Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-26 / 9. szám
99 Budapest 1913. február 26. Heuschloss Kornél az önzetlen városatya Panama, vagy protekció: ez a kérdés foglalkoztatja most a politika hivatásos és dil- letáns kedvelőit. A politikai morál szabályainak kodifíká.ciójánál sokkal egyszerűbb munka a városházi összeférhetetlenség kritériumának felállítása, öszeférhetetlennek -mondjuk azt a törvényhatósági bizotsági tagot, aki bizottsági tagságát jogosulatlan vagyoni előnyök szerzésére használja fel. Ez ellen a „protekció" ellen indított kíméletlen harcot a demokraták vezére. Vázsonyi Vilmos. Hitünk szerint a küzdelem csakis úgy lehet eredményes, ha „félretéve minden kedvezést és félelmet“, konkrét eseteket hurcolunk a nyilvánosság elé és a nevükön nevezzük meg azokat a városatyákat, akik csengő aranyakra akarják felváltani a választók bizalmát s a városatyaságból folyó befolyást. Neveket kérünk! — szokta ilyenkor harsogni a közvélemény. A kérelem máris teljesítve van: Neaschloss Kornél a neve az összeférhetetlen városatyának. Márkus Jenő tanácsnok ügyosztályából, közelebbről pedig az állatkertből nőtt ki a legújabb összeférhetetlenség. Hirt adtunk arról, hogy a tanácsnok ur, valami különös előszeretetnél fogva, ismét Gundel-W eingrube- réknek szánta az állatkerti vendéglő és kávéház bérletét, amelyet tavaly is az utolsó percben, nyilvános pályázat mellőzésével kaptak meg Gundeték. Máskivel szóba sem állott a tanácsnok, pedig bizonyára akadtak volna, akik Gündelék- nél kedvezőbb ajánlattal jöttek volna. — A bérlő-jelöltek, úgy látszik, csakhamar teljes megegyezésre jutottak Márkus Jenővel. Er- ; re vail. hogy még az ősz elején, szeptemberben felkeresték Skuteczky Sándor műépítészt és megbízták őt az állatkerti vendéglő és kávéház terveinek elkészítésével. Márkus tanácsnok nagy tisztelője a szerzett jogoknak, nemkülönben Neuschloss Kornélnak. Ez tűnik ki a következőkből. zésnek megfelelő terveket készítsen. Alig, hogy Skuteczky a megbízást elvállalta, megszólalt a telefon és Neuschloss Kornél jelentkezett. Kérte, Skuteczky látogassa őt meg. A látogatás folyamán a következő párbeszéd fejlődött ki a két műépítész között: Neuschloss: Azért kértem a látogatását, hogy szemtől-szembe jelentsem ki önnek: az állatkerti vendéglő és kávéház terveit én akarom elkészíteni. Megértette? Skuteczky: Ha tudtam volna, hogy csak erről van szó. nem siettem volna a látogatással. Neuschloss: A munka elvállalását nagyfokú inkollegialitásnak tartom. Jegyezze meg magának, hogy én tekintélyes városatya vagyok, a hátam mögött hatalmas párt áll,— tagja vagyok az állandó állatkerti bizottságnak is és minden befolyásomat érvényesíteni fogom abban az irányban, hogy a munkát ne kaphassa meg máski. mint én. Skuteczky: A leghatározottabban visszautasítom az inkollegialitás vádját és tiltakozom az ellen, hogy ön engem terrorizáljon. Neuschloss: Tudja meg. hogy én ezen a munkán 80—100,000 koronát akarok keresni. Ha ön továbbra is ragaszkodik a megbízáshoz, úgy meg fogom mutatni, hogy az ön terveinek elfogadását megakadályozom a városnál. j Skuteczky: Ezek után annál is inkább ragaszkodom a megbízáshoz, mert én nem vagyok tekintélyes városatya, én nékem nincsenek millióim, mint önnek és én megelégszem a munkám legszerényebb honorálásával is, mert ambíciómat helyezem abba, hogy vala- j mi szépet, újszerűt alkothassak. Egyébiránt ajánlom magamat. Neuschloss mester buzgalma a vízbe fűlt: a terveket mégis Skuteczky készíti. Úgy látszik, hogy a haragos Neuschloss nem tudta mozgósítani azt a hatalmas pártot, amelyre hivatkozott. Márkus tanácsnok belátta, hogy a 'nagyhatalmú városatya másfél milliós tervét nem lehet keresztülvinni s e napokban értesítette Gundelék utján Skuteczky műépítészt, hogy terveihez megadta az előzetes szentesítést. Mielőtt a műépítész hozzáfogott a munkához, Gundelék összehozták őt Márkus tanácsnokkal. Skuteczky, akiről szakkörökben úgy beszélnek, mint a fiatal műspitészgárdának egyik legtehetségesebb tagjáról^ (édes atyja Skuteczky Döme. a hírneves festőművész), a városgazdasági ügyosztály vezetőjének a tervekre vonatkozó, speciális kívánságaival óhajtott megismerkedni. Márkusnak tényleg volt egy speciális kívánsága. Elmondta a műépítésznek, hogy a l érletet Gundel-Weingruberéknak méltózta- tott legkegyelmesebben szánni, ellenben^ az építészeti munkára Neuschloss Kornél műépítész, bizottsági tagnak van előjoga. — Neu- schloss — Így mondta a tanácsnok — tekintélyes városatya és különben is tudomása szerint egyszer már készített is terveket. Skuteczky műépítész ezután a lelkes fogadtatás után azt a nobilis kijelentést tette, hogy a munkára nem reflektál többé, nehogy a megbízók bérletét veszélyeztesse. — Tekintélyes városatya vagyok! - mondja Neuschloss Kornél és visz- szalépésre kényszeríti a konkurrenst. Januárig semmi sem történt. Másfél hónappal ezelőtt Gundelék ijedten rohantak fel Skuteczkyhez és arra kérték, csinálja meg gyorsan a terveket, mert Neuschloss Kornél nem készül el a munkával. Skuteczky készített is 600.000 koronás tervet, de Gundelék meggondolták a dolgot és azt mondták — és ebben igazuk is volt — hogy egy nagyszabású. állandó etablissement építésére nincs már idő májusig, nem marad más hátra. — mint hogy a műépítész egy százezer koronára prelirninált provizórikus jellegű épitkeKözöljiik ezt az épületes históriát, úgy — ahogyan azt velünk közölték. Neuschloss Kornél ur az elveszett paradicsomot maga siratta meg a barátai előtt, azzal a nemes felháborodással, amelyet egy százezer koronás haszonnak az elvonása minden jól nevelt városatyának a kehiéből kivált. A másik szereplő, Skuteczky Sándor műépítész, sokkal diszkrétebb volt. Kijelentette munkatársunk előtt, hogy nem óhajt ebben az ügyben nyilatkozni, mert a Mérnök- és Épitészegyletet vallja egyedül ilietéikes fórumnak. Az ügy — igy mondotta Skuteczky — különben sem érdekelheti a nyilvánosságot, amelyre csak az tartozik, hogy az állatkerti vendéglő és kávéház megnyerje mindenkinek a tetszését. Winter Lajos hir. tűn. fov. zabtanácsos üzletei. M o r t-féle poloskairtó folyadékba kellene mártani a toliunkat, amikor megismertetjük az olvasóval Winter Lajos kir. tanácsos, íőv. biz. tag és zabügynök tevékenységét. Erről a Winter Lajos nevű daliáról egy- izben megemlékeztünk már. Több konkrét eset kapcsán elmondtuk róla, hogy közvetítőnek tol-i ta fel magát a főváros és a zabszállitók közé és illegitim hasznot húz abból a dicséretes körülményből, hogy Hiivö.sék hátramozditója. Winter Lajosról megírtuk, hogyan kerítette magához a fuvartelep, a Tattersaal és a közvágóhíd zabszükségletének ellátását. — Adatokkal igazoltuk, hogy Folkusházy tanácsnok és általában a tanács, súlyos mulasztást követ eí, amikor a város nyakán hagyja ezt a többszörös összeférhetetlenségben szenvedő férfiút. Sajnos, az intőszónak nem volt hatása, Winter Lajos ellen továbbra is az a panasz, hogy egy zab szemnyit sem enged abból a jövedelemből, — amelynek forrására most rámutatunk. A Tattersaal és a közvágóhíd zabszükségletét szerződésileg biztosította magának a főváros. A pályázat körül nevezetes ezerepe volt Winter^ Lajosnak; erről a szereplő' ’-észletes tudósítást közöltünk annak idején, vartelep zabsziikségletéuők a beszerzése még mindig úgy történik, hogy a fuvartelep j Mgatója, G a t- t e i n Hugó dr. jelentőst tesz a szükségletről, — mire Winter Lajos kir. fa; A; os ur, mint a szü- kebbkörű házi bizottság tagja, felmegy a tőzsdére és ott bevásárolja a zabot. A pöttömnyi városatyának ezt a ténykedését senki sem ellenőrizheti. Winter ur állandóan egy Fürst nevű börzeügynöktől vásárol és habár az üzletről Fürst kötvényt állít ki, senki sem tudhatja, vájjon a kötvényen feltüntetett ár megfelel-e tényleg a vételárnak. Mindenki tudja ugyanis, hogy a börzén egy napon különböző kurzusok mellett folyik az üzlet és Winter urat tartjuk olyan ügyes legénynek, hogy nem a legdrágább áron vásárolja a főváros zabját. A tőzsdén esküt tesznek az emberek arra, hogy Winter és Fürst között vannak ilyen „differenciák“ ----Ezt az üzletet nem illik lekicsinyelni, me rt egyedül a fuvartelep részére 370 vaggon zabot vásárol évente Winter bácsi. — Egy-egy waggon átlagos ára 4000 korona, úgy hogy cse>- kély másfélmillió korona megy a két üzletbarátnak a kezén keresztül. Választ kérünk Folkusházy tanácsnok úrtól, akit nagyon korrekt embernek ismerünk: mikor hajlandó ennek a tűrhetetlen állapotnak véget vetni. Kinek az érdekébe^ szolgáltatja ki a fővárost Winter Lajos urnák és miért nem bízza a zabvásárlást G a 11 e i n igazgatóra, aki szakember, akinek a becsületessége, megbízhatósága, hűsége sokszor kiállotta a próbát! Mert az, hogy Winter ur odaadó hive Hűvöséinek, hogy a Városi Vi 11 a m o s felügyelő bizottságának tagja (ahogyan ő ott felügyel!): még nem ok arra, hogy teljhatalmilag intézze a város dolgait. A király legapróbb tanácsosa nagyon szereti a jogtalan kedvezéseket. Állandóan a város fogatát használja és hírhedt szabadjegy-hiéna. - Mint a Revue de Hongrie nevű magyarfrancia szépirodalmi folyóiratnak állítólagos munkatársa, 1. osztályú Máv. szabadjegyet élvez, pedig annyit tud franciául és magyarul és annyira konyit a folyóíráshoz, mint azok a szerencsétlen fővárosi lovak, akiknek szomorú zab-kosztját lefölözi. Mauthausen! gránitot vásárol a főváros. A közszállitási szabályrendelettel, a magyar ipari termékeknek paragrafusokból felépített védőbástyájával, állandóan hadilábon áll a főváros. Ez a szabályrendelet tudvalevőleg kötelezően írja elő a hatóságoknak, hogy külföldi gyártmányt csakis kivételes esetekben pártolhatnak. A külföldi gyártmányok a nyilvános versenytárgyalásokból nincsenek kizárva, de — ceteris paribus — mindig a honi ipart kell előnyben részesíteni. A főváros utcáinak burkoló anyagaira esztendők óta pályázik a Mauíhauseiii (osztrák) gránitkőbánya r.-t. A főváros maga hívta fel mindannyiszor ajánlati éltei re a vállalatot, amikor gránitkőtermékekre szüksége volt. A felhívás azonban csakis azért történt, hogy a külföldi ajánlat az egységárakra szabályozókig hasson. Egészen a legutóbbi 'dókig az volt a csendes megállapodás, hogv a iWaUt- hauseni gyár ajánlatát következetes.n inéi-
