Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-05 / 45. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. ho vem bér hó 5-én 45. szám. feiiiaiiiniiiniiimiinmnmDNiainaiMPmgmoiMPiimmgmgiiaaiJ»Bi»nigióinaiiiaiuoiuanicimpmBmDinc ELŐFIZETÉSI HRKKi Egész. évvé. ............,,,».10 K Fé l évve............................ S K Eg yes számok ft aj> hőtök a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő Dacsó Emil, Tdbsszerkesztő dp< Szilágyi Hugó Megjelenik minden szén- dán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ken., Sziv-utca • • » 18. szám Telefon ••••••• 137-15. Elfogultsággal, rosszhiszeműséggel vádolják meg azokat, akik a főváros anyagi és erkölcsi állapotát nem hajlandók rózsás színben látni. A The Economist, amely egyike a világ legelőkelőbb közgazdasági orgánumainak, a külföldi városok kölcsönkötvényeinek árfolyamáról elmélkedik. Ez az elmefuttatás két okból is érdekel bennünket. Először is azért, mert a cikkben foglalt összeállítás Budapestre is kiterjed, másodszor pedig azért, mert egyetlenegy fővárosnak sincsen olyan égetően szüksége kölcsönre, kötvényelíhelyezésre, mint éppen Budapestnek. Nagyon szomorú, lesújtó szerepe van a. magyar fővárosnak a The Economist névsorában; megtudjuk belőle, hogy a londoni tőzsdén a kontinens tizenhárom városának a papírját jegyzik s a tizenhárom közül Budapest kölcsönköívényének a kurzusa majdnem a legalacsonyabb. Október 21-én Budapest 4 százalékos angol kölcsönét 84 és feles kurzussal jegyezték a londoni börzén, ugyanakkor Stockholm és Kopenhága hasonló tipusu kötvényeinek az árfolyama 96 és fél, illetve 93 volt, Amsterdam 3 százalékos kötvényeit pedig 89 és féllel jegyezték. A tények megállapítása után az okoknak a megfejtése következik. Egészen bizonyos, hogy az uralkodó rendszer oszlopai a kedvezőtlen pénzügyi viszonyoknak és a bel- polctikai helyzet ki száltságának fogják tulajdonítani Budapest számszerű illusztráció- diát s a pénzszerzés akadályait. Holott az — ismételjük — elfogulatlan és jóhiszemű külföld ezt is másképpen tudja. Az idézett angol lap pl. megállapítja, hogy a külföldi tőkés szívesen és előszeretettel vásárolja a városok kötelezvényeit, mert a papíroknak egyrészt bőséges fedezetük van a városok jövedelmeiben, másrészt ped'g áralakulásukban szilárdabbak, nincsenek kitéve nagyobb fluktuációnak. Tehát hamis az a beállítás, mintha 8iz idő nem kedvezne a kötvényel’helyezés- nek. Általában véve ezt nem lehet állítani. Ellenben — és itt van a bibije a dolognak — a külföld kitünően ismeri a helyzetünket és kitünően tud disztingválni. „Egy nagyobb átmeneti forgalom centrumát, egy igyekvő, szorgalmas emberekből álló várost, egy gazdaságosan berendezett székhely kibocsátásait szívesen favorizálják és innen van az, hogy e városok állandóan hitelképesek maradnak a külföldi pénzcsoportok szemében is és hitelüket gyorsan kielégítik“. így ir a The Economist s az idézetből a contrario okoskodással meg lehet állapítani, hogy Budapestről miként vélekednek a külföldiek. A javadalmi bérlet ügye klasszikus példája annak hogy a tanács tud becsületes álláspontot is elfoglalni — csak rá kell szólítani■ Mindenki előtt isme- rétes lehel még ez a kérdés, légy szép pénteki napon a tanács azzal lepte meg a pénzügyi, bizottságot, hogy valami Brankovits és társai cimii cégnek javasolta kiadni a dúsan jövedelmező javadalmi bérletet. Az első pillánkban nagy volt a megdöbbenés, mert meglepetésszerűen hatott a bizottság tagjaira a milliós üzletről rendelkező előterjesztés. A második pillanatban a meglepetés fokozódott: a tanács előterjesztésének szószólói akadtak, még pedig éppen arról az oldatról,, ahonnan legkevésbbé volt várható■ A harmadik pillanatban egyetlenegy szótöbbséggel győztek Brankovicsék, ellenben a negyedik pillanatban megérkezett Vü- zsonyi Vilmos s ezzel aztán el is dőlt a javaslat sorsa. A tanács a szégyenhatározatot nem is merte a közgyűlés elé terjeszteni, hanem hosszas habozás után nyilvános árlejtést irt ki a javadalmi bérletre. Ezt persze nem tehette előbb, mert akkor el kellett volna viselnie azt a súlyos gyanúsítást, hogy rögtön ráhibázott a közérdekre és a köztisztességre. Festetich Géza gróf a mai naptól fogva Budapest fő- és székváros alpolgármestere■ Üdvözöljük a polgármesteri négyes legújabb tagját, akinek személye ellen senkinek sem lehet kifogása s aki bizonyára derekasan meg fogja állni a he. lyét. Egyetlen disszonáns hang se vegyüljön a választás ünnepélyébe. Ne tépjük fel a hegedő sebeket s felejtsük el, hogy Almády Gézával szemben méltánytalanság, igazságtalanság történt. Egyet azonban jegyezzünk meg jól az egész „alkotmányos‘ küzdelemből Almády Gézát a polgármester akarata buktatta meg, a polgármester azt mondta, „igy akarom, igy parancsolom1" s szó sem lehetett többé máskiről, mint Eestetich Gézáról. Ismételjük, ez a rekrimináció egészen független az uj alpolgármester személyétől. De nem lehet gáncs nélkül tudomásul venni, hogy a polgármesteri cézárizmus már a 'tisztviselőket sem kíméli. A polgármester ráoktrojálja a favoritjait a bizottsági tagokra, amit annál is inkább le kell szögezni, mert tudomásunk van róla, hogy hasonló eset már az Almády.affér óta is megtörtént■ Holott hitünk szerint a polgármesternek nincsen joga korteskedni„ annál kevésbbé, mert jöhet idő, amikor a tisztviselők visszafizetik a kölcsönt s a polgármester ellen fognak korteskedni. Sovány eredmény A gázgyár költségvetése Ripka Ferenc dr. központi igazgató előterjesztette a tanácsnak a gázművek 1914-ik év.i költségelőirányzatát. Az előterjesztéshez bő indokolás készült, amely a számok rengetegét vágja a benne buvárkedók fejéhez. Nagyon szép munkát végzett, aki az előterjesztést megfogalmazta, egy baja van csak a munkának, hogy a számok csoportosít;),a, az összehasonlító statisztika nem egészen jóhiszemű. Általában véve meg kell állapítani, hogy a megváltáshoz fűzött anyagi remények nem teljesültek. Erre vonatkozólag most már teljesen kialakult a helyzet kéne. A jövő évi előirányzatnak az alaphangja nagyon opti- misztikus, tisztára utópiának kell tartanunk azt a reményt, hogy a gázfogyasztás emelkedni fog. A tendencia éppen az ellenkezőjét bizonyítja ennek. Nemcsak nálunk, de mindenütt a világon a villamoserő kezdi legyőzni a gázt. A gázművek igazgatósága érzi ezt s ezért van az, hogy reklámhoz kénytelen folyamodni, népszerű, iteni akarja a gázt, ami azonban — meggyőződésünk szerint — meddő munka lesz. Egészen bizonyosra vesszük, hogy ennél a pontnál alapos csalódás fogja érni a vezetőséget. A gázgyárral tehát ugv vagyunk, mint a villamossal. Jól tudjuk, hogy a fejlődés iránya korlátozza az üzem terjeszkedését, sőt magával hozza az üzemredukálás lehetőségét és szükségességét. AJégis hatvan milliót fordítottunk a megváltás és az uj gyár költségeire, teljesen reménytelenül s a villamos. centrálé énitésével1 önmagunknak csinálva veszedelmes konkurrenciát. Nagyon rossz üzletnek bizonyult a megváltás. Az ember borzadva hasonlítja esszé az .elért eredményt a trieszti társulat utolsó ajánlatával. Milliókat dobott ki a város a községesifés jelszaváért: — ezt most már egész határozottsággal meg lehet állapítani. S a legszomorubb a dologban az, hoev egyéb téren is hiába keresünk az elmaradt haszonért rekompenzációt. A gázszolgáltatás nem lett jobb, a közönség köréből ma is annyi r>anas7 érkezik, mint annakelőtte. A gáz árának leszállításáról most már szó sem esik. holott a megváltásnak ez volt egyik legfőbb indító oka. A közgyűlésen nem egyszer történt már felszólalás ebben az irányban, a válasz ..megnyugtató“ volt, de a gázára. még mindig a régi. Sőt a gázgyár legjobban szeretné emelni az árakat, csakis igy tud a jövőben fényes költségvetést produkálni. Még csak annyit sem tudott elérni a közgyűlés, hogy a gázmérők használati diját legalább mérsékeljék, ha már egészen el nem engedhetik. Hatszázezer korona bevétele van ebből a gázgyárnak. tehát ugyanakkora összeg, mint ameny- nvi tiszta jövedelme a városnak a gázüzemből van. Itt érkezünk el az előterjesztés legszomorubb pontjához. A jövő esztendő előirányzata szerint ismét csak hatszázezer koronát szándékozik a gázgyár vezetősége a községi alapba fölös-
