Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-26 / 9. szám
//. évfolyam Budapest, 1913. február ho 26-án 9. szám. laiiiaiiiomniiiaiiipiHmiinmamaniamniiioiimmnsHniBimBimiimiinmaiiiaiiiaugamamammsgEammiiÉ ELŐFIZETÉSI AnnKt Egész, évre ....................16 K Eé l évre........................... S K Eg yes számolt kaphatóit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős sxejyftesxts: Dacsó Emil, Tár>s3zeT*fieMxiB; ár. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, esetleg hetenhint többször is. Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VI, Kis János-utca 4, szám . n*w^ivrii 11 "«y* a«»**!■■-■*■*** Bárczy polgármester urat aggódó rokonszenvünk kíséri az3ii az utón, amely Lovrana gyönyörű strandjához vezet. Az aggodalom és a rokonszenv ezúttal nem a fizikának abból az alaptörvényéből meríti a forrását, amely szerint ugyanazon test egy időben két különböző helyen nem lehet, amiből folyik, hogy ha Bárczy István Lovraná- ban üdül, akkor —- nincsen Budapesten. Mi azért aggódunk és azért kísérjük figyelemmel a polgármesterről szóló személyi hirt, mert a városházi virágnyelven Bárczy István lovranai üdülése mindig azt jelenti, hogy üres a központi pénztár, nyakunkon az adósság, jövel hát, egyedül üdvözítő külföldi kölcsön. Ezen a ponton pedig megtörik minden gáncs, mert a külföldi tőke forrásainak felkutatásában Bárczy István messze maga mögött hagyja Tüköryné önagyságát. Kötelezően kijelentjük, hogy ebből a számunkból egyetlen egy példányt sem engedünk a külföldre. Ennek az Ígéretnek a leszö- gezése után, amikor a külföld hitelének lerontását nem lehet többé a szemünkre vetni, megállapítjuk, hogy a főváros pénzügyi helyzete nagyon sivár képet mutat. Az adóhátralék ijesztően nagy, a bevételek csökkennek. A kiadásokkal ellenben nem maradhat a város hátralékban, úgy hogy a pénzkészlet a minimumra redukálódott. A háztartás egyensúlyát nem lehet íentartani, ha a néhány hónap múlva esedékes kölcsönvisszafizetés ké- születlm-h +alálja a pénztárt. Valamelyik Rotschild, talán éppen a bécsi ház elhunyt főnöke mondotta egyszer, hogy minden embernek addig van hitele, amig nem szorul rá, addig hitelképes, amig a hitelt nem akarja igénybe venni. — E találó axiómát nem lehet igazságosan a fővárosra huzni, mert Budapestnek mindeddig szívesen és örömmel adtak kölcsönpénzt úgy idehaza, mint a külföldön. Most azonban az általános gazdasági depresszión kiviil annyival is nehezebb a pénzszerzés, mert Bárczy István pénzügyi politikájának könnyelműségét a külföldön is megismerték már. A külföld éppen olyan jól tudja, mint a belföld, hogy a Bárczy-rezsim alatt felvett százmillóknak legnagyobb részét improduktív kiadásokra költötték el, hogy a város terhei egyre nőnek, a bevételek emelkedését pedig mesterséges utón lehet csak biztosítani. Soha sivá- rabb, kétségbeejtőbb, kilátástalanabb nem volt még a főváros anyagi helyzete, mint a jelenben. Ezért óhajtjuk, hogy a polgármester kellemes üdülése nemcsak Bárczy István közérzésének örvendetes javulását jelentse, hanem a főváros nyugodt fejlődésének biztosítását is. Az állatok pesti birodalmában zajos átlüsszervezések folynak, ami önmagában véve hasznos és derék dolog meri nem jár túlságos költséggel s a kiszemelt tisztviselők jóravaló, megbízható emberek. A szervezési szabályrendelettel kapcsolatban a városgazdasági ügyosztály vezetője beszámol az állatok eddigi működéséről. Nekünk is van némi jelenteni valónk■ Jelentjük, hogy a múlt hó első napjától kezdve a mai napig ősz- szesen 300 állatkerti állat mondott búcsút az állatvilágnak. Az állatorvosi főiskola kórbonctani termeiben szorgalmasan tömik, tömögetik a a jobblétrc szenderült fővárosi alkalmazottaknak földi maradványait. A fókák ritka szolidaritással haraptak a fűbe, a mosómedve az állat- kert legfőbb vezetését látva, azt mondta: „mosom mancsaimat“ és elhunyt, sőt az utolsó bölény is Budapesten látta meg utoljára a napvilágot. Emléke örökké élni i'ox szivünkben: ahogy Molnár Ferenc irta. A nyugdijszabályzat módosításáról lesz szó a mai közgyűlésen- A pénzügyi bizottságban hatalmas vita fejlődött ki az előterjesztés kapcsán arról, eresszük-e a polgármestert, ha nyugdíjba akar menni, vagy nem. Szerény véleményünk szerint ezt a nehéz kérdést abszolút érvényű döntéssel nem lehet elintézni, mert lehetnek polgármesterek, akik a köznek használnak, úgy hogy a marasztalásuk egyenesen közérdek. De el tudunk képzelni olyan polgármestereket is (mert óriási fantáziánk vaui), akiknek a távozását erőnek- eréjével siettetni, előmozdítani kell. A pénzügyi bizottság alapos vitájának pikáns epizódja is volt. Az egyik bizottsági tag azt mondta, hogy a polgármester nem bolond az aktivitás előnyeit a nyugalomba vonulással felcserélni- Máig sem sejti senki, mit érthetett a felszólaló az ,,aktivitás előnyei“ alatt? 4 pályandvarok rendezésének kérdését arra használta fel a polgármester, hogy meleg szimpátiájának adjon kifejezést a magyar lótenyésztés iránt- Azt mondta, hogy a pályaudvarok rendezése már csak azért is sürgős, mert a Lovaregylet aj pályájának a prosperálása másként el sem képzelhető. És hogy az Ügetőegyesületnek se legyen oka panaszra, a legutolsó rendes közgyűlésen megszavaztatta a polgármester a ligettelki dűlő ama részének rendbehozását, amelyet az iigetők bérbevenni akarnak. Ebből is látszik, mennyi gondot bir el egy polgármesteri szív! - ■ ■ ■ A jó közlekedés legfőbb akadályai. Azon az utón, amelyet a közlekedési ügyosztály vezetője, Rétiyi Dezső tanácsnok kijelölt, nem lehet megállás. Az autotaxik ügyének végleges elintézése koránt sem jelentheti azt. hogy a főváros most már újabb száz esztendeig kivonhatja az általános város- igazgatási feladatok köréből a közlekedési politika követeléseit. Napról-napra szaporodik a főváros néne. Budapest területe egyre nő és mind több környékbeli lakosa lesz. A közlekedés terén gyönyörű fejlődést mutat a technika. A modern nagyvárosokban már nemcsak autotaxik, hanem autóbuszok segítségével bonyolítják le a forgalmat. Az autotaxi-kérdés megoldását haladéktalanul követnie kell az autobusz-forgalom megnyitásának. És ezen a ponton nem szabad megtűrni azokat a mesterséges akadályokat, amelyek csúnya botrányokba fullasztották az ! autotaxik dolgát. Hírül adták a lapok, ma- | gunk is közöltük, hogy a közlekedési ügy- j osztály vezetőjének asztalán egy alakuló j autóbusz-részvénytársaság ajánlata fekszik, j Akik az ajánlat részleteit ismerik, egyértel- ; miien vallják, hogy a vállalkozók becsületes. Jelkismeretes gonddal igyekeztek a főváros érdekeit a legmesszebb menő mértékben kielégíteni. Általános az a vélemény, hogy a tőkeerős, a külföldön is bevált, megbízható és kipróbált kezekben levő vállalkozásnál senki sem tud nagyobb garanciát, több előnyt biztosítani a fővárosnak. A vállalat vonalhálózatának programmja közel 100 kilóméternyi utat ölel fel. nagy haszna volna belőle a főváros telekpolitikájának, jótékony befolyása volna Budapest jövendő fejlődésére s gyökeresen orvosolná a lakáskérdést is. Múlt heti számunkban közöltük azt az információt. hogy az autobusz-koncesszióra. az említett vállakózáson kiviil még egy érdekeltség pályázik. Ez a pályázó azonban, úgy tudjuk, —- maga sem veszi komolyan ajánlatát, ami különben kitűnik abból is, hogy mindössze tiz kocsit óhajt forgalomba hozni, tiz kocsival akarja az autobusz-forgalmat lebonyolítani! Sokkal valószínűbb az a feltevés, hogy a zord pályázó a lófogatoknak az életét szeretné meghosszabbítani az emberi kor legvégső határáig. Mintha bizony az omnibuszok intézménye továbbra is fentartható volna még! ^ Bárczy polgármestert hiába aposztrofáljuk, hogy az autóbuszok dolgát ne hagyja el- posványositani. Ezer érdekszál fut össze az ő kezében, ha akarna, akkor sem tudna, akkor sem merne önállóan és függetlenül cse- lekekedni. Vázsonyi Vilmos az egyedüli ern- I bér. akitől joggal remélheti a főváros lakos- ! sága, hogy elsüllyeszti a rozoga bárkákat s ha lehet. Bárczy Istvánnal, de ha kell, a polgármesterrel szemben is. megoldja a főváros közlekedésének kézenfekvő problémáját. A munka nem könnyű és talán nem is hálás: — ezért hisszük, hogy Vázsonyi Vilmos nem fog kitérni előle.
