok kerül a főpolgármesteri székbe.

| Szenzációs tippel szolgál „Az Est'1 a közön- | ségnek. Értesülésé szerint, amelyet maga is fen- i tartással közöl, a.kormány Miskolczy Fe- ' rencnek, Biharmegye főispánjának szánta azt a 1 szerepet, hogy „elbánjon“ a renitens fővárossal.

Ha ez a hú másutt látott volna napvilágot, ma- ; gunk is azzal a szkepszissel fogadtuk volna, a , melylyel „Az Est“ a dologgal foglalkozott. A for- I rás abszolút megbízhatósága azonban erős garanciája annak, hogy a kormánynak csakugyan i vannak ilyen tervei. Mit jelenthet már most a Miskolczy Ferenc-féle próba? Főpolgármester nem lehet belőle, mert a törvényhatósági bizottság bizonyára nem lesz hajlandó respektálni a kormány akaratát s akármennyire első helyen jelöli is Miskolczyt és bármilyen társaságban jelölik is, egészen biztosan megbukik a vállalkozás már a választásnál. Főpolgármester tehát nem lehet a bihari vaskézből, hátramaradna számára a királyi biztosi díszes pozíció. Ezt a lépést pedig jól megfontolná a kormány, amelynek ugyan most már körülbelül minden mindegy, mégis számolnia kell a hangulattal. Budapest törvényhatósága nem tagadta meg sem az adót, sem a katonát, a bűne mindössze az, hogy szabadon merte nyilvánítani a kormányról vallott meggyőződését. A királyi biztos kinevezése nyílt bevallása volna az abszolutizmusnak, erre pedig nem tartjuk képesnek még a munkapártot sem.

T

Szemelvények

l/ázsonyi beszédéből.

A vasárnapi vigadói nagygyűlés legkiemelkedőbb mozzanata kétségkívül V á z s o n y i Vilmos nagyhatású beszéde volt. A napilapok hasábjain csak hézagosán foglalt helyet ez a szónoki mestermű. Éppen ezért élvezetesenk és tanulságosnak találtuk, hogy a beszéd legkiemelkedőbb részeit az olvasóközönségnek rendelkezésére bocsássuk.

mondta csak az egyszeri szatócs: . . . hiszen valamiből kell élni. Nos hát a pénzügyminiszter úr, aki először mint komikus színész óriási sikert ért el, amikor szemére lobbantották, hogy miért ragaszkodik oly konokul, oly görcsösen, oly érthetetlenül ehhez a 30 millió korona deficithez, miért nem fogadja el tőlünk, deputátusoktól, a kik eljártunk színe előtt, azt a 30 millió korona nemzeti ajándékot, amit mi felkínáltunk neki az adótörvények végrehajtásának elhalasztásáért, akkor egyszerre mint tragikus színész lépett föl, és mint a demokráciának tragikus hőse azt mondta, hogy én a 30 millió deficitjének tőrét mártom pénzügyminiszteri szivembe, mert meghalok a népért, a demokráciát szolgálom.

vények szerint az utolsót is, amely adóvallomásban beismerte, hogy a kulcs leszállítása humbug, szemfényvesztés, mert a kereseti adó összegét ö kontingentálta, tehát nem ’ eredményezhet kevesebbet, mint amennyit a régi kulcs mellett eredményezett volna..

A kereseti adónak a kontingense megállapítta- tik a törvény szerint, a novella szerint a maximális 30,160.000 koronában. Hát tisztelt uraim a kereseti adó emelkedni fog évi 2 százalékkal, de ugye világos, hogy nem emiatt ragaszkodik a pénzügyminiszter úr annyira e törvénynek végrehajtásához? A végcél a jövedelmi adó és ezt Önök meg fogják még jobban érteni, mihelyt egy kis kölcsönért, amint azt gyakran vagyunk kénytelenek megtenni egyébként is, egy kis kölcsönért megyünk a szomszédos Ausztria jövedelmi adóstatisztikájához. Először is szembeötlő dolog, hogy a szomszédos Ausztriának kereseti adókontingense 35 millió korona, a tényleges eredmény a kereseti adónál ennél is kevesebb, mi- n ál link pedig a kontingens 30,160.000 koronában állapíttatik meg. Hát kérdezem én, ez a két szám egymás mellett, ez fejezi ki Ausztria és Magyar- ország kereskedelmének és iparának viszonyát, liát ez a 3 vagy 4 millió korona differencia áll fenn keresmény nagyságában Ausztria és Magyarország kereskedelme és ipara között? Nem lázit ez a szám, nem lázit-e jobban bárminél?

Azt hiszem, hogy már meg vannak számlálva annak a papirosgazdaságnak napjai, amely szerint csak az lehet igazi agrárius, aki korlátolt látókörű, aki antiszemita, várost gyűlölő és konok. A magyar gazda lehet szabadelvű, lehet felvilágosodott, a magyar földműves lehet dologszerető, lehet jogokat tisztelő, lehet az egész nemA mi akaratunknak első megnyilvánulását azzal a gőggel fogadták, amilyennel fogadhatták valaha a római patríciusok nem is a benszülött plebejusok tolakodását, hanem a barbároknak követelődzését. Elámultak és csodálkoztak, hogy az ércinventárium darabaj, a városi polgárok I mozogni mertek. Elámultak és csodálkoztak, j hogy a kirendelt számadó bojtárok kezéből meg- | szaladt a nyáj, mert szólani, mer gondolkodni, j mer követelni.

A színészeknek egy csodálatos betegsége, hogy az, aki kitűnő komikus, minden áron szeretne tragikus szerepet játszani. A tisztelt pénzügyminiszter úr, először mint az országnak leghatalmasabb komikus színésze lépett fel óriási sikerrel, kijelentvén, hogy az új adótörvények végrehajtásához azért ragaszkodik, mert ezek 30 millió korona deficitet fognak hozni és a csendes mobilizálásnak költségeit ebből a 30 millió korona deficitből akarja fedezni, mert hogy is

Mit célzott a kereseti adókulcs leszállítása? Nem a kereseti adó mennyiségének leszállítását, mert hiszen aki még a minimális főösszeg kon- tingentálásából meg nem tanulta azt. hogy a kereseti adó nem lehet kevesebb, annak a miniszter úr elismerésre méltó nyíltsággal, nyíltsággal azért, mert bízott abban, hogy a szuronyos időkben senki sem olvassa a miniszteri indokolásokat, a következőket mondta: „Meggyőződésem. hogy az általános kereseti adó kulcsának leszállítása mellett a kereseti adó kivetési eredménye el fogja érni azt az összeget, amit a 4. és 5. százalékos adókulcs erdményezett volna. Mégis, hogy ennek a várakozásomnak törvényes biztonságot is adjak, az adókulcs leszállításával egyidejűleg az általános kereseti adó hozadékának minimumaként azt a 29 miliő koronát tartom megállapítandónak, amit az eredeti törvény rnint kontingenst az első évre megállapított“. A miniszter úr tehát mostani beszédjével ellentétben kiállított maga is egy adóvallomást, az első adóvallomást, remélem ezen tör-